Kol Nidré, ahogyan Karel Gott énekelte.
Lánczi András soha egyetlen értékelhető sort nem írt le filozófiából. Valamirevaló filozófiai folyóirat közelébe sem kerülhetett, könyvét kinevették, Orbán kegyelméből lehetett rektor és Adolf Hitler kegyelméből lehetett professzor egy magyar egyetemen.
Ez nem egy PC-poszt. Most néztem meg Tóth Barnabás csodálatos filmjét, nem vagyok PC-hangulatban. Ha a zsidókat nem ölik meg, a tizedosztályú Lánczi helyett ma egy tehetséges ember ül abban a professzori székben. Persze, ha a keresztény felső-középosztályt nem intézik el, akkor is szabóként csinált volna karriert egy vidéki városban, de én most maradnék a zsidóknál, hadd pattogjanak a trollok.
Lánczi Heller Ágnesbe rúgott bele, ezért kapja a jutifalit. Csak éppen a félhülye (vagy tán egészen az) Megadja Gáborral beszélgetett új könyvéről nem az oxfordi egyetem egyik professzorával valamely ódon college-ban. Lánczinak Megadja jutott, nem Oxford. Ennek az országnak Lánczi jut, nem Oxford.
Enjoy.
Az orbánizmus nyilaskeresztes vonulatához tartozó Demokrata nekiszaladt az ELTE egyik doktoranduszának, aki éppen most védte meg a doktori disszertációját. Az Akadémiai Dolgozók Foruma tiltakozó nyilatkozatot adott ki.
A rezsimlap szerint a disszertáció silány. OK, ez az ő véleményük, azt mondanak, amit akarnak, szivük joga. De kinek üzent Ágoston testvér?
Utánanéztem, a dolgozat legalábbis részben, egy Journal of International Communications (2016, no. 10, 2872-2894) cikkre épül. Ez egy ún. Q1-lap. (felső egynegyed, itt tanultam). A doktorandusznak van egy Memory Studies cikke. Dittó Q1-lap. Aztán egy cikke a Mortality nevű újságban, ami szintén Q1. Három darab Q1 a doktori idején.
Ha ez silány, akkor az az életmű, ami harminc év után nem tartalmaz egyetlen Q1-et (esetleg Q2-t sem) az egy darab szar. Ebben egyetérthetünk. Ehhez nem kell sorok között olvasni. Ez bizony szarozás a keményebb fajtából.
(Ez nem az én véleményem, hanem a Demokratáé, a félreértések elkerülése végett. Engem tessék békén hagyni. Nem én neveztem őket egy darab szarnak, hanem a Demokrata.)
Mit szól ehhez Mezei professzor úr, Molnár Attila Károly, Schmidt Mária, Lánczi András? És akkor még csak éppen, hogy elkezdtem a sort. Ki kivel van, elvtársak?
" Hiszen a keresztény szabadság egész története a rabsággal való szembefordulásból táplálkozik a „bűntől való szabadságtól” kezdve a reveláció végső kiteljesedéséig. Történetünk ma ugyanez, amikor jogért, jussért, igazságért azokkal szemben kell kiállni, „akik a szabadságot a gonoszság takarójául használják” (1Péter 2:16) – akik „autokráciáról”, „populizmusról”, “a jogállam leépítéséről” stb. beszélnek, miközben a hamis váddal épp ezeket valósítják meg. Szabadságunk egyik legnagyobb kihívása: a hamis szavak zsarnokságától való megszabadulás. (Mezei Balázs) "
Ha "no comment", akkor "no comment".
Bandi bácsi írt a Leo Straussról a neokohn.hu-ra.
"S akkor még nem ejtettünk szót a minden ember életét mélyen befolyásoló körülményekről: a modern liberalizmus első nagy válságáról, amelyből a fasizmus és a kommunizmus kinőtt a 20. században, ami miatt Leo Straussnak is végső soron menekülnie kellett Európából."
1933 május. Hitler Németország kancellárja, zsidó írók könyveit égetik az utcán, bejelentik az német nemzeti egyház megalapításának tervét. Ekkor írja meg Leo Strauss a levelet. (a bold szedés az én választásom)
A 34 éves Leo Strauss erősen vonzódott a fasizmus iránt. Erről valahogy nem írt Bandi bácsi.
.......................................................................................
Paris, May 19, 1933,
Dear Mr. Löwith,
On your behalf I have in the meantime made the necessary overture to Groethuysen, who is in London. Besides this I had occasion to speak with Van Sickle, the head of the Rockefeller Foundation, and informed him about you, your situation, your work and your interests. He made a note of your name, so I am sure he will remember it when he comes across it in Fehling's letter.
As concerns me, I will receive the second year. Berlin recommended me, and that was decisive. I will also spend my second year in Paris, and I will attempt in this time to undertake something that will make my further work possible. Clearly I have major competition: the entire German‐Jewish intellectual proletariat is assembled here. It's terrible – I'd rather just run back to Germany.
But here's the catch. Of course I can't opt for just any other country – one doesn't choose a homeland and, above all, a mother tongue, and in any event I will never be able to write other than in German, even if I must write in another language. On the other hand, I see no acceptable possibility of living under the swastika, i.e., under a symbol that says nothing more to me than: you and your ilk, you are physei subhumans and therefore justly pariahs.
There is in this case just one solution. We must repeat: we, men of science, – as our predecessors in the Arab Middle Ages called themselves –non habemus locum manentem, sed quaerimus…And, what concerns this matter: the fact that the new right‐wing Germany does not tolerate us says nothing against the principles of the right. To the contrary: only from the principles of the right, that is from fascist, authoritarian and imperial principles, is it possible with seemliness, that is, without resort to the ludicrous and despicable appeal to the droits imprescriptibles de l'homme to protest against the shabby abomination. I am reading Caesar's Commentaries with deep understanding, and I think of Virgil's Tu regere imperio… parcere subjectis et debellare superbos. There is no reason to crawl to the cross, neither to the cross of liberalism, as long as somewhere in the world there is a glimmer of the spark of the Roman thought. And even then: rather than any cross, I'll take the ghetto.
I do not therefore fear the fate of the émigré– at most secundum carnem: the hunger or similar deprivations. In a sense our sort are always emigrants; and what concerns the rest, the fear of bitterness, which is certainly very great, and in this sense I think of Klein, who in every sense has always been an emigrant, living proof for the fact that it is not unconquerable.
Dixi, et animam meam salvavi.
Live well! My heartiest greetings to you and your wife.
Leo Strauss
My wife sends her thanks for your greetings, and reciprocates heartily.
Ha valaki azt hiszi, hogy most majd jól nekimegyek Tamás Gáspár Miklósnak, akkor téved. TGM az egyik legbecsületesebb magyar publicista, olyan műveltséggel, amit én már túlzásnak tartok. Igen, ő erősen baloldali, én meg nem, mondjuk más sem vagyok, de ez teljesen érdektelen. Eszembe jutott valami az írásáról, és inkább írok róla mint valamelyik idiótáról.
A kerítésről van szó, a magyar határkerítésről, amit TGM fajvédő kerítésnek nevez.
2015 augusztusában írtam egy posztot " A menekültprobléma reménytelensége" címmel, amelyben idéztem egy teljesen liberális oxfordi professzort Paul Colliert, azzal, hogy valószínűleg nem ellenezné a határkerítést.
Egy évvel később írtam Collier Exodus című könyvéről és David Goodhart Brit álmok című munkájáról.
Nemrég pedig David Goodhart The road to somewhere című könyvéről egészen hosszú posztot írtam.
(éltalában nem szoktam ilyesmiket olvasni, nem az én világom)
A fenti három posztban elég sok érv van amellett, hogy nem érdemes rasszizmust és fajvédelmet látni minden határkerítés mögött. A jövedelmi és műveltségi medián alatt élő embereket sem kell lefasisztázni azért, mert szociálisan konzervatívabbak mint a városi értelmiség. Konrad Adenauer vagy Charles de Gaulle a mai értelemben borzasztóan konzervatívnak számítana, és biztosan egyetértenének a határkerítéssel (meg sok minden mással).
Az orbáni nemzetikonzervativizmust egy Habony nevű izé találta ki, aki Ibizán vélelmezhetően nem apácákat szokott meghívni haboskávéra, hogy végre kidiskurálhassák magukat a Szentháromságról. Az orbáni keresztényszabadságot bayerek és djjeszyk képviselik, és annyira hazug és korrupt, amennyire csak lehet.
Nem lehet eltekinteni attól, hogy az orbánista keresztényblabla mocskos, aljas, és, hogy egy fasiszta gnómot idézzek, közönséges politikai termék. Ez a baj az orbánizmussal, nem a határkerítés, a magyar nép szociális konzervativizmusával pedig bőven együtt lehetne élni. Ha.
P.S. A jelenlegi helyzetben támogatom a megerősített határvédelmet Európában, és talán én is megépítettem volna a határkerítést, nem tudom, nem értek az ilyesmihez. Ettől még esetleg jobban utálom Orbánt, mint TGM. Véletlenül sem állítom azt, hogy a határkerítésről mindenkinek ugyanúgy kell vélekednie, mint ahogy én vélekedem.
Adolf Hitler bunkerjében találták meg Arthur Moeller van den Bruck Harmadik Birodalom című könyvének egy dedikált példányát. Hitler a szörnyállamát nevezte el az antiszemita őrült van den Bruck nyomán. A könyv 1923-ban íródott és egy új német nemzeti szocializmus bevezetését javasolta a szerző, a parlamenti demokrácia elvetését, és egy új rendszert, ahol a szabadság a népnek a Führerrel való egyesülésében nyilvánul meg.
Van den Bruck lett teljesen hivatalosan az új orbáni keresztény nacionálkonzervatív kurzus előképe. Ezt onnan lehet tudni, hogy a Tusványoson az Orbán-rezsim hivatalos ideológusaként aposztrofált Békés Márton, a rezsim ideológiai lapjának a Kommentárnak a felelős szerkesztője ezt szó szerint írta le.
"Úgy tűnik, hogy az emberi közösségszervezés legrégebbi rétegeibe kell lefúrnunk ahhoz, hogy tiszta vizet hozzunk a felszínre. Hasonló helyzetben, a Német Császárság történelmi hajótörésekor írta a következőket Arthur Moeller van den Bruck 1923-ban: „A konzervatív ember azt a helyet keresi, ahol megvetheti a lábát és ahonnét új kezdetet indíthat. A konzervatív tehát szükségképpen egyszerre megőrző és lázadó. Azt a kérdést veti ugyanis fel, hogy mi az, ami megőrzésre méltó? Egy olyan konzervativizmus, amelyik elég nagyravágyó ahhoz, hogy ne a ritkaságok kamrája, hanem műhely legyen, elsősorban új alapot akar vetni.”
Az egykori szkinhed Békés nem meri leírni a könyv címét, mert úgy érzi, hogy még nem kész a Párt a dolgok néven nevezésére. Tudom, a rezsimszolgák bérrettegőnek fognak nevezni, amihez annyit szeretnék hozzászólni, hogy bármikor, de tényleg bármikor hajlandó vagyok Békés Mártonnal elbeszélgetni arról, hogy az elődei hogyan fojtották gázba és égették el a dédanyám. Pontosan tudom, hogy Macron és Merkel Európájában a maximális veszély, ami a zsidóságot fenyegeti, hogy budai ingatlannak nézik és ellopják őket.
Ivan Ilyin, Maurice Pujo, Giovanni Gentile az európai nemzeti konzervativizmusnak becézett intellektuális fasizmus képviselői soha sem kerültek hatalomra, van den Bruck ugyan elbeszélgetett Adolf Hitlerrel, de túl prolinak találta és inkább agyonlőtte magát, Ilyin száműzetésben halt meg, Pujo jó pár évet élt még a börtön után, Gentilét a partizánok megölték.
Nem lehet véletlen, hogy a "polgári" ifjúság kedvencét Jordan Petersont is mocskolja Mária asszony kutyája, itt nincs helye a demokratikus szarakodásnak, a libertartiánus lefetynek, itt a Vezetőt kell követni, az Újkrisztust, aki a zsét osztja. Mert a hazai nemzetikonzervativizmus erősen zséalapú.
Pontosan tudom, hogy semmilyen következménye nem lesz annak, hogy egy protonácira építik a nemzetikonzervativizmust, maximum újra feljelent valahol Tállai Gábor, Mária asszony aranyhörcsöge. Ez van, ez az új életünk, és nem tudjuk, hogy meddig lesz ilyen ez az új élet. Azt nem tehetjük meg, hogy befogjuk a szájunkat.
* senki se gondolja, hogy én ilyen nagy tudású vagyok, a tippet Béndek kollégától kaptam, Prof. Google pedig mindenkinek segít.
"Az elnök kiemelte: az elmúlt egy évben végbement átalakítás célja a kutatóhálózat hatékonyságának növelése volt. Ennek két területen kell megmutatkoznia: a mennyiségi mutatókban, valamint a kutatási eredményeket minőségileg is javítani szükséges. Mint mondta, utóbbival kevesebb baj volt, mert a magyar kutatás a térség országai közül kiemelkedett minőségi tekintetben, mennyiségileg azonban elmaradt. (a hirado.hu Miki bátyánk, elnökbácsink nyilatkozatáról)"
(többek jelezték, hogy baj lehet belőle, ha állandóan bizonyoslegózom Miki bátyánkat, elnökbácsinkat, megértő, gondos vezetőnket, ezért önkritikát gyakorlok)
Minőségi tekintetben jól állunk, de mennyiségi vonatkozásban lenne még javítanivalónk- intett bölcsen Miki bátyánk, a mi drága jó elnökbácsink.
A tudományos munkákat egyszerűség kedvéért négy alapvető tudományfilozófiai kategóriába bonthatjuk:
1. Hiperszupi.
2. Nem hiperszupi, de azért baromira jó.
3. Nem baromira jó, de még átmegy.
4. Szar.
A hiperszupi cikkek a hiperszupi folyóiratokban jelennek meg, a baromira jók a baromi jóban, a még átmenősek a mégátmenős lapokban, és az Olvasó nem fogja kitalálni, hol jelennek meg az ún. szar cikkek. A szarnak van egyfajta negatív konnotációja, de ha negyedik kategóriaként gondolunk a szarra, és ugye mennyiségileg a négy mégiscsak messze az egy felett jár, már egy pozitív, mennyiségi vonatkozásban előremutató jelentést is adhatunk neki.
Magyarországnak mennyiségi terveinek végrehajtásában elsősorban a szar kategóriában van esélye. Ugyanis a mégátmenős cikkeknek sajnos, elsősorban műfaji okokból, még át kell menni, és azért az macerás. Ráadásul egy darab mégátmenős cikk pontosan annyi mennyiségileg (egy, one, uno) mint egy darab szar cikk, és a szar cikket sokkal könnyebb megírni és pláne sokkal, de sokkal könnyebb publikálni.
Nemzetközi szarra gondolunk természetesen, elrugaszkodva a provincialitástól. Az egyik lehetőség, hogy alapítunk egy nemzetközi folyóiratot, ami angol nyelvű szar cikkeket közöl, de ez még mindig nem az igazi. Külhoni szar folyóiratokban (és hát állnak azok glédában de ezrével) kell publikálnunk szart, havonta egy szart, két szart, sőt több szart. A Q1 nevű kategóriába (itt tanultam a vincenten) a legfelső egynegyedbe sorolt folyóiratok tartoznak, gyakorlat: hová tartozik a Q3? Na ezt felejtsük el, de gyorsan. Az Olvasó most azt hiszi, érti az egészet, Q4-ben kell publikálni. Ne legyünk naívak cukorborsóim!
Ha megnézzük a jelentős magyar nemzetikonzervatív fajturán filozófok és közgazdák cikkeit, láthatjuk, hogy megkerülik a Q4-es kategóriát, és eleve a teljesen besorolhatatlan, ismeretlen káeurópai (jóesetben, mert befigyelhet a tádzsik sztyeppék illata) egyetemen nyomtatott mitoménben publikálnak, amelyeket a zsidóliberális skálákon nem is helyeznek el.
Szahar, mondaná Übü papa, igazi nemes szahar. Azért van baráti kapcsolatunk huntürk államokkal, hogy kihasználjuk nemzetköziségüket és jártasságukat a szaharban, publikáljunk náluk. Mi meg, per barter, hozzuk le a kirgiz császár kedvenc tudóskáinak cikkeit a Journal of Taktaharkányiensisben, ami nekik kurvára nemzetközi.
Mindenki jól jár. A káposzta is megmarad és a kecskét is meg....
UPDATE: Miki bátyánk interjút adott a Magyar Nemzetnek. Tény, hogy nem hagyta, hogy a nemzetes-mandineres kisrágcsáló korlátlanul rugdossa a kutatókat, valamelyest finomított bizonyos nyilatkozatain , egyáltalán nem értem, hogy mit akar az elnökbácsi, és szerintem ezzel nem vagyok egyedül.
UPDATE TWO: Elnökbácsi bölcs érve előtt mindenkinek meg kell hajolnia: Az akadémiának fennállása kétharmadában nem volt intézethálózata. Próbálom alkalmazni a tudást. Magyarország fennállása kétharmadában nem voltak emancipálva a zsidók, lehetett boszorkányt égetni, és királyság volt az álllamforma. Tehát.
UPDATE THREE: Annyira bölcs Miki bátyánk útmutatása, hogy felveszem gramofonra és esténként hegedűvel fogom kísérni. Azt mondja, hogy "az ELKH azon kutatásainak, amelyeknek célja az új eredmények elérése, tehát felfedező kutatás, lehet azonnali, innovációs következménye. Ha nem járul hozzá a magyar gazdaság fejlődéséhez, nincs értelme fönntartani az egész hálózatot." Ezért kell a mennyiségi cikkírást támogatni, ugyanis a tádzsik fizikai lapokban publikált eredményeknek nemhogy azonnali, de mégazonnalibb innovációs következménye lesz, sőt minutában.