A horthysta állampárt, a Magyar Élet Pártja 50.76 százaléknyi szavazattal szerezte meg a mandátumok több mint kétharmadát. Ez akkor 1.8 millió szavazatot jelentett.
A Nyilaskeresztes Párt több mint félmillió szavazatot kapott. Az Egyesült Nemzeti Szocialista Párt hetvennyolcezret, a Keresztény Nemzeti Szocialista Front nyolcvanhétezret, a Rajniss-féle Nemzeti Front hatvanötezret, a Magyar Nemzeti Szocialista Földmunkás és Munkáspárt harminchatezret, a Magyar Nemzeti Szocialista Párt csak tízezret és ők kiestek.
Utána öt évvel rabolta ki a derék vidéki magyar lakosság a házainkat. És most nekem el kellene mondanom a mantrát, hogy, meg kellene tanulnom az ő nyelvükön beszélni. Hát egy faszt akarok az ő nyelvükön beszélni. Élek kisebbségben, ahogy a szerencsétlen fajtám élt, amíg élni hagyták őket, és tudom, hogy itt olyasmi nem lesz, mint 44-ben volt.
Nem, nem gondolom, hogy a magyar vidék egységesen putyinista és azt sem gondolom, hogy amíg világ a világ ez így lesz, ha a Nyugat megüti az orbánista állampártot, a dolgok változhatnak.
Nem, azt sem gondolom, hogy a budapesti baloldali-liberális réteget a Jóisten arra teremtette, hogy ezt az országot vezesse, hát kurvára nem így van.
Nem, nem gondolom, hogy az a Karácsony Gergely és az a Pulai András, akik benéztek 800000 szavazót bármihez is értenének, hogy a fenti baloldali-liberális réteg elitje, nem lenne ijesztően nagy részben olyan féltudású, mint ők. Persze a konzervatív elit eggyel még alul tudja múlni őket.
Nem, nem vagyok elkeseredve, mert beépített pesszimizmusom miatt nem vártam ennél sokkal jobbat (de azért valamivel) és a Kicsi-Magyarországban még tudok hinni, a Minipannóniában, amelyik még él és nem lesz azt olyan könnyű elpusztítani.
De látom a Horthy-lightot és Szálasi-lightot, és nem tollas a hátam.
