Örülünk, Vincent?

Valahol logikus, hogy lekéstem a Vincent szülinapot a posztommal, hiszen magát a születést is lekéstem. A Vincent szerzőgárda nagyobb részével szemben én nem egy IRL társaság részeként váltam szerzőtárssá, hanem törzsolvasói pozícióból avanzsáltam. Amikor a közösség befogadott, az nagy pillanat volt…

Meglepett, hogy már tíz éve indult. Gyorsan elmúlt, bár tényleg a múlt homályába veszik ez az “hőskor”. Ami ráadásul már a második kör volt, hisz a virtuális majd valódi barátságok már az Index-Törzsasztal-polfórum, sőt Internetto csetfórumain alakultak ki. Az idők folyamán persze volt mozgás, ember…

Az történt, hogy nálam az évek, a jó kis 2/3-os évek alatt megtelt a puffer. Az egyre keserűbb szájíz, egyre távolabb taszította azt a valamit, amit közéletnek hívnak. Maradt a privát élet, a család, barátok, mostanában már csak magamban vagy nekik morgok. Médiát alig fogyasztok, szinte csak a tilos…

Boldog szülinapot, Vincent! Tényleg már tíz éve?? Mindig inkább olvasó voltam, mint író, a csendesebbek közül. Talán, ha egy posztom volt? De azért ott volt a Vincent a hétköznapokban, és főleg a hétvégi, családi ebédeknél. Anyunak hogy tetszene az elforduló… Tíz éve volt egy korszak utolsó éve.…

Na helló Vincent! Hogy vagy? Szólt JT, hogy 10 éves lettél. Gondoltam benézek, hogy lássam megvagy-e még… Hogy te mekkorát nőttél mióta elmentem!!! Te jóisten, hány éve is? Fura itt körülnézni… Vajon hányan vannak még itt a régiek közül? Megváltoztál! Nem, nem úgy mondom: jól nézel ki. De…

Március 2-án 10 éves az örülünkvincentblog. Basszus, még a nevén is milyen vitáink voltak… :-)  És ma már mennyire távoli, piti vitának tűnik ez. 2009. szeptember 10-én született az első bejegyzésem itt. Meglepődtem az újraolvasásakor, mert nem színházról, hanem könyvről szólt, Spiró…