Örülünk, Vincent?

     Amikor az Attila Király Nemzetgerjedelmi Főiskolán kiképzett Trombitás Gerzson Jenő Keresztély ír arról, hogy az exbolsi Fricz Tamás, Galló Béla és Simon János, továbbá a csurkomán Zárug Farkas Ottokár miként vélekedik a dolgok állásáról, mindig eszembe jut valami, amit sajnos jogi képviselőnk nehézlégzésére tekintettel nem osztok meg a kedves olvasóval. Maradjunk az egyszerűbb szerkezeteknél.

    Hogyan züllhettek erre a szintre a magyar konzervatívok?

    A megadják álláspontja szerint, bár ez hetente változik, a konzervativizmus passzé, helyette nemzeti populizmus van, ami azt jelenti, hogy a Nép összeforr a Vezérrel (ez különösen izgalmasan hangzik németül) és a Vezér az Elittel szemben a populus ősi bölcsességét képviseli, amit random facebookoldalakon, orvosi rendelők előterében, trolibuszon és más hasonló forumokon tapasztalhat meg az ember.

    Igenám, de a lánczik szerint mégis van konzervativizmus, csak a nyugatias konzervativizmus passzé, a valódi, kellemesen rurális illatú konzervativizmus a University of Taktaharkány ódon falai között lett kiérlelve, és a Journal of the University of Taktaharkányban, quelle surprise, publikált Hétésfeledik Konzervatív Kiáltványban van megírva.

    Azt hiszem, hogy ezt már ők is unják, szívesebben mondanák ki az igazságot, "Igen. baromira tehetségtelenek vagyunk, de nektek nem osztottak lapot, úgyhogy kussoljatok be". Tulajdonképpen, néha a sorok között le is írják.

   Valahol azért kell lennie egy nem teljesen jelentéktelen konzervatívnak nevelt rétegnek, amelyik ezt az egészet már nagyon unja. Nem azért unja, mert szívesen lépne a huthok helyére, hanem azért, mert őszintén kínosnak érzi az egészet. Orbánra szavaz, de egyre kevésbé találja vállalhatónak azt, amit az önjelölt orbánista ideológusok, és az orbáni rezsimértelmiség produkálnak.  It is not our class, darling - mondanák stiff upper lippel, ha előkelő brit leányiskolába jártak volna és nem a Veres Pálnéba.

  A UCLA-n és Berkeley-n doktorált hétgyerekes csúcskeresztény professzor Ürge-Vorsatz Diána nem felel meg a rezsimnek, a késsel-villával nehezen barátkozó exszkinhed Békés Márton meg a párt ideológiai lapjának főizéje. Pálinkás akadémikus  nem volt elég jó Orbánnak, de az anális költészet jelentős alakja Orbán Dénes János igen, a több nyelven zongorázó Prőhle Gergely a margón, helyére Demeter Szilárd lépett, akinek Tőkés néha megengedte, hogy vigye a táskáját.

  Orbán már tudja, hogy baj van, csak azt nem tudja, hogy mekkora. Azt persze én sem tudom. Azt gondolom, nemcsak az ellenzék kapott esélyt, hanem Orbán is. Konszolidálhatja a hatalmát, kiegyezhet az országával, és a Nyugattal. Ez rajta múlik, az ő döntése. El kellene takarítania a szutykot.

     "Legyünk magunkkal őszinték: Esterházy Péter jópofa stílusú kisregényei sem épp a mélység netovábbjai, mondhatjuk, sekélyesek. (Szilvay Gergely rezsimszolga) "

      Legyünk magunkkal kicsit őszintébbek. Szilvay Gergely annyit tud a világról,amit a krematóriumok füstjéből letüdőzött. A keresztény-középosztály aljáról jött, a halálból él ma is, semmi másból csak a halálból, abból, hogy kiirtották azokat, akik ma a helyén lennének. 

     Esterházy nagyapja miniszterelnök volt, tudott viselkedni, tudott öltönyt viselni, tudott felkészülni az életre, ahogy egy igazi konzervatív úriember tud, és valamilyen értelemben igazi konzervatív úriember is volt. Mondhatni, a lényeges értelemben.

     Esterházy Péter azok közé tartozott, akik miatt nem kell mindig szégyellnem, hogy magyar is vagyok, nemcsak zsidó. Szilvay azok közé tartozik, aki miatt ez az ország, mindig az Észak-Balkánhoz fog tartozni, mert édes hazánk a valódi tehetségeket eltaszítja, és felemeli a rettenthetetlen hülyéket.

     Harminc éve ki gondolta volna, hogy Piliscsabán bukdácsoló senkiháziak határozzák majd meg a közgondolkodást, hogy az intellektuális mocsár teremt ideológiát, hogy Magyarország a hetedosztályra vesz bérletet. Ezt most Orbán is megtanulta, ha nincs ez a sok idióta kókler, akkor rájött volna, hogy érik a córesz és nem veszíti el Budapestet. De ő valamiért továbbra is csak a bútort cseréli a kuplerájban.

     A CEU elköltözött, az akadémiai intézeteket elrabolták, Esterházy Pétere sincs már a Bokrétának, csak szilvayja. Legyen vele boldog.

        Yarragün gülür! Sikhafah, ulsur aslan yarrakh kefhali.

        Bir ottuzuk birki, kucurbasi? Orospuhi bir keci, eyen bir aslangürü.

        Kicimisen am, gülür am, yavshaki kucurbasi, keci agshinam kürgülyet, 

        göthüne, sörget göthüne koyhayimrü eslen kucurbasi, gürzün keci. 

         (Cürcümi-Macari Isvanam bir Geyzu bir Taksun bir Solta bir Arpadum --  Iskhan Bülürcati Gülür Kipchaki)

          * a legismertebb kipcsák nyelvemlék, amelyben Bülürcat kipcsák nagykán boldog húsvéti ünnepet kíván Szent István királyunknak.

     Dehogy mondtam meg. Egy szót sem értek az egészből, de azért ez nagyon vicces.  

    Ide tessék beírni az okosságot, ki nyer ma, ki nem nyer, miért nem nyer, miért kellett volna inkább, de nem úgy. 

         Gyertyát gyújtottam a katedrálisban. És nagyjából egy óra múlva kósersushit ettem egy kis étteremben. A sushi párve. Mármint a lazacos-krémsajtos california maki szerintem nem párve, de ha a kipás, harisnyás/tornacipős vendégkörnek párve, akkor nekem is párve, pláne a gyertyagyújtás után.   

         Az a lényeg, hogy meglett a Sennyei Ilma. Az is olyan, mint a párve. Meg is lett, meg nem is. A csomagomban van valahol, tehát széles értelemben megvan, csak valahol máshol van meg, és nem tudni, hogy hol. Így vagyok a Sennyei Ilmával is. Mondta az Ilma,  hogy ő mégse írhat róla, mert nincs olyan műfaj, és ez tényleg olyan, mint a párve, " Lo t'vasheil g'di ba'chalev imo", vannak dolgok, amelyeket nem lehet megtenni, mert csak. Az ember ne okoskodjon az Úrral. 

         Nem mindig lesz meg a Sennyei Ilma. Néha megijed attól a bizonyos fehér izzástól, amely elpusztíthatja a világot, néha azok a fiúk, akik megkínozták a siklókat, már nem elégednek meg a siklók kínzásával.  Bizonyos emberi életek törékenységre ítéltetnek. Nem szeretjük a törékenységet, a ember ne legyen törékeny, a férfi egyáltalán nem, mégis, hogy veszi ki az magát, a férfi az törjön, ne töressék, a nő pedig szépen álljon fel, és tegye a dolgát, nincs picsogás, a pogácsát meg kell enni, és benn kell tartani, mint a nagy levegőt. Különben is, mindent ki lehet bírni.

        Alíz néném mondta egyszer, hogy az egész életműve csupa fecni, nyesedék, véletlen szépség, ő is próbálta kibírni, mint az Ilma. Vannak, akik nem képesek a magabiztosságuk mögé bújni, nem bírnak ki mindent, nem képesek minden pillanatban megfelelni, egy olyan korban, amikor aztán tényleg minden pillanatban meg kell felelni valakinek vagy valaminek.

        Erről nem beszélünk, mert a Parlós, a Tarácsony és a Kuzsér érdekesebb téma. Fontos téma, jelentős téma, mind tekintetében, mind vonatkozásában. Pedig akkor már inkább a Kóté ikrek, akiket meg. Nézik a népek, hogy milyen szép szőke roma, félroma, negyedroma lányok, akiket ugye eleve azért tartanak, hogy meg, és közben nem veszik észre, hogy őket is meg. Vannak, akik nehezebben tolerálják a meget. A mindenféle Ilmák. Akik nyifognak, ahelyett, hogy összeszorítanák a fogukat és írnának valami előremutatót hetvenezer plusz áfáért, ami persze nem prostitúció, mert a KESMA-nál számlát adnak.

       Sennyei llma meglett. Egyelőre. A nagy fekete macska is meglett, meg lehetett vele egyezni, Sir Winston is megegyezett vele, néha ki kell nyitni neki az ablakot, és elmegy, aztán visszajön, és leheveredik mellénk. 

      Elsétáltam a Velodrome-ig, felszálltam a buszra és visszamentem a kedves témáimhoz, Borel, mérhető, folytonos, ők nem bántanak, ahogy azt az ötéves kisfiút se bántotta az Almanach, mondta a kedves Dr. H.A, aki csak végső esetben küldte el a gyerekeket a Spiegelgrund Klinikára. És nem, nem írom, hogy én is megvagyok. Nekem túl könnyen megy a meglevés. 

   A Mandiner az amerikai szélsőjobboldali portálokhoz hasonló modorban írt arról, hogy Alexandria Ocasio-Cortez "hallgatóságából" valaki azt kiabálta, hogy "egyék meg a csecsemőket" (klasszikus sor Swift szerény javaslatából, valamiért ezt nem említették).  A rezsimblog úgy adta elő, hogy AOC nem határolódott el a támogatójától. A valóság az, hogy a nő mást is kiabált, ami dittó komplett őrültség volt, és AOC joggal gondolta, hogy egy beteg emberről van szó.

  Úgy tűnik, hogy a bekiabáló Lyndon LaRouche fasiszta mozgalmának egy tagja. LaRouche idén halt meg, én láttam, amikor elnökjelöltként beszélt egy amerikai televízióban, ami azért volt érdekes, mert a beszédét abból a börtönből közvetítették, ahová éppen bezárták csalásért. Igazi fasiszta gumidominó volt a bácsi. 

 A Mandiner szerkesztői munka nélkül akarják eltölteni az életüket , egy aljas, korrupt, fasiszta rezsim kiszolgálóiként. Egy nap ez az aljas, korrupt, fasiszta rezsim meg fog bukni és akkor ott fognak állni egy szál faszban. A szégyen lesz a büntetésük.

  P.S.  Háromszor volt szerencsém Jeszenszky Jeszy Zsolthoz ugyanabban a kiskocsmában, és ma szembe jött velem az utcán a látványosan tikkelő, fasiszta majom Pozsonyi Ádám. Ennek bizonyára van valami oka. De nem szeretném tudni, hogy mi. Tényleg nem.

 P.P.S.  Nem írtam az Örkény Kertész utcai Shaxpeare-mosó című előadásáról. Ez nem azért van, mert nem az egyik legjobb darab, amit az utóbbi időben láttam, hanem azért, mert semmire sincs időm. Az a színház nagyjából annyira volt tehetséges, mint amennyire ezek a rezsimszolgák tehetségtelenek. Egyetlen tanács. Ne tessék elhagyni a nézőteret, amikor úgy tűnik, hogy vége az első felvonásnak. Megéri maradni.  Csákányi Eszter pedig annyira vicces, hogy arra nincs szó, és nincs egyedül.

    Oroján Sándor a FIDESZ egri szervezetének ügyvezető alelnöke elmagyarázta, hogy aki támadja a kormánypártot az a NER ellensége és úgy is fognak vele bánni.

   A Vincenten több mint hét éve, 2012 januárjában  jelent meg az első poszt Orojánról.  Kettes írta, a poszt címe, nem hiszik el:  Oroján. Mi már lárva alakjukban kiszúrjuk ezeket a karrierista balfékeket.

    Egyszer vége lesz. Egyszer vége lesz az Orbánok, Tiborczok, Bayerek, Orojánok és Megadják hatalmának. És azon a napon.....  én pont úgy fogom leszarni őket, mint ma.