Örülünk, Vincent?

   "Az új igazgatósági tag, Sztankóczy András a baloldal vezető propagandistája."

   Ezt bírta leírni ma az Origo. Amit aztán azonnal átvett a Mandiner, nem szemlézte, pártutasítást nem szemlézünk, hanem állunk mereven, mint Roziban a Radnóti Ákos. A kedves Olvasó sajnos nem tudja, hogy kicsoda a Sztankóczy András, az Indexesek sem tudták, meg is mondták neki, hogy sajnos nem jut eszükbe a neve. 

   Próbálom plasztikusan elmagyarázni.  A Sztankóczy kb. annyira baloldali propagandista, amennyire én a MIÉP Szabó Dezső-tagozatában vagyok a heftimérésért felelős főtestvér. Ekkora bazmeg nincs. Kőjobber a fazon, és egészen addig volt kormánypárti, amíg lehetett. 

   Ergékém, ugye tudod, hogy te is lehetsz még zsidóbérenc hellerágnesista. A Jagoda elvtárs a dácsájában őrizte azt a golyót, amivel fejbelőtték a Kamenyev elvtársat. Úgyhogy, amikor a Jagoda elvtársat fejbelőtték, a Jezsov elvtárs elkezdett reménykedni,  de aztán őt is fejbelőtték, és akkor a Berija elvtárs, pont olyan kurva magabiztos lett, mint most te, aztán lett belőle hoppácska. Ahol a Sztankóczy gyurcsányista óbaloldali (ja, még tetézték is), te nagyjából minden lehetsz. Rendes ember talán nem, azért ez nem a Csillagok háborúja, a fikciónak is van határa, de azon kívül elég széles a spektrum. 

   SZOLGÁLATI KÖZLEMÉNY: Egyelőre maradunk, de lehet, hogy mennünk kell. Annyit szeretnék ehhez hozzátenni, hogy ez már most is elég fájó számomra, de akkor.... it will be fuckin' personal. Én csak egy kis szemüveges llibernyák zsidócska vagyok, nem egy olyan izomkolosszális Gurbanguly Berdimuhamedov, mint az Orbán Viktor, de  durci azért tudok lenni. 

 Régen szabadelvű voltam, akkor  Orbán Viktor a Liberálisellenes Internacionálé Milan alelnöke volt. Most libernyák vagyok. Egy nagyon szemüveges libernyák. Igazából zsibernyák, csak nem értik meg, ezért kell kicsit szimplifikálni a narratívát. 

 Pár évtizede a miniszterelnökök, a hülyebarmok, valamiért még próbáltak távolságot tartani a rendes nyilaskeresztes szlengtől. Változnak az idők. Az egykori zsidófaló Veszprémy testvér, nemsokára már Weiszbergerre fog magyarosítani, hogy ifj Lomniczerrel együtt magyarázzák meg,  miért is volt a Szerb Antal antiszemita. Amúgy, ifj Lomniczer azt mondta, hogy ő nagyon szereti a Szerb Antal  Harmadik torony című szerzeményét, így, szerzeményét... tényleg érdemes elolvasni, két ekkora.... győri alpolgármestert ....még nem látott a világ.

Ma az archetipikus keresztény-konzervatív a Deutsch professzor. Szerintem tizenhét éves korában csinálta meg az első tancsinénit a gimiben, talán a franciatanárnő volt, ki tudja, az szinte biztos, hogy ő már akkor a Reflections on the  Revolution in France-ból sodorta a futballokos cigarettáját. 

  Ezek visszamenőlegesen is horthysták voltak. Akkor is horthysták voltak, amikor már vitéz nagybányai Miki bátyánk sem volt horthysta, le is nézték a vén hülyét. A FIDESZ  egyébként, eredetileg Joseph de Maistre Reakcionárius Csapattest néven alakult meg  a gróf fiumei  Chermanech János Mária Ottokár nemzeti  hadseregében, ahol Orbán, saját állítása szerint, sokat fejlődött. Az egyébként eleve arra volt az kitalálva, a fejlesztésre. Talán az ideiglenesen pont a Kárpát-Duna-Nagyhazában állomásozó Bézs Hadsereg tábori pópája lehetett még jobban fejlesztve. 

  Mondjuk, azt nem értem, ha Orbán mindig is a Szent Szövetségbe Forrt Szabad Monarchiák ideológiai vonalát követte,  akkor a Felcsút Titans miért nem lehet örökös BL-győztes? Azt is be lehet mondani a Rádióban, ebben a rádióban mindent be lehet mondani, nem is kell bemondani, bemondja az magától. 

  Orbán győzött, visszacsatoltuk Édes Erdélyt, harmincmillió magyar nézi, ahogy a falból is ömlik a GDP, és a kipcsákellenes Németalföldet ( ezek persze csak  al, a csút meg fel, érzitek a különbséget) elnyeli az Atlanti Óceán, ami egyébként már tizenkettedik századtól kezdve Báró Szájer Rezső Óceán és Népfürdő nevet viselte, csak ezt is elhallgatták a magamfajták. 

  Találták ezt az Űrnőt, űrügyi űrnő doktorferenczit,  a nyolcadik kerület Albertina Egykövét, aki megmondta, hogy itten markcista anarkista liberistaságot akart reánk kényszeríteni a Brüsszel, de jött a Tenkes kapitánya, akinek nincs ám akkora hasa, mint egy pekingi csüngőhasú disznónak, hanem csak annyira erős, és férfias, hogy izomból  kitakar egy has alakú részt a táguló Világegyetemből. 

   És akkor úgy is van.  Eurázsia játszott körmérkőzést az Óceániával, a Rubasov mindig áruló volt, Bayer Zsoltot meg kétszer is körülmetélték, hogy a Lovas Leibinger Pistával együtt tudják kiűzni a palesztin támadókat a Klauzál térről. 

   Csak én maradtam libernyák. Meg az Index, amelyik éppen bezárja saját magát, pedig I. avagy Szíjjártó Péter Henrik cárevics annyira megvédte volna őket, de hát nem ment, mert direkte fel akarják számolni magukat a libernyákok, ahogy az elődeik, direkte magukra zárták a vagonajtót. 

   Ahogy Dr. Wass Albert írja az Adjátok vissza a legyeimet című munkájában: négy láb jó, két láb rossz, három láb kurvára kevés.

     Mi libernyákok, nem értjük ezt a szép, új világot, mert nincs bennünk még elég szóma. 

  A kormánypárti sajtóból egyelőre nem lehetett megtudni azt, hogy ma az Európai Parlament 465 szavazattal 150 ellenében 62 tartózkodással, tiszteletteljesen visszabaszta az Európai Tanácsnak az ő javaslatát arról, hogy Orbán haverjainak a zsebét akkor is tömjék tele uniós zsetonnal, ha esetleg kinevezi Princess Rachelt az ország fővárosának. 

   Kifejezetten azt mondják, hogy nagyon szomik, azaz, "határozottan sajnálatukat fejezik ki", hogy így alakult, és lenne is rögtön egy kompromisszumos javaslatuk,  például, hogy úgy rúgják picsán azokat, akik Tádzsikisztánt játszanak az Európai Unióban, hogy zúgva szálljanak, mint a győzelmi zászló. 

Jogállamiság  határozott sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az Európai Tanács jelentősen gyengítette a Bizottság és a Parlament arra irányuló erőfeszítéseit, hogy a többéves pénzügyi keret és az Európai Uniós Helyreállítási Eszköz keretében fenntartsák a jogállamiságot, az alapvető jogokat és a demokráciát; ismételten kéri a társjogalkotói munka teljesítését a Bizottság által javasolt mechanizmussal kapcsolatban, amelynek célja az uniós költségvetés védelme abban az esetben, ha az EUSZ 2. cikkében foglalt értékeket rendszerszintű veszély fenyegeti, és ha az Unió pénzügyi érdekei forognak kockán; hangsúlyozza, hogy az eredményesség biztosítása érdekében ezt a mechanizmust fordított minősített többséggel kell aktiválni; hangsúlyozza, hogy e mechanizmusnak nem szabad érintenie kormányzati szervek vagy tagállamok azon kötelezettségét, hogy a végső kedvezményezettek részére kifizetéseket teljesítsenek; hangsúlyozza, hogy a jogállamiságról szóló [XXX/XXX] rendelet elfogadása együttdöntési eljárás keretében történik majd;

     Nem tudom mi lesz a vége, de ezt most még tudhatjuk az Indexből. A Mandineren gyermekkori cimborám Deutsch "Nem kokainozom, csak ilyen az arcom" Tamás magyarázza, hogy lenyomták a zsidóbolsikat (nem pont így, mert ehhez a pónemhez az kurvára nem állna jól) Brüsszelben.  Ott álltak az elvtársak, Szombathy elvtárs, Sztankóczy elvtárs (az édeske a válaszos haverjainak felejtette el megemlíteni, hogy megy kivégzőosztagosnak némi készpénzért), Bodolai elvtárs, és közben ezt valaki még ki tudta tenni. 

  Itt az a kérdés, mert valahogy nálunk mindig ez a kérdés,  hogy "Tomoceuszkakatiti legyünk-e vagy Gyugyu?” Ezt a Gyugyu-problematikát, egy élete alkonyán megkeseredett,  nagy magyar író vetette fel, azzal a finom célzással, hogy azért inkább legyünk Gyugyuk, bazmeg.

     Ki lehet irtani a morált egy társadalomból, elfogadhatóvá lehet tenni az elfogadhatatlant, gyakorlatilag mindent elfogadhatóvá lehet tenni. Azt is meg lehet magyarázni, hogy tulajdonképpen, ha mi magunk döntünk úgy, hogy alávetjük magunkat egy rohadt zsarnoknak, akkor ő tulajdonképpen nem is rohadt zsarnok és mi nem vagyunk gyáva senkiháziak. 

   Hát pedig, de. 

    Nem elhanyagolható esélye van, hogy az index.hu-val együtt a blog.hu-t is beszántja a rezsim. Abban bízom, hogy ez nem fog bekövetkezni, hogy marad az Index és marad a Vincent is, de ez most olyan fifty-fifty környéke lehet.

     A posztokat Kettes lementette, és van egy orulunkvincent.wordpress.com oldal, amit esetleg élesítek, ha a bloggal történik valami.

     Esetleg. Nem biztos, hogy lesz erőm.

     Az index.hu a magyar news baseline. Ők egy populáris, a diplomások alatti szélesebb réteget is megszólító újságírást művelnek, és húsz év alatt olyan hitelességet építettek ki, ami pótolhatatlan. Nem arról van szó, hogy különlegesen magas színvonalú az index.hu. Különlegesen magas színvonalú újságot egy nagyon szűk réteg lenne hajlandó elolvasni, az index.hu kicsit felületes, de ezt a felületességet ellensúlyozza a hitelessége. Elkezdik a sztorikat, lehet rájuk építeni gondolatot, publit, narratívát. Kell az index.hu, hogy összerakd a híreket. Nem neked kell, kedves túledukált Olvasóm, hanem a középmagyar felső széle közepének, mert az a célcsoport. A Vincent posztok több mint fele mögött az Index híre van, ezért értik meg őket az Olvasók, nem Te, de sokan. 

      Legyünk őszinték. Ha az index.hu-t valóban felszámolják, akkor annak a mindent zárójelbe tevő, félig stand-upos, félig terápiás műfajnak,  amelynek a gyökerei talán még a kilencvenes évek elejére, az amerikás magyarok emailben terjedő newsgroupjaira vezetnek vissza,  amit aztán az indexen és a Korridoron csiszolgattam (ahelyett, hogy kortárs magyar írókat olvastam volna, persze sohasem késő), már nem lesz létjogosultsága. Van egy pont, amikor már nem lehet zárójelbe tenni azt, ami Magyarországon folyik, amikor nevén kell nevezni, és én erre a valóságos néven nevezésre nem vagyok alkalmas. 

  "It ain't over till it's over"- mondta Yogi Berra a híres amerikai filozófus. Amúgy ő mondta azt is, hogy "it is déjà vu, all over again", ami szintén a tárgyhoz tartozik. Talán egy harmadik Berra-maxima is idekívánkozik, és itt dr. Bodolai Lászlóra nézek csillogó szemekkel, "I really didn't say everything I said".

    Amikor a jogállamiság tombolása, a demokratikus értékek tűzijátéka, a futballokos és futballbecsületes magyar lélek kiteljesedése mintegy szimultán jelentkezik azzal, hogy nemcsak a jognak, de a Nobunak az asztalánál is mindenki helyet foglalhat, az ember örömmel nézi, hogy Szombathy Pál ismét feladatot kap a magyar médiában. Ő nem gazember, legalábbis nem akkora gazember, mint akikhez szoktunk, ő csak megteszi azt, amire szépen kérik. Mindazonáltal.

   Az obligát mindazonáltal keretében hadd emlékeztessem az Olvasót arra, hogy Berra gondolatait Sören Kierkegaard eképpen fejlesztette tovább, "When it's over, it's really fuckin' over". Ha egyszer úgy alakul, hogy hát, akkor bizony hmm. És ezt Bodolai és Szombathy, és talán-talán Orbán urak is tudják, Megadja és Békés urak meg nem, mert nem olvasnak elég Yogi Berrát. 

   Egy másik nagy amerikai filozófus, Donald John Trump, éppen tíz százalék körül lemaradásban van a babaarcú  Joe Bidennel szemben, aki, ha nem nagyon szólal meg, és nem Alexandria Ocasio-Cortezt választja alelnökjelöltnek, sőt,  az sem derül ki, hogy bármi másra próbálta volna a közeli vagy távolabbi múltban kiválasztani Ms. Cortez-t vagy bármely más női hölgyet, akár meg is nyerheti a novemberi elnökválasztást .

  Ebben az esetben a politika populárisabb megközelítése Európában veszthet egy kicsit a fényéből, és azok a kiváló lapok Orbán doktor kezében már nem fogják implikálni  azt a piros húsz-száz ulti terített durchmarsot, amit implikálni szoktak. 

   Orbán, aki ötvenhét éves korára végre elérte Puskás Öcsit hasban, kinyírhatja az Indexet, ahogy egyébként bármi mást is, de nem biztos, hogy jól jár vele.  Van egy tendencia a magyar lósportban, miszerint Orbán a gyeplő igazítása után, valamennyi szaladgálást azért engedélyez, talán azért, mert azt is túl sokan nézik, amit csinál, nem csak azt, amit mond. 

   Szóval, amíg nincs vége, addig nincs vége. Persze, ha vége van, akkor vége van. 

         Karácsony Gergely bejelentette, hogy nemsokára megalakul a Budapest Iskola Intézet.  Amiről eszembe jutott a tegnapi posztom .

          Nem ment át. Mármint a posztom. Nem mindig megy át. Nem nagyon esett le senkinek,  hogy Georgij Oszipovics volt a Budapesti Iskola. Igen, Lukács Györgyöt majdnem kivégezték Moszkvában 1941 júniusában, utána küldték el nyaralni a festői Üzbegisztánba, hogy aztán 1942 decemberében a szovjet filozófiai intézetben megvédje téziseit a fiatal Hegelről. 

          Ő volt a Georgij Oszipovics, ahogy Vlagyimir Vilhelmovics, akit Lukáccsal egy időben tartóztattak le (ámbátor kommentelőnk azért észrevette, hogy a főszereplőkről fontos fürdőket neveztek el a székesfővárosban)  meg a Podmaniczky Frigyes volt, vagy is lett, mára is jut egy remek poén. Ez amúgy a szokásos gyilkosos posztnak indult, csak már senki sem tud Pesten oroszul (nem mintha én tudnék). 

           Ha Lukács 1919. április elején kicsit jobban elengedi magát, Kun Béláék lecsukják, és utána Philadelphiáig menekül, akkor ma róla publikál kötetet báró Lánczi Gedeon Bács-Kiskun megye valamely nagyobb kiadójánál, nem a Strauss Leopoldról.  Történelmileg úgy alakult, hogy kommer lett a Gyuri bácsiból, ami szerintem nem állt annyira jól neki, talán erre is célzott az Adornó Teodór, amikor konformista nyárspolgárnak nevezte. Ez van, a huszadik században nem volt olyan nagy a választék, ha az ember valamilyen kisebb ostobaságot akart elkövetni, általában nagyobbacska lett belőle. 

           Karácsony főpolgármester Georgij Oszipovicsot és kis tanítványait, különös tekintettel Heller Ági nénire, gigantikus középső ujjként mutatja fel Orbánéknak, mely gesztusát természetesen értékelem. 

           Én esetleg elhiszem, hogy a kultúrharc a Csoóri Sanyi bácsiékról szól, meg EP-ről, hogy elég mély-e Nagy Laci bátyánk lírája (amúgy, igen), vagy inkább mégis a Tandori, de inkább mégse hiszem el. Azt el lehetne kenni valahogy, ki lehetne dumizni, ezt sajnos nem lehet. 

           Magyarország egy meglehetősen jelentéktelen országocska volt, egészen addig, amíg Georgij Oszipovics és barátai, Mannheim és  Polányi Károlyok, nem kezdtek el gondolkodni róla, meg a világról, nem kezdték el rögtön ki is nőni ezt az országot, von Neumannal, Wignerrel, Erdős Pállal együtt. Igen, bazmeg, zsidók, get over with it, motherfuckers (amúgy, a Bartók Béla nem volt zsidó, ez megvan?). 

            Jaj istenem, Lánczi, Schmidtmari, Békésfaszom, lázad a megyekettő.

    Mondanivaló jön, komoly. Szóval azt gondoltam, hogy in dö Insztityút of Bjudapeszt Szkúl, kellene egy Molnár Tamás-szoba. Kicsit irónikus is lenne, kicsit nem, arról szólna, hogy mindenfélét jelent ez az ország, Thomas Molnart (amúgy ő lenne ott az egyetlen igazi antifasiszta ellenálló, gyerekember volt, de akkor is) is jelenti, aki persze nem volt olyan rettentően híres, mint Georgij Oszipovics.  De valljuk meg, ez nem kajak-kenu, itt sorsok vannak, történetek, érdekesebbek, kevésbé érdekesek, és a pecking orderbe néha beleszámolják, hogy ki volt nexusban a Buharinnal, hát a Thomas Mann mégse mintázhatta a Naphtát John Lukácsról, korábban kellett volna ahhoz megszületni, és amúgy tényleg. Mert azért egy John Lukács-szoba is elférne az Insztityútban, bár Láncziéknak esetleg feltűnne, hogy benne is volt némi kaftán, de érdekel ez bennünket annyira? 

     Ki kell röhögni a tehetségtelen hülyéket, akikre ezt a kellemetlen rezsimet építik. De nem befeszülve kell őket kiröhögni. Nagyon jó, hogy látják, hogy a Heller Ági néninek, punkt olyan  Sonning Díja volt, mint a Hannah Arendtnek vagy az Ingmar Bergmannak, de, nyugalom,  egy idő után a derék reakcionáriusokról is az fog eszükbe jutni, hogy mennyivel repülték fel az orbánista rezsimtyúkólat, hogy ők bizony tehetségesek voltak, szemben ezekkel a libidótlan majomparádékkal. 

      1943. szeptember elseje egy szerdai napra esett. Georgij Oszipovics a filozófiai tudományok doktora, pontosan kilenc óra harminc perckor lépett be a Szovjet Tudományos Akadémia Filozófiai Intézetébe, ahol Germanova asszony, aki sokkal több volt, mint egy egyszerű portás, egy bögre Glantz márkájú cikória kávéval fogadta. A kávé hadizsákmány volt, Georgij Oszipovics még Berlinből ismerte a Glantz márkát. Már mert Berlinről álmodni, a kis kávéházról, ahová Gertrúddal jártak. 

      Georgij Oszipovicsot két évvel korábban tartóztatta le a komisszariátus, két hónapot töltött a Lubjankában. Engem agyon fognak lőni- mondta egyszer neki Buharin, és igaza lett, mármint Buharinnak, Georgij Oszipovics sokat gondolt erre a beszélgetésre és arra az éjszakára, amikor az összes Buharin-kötetét bedobta a folyóba. Egy Povar nevű újságíró akarta kiigényelni a lakását, ő írt róla egy cikket az Állambiztonsági Figyelőbe, még 1938-ban. Georgij Oszipovics sohasem értette meg, hogy miért nem tartóztatták le azonnal, miért vártak a háború kitöréséig. Povar eredetileg házbizalmi volt a Cskálov utca 21-ben, ahol Georgij Oszipovics lakott. Nem volt szép lakás, nem is értette Georgij Oszipovics, hogy miért akarta Povar kiigényelni.

      Amikor Georgij Oszipovicsot kihallgatták a Lubjankában, előkerült a cikk az Állambiztonsági Figyelőből, amelyben Povar azzal vádolta meg Georgij Oszipovicsot, hogy Berlinben belépett egy szabadkőműves páholyba. Mi az a szabadkőműves? - kérdezte Kirillov hadnagy Pusenko alezredest. Nem tudom - de a proletárdiktatúrától nem idegen a kőműves elvtársak szabadsága, bár a páholy burzsoának tűnik, jobb lett volna ha egy dácsába lépett volna be, egy olyan kis dácsába, mint amilyen a nagybátyámnak volt Szmetykovóban, ő is kőműves volt, még a munkaversenyben is részt vett, pedig sántított az egyik lábára - válaszolta az alezredes.  Talán Pusenko alezredes nagybátyja miatt nem lőtték agyon Georgij Oszipovicsot, akit pedig az 58-as cikkellyel vádoltak meg. 

      Már befejezte a Glantz márkájú cikória kávét, és egy darab kekszet is vehetett a dobozból, mert Germanova asszony szerette Georgij Oszipovicsot. A fiatal Hegelre gondolt, aki az objektív idealizmus győzelméért harcolt Schellinggel. Bihovszkij professzor ígért neki egy kéziratot, tizenegy körül bent lesz, és estig majd dolgozni fog az objektív idealizmus győzelmén. Tizenegy körül azonban, nem Bihovszkij professzor érkezett meg, hanem Konsztantyin Fjodorovics Szuszlin a kommisszariátus ezredese. 

     Maga erről soha senkinek nem fog beszélni! Értve vagyok, Georgij Oszipovics? Értve van a Szuszlin elvtárs - válaszolta Georgij Oszipovics.

      Üljön le- mondta Sztálin Georgij Oszipovicsnak. Azt hallottam, hogy szereti a kávét! Pleskov, hozzon egy kávét Georgij Oszipovicsnak! - utasította Sztálin a tisztiszolgát. Nem ostromkávé, nem cikória, igazi kávé, igazi tejszínnel, igazi csészéből. 

     Marx elvtárs azt mondta, hogy a vallás a nép ópiuma -  mondta Sztálin. Ismeri maga az orosz nép lelkét, Georgij Oszipovics?  Lehet, hogy egy kis ópium nem árt meg neki, mit gondolna erről Marx elvtárs, kedves Georgij Oszipovics?

     Georgij Oszipovics pedig elmagyarázta Sztálinnak, hogy rendkívüli körülmények között, mind Marx, mind Lenin elvtársak elfogadnának egy kisebb mennyiségű ópiumot az orosz nép lelke számára. Pár nap múlva,  három orosz pópa találkozott a szovjet állam vezetőjével, aki elmondta nekik, hogy esetleg újra megnyithatják a moszkvai papi szemináriumot és szeptember nyolcadikán a püspöki tanács megválasztotta Szergejt, Moszkva új pátriárkájának. 

    Maga tényleg szabadkőműves volt, Georgij Oszipovics? - kérdezte Sztálin mikor elbúcsúztak egymástól. Igen, az voltam Joszif Visszárionovics, szabadkőműves - hazudta Georgij Oszipovics, és nem tudta, hogy miért. Sztálin elnevette magát és intett Szuszlinnak, hogy vigyék vissza Georgij Oszipovicsot az Intézetbe, majd utána valamit még az ezredes fülébe súgott.

    Povart két héttel később a Lubjanka börtön folyosóján lőtte tarkón Konsztantyin Fjodorovics. Georgij Oszipovics  végül nem írta meg, hogy miért is harcolt a fiatal Hegel Schellinggel együtt az objektív idealizmusért és arról a másfél óráról soha senkinek sem beszélt, még Gertrúdnak sem. 

    Az Országútban jelent meg Falusi Márton: Mi a bajom a magyar irodalommal?- című írása. A cikk címe Kálmán C. György 1989 szeptemberében, a 2000-ben megjelent, Mi a bajom Nagy Lászlóval? -címmel megjelent szövegére utal. 1989 szeptemberében már egy amerikai kollégium nyolcadik emeletén laktam. Anyámék postán küldték ki a napilapokat, néha úgy éreztem, hogy tengerszaga van az újságtekercseknek, számomra ez volt a rendszerváltás, meg valamelyik amerikai tévécsatorna közvetítése a Kossuth-térről. 

     Akkor vettem észre, hogy az egyetemi könyvtárban polcnyi Heller Ágnes-kötet sorakozik,  de találtam egy magyar nyelven írt kis könyvet is, Csurka Istvántól a Kettes kolbászt. 

     Nyilván semmi bajom sem volt Nagy Lászlóval. Költőkkel aránylag ritkán szokott "bajom" lenni. Tetszett pár verse, ahogy Csoóri pár verse is tetszett, és persze a Házmestersirató is, amit lehet, hogy újra elő kellene vennem. Én vagyok Magyarországon valószínűleg az egyetlen liberális, aki, kicsit talán pozőrségből, nem hajlandó kimondani, hogy Alföldi Róbert jobb rendező, mint Vidnyánszky Attila, csak azt, hogy sokkal jobban szeretem Alföldi rendezéseit, mint Vidnyánszkyét. Azt pedig egyáltalán nem vagyok hajlandó elfogadni, hogy Agárdi Gábor, Sinkovics Imre, Sinkó László, Bessenyei Ferenc az "övék", miközben Darvas Iván, Gábor Miklós és Kálmán György a "miénk".  Kállai és Major játszott Csurka legjobb drámájában. Kállai parlamenti képviselő volt a kommunista rendszerben, Major maga a kommunista rendszer volt, de azért mégiscsak ő volt a Major.

    Egyáltalán nem baj, hogy Falusi Márton megírta ezt a cikket, ez valójában nem kultúrharcos, hanem, az én olvasatomban,  kultúrharc-ellenes írás. Falusi nem próbál úgy tenni, mintha semleges lenne, nem is az, és egyáltalán nem kell feltétlenül semlegesnek lenni. Nekem talán nem árt, mert fogalmam sincs a költészetről. A színházról sem tudok sokat, de számomra világos, hogy melyik az a színház, amit könnyen tudok befogadni, és melyik az, amit nehezebben. 

    Csoóri és Esterházy között talán nem is kultúrharc volt, hanem nézeteltérés. Le kellett volna ülniük egy kávéra, kicsit kikiabálni magukat a Nappali Hold után, aztán meglapogatni egymás vállát, és menni tovább. Nem ültek le egy kávéra, nem tudtak leülni, nem tudták egymás vállát meglapogatni, és főleg, nem tudtak tovább menni. Ebből lett a kultúrharc. Ezekből a le-nem-ülésekből. 

    Ha valaki azt gondolná, hogy Szakács Árpád viceházmester (ő valahogy tényleg az, úgy látszik nem elég viceházmesternek látszani, annak is kell lenni) kultúrharcol, az téved. Szakács előnyöket akar szerezni. Ami ma folyik, az előnyszerzés. Tehetségtelen, esetünkben kőtehetségtelen senkiháziak előnyszerzése. 

    Vidnyánszky is próbál előnyöket szerezni, és ennek én nagyon nem örülök, de ő művészetről (is) beszél. Vidnyánszkyval, legalább elvileg lehetne vitatkozni,  L.Simonnal és Demeter Szilárddal azt hiszem nem (utóbbival hamarabb), bár még ők is meg vannak ijedve a saját csőcseléküktől. 

    Lehet, hogy ki kellene ezeket a "mi a bajomokat" beszélni.