A NER ideológiai lapja, a Kommentár, hat orbánista értelmiségi, Schmidt Mária, Matolcsy György, Békés Márton, G. Fodor Gábor, Lánczi András és Giró-Szász András szövegét hozta le, a választás előtti összetartás jegyében.
Ez a hat úriember/úrinő tökéletesen reprezentálja az orbáni zuhanyértelmiséget és általában a zuhanyértelmiségi éthoszt.
Ők alapvetően kétszáz pillangón indultak el. A kétszáz pillangóra a Nemzeti Sportuszoda külső medencéjében lehetett felkészülni, ahol néha, hogy sportterminológiával éljek, kibaszott hideg tudottnni, de nyolc-tízezer métert nyáron sem kellemes leúszni, főleg tíz éven keresztül, hajnalban, délután, plusz mindenféle egyéb kellemetlenkedés, ordítozás, strandpapucs, konditerem, igen, ez metafora, remélem lejött, mert ha nem, teljesen hiába minden.
Érdemes megjegyezni, hogy a Nemzeti Sportuszoda zuhanyozójában mindig kellemes meleg volt, semmi ordítozás, strandpapuccsal fejre mért edzői figyelmeztetés.
A kétszáz pillangó egyik fontos tulajdonsága, hogy a napi nyolc-tízezer méter úszás, ordítozás, strandpapucs, konditerem és, itt egy új elem jelenik meg, különös képességek a kétszáz pillangóra, kétszáz pillangós alkatnak is nevezhetnők, szükséges feltételei annak, hogy valaki egyáltalán elinduljon a versenyeken. Tipikusan így is hetedik lesz az illető a válogatón, és egy olomouci nemzetközi versenyen elért harmadik hely kompenzálja a hideg hajnalokért. Nagyon kevesen tudják két perc alatt leúszni a kétszáz pillangót, ami nem csoda, mert Mark Spitz sem tudta két perc alatt leúszni a kétszáz pillangót, szinte lehetetlen, és az a kettő perc férfi 200 pillangón szinte semmire sem jó, csak arra, hogy az ember elmondhassa, hogy ő egy komoly pillangóúszó.
Orbán értelmisége sohasem hagyta el a zuhanyozót, mert Orbán Viktornak lojális pillangóúszókra volt szüksége és nem kétpercesekre. Mondjuk leúszták, hát nem egészen pillangón, de valahogyan, öt perc alatt a kétszáz métert, és előtte, meg utána, közben nem nagyon fog menni ezzel a kondival, folyamatosan, akár tíz hosszú éven keresztül, tökéletes lojalitást tudtak mutatni, és így jutottak be a döntőbe.
A fiatal pillangóúszók (még mindig metafora) már a jobb zuhanyzókat keresik, igazából nincs a zuhanyozáshoz szükség uszodára, már kínos, ha valaki legalább elméletben tudja a kartempót, a víz is kínos, egy bizonyos hőfok alatt, a medence egészen bizonyosan kínos, ez a konzervatív értékelvű pillangó.
Igen, a Trombitás Kristóf a Lánczi András folytatása más eszközökkel.
Tizenkét év alatt kialakult egy zuhanykultúra, a maga folyóirataival, intézeteivel, ösztöndíjaival, a magyar nemzeti zuhanykultúra, amitől ez az ország nem fog megszabadulni, és, valljuk meg, bizonyos ellenoldali értelmiségiek víziszonya is elég látványos tud lenni.
A kádári kontraszelekció ugyanolyan slampos volt, mint a kádári diktatúra. Időnként hibázott, a féltudású kádári értelmiségnek átlalában megvolt a kétperc huszonhárom másodperc, ami szignifikánsan különbözik a vízbefúlástól. Mondhatjuk persze, hogy akkor kezdték építeni a zuhanyozókat, akkor alakult ki a zuhanyozás ideológiája, de valahogy ők még kicsit szégyellték a dolgot, ők időnként először fejjel előre bele ugrottak a vízbe és csak utána lettek nevetségesek. Schmidt Mária háromdeciliteres kiszerelésben látott vizet utoljára.
Tudom, Sojgu tábornok, Z betű a tankon és a trikón, rakéták a kórházakra, tudom, tudom, félóránként nézem meg a Guardiant, és reménykedem, hogy valaki leállítja Putyint, de nem állok sorba kenyérért Kijevben, és nem is akarok úgy tenni. A mi Putyinunk Orbán Viktor, a mi Sojgu tábornokunk a Földi elvtárs a háromperkitudjamennyitől és persze Spöttle Gyuri, akiről azt hiszem a Vincenten írták le először, hogy a festői Német Demokratikus Köztársaságban elrabolták az UFO-k.
A mi problémánk nem a kazettás bomba, hanem a bendebalázs és a lőrincésandreakáefté, nem a nagyorosz brutállélek, hanem a kismagyar zuhanykaliber. De pontosan ugyanúgy fog kinyírni minket a magunk baja, mint az oroszokat az övék.
