Kedves Elvtársakelvtársnők, Kedves Járásielvtársakelvtársnők, Kedves Megyeielvtársakelvtársnők! Külön köszöntöm internacionalista barátainkat az Észak-Bagundai szocialista elvtársakat, akik egyenesen az imperialista körök által támogatott Dél-Bagundai, faszom, fordítva, erők elleni felszabadító háborúból jöttek el ide Dombányra, a plénumra, mert sajnos az aktívát lekésték.
Dombány megszenvedte a Horthy-Magyarországot, a zsellérfátumot, a tuberkulózist, a vándorvesét. A dombányiak már ezer éve arról álmodtak, hogy a dombányi munkás, a dombányi termelőszövetkezeti paraszt és a dombányi haladó értelmiségi, szocialista kart szocialista karba öltve, együtt építenek egy új, szocialista Magyarországot.
Hogy is írta Dombány nagy fia, a fájdalmasan korán elhunyt proletárköltő, Kovács Lajos Géza "Szállnak a gólyák a gépállomás felett" című versében. "Ahogy elhagyták a kombinátot, és szárnyaik alatt épült a város, kisgyermek nevetett az égre, szocialista népünk szemefénye".
Ez irodalom elvtársak, igazi, szocialista irodalom. Nézzék elvtársak, nem fogom itt kerülgetni a forró izét, egyetlen definíciót tudok adni a szocialista magyar irodalmi művekre nézvést: az a szocialista magyar író, aki a szocialista magyar proletárolvasónak, termelőszövetkezeti parasztolvasónak ír művet, és azt szeretné, hogy száz év múlva, a megvalósult kommunizmus idején is, magyarul és szocialistául olvassák ugyanazt a művet, az az én számomra szocialista kultúrában gondolkodik. Nem nyugati relációban, álljon már meg az úttörővasút.
Kéremszépen, nem kell feltétlenül szocialista kultúrában gondolkodni annak aki nem akar, a mi szocialista demokráciánkban. Legfeljebb eljátsszuk az ujjukon az Internacionálét, kalapáccsal. Mert mit hallunk a Néprádióban. Azt halljuk elvtársakelvtársnők a Néprádióban, hogy egyes polgárinak nevezett írók visszautasították pártunk és államunk nagylelkű kulturális támogatását, miszerint vasárnaponként a büntetés-végrehajtási intézetekben duplaadag sertésmájkonzervet kapnak az arra érdemes megtévedt burzsoák.
Nézzék, amikor a Münnich Ferenc Népkohó és Kulturális Múzeum élére kerültem, elmondtam az ott dolgozó elvtársaknak, hogy én százhúsz százalékban támogatom Kádár elvtársat. Ami persze nem jelenti azt, hogy bizonyos ideológiailag nem egészen fejlett író elvtársaknak nem jelenhetnek meg művei, mert, hogy is mondta Kádár elvtárs, aki nincs ellenünk, arra azért még egy kicsit gyanakszunk, de azért többé-kevésbé, inkább kevésbé, nem verjük agyon.
De ez nem jelenti azt, hogy beleharaphatnak a szocialista kézbe, amelyik enni adott nekik! Próbálnák ezt meg Timisoarában, Tirgu Muresben, ugye kérem. Nekünk diplomás kommunistákra van szükségünk, nem ilyen felforgatókra, meg elemekre. Résen vagyunk elvtársak, résen.
Megépítjük a dombányi Kovács Lajos Géza kultúrházat, jönnek majd Pestről a színész elvtársak, akiket Továris Vigynyinszkij a nagy szovjet rendező fog felkészíteni arra, hogy bemutassák a modern, de mégis szocialista színházat, a bolgárt is, a csehszlovákot is, még esetleg haladó nyugati szerzőt is. Mert felépítjük a szocialista kultúrát, a mi szocialista kultúránkat.
Hajrá Dombány, hajrá Magyar Népköztársaság, hajrá szocializmust építő magyar nép.
