"Legyünk magunkkal őszinték: Esterházy Péter jópofa stílusú kisregényei sem épp a mélység netovábbjai, mondhatjuk, sekélyesek. (Szilvay Gergely rezsimszolga) "
Legyünk magunkkal kicsit őszintébbek. Szilvay Gergely annyit tud a világról,amit a krematóriumok füstjéből letüdőzött. A keresztény-középosztály aljáról jött, a halálból él ma is, semmi másból csak a halálból, abból, hogy kiirtották azokat, akik ma a helyén lennének.
Esterházy nagyapja miniszterelnök volt, tudott viselkedni, tudott öltönyt viselni, tudott felkészülni az életre, ahogy egy igazi konzervatív úriember tud, és valamilyen értelemben igazi konzervatív úriember is volt. Mondhatni, a lényeges értelemben.
Esterházy Péter azok közé tartozott, akik miatt nem kell mindig szégyellnem, hogy magyar is vagyok, nemcsak zsidó. Szilvay azok közé tartozik, aki miatt ez az ország, mindig az Észak-Balkánhoz fog tartozni, mert édes hazánk a valódi tehetségeket eltaszítja, és felemeli a rettenthetetlen hülyéket.
Harminc éve ki gondolta volna, hogy Piliscsabán bukdácsoló senkiháziak határozzák majd meg a közgondolkodást, hogy az intellektuális mocsár teremt ideológiát, hogy Magyarország a hetedosztályra vesz bérletet. Ezt most Orbán is megtanulta, ha nincs ez a sok idióta kókler, akkor rájött volna, hogy érik a córesz és nem veszíti el Budapestet. De ő valamiért továbbra is csak a bútort cseréli a kuplerájban.
A CEU elköltözött, az akadémiai intézeteket elrabolták, Esterházy Pétere sincs már a Bokrétának, csak szilvayja. Legyen vele boldog.