Ha nem mü, akkor ők, ha nem ja, akkor más, ha szivódnya lehet valamit, csak úgy licencija, pjecsét nélkül, akkor závtra mjident lehet, búgyet káosz, búgyet transzdzsender, nye búgyet rjezsicsökkentés, bozsemój, nye búgyet körmöspacal csak zsidóvegetarián köleskolbasza.
Szvoboda az jó, csak nem jó. Mert szvobodosság lesz belőle, mjindenki szkázalja a mjagájét, sok hangú, sok pofázású nyép gyjenge nyép, férfinép, szép heteronormjatív fehérturáni fajnép, egységes hanggal, erős nép, ezt már Pervij Sztyepán a nagyvenger király és protopópa is megmondta Alekszij kisfejedelemnek, hogy bugyet miheztartás.
A nagy venger poettel Alexandr Petroviccsal szólva: Rabok legyünk! Nemszabadok! Mert azt egyrészt megszoktuk, másrészt meg tyíse, én govorít, te kussolsz, málenkij megosztása a rabótnak. Valakinek ki kell adni az ukázt valakinek? Ja búgyet valaki, tü búgyes valaki, van ennél nagyobb egyenlőség? Na, ugye.
Európa érti a hangunk, mi tjámogatjuk az ukrjanciket, ha mírt akarnak, mert mírt akarnának háborút, nem? Szépen leteszik a fegyvert, nekije adják a Ráhelkának a Zakarpacka Oblasztyot, aztán mehetnek isten hírével vagont rakodni Düsseldorfba. Mü nem tjámogatjuk Putyin elvtársat, mert fél méter mélyen a sjeggében, kak mü tudnánk tjámogatni, kurvára elesne. Mü tolka hótyim mira, de kraszívaján hangzik bazmeg, Hollikkám pisaty fel a noteszbe, ezt elsütöm a trafikátadáson Középcsútdobozon, ez annyira a nép nyelve. Szeretem a nép nyelvét, főleg ha meleg.
Mi demokrácia vagyunk, és mivel a démosz én vagyok, te meg örülsz ha ljuk van a sjeggeden, gyorsan posztolsz egyet a fjészbukra, hogy tolka fjigyesz, tolja vengrija, tolka Putyin, az utóbbit csak a zárt csoportnak, mert még félreértenék. Vaszkriszenje elmész szépen, szavazol arra, hogy a gyerekednek jobb legyen Birminghamben, én még maradok húsz évig, mert kik vagytok ti nélkülem drúzja? Kik vagytok ti nélkülem?
