Örülünk, Vincent?

A CIG Pannónia részvényeivel jelenleg a kibocsátási árfolyam alatt kereskednek a pesti tőzsdén. Mostanra az alapítók többségének kezdeti befektetése többé-kevésbé megtérült úgy hogy közben megőrizték a befolyásoló részesedésüket a 38 milliárd forintos tőzsdei kapitalizációjú társaságban. A 2010 októberében jegyző új befektetők azonban csak akkor remélhetik a kezdeti veszteségeik megtérülését, ha a társaság nyereségessé válik.

A társaság eddigi veszteségeit alapvetően az életbiztosítási üzletágban, ezen belül elsősorban a unit-linked életbiztosítások piacán elért agresszív növekedés idézte elő.

Ennek megértéséhez egy rövid kitérőt kell tennünk. A unit-linked biztosítás cash flow-ja az első években negatív a magas szerzési költségek miatt (a biztosításközvetítő gyakran az első éves díj 100-180%-át kapja meg jutalékként). Az ügyfél számláján lévő pénz egy része ez után is egy ideig „virtuális”: nem az ügyfél saját pénze fial ott (azt, sőt annak többszörösét elköltötték kezdeti költségekre), hanem átmenetileg a biztosító rendeli oda a saját tőkéjét. Ezért van az, hogy az ügyfél számláján nem forintösszeget mutatnak ki, hanem befektetési egységeket.

Baj van. Dicsőségesen győzött a forradalom, de amint az egy hazug narratívában törvényszerű, ez nem a háború lezárása volt, nem az olyannyira várt boldog békeévek kezdete, nem. A Nagy Győzelem óta szinte másból sem állunk, mint újabb és újabb furcsa háborúkból. Hadat üzentünk ennek, küzdünk azzal, csatákat vívunk emezzel, nálunk minden küzdés, harc, háború. „Értem egy férfi küzdjön meg!”, mondja a nő a viccben — jó, akkor dugjon meg téged a Bem apó, mondja ugyanabban az Egy Férfi. Szóval dübörög a háború, de mintha fals hangok is keverednének a roppant muzikális ágyúdörgésbe. Nézi a Vezénylő Tábornok a hadijelentéseket, és mit lát sorra? Hogy a vezérkar és a tiszti kar jelentős részét a hadakozás helyett leköti a zabrálás, a legénységi állomány közben meg mintha menne összefelé, tespedne el a lövészárkokban, egyre gyakoribb a dezertálás, a harci kedvről pedig a legbeszédesebben az október 23-i hadgyakorlat elmaradása mesélhetne, illetve hadgyakorlat a francokat, egyszerű alaki kiképzés, már ugye lett volna, ha. De nem merték megszervezni, mert féltek, hogy ez a legénység már annyira lepusztult hadrafoghatóságilag, hogy egy szimpla vigyázz!, jobbra át!, zászlónak tisztelegj! is csak akkor működött volna, ha személyesen a Vezénylő Tábornok rikoltozza azon a csodálatosan szép hangján a parancsokat.

Ezekben a hetekben tölti ki ciklusának első harmadát a kormány. Azt mondják az átlagos választópolgár memóriájának terjedelme két hét.

Sorozatunk 2/2 részében folytatjuk a mutyikat.

A CIG Pannónia Életbiztosítót  ̶  a honlapján hozzáférhető tájékoztató alapján  ̶  „2007-ben elismert magyar közéleti személyiségek alapították és kiváló hazai szakemberek vezetik”. A cég vezérigazgatója Gaál Csaba, az igazgatóság elnöke Horváth Béla, a felügyelőbizottság elnöke Járai Zsigmond. Horváth Béla az elmúlt húsz évben sikerre vitte az ING (NN) és az Aviva (Mébit) életbiztosítókat, és neki tulajdonítják a unit-linked életbiztosítások magyarországi meghonosítását. Járai Zsigmondot nem kell bemutatnunk: az első Orbán-kormányban pénzügyminiszter volt, majd jegybankelnöknek nevezték ki, később nyílt levélben tiltakozott a Bajnai-kormány költségvetési terve ellen, jelenleg az MNB felügyelőbizottságának elnöke, az elnöki poszt várományosa, a Költségvetési Tanács elnöke. A cég többi alapítója között a CIG vezető tisztviselőit, dolgozóit, a Brokernet tulajdonosait találjuk, valamint egyéb prominens személyeket, mint például Martonyi Jánost, Straub Eleket, Nobilis Kristófot, Korányi G. Tamást, Szapáry Györgyöt, Kieselbach Tamást és másokat.

Ezekben a hetekben tölti ki ciklusának első harmadát a kormány. Azt mondják az átlagos választópolgár memóriájának terjedelme két hét.

Sorozatunk második részében a mutyikra fókuszálunk, azon a nem elhanyagolható tapasztalaton alapulva, hogy az előző kormány leváltásának egyik legfőbb oka a korrupció, a mutyik, a nokiásdobozok és a pénztalicska volt.

Sikerült-e váltani? Megszabadult-e az ország a mutyiktól*?

Valamikor rajongtam az autókért. A lőerők és gyorsulás, turbófeltöltő és a hengerek száma nem kötött le, de az alakjuk, a stílusuk....

Mindegyik márkának egyénisége volt. Aztán amikor már a Volvók is elkezdtek gömbölyödni, feladták a jellegzetes kocka alakot éreztem, hogy elmúlt az én időm.

Ma már 25-50 méterről alig lehet megkülönböztetni egy Mazdát egy VW-től, egy Opelt egy Renault-tól. Apámnak kisgyerekkoromban volt egy 404-es Peugeotja. Csoda volt. A gyerekülésem egyben játék is volt, amelyre egy piros műanyag kormányt szereltek, így vezettem az óvodába menet. Hétvégéken és délutánokon pedig a kockás Warsava és Volga taxikat bambultam naphosszat Thököly úti lakásunk franciaerkélyéről.

Egy kis időutazás következik. A Vincent stábja az Oldtimer shown járt a hétvégén. Nézegessen velünk autócsodákat a régi szép időkből!

Váratlanul tűnt fel a futball egén és ugyanilyen váratlanul távozott most közülünk.

1958. november 2-án a Ferencváros-Diósgyőr meccsen két újonc először léphetett pályára az NB I-ben, a zöld-fehéreknél Albert, a DVTK színeiben Solymosi Ernő.

A Sors most egyszerre, ugyanazon évben szólította el őket a Nagy Színpadról, Pixit az év elején, Flórit halottak napja előtt….

Udvariasan távolságtartó ember volt, ahogy a sportújságírók mondják: 3 lépés távolságból barátságos. Irónia és tisztelet keveredett becenevében: ő volt a „Császár”