1943. szeptember elseje egy szerdai napra esett. Georgij Oszipovics a filozófiai tudományok doktora, pontosan kilenc óra harminc perckor lépett be a Szovjet Tudományos Akadémia Filozófiai Intézetébe, ahol Germanova asszony, aki sokkal több volt, mint egy egyszerű portás, egy bögre Glantz márkájú cikória kávéval fogadta. A kávé hadizsákmány volt, Georgij Oszipovics még Berlinből ismerte a Glantz márkát. Már mert Berlinről álmodni, a kis kávéházról, ahová Gertrúddal jártak.
Georgij Oszipovicsot két évvel korábban tartóztatta le a komisszariátus, két hónapot töltött a Lubjankában. Engem agyon fognak lőni- mondta egyszer neki Buharin, és igaza lett, mármint Buharinnak, Georgij Oszipovics sokat gondolt erre a beszélgetésre és arra az éjszakára, amikor az összes Buharin-kötetét bedobta a folyóba. Egy Povar nevű újságíró akarta kiigényelni a lakását, ő írt róla egy cikket az Állambiztonsági Figyelőbe, még 1938-ban. Georgij Oszipovics sohasem értette meg, hogy miért nem tartóztatták le azonnal, miért vártak a háború kitöréséig. Povar eredetileg házbizalmi volt a Cskálov utca 21-ben, ahol Georgij Oszipovics lakott. Nem volt szép lakás, nem is értette Georgij Oszipovics, hogy miért akarta Povar kiigényelni.
Amikor Georgij Oszipovicsot kihallgatták a Lubjankában, előkerült a cikk az Állambiztonsági Figyelőből, amelyben Povar azzal vádolta meg Georgij Oszipovicsot, hogy Berlinben belépett egy szabadkőműves páholyba. Mi az a szabadkőműves? - kérdezte Kirillov hadnagy Pusenko alezredest. Nem tudom - de a proletárdiktatúrától nem idegen a kőműves elvtársak szabadsága, bár a páholy burzsoának tűnik, jobb lett volna ha egy dácsába lépett volna be, egy olyan kis dácsába, mint amilyen a nagybátyámnak volt Szmetykovóban, ő is kőműves volt, még a munkaversenyben is részt vett, pedig sántított az egyik lábára - válaszolta az alezredes. Talán Pusenko alezredes nagybátyja miatt nem lőtték agyon Georgij Oszipovicsot, akit pedig az 58-as cikkellyel vádoltak meg.
Már befejezte a Glantz márkájú cikória kávét, és egy darab kekszet is vehetett a dobozból, mert Germanova asszony szerette Georgij Oszipovicsot. A fiatal Hegelre gondolt, aki az objektív idealizmus győzelméért harcolt Schellinggel. Bihovszkij professzor ígért neki egy kéziratot, tizenegy körül bent lesz, és estig majd dolgozni fog az objektív idealizmus győzelmén. Tizenegy körül azonban, nem Bihovszkij professzor érkezett meg, hanem Konsztantyin Fjodorovics Szuszlin a kommisszariátus ezredese.
Maga erről soha senkinek nem fog beszélni! Értve vagyok, Georgij Oszipovics? Értve van a Szuszlin elvtárs - válaszolta Georgij Oszipovics.
Üljön le- mondta Sztálin Georgij Oszipovicsnak. Azt hallottam, hogy szereti a kávét! Pleskov, hozzon egy kávét Georgij Oszipovicsnak! - utasította Sztálin a tisztiszolgát. Nem ostromkávé, nem cikória, igazi kávé, igazi tejszínnel, igazi csészéből.
Marx elvtárs azt mondta, hogy a vallás a nép ópiuma - mondta Sztálin. Ismeri maga az orosz nép lelkét, Georgij Oszipovics? Lehet, hogy egy kis ópium nem árt meg neki, mit gondolna erről Marx elvtárs, kedves Georgij Oszipovics?
Georgij Oszipovics pedig elmagyarázta Sztálinnak, hogy rendkívüli körülmények között, mind Marx, mind Lenin elvtársak elfogadnának egy kisebb mennyiségű ópiumot az orosz nép lelke számára. Pár nap múlva, három orosz pópa találkozott a szovjet állam vezetőjével, aki elmondta nekik, hogy esetleg újra megnyithatják a moszkvai papi szemináriumot és szeptember nyolcadikán a püspöki tanács megválasztotta Szergejt, Moszkva új pátriárkájának.
Maga tényleg szabadkőműves volt, Georgij Oszipovics? - kérdezte Sztálin mikor elbúcsúztak egymástól. Igen, az voltam Joszif Visszárionovics, szabadkőműves - hazudta Georgij Oszipovics, és nem tudta, hogy miért. Sztálin elnevette magát és intett Szuszlinnak, hogy vigyék vissza Georgij Oszipovicsot az Intézetbe, majd utána valamit még az ezredes fülébe súgott.
Povart két héttel később a Lubjanka börtön folyosóján lőtte tarkón Konsztantyin Fjodorovics. Georgij Oszipovics végül nem írta meg, hogy miért is harcolt a fiatal Hegel Schellinggel együtt az objektív idealizmusért és arról a másfél óráról soha senkinek sem beszélt, még Gertrúdnak sem.
