A Vincent-blog elköltözött

Ez nektek vicces?

nem felejtünk.jpg

 

 


 

Jobban teljesít...


Orbán Pinocchio thumb.jpg

FRISSÍTVE!

Itt az újabb történelmi csúcs

A központi költségvetés bruttó adóssága: 2010. május: 19.933,4 Mrd Ft; 2011. május: 21.116,5 Mrd Ft; 2012. május: 21.180,9 Mrd Ft; 2013. május: 21.765,4 Mrd Ft; 2014. október 24.736 Mrd Ft;2015. június 6. 24 847 Mrd F

 

Szűjjé má'!
tumblr_nzd85jlxqr1qd6fjmo1_1280.jpg

 



 

Te már bekövetted?

 

Vincent tumblr Falus.JPG

 


 

Vincenzúra

Troll Vincent.jpg

Figyelem! A Vincent szerzői — főszabályként — maguk moderálják a posztjaikra érkező hozzászólásokat. Panaszaitokkal vagy a mellékhatásokkal a poszt írójához forduljatok!

Köszönettel: Vincent Anomália

Címkék

abszurd (39) áder (5) adózás (11) alkotmány (45) alkotmánybíróság (10) államosítás (7) arcképcsarnok (14) ascher café (24) a létezés magyar minősége (6) bajnai (16) bank (7) bayer (23) bayerzsolt (14) békemenet (7) bkv (7) bloglossza (14) borzalmasvers (156) cigány (7) civilek (5) civil társadalom (8) demokrácia (24) deutsch tamás (6) devizahitelek (9) dogfüggő (10) egyház (10) ellenzék (7) erkölcs (17) érték (19) Érvsebész (11) eu (13) eu elnökség (8) felsőoktatás (15) fidesz (76) fideszdemokrácia (7) film (12) filozófia (13) foci (12) focijós (19) focikvíz (54) focitörténelem (94) fritztamás (6) gasztrowhat (9) gavallérjános (10) gazdaság (8) gengszterkrónikák (14) gyurcsány (27) hangfal (98) heti válasz (19) hétköznapi történetek (32) hétvége (44) hoax (5) hülyék nyelve (16) hülyeország (165) idézet (768) igazságszolgáltatás (6) imf (26) indulatposzt (11) interjú (7) járai (12) jobbik (17) jogállamiság (33) kampány (12) kampányszemle (9) katasztrófa (5) katonalászló (21) kdnp (9) kétharmad (16) költségvetés (21) könyvszemle (9) konzervatív (18) kormányváltás (22) kormányzás (42) kósa (8) kövér (11) kultúra (21) kumin (14) lánczi (5) lázár jános (12) levelező tagozat (12) lmp (8) longtail (10) magánnyugdíj (25) mandiner (15) március 15 (8) matematika (9) matolcsy (44) mdf (5) média (48) melegek (8) mesterházy (7) mnb (5) mosonyigyörgy (7) mszp (32) mta (5) napitahó (7) navracsics (14) nedudgi (15) nekrológ (11) nemigazország (5) nemzeti együttműködés (5) ner (11) nyugdíj (5) oktatás (12) önkormányzatok (6) orbán (46) orbanisztán (15) orbánizmus (101) orbánviktor (65) országgyűlés (6) pártállam (23) politika (14) polt (5) program (9) retro (115) retró (22) rettegünk vincent (14) rogán (9) sajtó (22) sajtószemle (6) schmitt (38) selmeczi (8) semjén (6) simicska (7) sólyom (7) spoof (19) stumpf (5) szász (6) századvég (7) szdsz (9) szijjártó (16) színház (35) szlovákia (5) szszp (5) tarlós (12) társadalom (50) törökgábor modul (8) történelem (5) tudjukkik (22) tudomány (17) tüntetés (17) ügyészség (9) választás (37) vb2010 (19) vendégposzt (68) videó (11) vincent (10) Vincent szülinap (6) voks10 (7) vörösiszap (16) zene (23) Címkefelhő

Vita a Térey-ösztöndíjról avagy hová álljanak a jólelkek

2020.02.23. 18:55 | jotunder | 140 komment

     

"Körbe, körbe, körbe, körbe,
ez a világ körbejár,
ha előre néz, tükörbe,
ha tervez, csak visszavár.
Mi új támadhatna benne?
Ember embert ma is enne -
nincs új, csak új változat
rád, gyilkos, rád, áldozat. (Orbán Ottó: Vanitatum Vanitas)"

1. Egyetemem, ahol Soros György mérgét terjesztve, oly nemzetidegen állításokkal mételyeztem a keresztény ifjúságot, mint a Banach-Steinhaus tétel, ahol Stefan Banach akár zsidó is lehetett volna, de nem volt az, Hugo Steinhaus annál inkább, elüldözték Bécsbe. Intézetem elvették az Akadémiától, és most egy akár otthonosnak is nevezhető koncepciós eljárást indított ellene a Nemzeti Számonkérővevőszék, nagyvonalúan mellőzve a törvényesség nevezetű bolseviki gyökértelenség látszatát is. Észak-angol vadkacsákat nézek az ablakon át, és azon gondolkozom, ha majd hazaesz a fene, meglesznek-e még kedvenc színházaim, amelyeket finom eleganciával zaklatószínházaknak deklarált valamelyik fura úr, aki a színdarabról azt gondolja, hogy a mangalica része. A barátságosan rezsimpárti állami televízióban Kádár volt titkosszolgája mosdat egy gyilkos náci terroristát, nem rossz szándékból, csak mert ő maga is egy rohadt mocskos náci, sajnos eddig tartott a kedélyesen ironikus hangnem.  Nem kell különösebben megerőltetnem magam, hogy gyűlöljem ezt a fasiszta bandát, hogy a modern politikatudomány terminológiájával éljek. 

2. De és mindazonáltal... Kötelességem-e, hogy azt is gyűlöljem, esetleg csak megvető pillantással illessem, aki egy másik Magyarországot lát. Nem feltétlenül boldog a helyenként kissé elnyilasodott NAT miatt, nem tudja, hogy mit gondoljon a CEU-ról, az Akadémiáról, migránst sem akar ölni, csak biztonságosabbnak, nagyobbnak, erősebbnek, akár magyarabbnak is érzi Orbán Magyarországát más Magyarországoknál. Megérteni nem tudom, nem gyűlölni igen.  

"Kőbe vésett alkotmány a jutalmad! 
Fék: nem bilincs. Otthonos lett a káosz, 
A tisztázás helyett a lágy maszat. 
Pörös szájak befogva? Nagydarab 
Megmondóemberek pálcát ragadnak." (Térey János: Magyar közöny)

 3.  Az alábbiakban nem az én véleményemről lesz szó, hanem írókéról, akik az Élet és Irodalom hasábjain vitatkoztak látszólag a Térey-ösztöndíjról, valójában pedig arról, hogy hová álljanak a jólelkek. Boldogabb országokban ez nem kérdés, mert nincsenek helyek, ahová állni lehet, az egész ország egy darab hely. (Fun fact: A friss Élet és Irodalom vezércikkében (?) az első bekezdésben esik szó az Örülünkvincent nevű blogról.)

4. A Térey-ösztöndíj viszonyulást jelent az Orbán-rezsimhez. Térey is viszonyult az Orbán-rezsimhez. Időnként esetleg együtt is vacsorázott az Orbán-rezsimmel, ha nem is annyira, mint Illyés Gyula Tamáska Mari nénivel és az ő kedves férjével. Közben pedig megírta a Nibelung-lakóparkot, amivel kiírta magát a demeterszilárdi értelemben vett magyar írók közül, mert ha ezt szó szerinti német fordításban írta volna meg Johann Termannként, akkor most a Berliner Kammerspiele-ben rendezné a Kovalik Balázs. Igen, ő egy illyési szerepet is gondolhatott esetleg magának. Közbevetőlegesen jegyzem meg, hogyha egy harminckét éves mentális beteg furcsa verseit álmunkból felkeltve citáljuk, akkor talán más íróemberekre is odafigyelhetünk, kontroverzális mondat tudom, csak ezt is pont leszarom. Nem arról beszélünk, hogy az az ember, akinek halála Esterházyé után a legszörnyűbb vesztesége a magyar kultúrának, nem dobott Molotov-koktélt a Petőfi Irodalmi Múzeumra, hanem arról, hogy szót értett azzal a bizonyos sármos, intelligens, erdélyországi fiatalemberrel, akit annyira bircsizünk. Na, most mi van?

"az a legleverőbb hogy lehetett volna belőlük akár egy jó kezdőcsapat is
jó időben született újszülöttek
egy új történet első mondatai
a tiszta lap amelyen nem dereng föl a diktatúra vízjele
nem lettek sem azok sem ezek
rókafiak nyomakodtak elő a rókalyukakból
rókaagyakba való eszmékkel
hogy a történelmet gólra játsszák
a vesztest pedig a legjobb sárba taposni" (Orbán Ottó: A dán királyi főszámvevő jelentése a Fortinbras & Fortinbras cég átvilágításáról.)

5. A költő szerint, és ezt nagyon nehéz lenne tagadni, ezek, úgyismint EZEK, valamiféle korporatív, hivatásrendi államot akarnak építeni, ahol író, színész és matematikus csak szem a láncban, amiről a kedves Benito jut eszembe, ahogy Clara Petaccival együtt lógnak a barátságos milánói Piazzela Loreton, a nap süt, az embernek kedve lenne lenyomni egy makarónit. Nem mondják meg, hogyan gondolkozz, hová fusson ki az a szonettke. De megmondják. Esetleg meggondolod, hogy mit írsz alá legközelebb, látják-e a csinos pofikád a rohamrendőrök a tüntikén, lépsz-e egyszerre, ha nagyon jól jönne egy rétes. 

6. Az írónő szerint, és sajnos ezt sem tudod leverni magadról, mint tacskó a vizet, az a baj, hogy Orbánék háta megett felsejlik egy másik ország, akik nagyon hasonlítanak az unokatestvéreinkre, a volt iskolatársainkra, esetleg tegnapelőtti önmagunkra is. Persze egyszer legyőzhetjük őket, és akkor majd mi állunk valakinek a háta megett, és egy Los Angelesben cizellálódott, Bataille-on és Lyotard-on gömbölyödött, kiemelkedően nyugatias értelmiségi fogja nagyvonalúan kiosztani a barátainak a színházakat, az irodalmi díjakat és a tudományos intézeteket. Vagy próbálunk átnézni Orbán izmos, férfias válla felett, és megtalálni a szemkontaktust azokkal, akik esetleg  zavartan nézegetnek mindenfelé, mert a mentálisan problematikus fiatalember bizonyos közös dolgokról is beszélt, amelyeket rendezni kellene esetleg, már ha van rá időnk, és nem néz ránk hívogatólag a kollektív balatonszárszói állomásunkon a kollektív 1284. számú tehervonat. 

A filozófus esete Orbán "morális fölényével"

2020.02.21. 16:32 | jotunder | 87 komment

 

    Nem értek egyet sok lépésével, de még mindig azt érzem, hogy morális fölényben van az ellenfeleihez képest” – fogalmazott a politikai filozófus, hozzátéve, hogy ebben a poszt-kommunista valóságban a kormányfőnek még mindig van erkölcsi értelemben vett hitele, jobban megjeleníti a nemzet elvárásait, mint ellenfelei. ( Hörcher Ferenc)

    Hörcher Ferenc pár éve tételesen felsorolta azokat a lépéseket, amelyekkel "nem ért egyet "Orbánnal. 

 - korrupció
- hatalmi arrogancia (lásd power tends to corrupt, and absolute power (2/3!) corrupts absolutely.)
- alapjaiban elhibázott személyzeti politika (az új generációs politikai vezetők erkölcsi és emberi fogyatékosságai)
- az ifjúság-politika teljes hiánya
- az elvándorlással kapcsolatos teljes értetlenség
- a közmédia fogalmának teljes félreértése
- a keleti (déli nyitás) teljes félreértése
- a putyini politikával való kokettálás
- a hagyományos nehézipar érthetetlen erőltetése
- magánbirodalmak kétséges jogszerűségű kiépítése
- a hatalom kézi vezérlése, szakpolitikák háttérbe szorítása
- civilizálatlan jelenségek és gesztusok

        Egy interjúban pedig egypártrendszerként jellemezte a mai Magyarországot. Ekkor is a Mandinerben jelent meg az írás és a Hörchert kérdező újságíró ma már ellenzékinek számít. 

        Ha valaki azt várja tőlem, hogy jól belerúgok Hörcherbe, csalódni fog.  Tudomásul veszem a véleményét. Hörcher az ún. normális konzervatív, nem GFG, nem Demeter Szilárd, nem Lánczi, nem rezsimszolga, de mégis inkább a FIDESZ-t választja, mint a FIDESZ hiányát.  Nem tudom felfogni, egyszerűen nem tudom felfogni, de mit lehet tenni. Magyarország ma ilyen. 

Demeter Szilárd elvtárs beszéde a pártplénumon

2020.02.18. 21:20 | jotunder | 142 komment

 

     Kedves Elvtársakelvtársnők, Kedves Járásielvtársakelvtársnők, Kedves Megyeielvtársakelvtársnők!  Külön köszöntöm internacionalista barátainkat az Észak-Bagundai szocialista elvtársakat, akik egyenesen az imperialista körök által támogatott Dél-Bagundai, faszom, fordítva, erők elleni felszabadító háborúból jöttek el ide Dombányra, a plénumra, mert sajnos az aktívát lekésték.

    Dombány megszenvedte a Horthy-Magyarországot, a zsellérfátumot, a tuberkulózist, a vándorvesét. A dombányiak már ezer éve arról álmodtak, hogy a dombányi  munkás, a dombányi termelőszövetkezeti paraszt és a dombányi haladó értelmiségi, szocialista kart szocialista karba öltve, együtt építenek egy új, szocialista Magyarországot.

    Hogy is írta Dombány nagy fia, a fájdalmasan korán elhunyt proletárköltő, Kovács Lajos Géza "Szállnak a gólyák a gépállomás felett" című versében. "Ahogy elhagyták a kombinátot, és szárnyaik alatt épült a város, kisgyermek nevetett az égre, szocialista népünk szemefénye".

    Ez irodalom elvtársak, igazi, szocialista irodalom.  Nézzék elvtársak, nem fogom itt kerülgetni a forró izét,  egyetlen definíciót  tudok adni a szocialista magyar irodalmi művekre nézvést: az a szocialista magyar író, aki a szocialista magyar proletárolvasónak, termelőszövetkezeti parasztolvasónak ír művet, és azt szeretné, hogy  száz év múlva, a megvalósult kommunizmus idején is, magyarul és szocialistául olvassák ugyanazt a művet, az az én számomra szocialista  kultúrában gondolkodik. Nem nyugati relációban, álljon már meg az úttörővasút.

    Kéremszépen, nem kell feltétlenül szocialista kultúrában gondolkodni annak aki nem akar, a mi szocialista demokráciánkban. Legfeljebb eljátsszuk az ujjukon az Internacionálét, kalapáccsal. Mert mit hallunk a Néprádióban. Azt halljuk elvtársakelvtársnők a Néprádióban, hogy egyes polgárinak nevezett írók visszautasították pártunk és államunk nagylelkű kulturális támogatását, miszerint vasárnaponként  a büntetés-végrehajtási intézetekben duplaadag sertésmájkonzervet kapnak az arra érdemes megtévedt burzsoák. 

    Nézzék, amikor a Münnich Ferenc Népkohó és Kulturális Múzeum élére kerültem, elmondtam az ott dolgozó elvtársaknak, hogy én százhúsz százalékban támogatom Kádár elvtársat.  Ami persze nem jelenti azt, hogy bizonyos ideológiailag nem egészen fejlett író elvtársaknak nem jelenhetnek meg művei, mert, hogy is mondta Kádár elvtárs, aki nincs ellenünk, arra azért még egy kicsit gyanakszunk, de azért többé-kevésbé, inkább kevésbé, nem verjük agyon.  

    De ez nem jelenti azt, hogy beleharaphatnak a szocialista kézbe, amelyik enni adott nekik!  Próbálnák ezt meg Timisoarában, Tirgu Muresben, ugye kérem.  Nekünk diplomás kommunistákra van szükségünk, nem ilyen felforgatókra, meg elemekre. Résen vagyunk elvtársak, résen.

   Megépítjük a dombányi Kovács Lajos Géza kultúrházat, jönnek majd Pestről a színész elvtársak, akiket Továris Vigynyinszkij a nagy szovjet rendező fog felkészíteni arra, hogy bemutassák a modern, de mégis szocialista színházat, a bolgárt is, a csehszlovákot is, még esetleg haladó nyugati szerzőt is. Mert felépítjük a szocialista kultúrát, a mi szocialista kultúránkat. 

   Hajrá Dombány, hajrá Magyar Népköztársaság, hajrá szocializmust építő magyar nép.  

   

Orbán Viktor esete a Vincenttel

2020.02.16. 22:35 | jotunder | 86 komment

 

    Bevallom, nem figyeltem oda Orbán Viktor végtelenül fontos évértékelőjére. Hallom, hogy beszélt a klímasemlegességről, amiről Mária asszony azt mondta kínosan röhögcsélve Herr Bayernek, hogy nem érti. Szerintem most meg fogja érteni, különben Jones gazda nem lesz happy.

   A lényeg az, hogy Orbán Viktor Vincentet idézett, ha nem is közvetlenül, és persze ezt sem én vettem észre, annyira el voltam foglalva az A nevű Tulajdonsággal (inside joke, sem).

   Azt mondta Dr, Orbán, hogy a "Liberális az egy diplomás kommunista". És volt, aki emlékezett rá, hogy én erről írtam egy heheposztot. 

  A Nemzet Filozófusa,  Lánczi Bandi bácsi, idézte a szöveget elfelejtve, hogy ez Hunter S. Thompson Rumnaplójából való, és  valójában egy cégéres rasszista patkány mondja.

         "There is no such thing as a liberal. A liberal is a Commie with a college education,  thinking negro thoughts." 

   Magyarország egy keretes történet. 

     

Schmidt Mária kommunista kutyái

2020.02.12. 09:35 | jotunder | 65 komment

 

          „Scruton nagyon óvatos, megfontolt ember volt, mégis bátran szólalt meg, bátran bírálta már a '80-as években a multikulturalizmust, a migrációt a The Salisbury Review-ban” (Frank Furedi   Scruton könyvbemutatóján)

           Pár apróság. A Salisbury Reviewban a brit állampolgárságú nemfehérbőrűek deportálásáról volt szó. Azt a cikket személyesen Scruton hagyta jóvá, évekkel később kért bocsánatot érte a szerző. 

           Furedi egy könyvről beszél, amit Scruton akkor írt (az első kiadást, The Thinkers of the Left címmel ezt írta át később), amikor ő, mármint Frank Furedi, a Brit Forradalmi Kommunista Párt vezetője volt, hírhedett IRA-párti szektavezér, Frank Richards mozgalmi álnéven.

           Furedi mellett  a könyv második kiadásának fordítója ül, aki a könyv megírásakor a kádárista magyar rádió vezető munkatársa volt, a diktatúrához való kellemes viszonyát az határozta meg, hogy Rákosi Göbbelse Betlen Oszkár volt az apja, akinek komcsi kapcsolati hálóját köszönhette.

            A szólásszabadság nagy barátai közül a harmadik, Tallai Gábor, aki engem, bizony engem, jelentett fel Lovász László MTA elnöknél a Figyelőben, mivel nem megfelelően írtam egy Tőkéczki nevű orbánista egyetemi docensről.

            A könyvet méltató Lánczi András, a könyv megírása idején nyilatkozta azt, hogy  a "marxista filozófia kicsiben (értsd iskola), és nagyban (tudományos kutatás) többet képes adni, mint bármely más világnézet”.

             És persze a legfontosabb ember, Békés Márton államideológus, aki szerint Antonio Gramscit kell követni a konzervatívoknak. A könyvben kifejezetten arról van szó, milyen szörnyű ember volt Gramsci.

              Schmidt palotapincsije, Pogrányi Lovas Miklós pedig tömeggyilkosok spin doktorának nevezte Jörgen Habermast, Dworkint és Kenneth Galbraithet, akiket Scruton nagybátran fikazírozott Margaret Thatcher miniszterelnöksége idején. 

               Elmentek ti a picsába. 

A hulladékkonzervativizmusról

2020.02.08. 21:44 | jotunder | 41 komment

 

    Egyszer már írtam arról az 1989-es őszről. Azt az őszt egy Orbán Viktor nevű 26 éves fiatalember az oxfordi Pembroke College-ban töltötte, ahol a politikai liberalizmust tanulmányozta, egy Jótündér nevű 26 éves fiatalember pedig egy indianai egyetemi kampuszra költözött, ahol nagyon fájt a háta.

    A konzervativizmusról a hátfájás jut eszembe, a kórház, ahol megműtöttek, ami után elvileg két hétig kellett volna otthon feküdnöm, de pár nap múlva lementem csokis sütiért a kisboltba. A műtét előtt, amíg bírtam, minden áldott este elmentem úszni és visszafelé jövet bementem a bölcsészkönyvtárba. Én akkor láttam először ilyen könyvtárat, ahol le lehetett ülni a padlóra, félig fekve nem is fájt annyira a hátam, és olvasgattam a könyveket, amelyeket John ajánlott. Alig egy évvel korábban még Lenin Mi a teendő című munkáját magyarázta nekem Schlett István kommunista tudszoctancsibácsi, és egyszer csak ott volt az a sok könyv a teljesen ismeretlen világról. 

    Az amerikai Legfelső Bíróság alkotmányértelmezései és a Nagy Konzervatív Könyvek voltak a kedvenceim. Nem vagyok olvasott, művelt ember, nagyon-nagyon nem, de akkor fontos volt számomra, hogy beleolvashattam Burke könyvébe a Francia Forradalomról, Kirkbe, Bloomba, Straussba, és próbáltam összerakni a nyugati világot. A nyugati világ nemcsak Descartes-ot jelenti, hanem Giambattista Vico-t, nemcsak a Módszert, az Értelmet, a Levezetést, hanem a Hagyományt, a Tapasztalatot, az Ízlést. 

    Ma már tudom, hogy esélyem sem volt. Az egy másik élet lett volna. 

    Amikor nem is olyan régen a Mikszáth téren beültem a magyar konzik közé, akik éppen Russell Kirk születésének századik évfordulóját ünnepelték, rájöttem, hogy legtöbbjüknek (Mezei Balázs volt az igazi kivétel, és talán Horkay Hörcher, akik amúgy két nagyon különböző világot reprezentálnak) fogalma sincs Kirkről, a konzervativizmusról, kényszeredetten felolvastak valami szomorút, amihez semmi közük sem volt. A magyar konzervatív azért konzervatív, mert egy volt KISZ-titkárra szavaz, aki nem volt buta fiú (kötelező kör, hogy lehessen rúgózni rajta azoknak, akiket pont ez a baromság érdekel az egész posztból), de a posztkádárista lepusztultságot festette át szociálkonzervativizmussá, elhitetve egy országgal, hogy pusztán attól, hogy utálják a melegeket, a pinknél sötétebb bőrárnyalatokat és erekciójuk lesz Herczeg Ferenc nevétől (miközben nem mond nekik semmit az, hogy "Járt-e Cecil a Török utcában", amit én kb. hatéves koromban hallottam a zsidó nagyikámtól) már ők Edmund Burke utódai. 

  Orbán hulladékkonzervativizmusára Yoram Hazony harmadosztályú izraeli keményfilosz üti a kóserpecsétet Le Pen unokájával, meg az olasz fasiszta párt vezetőjével együtt. Novák Katalin, aki talán a legjobban hozza a nyilaskeresztes mosónőt ebben a színdarabban, szerelmetesen bújik az egykori kommunista Salvinihez, miközben egy nemtörténész a Nemzet Történésze, egy nemfilozófus a Nemzet Filozófusa,  de legalább egy komplett dilinyós a Nemzet Bolondkáslerje. 

 A magyar hulladékkonzervatív  kottából konzervatív, egy olyan ember kottájából, aki szabadidejében thaiföldi felnőttszínésznők seggéről szív fel valamit Ibizán, ami tulajdonképpen lehet tejpor, de én gyanakszom.  Az ifjú hulladékkonzervatívokról, akiknek nem elég fasiszta pöcsnek lenni, de mániákusan annak is akarnak látszani, most nem szeretnék beszélni.

  Fricz Tamás. Seriously. 

 A hulladékkonzervatívok pont az úszás utáni könyvtárat spórolták meg, azt az amerikai egyetemet, ahol nem komcsi tudszoctancsibácsik tanították az eszmetörténetet. Kádár-szaguk van, de az egész országnak Kádár-szaga van, kiderült, hogy itt egy kicsit be kell venni, ott egy kicsit ki kell engedni és máris kész a Császár új ruhácskája. Pár szót kell felcserélni, pár ellenséget, Aczél Györgyöt Demeter Szilárdra, Bereczt János Békés Mártonra, Lakatos elvtársat Rogán elvtársra, Stefka Istvánt Stefka Istvánra.

  Nem tudom milyen lehet ma huszonhat éves fiatalnak lenni, vannak-e még bölcsészkönyvtárak a sportuszodák környékén, van-e ennek az egésznek még  értelme. Azt tudom, hogy M. meg fog haragudni, ha nem leszek kész öt perc múlva, úgyhogy a végtelenül fontos utolsó mondat most elmarad. 

  

Orbán és a náci

2020.02.05. 18:09 | jotunder | 70 komment

 

   schmitt.jpeg    

    Ez a cikk az egyetemes jogtörténet egyik fontos dokumentuma, Prof. Dr. Carl Schmitt náci jogászprofesszor, akiről a mai napig konferenciák tucatjait rendezik, vezércikkben magyarázta el, hogy Adolf Hitler miért gyilkolhat teljesen jogszerűen, visszamenőlegesen is lepapírozva. 

    Carl Schmitt 2002-ben az Osirisnél magyarul is megjelent "A politikai fogalma" (angolul Concept of the Political) című munkájában magyarázza el, hogy szerinte mi a liberális demokrácia legalapvetőbb problémája (nem vagyok filozófus, azt írom le erről, amit majd harminc éve egy amerikai könyvtárban, esti úszás után, a polcok előtt üldögélve, megérteni véltem belőle).  Schmitt szerint a liberalizmus politikafelfogása ellentétes bizonyos antropológiai meghatározottságokkal, mivel nem akar éles határvonalat húzni az állam ellenségei és barátai között. Az állam Schmittnél meglehetősen hasonlít Hobbes államára, annak az államnak arca van, akarata és ereje, bár a könyv megírásakor azon az arcon még nem helyezkedett el egy semmi mással sem összetéveszthető bajusz. Schmitt szociálpszichológiai értelemben tartotta képtelennek az emberiséget arra, hogy egy semleges államban éljen, ahol nincs világosan kijelölve ki a barát és ki az ellenség, mindenki cica és nyuszi. Schmitt nem hitt a rinyáló jogállamban, szerinte a jog elválaszthatatlan a hobbes-i értelemben vett szuveréntől, aki nemcsak az államot és a jogot, hanem (mint ezt 1934-ben teljesen világossá tette) magát a nemzetet testesítette meg, a Blutot, a Bodent és a kollektív baseballütőt.  

     Schmitt konzervatív is volt, nemcsak náci (ideiglenes nácinak is mondhatnók, bár akkor talán ideiglenesen ülhetett volna hat-nyolc évet, ha már megúszta komolyabb nyaki trauma nélkül) és osztotta a konzervatívok mélységes bizalmatlanságát a tömegekkel szemben. A konzervatív képe a népről, nem egy utca mindenféle emberrel, hanem egy bajor paraszt, aki éppen a küchenbe, a kirchébe vagy a kinder szobájába küldi a nejét, ugyanazt gondolja a szentháromságról, mint az ükapja, és amúgy minden másról is azt gondolja, mint az ükapja, nem érti és nem is akarja megérteni a városi, nadrágos embert, aki még a lóval sem tud bánni. Tudja hol a helye, tudja hol a neje helye, a gyerekei helye, és amikor bekapcsolja a rádiót, nem szarakodást akar hallani a Szuverén szájából, hanem világos, egyszerű beszédet arról, hogy kit kell jól pofánbaszni. 

    Schmittnek abban tökéletesen igaza volt, hogy a liberális demokrácia lételeme a szarakodás, az absztrakt prüntyögés, a tilitoli, a komplikált beszédalakzat, retteg az erőtől, az igazi, férfias, pofánbaszós erőtől, és képtelen szót érteni a bajor paraszttal, akkor is, ha nevezett bajor paraszt, már nem is annyira paraszt, nejével Ibizára jár, és százhatvannal nyomatja az autobahnon. 

   Orbán Viktor egészen biztosan olvasta Carl Schmittet, egészen biztosan megértette Carl Schmittet és egészen biztosan nem szorult rá Carl Schmittre. Ha valaki Carl Schmitt-től akarja megtanulni a barátot és az ellenséget, ha valaki Carl Schmitt-től akarja megtanulni a carlschmittséget, akkor legyen inkább egyetemi tanár a Mikszáth téren. 

   Nem hiszem, hogy Orbánt meglepte a meleg, zsidó és vélhetően aránylag kis mértékben szotyolapárti Arthur Finkelstein, aki szintén olvasta Schmittet, értette Schmittet and you know the drill. Kellett egy kis megerősítés, de kétlem, hogy Orbán nyusziszemekkel nézett Finkelsteinre, amikor az figyelmébe ajánlotta Emmanuel Goldstein Soros-t.

   Nem biztos, hogy Orbán Svédországban feltétlenül skandifasiszta lett volna, mert a svédorbán svédemberben gondolkodott volna és skandifasizmussal nehéz tizennégy évig miniszterelnöknek lenni. Orbán arra jött rá, hogy Carl Schmitt kiválóan működik Magyarországon. Nem hiszem, hogy ehhez neki szüksége volt a hetedosztályú intellektuális bicebocákra Békés Mártontól Mária asszonyig, szereti gyűjteni az ilyen izéket, élvezi, ahogy Terrormari próbál vele ultizni, és a Felcsút-Nyíradony meccsen eltalálni a lesszabályt. 

  Orbán most a Carl Schmitt for Dummies című könyvet olvassa fel a frakciónak, akik persze nem értik, mert fasisztának éppen fasiszták, csak annyira hülyék, hogy még lopni is Orbánnak kellett megtanítania őket. Most egy új ellenség kijelölése történik, talán meleg lesz, talán kicsit barnább a bőre, a heftije sem feltétlenül pisze, még alakulóban van a dolog, mondjuk Niedermüller tényleg túlságosan lúzer ahhoz, hogy ellenség lehessen, de én bízom Orbánban, meg fogja találni, mert ő a mi Szuverénünk, ő  emelkedik ki a tengerből Leviathanként, ő a bírák bírája, ő óvja meg az embert, hogy embernek legyen farkasa, és egy éjszakán, amit talán a Nemfeltétlenül Rövid Háztartási Eszközök Éjszakájának neveznek majd, ő fogja újraosztani a lapokat.

  Ilyenkor szoktam azt írni, hogy "ha hagyjuk". De minek, ha tényleg hagyjuk.    

A Nagy Brit Egyetemi Sztrájk ürügyén (privátposzt)

2020.02.05. 15:27 | jotunder | 32 komment

 

     A brit felsőoktatási szakszervezet (UCU) tizennégy napos sztrájkot hirdetett. Először február harmadik hetében két munkanapon, a következő héten három, majd négy, végül öt munkanapon lesz sztrájk. Hetvennégy brit egyetem, köztük Oxford és Cambridge is, csatlakozott a munkabeszüntetési akcióhoz. Ősszel már volt egy nyolc napos sztrájk.  Itt most córesz lesz és nem kicsi, kurvára szeretnék kimaradni belőle. I am an alien, a legal alien...

    Az a furcsa, hogy a brit ügyek öt méterről is távolabbinak tűnnek, mint a magyarok majd ezer mérföldnyi távolságból. Magyarországot egészen tűrhetően értem (ott nincs sztrájk, akkor sincs sztrájk, ha nincs fizetésemelés, ha sokat kell tanítani, ha megszorítások vannak, ha kancellárokat ültetnek az egyetemek nyakára), de Angliáról fogalmam sincs. Sok emberrel beszélek az itteni ügyekről, politikáról, felsőoktatási kérdésekről, elolvasok mindent, amit lehet, de érteni nem értem. Nem érzem Angliát a bőrömön, nem érzem úgy, mint Magyarországot. Ez itt egy sokkal normálisabb ország, mint az ott, de közöm, igazán közöm,  sajnos csak ahhoz a kevésbé normális országhoz van. Szeretem bezárni az ajtót, kizárni mindent, szeretnék  végtelen csoportokra gondolni, amelyek a Cantor-halmazon hatnak, pedig a valóságban, a rideg és kegyetlen valóságban nincsenek végtelen csoportok, a Cantor-halmaz is csak a mesében létezik, és most képzeljük el, amikor egy nemlétező dolog "hat" egy nemlétező dolgon. Mesevilágba zárom magam, ez egy hosszú lemerülés és kibekkelés, ami a legvégéig tart, addig, amíg még tudom mi az a végtelen csoport és a Cantor-halmaz, amikor már nem tudom, csak a nővérkéket tudom nagyjából megkülönböztetni egymástól, akik az ágytálat hozzák, már nem lesz rájuk szükségem. 

    

süti beállítások módosítása