Örülünk, Vincent?

      "A CEU Budapesten van még? Hát persze. Pedig azt hallottam az elfogult ellenzéki újságíróktól, rövidesen nem lesz már itt. Aki korábban azt mondta, bezárják ezen a nyáron, vajon fog annyit mondani, hogy nagyot tévedett? Ezért mondom: nyugi! " (részlet egy 2017-es Szombathy- interjúból) 

       Az Index meg él és virul. Nyugi van. 

 A magyar köznyelvben Mucsa egy poros, alföldi falucska. Valójában  Mucsa az volt Aczél Endre hasonnevű nagypapájának, mint nekem Nyugat-Tádzsikisztán. A poros, alföldi falucskák Deres-Almás és Gyomiszló-Pócsfalu voltak, és azokat is az Aczél Endre nagypapája találta ki a Borsszem Jankóban. 

  Mucsának volt saját újságja, amit időnként Szélkürtnek hívtak, valóságos személyek jelentek meg mucsai polgárként, mint pl. báró Atzél Béla és Polónyi Géza országgyűlési képviselők, és persze voltak állandó szereplők, mint Tüdő Zsigmond, özv. Kuczoráné vagy Koplalaghy Jaroszláv.  Gyomiszló-Pócsfalunak valóban volt egy kis szarszaga, de Mucsára időnként nagyhercegek látogattak vagy gróf Apponyi. 

  TGM per mucsa és félelem vagy szabaddemokrata faszomtudjami,  szerintem nem olvasta id.id. Aczél Endrét, és azt gondolta, hogy Mucsa szignifikánsan elmaradottabb volt a tizenkilencedik század végének Magyarországánál, vad volt és félelmetes, ahol talán még pogromokról is álmodtak, de nem, Szükség Izráel Mucsa elismert polgára volt.

      Mucsa valójában egy otthonosan provinciális helyet jelentett, a székesfővárost is jelentette, amelyre persze irigységgel vegyes útálattal nézett a mucsai intelligentsia a Vidéki Trombita kis történeteiben. 

     Mucsa Magyarországot jelenti, mindig azt ami, és sohasem azt, ami lehetne. 

   Történelmileg úgy alakult, mondták volna Grósz és Kádár elvtársak, hogy Magyarországot Georgij Oszipovics és Polányi Károly tették fel az intellektuális világtérképre, és ebből kifolyólag persze Heller Ágnes és Márkus György is. Nem Thomas Molnar, akit valójában Amerikában is csak egy nagyon-nagyon szűk réteg ismert. Magyar konzervatívok pedig nincsenek. Period. Lánczi, Hörcher, MAK és Mezei a hibahatáron belül vannak, van közülük aki rendesen, vagy aki kevésbé. Mária asszonyt meg valójában én találtam ki, olyan, mint a jogi képviselőnk (csak vicceltem, kedves jogi képviselőnk, Ön sokkal inkább van, mint a Mária asszony). 

   Lengyelországban Schmidt Mária, Lánczi András és Molnár Attila Károly egyetlen személyt jelent, Ryszard Legutko-t, egy keményvonalas katolikus filozófust, aki azonban szamizdatot adott ki akkor, amikor Lánczi még a Párt ideológiai lapjában elemezte, hogy miért van Marx Károlynak mindenben igaza (Marx azért nem gondolta, hogy neki mindenben igaza van, de a magyar bicikli túltolva jó).

    Legutko oktatásügyi miniszter volt a Kaczinsky-tandem regnálása idején, és sokkal hitelesebben homofób, mint Szilvay Gergőke. Legutko-t valahogy saját jogon fogadják el a lengyel konzervativizmus képviselőjének, miközben persze nem számít lényeges kortárs filozófusnak. Valaki. Namost valaki csak a Heller Ági néni meg a Kis János lehetett Magyarországon, mármint a szó klasszikus értelmében, esetleg a Csoóri Sándor vagy a Csurka, nekik ugyanis történetük volt. Legutkonak volt sztorija, a magyar konzervatívoknak pedig még sztorijuk sincsen. 

    Egyáltalán nem gondolom azt, hogy nekem kell megítélnem azt, hogy ki mekkora filozófus, és kissé el is határolódom pár évvel ezelőtti önmagamtól (de csak kissé), a filozófia nem Q1-et jelent, hanem gondolatokat. A azonban elég világos, hogy Magyarországon nincs komoly konzervatív filozófus, és a filozófiai értelemben vett konzervativizmust Orbán Viktor száműzte  Mucsára. Ha lett volna magyar Legutko, akkor kénytelen lett volna a partvonalon kívülre szorítani, mert Orbánt idegesítik a valódi értelmiségiek, mert esetleg gondolataik támadnak, és nem követik a pártvonalat.  Ha lett volna egy magyar konzervatív Georgij Oszipovics, azt száműzte volna az országból ( amúgy John Lukács élete alkonyán egyáltalán nem volt boldog amiatt, ami Pesten történik, ő meg tudta különböztetni a reakcionáriusságot a lókupeckedéstől).

    A magyar konzervativizmus nem volt mucsaiságra ítélve. Elfért  volna pár egyetemi katedrán, tisztes távolságban a tiborczizmustól. A magyar konzervatívoknak zseton kellett és státusz, kinek kevesebb, kinek több,  zsetont még csak tud osztani Terrormari, de státuszt csak Orbán Viktor. Ők maguk is segítettek kitolni a magyar konzervatív gondolatot Mucsára,  megalázóan közel Megadja és Békés úrfiak Gyomiszló-Pócsfalujához. 

  Tudom, nem szabad Szilvásy Gyuri bácsit bántani, egykori SZDSZ-es önkormányzati képviselő, aki valószínűleg a fia halálába bolondult bele. Nem is bántom szegényt, de ez így annyira tökéletes. 

2020. július 27., hétfő 13:36

A Honfoglalás 2000 Egyesület közleménye

Budapest, 2020. július 27., hétfő (OS) - HONFOGLALÁS 2000 EGYESÜLET: LEVÉL A FELESÉGNEK

A civil szervezet és a magyarok milliói tisztelik, szeretik az elért eredményes munkája miatt is a Miniszterelnök Urat. Úgy gondoljuk, hogy aki egy ország döntő többségének bizalmát élvezi, annak kötelessége odafigyelni egészségére, például a napi kalória bevitelre, nem kockáztathatja egészségét súlyfölösleggel, de a róla kialakult – úgymond látképre is vigyáznia kell. Jelen levelünkben arra kérjük Orbán Viktorné Asszonyt, hogy továbbra is viselje gondját férjének, és beszélje meg vele, hogy az XXL méretű öltönye helyett a karcsúbb, XL-t részesítse előnyben. A Miniszterelnök Úr sportember, rajong a fociért, bizonyára jól érzi magát a fiatalok társaságában, ugyanakkor jó példát kell felmutatnia kondíciója tekintetében is! Magyarország kis ország, de miniszterelnökünknek köszönhetően súlyunk, befolyásunk megnőtt a nagyvilág szemében! Ezt a pozíciót szeretnénk megtartani, ezért bátorkodunk levelünket eljuttatni a címzetthez. A Miniszterelnök Úr Európa meghatározó személyisége,s figyel rá az egész Világ! Bízunk benne, hogy jó szándékból fakadó levelünket sem Orbán Úr, sem pedig kedves Felsége nem érti félre! Jó egészséget, és további sikeres ország-építő munkát kíván az Orbán családnak:                       Szilvásy György, elnök         a Honfoglalás 2000 Egyesület tagsága nevében is.      Kiadó: Honfoglalás 2000 Egyesület

   A képen egy  legelő látszik, egészen közel a lakásunkhoz. Egy birka fejét kellett kiszabadítanom, mert a nem nagyon okos konzervatív állat feje beleakadt a drótkerítésbe, ez  is egy tipikus "körúton belüli" helyzet.  Ahogy az is, hogy az őshonos tisztafajú turáni Molnár Attila Károlyok és Tóth Gy. Lászlók közé valahonnan Galíciából betolakodott három (Tri mint az anon, ez sem véletlen)  zsidóbolsevik, akik nem vegyülnek a többivel és le is nézik őket rendesen.  

  Sarkára állt az Orbán-rezsim (csak nehogy pereljen minket ezért ex-Rogán Cilike barinője) . 28 euróra büntették meg a Google-t.   Nem tudom,  miért nem ez jelent meg a Magyar Nemzetben ahelyett, hogy  már megint mi, mármint én és a Woody Allen, okoztuk a Trianont, és a Magyar Mandiner is inkább Molnár Attila Károly férfiasszivatót kérdezte meg arról, tényleg igaz-e, hogy Reuben Moshe Robespierre kényszerítette rá az egészséges fejbőrűekre a BLM-bakancsok csókolgatását (egészen feltűnően igaza volt anno TGM-nek egy bizonyos nemlétező alföldi városka és a magyar kamukonzervativizmus tekintetében/vonatkozásában). Szóval itt a bizonyíték:  

country

Hungary

   Majd írok kurvafontos dolgokról is, kurvafontosat, hát mi mást, ezt teljesen véletlenül találtam, annyira cukker, nem tudtam otthagyni.

   "Angol nyelvű recenzió Hörcher Ferenc angol nyelvű könyvéről"- adott hírt a Nemzeti Rezsimegyetem arról, hogy angol nyelven jelent meg recenzió Hörcher Ferenc angol nyelvű könyvéről.

   A recenziót Olaszország Megadja Gábora, Francesco Giubilei professzor írta. Azt pont tőle tudjuk, hogy professzor, egy főleg távoktatásban utazó intézményben dolgozik, a CV-je szerint mintha nem lenne doktori címe, de New Yorkban részt vett egy nyári iskolán. Én azt hiszem, hogy ő igazából egy újságíró, aki rájött arra, hogy az olasz konzervatív bácsik szeretik a friss ideológiai húst.  Kicsit ismerős. 

    A lényeg az, hogy Giubilei professzor, aki tizenhárom éves (nem ez nem igaz, 28,  bár Nietzsche 24 évesen tényleg professzor volt Bázelban, tehát van remény) elkezdi írni, hogy milyen fontos Hörcher professzor úr műve és hogyan konfrontálódik azzal a Geuss-szal, akiről múltkor írtam (ez a konfrontáció azért kicsit hasonlíthat arra, amikor Tóth III. Béla a Keveházi Bányász balbekkje konfrontálódik a Messivel a fotelben, az elmaradhatatlan hidegkomlós Dreherrel a kezében, de talán kicsit rossz az indulatom máma, kicsit elöntött a boldogtalanság, tárárárá).

   "In order to support that process of initiation, a pedagogical programme is needed, based on the Ciceronian idea of decorum and the concept of Bildung, in short, on the Aristotelian and Ciceronian tradition."

   " In this discourse Hungary and in particular the personality of Orbán is discussed with great interest, and although Hungarian political events feature often in the Western media, this cannot be stated about the relevant events of the cultural and academic life of the country, including political science. "

   "It is not accidental, for example, that Ferenc Hörcher teaches at one of the most important higher educational institutions of Hungary"

   "To conclude, Professor Hörcher is accurate as far as his sources are concerned, correct in his analysis."

  Ezt csak úgy idézem, mert tetszett, bazmeg, nem vagyunk mi rokonai az olaszoknak?  Pont úgy kamuznak, mint mi. Szóval, most jön a lényeg, Giubilei professzor itt kiugrik a védője mellett, elfekteti a kapust és könnyedén bokából...

   "A similarly valuable initiative is the journal Kommentár, edited by the young intellectual, Márton Békés, and there are further important institutions, like Századvég the Institute of the 21st Century, directed by Mária Schmidt, who also conducts important academic work. "

        Azért itt valaki nagyon megdolgozott a kis pénzéért. 

  Ez itt viszont már Schmidt Mária nemangol nyelvű könyvéről egy hangsúlyozottan angol nyelvű recenzió, amit nem más, mint Fekete Rajmund a miniszterelnökségi kabinetiroda főizéje írt. Nem vagyok történész, de ezt most annyira nem is sajnálom.

     "She writes unflinchingly – and rightly so – about the chauvinistic prime minister motivated by revenge (Clemenceau) and the political opportunist (Lloyd George), whose “…talent wasn’t enough for a truce that could last more than a quarter century, which seemed more like a long weekend.” Reading these lines, we squirm a little in our chair because we are not accustomed to such raw and sincere sentences - especially not from a Széchenyi Prize-winning historian."

         Potter Stewart az amerikai Legfelső Bíróság főbírája mondta, hogy nem tudná pontosan definiálni a hard-core pornográfiát, de azért felismeri, ha látja. Hát ezzel pontosan így vagyok én is. 

      Tavaly jelent meg Németországban Reinhart Koselleck világhírű német történész  Kritik und Krise-jének sokadik kiadása, amelyben először publikálták az ún. Tagebuch-ot. Koselleck leghíresebb műve valójában a doktori disszertációja volt, amiről általában azt szokták tudni, hogy erős hatással volt rá Carl Schmitt munkássága. Azt már Niklas Olsen is feltárta, hogy Koselleck többször találkozott Heidelbergben Schmitt-tel, ennek a kapcsolatnak irodalma van Németországban. 

      Koselleck 1947-ben tért haza egy kazahsztáni fogolytáborból, majd beiratkozott a heidelbergi egyetemre, ahol Johannes Kuhn tanítványa lett (Carl Schmitt sohasem taníthatott a háború után, de az ötvenes években már újra publikált) és látogatta Hans-Georg Gadamer óráit is. Koselleck 1953-ban írta meg a Kritik und Krise-t, aminek egyik különös altézise az volt, hogy a totalitarianizmus gyökerei a Felvilágosodás korára vezetnek vissza. 

       Semmi sem állt tőle távolabb, mint az összeesküvés elméletek, minden egyes nap hosszú órákat töltött a heidelbergi egyetemi könyvtárban,  az összes forrását katalogizálta, kivéve a Tagebuch-ot. A Tagebuchot urban legendnek gondolták, egy kedves német értelmiségi történetnek a weimari köztársaságból. Állítólag 1703-ban kezdte írni egy Emmerich von Treuenberg nevű autodidakta filozófus és aztán kézről kézre adták német egyetemi professzorok. Volt egy olyan teória, hogy a Tagebuch egy idő után Carl Schmitt baráti körének birtokába került. 

        Pár éve Koselleck hagyatékában találtak egy hetvenhárom oldalas kéziratot mikrofilmen, amiben legalább négy különböző személy írt és szinte bizonyosan a tizennyolcadik század második felében keletkeztek a bejegyzések. A kéziraton megtalálták Carl Schmitt kézírását is, aki kedves Reinhartnak címezte az ifjú Kosellecket.

      Koselleck különleges érdeklődést mutatott a szabadkőművesség iránt, ez a Kritik und Krise-ből világosan kiderül, a hetvenhárom oldal, amiből ötvenkilencet publikáltak az új kritikai kiadásban nagy részt egy szabadkőműves történet.  Azaz, nem egészen a szabadkőművesekről szól, hanem az ún. bajor illuminátusokról, és legalább a harmadát egy bizonyos Adam Weishaupt nevű jogászprofesszor írta valamikor 1780 táján. Ő maga is valamiféle illuminátus lehetett.

       Weishaupt története Emmerich von Treuenberg nagyapjával kezdődik, aki állítólag egy olasz zsidó volt , eredetileg Jákob Bassevinek hívták és II. Ferdinánd császártól kapott nemesi címet. Az öreg Jacob von Treuenberg kapcsolatban volt a mai Izrael területén élő zsidó közösséggel,  és  afféle  pénzügyi tanácsadója lehetett Ferdinánd császárnak, sőt elődjének  Mátyás császárnak is. A kézirat szerint, amikor meghalt (valahol Csehországban) azt kérte Ferdinándtól, hogy a birodalom különböző tartományaiban adjon nemesi címet harminchárom zsidó férfinak. 

       Az egyik ilyen férfi a híres csodarabbi  Yom-Tom Lipmann Heller rokona volt, talán az unokája. Levi-ben Nathan Chor Erdélyben élt, és a yeshari zsidó közösséghez tartozott, akik annyira lojálisak voltak a magyarokhoz, hogy megtartottak bizonyos keresztény ünnepeket is.  Levi-ben Nathan Chor tanította héber nyelvre Péchi Simont, aki egy ideig az erdélyi fejedelemség kancellárja és a székelyzsidó vallásnak is nevezett szombatosság egyik elindítója volt.  Amikor Bethlen Gábor a nickolsburgi békében lemondott a királyi címről Péchi mellett Levi-ben Nathan Chor is ott volt a követek között.

    A Tagebuch szerint Levi-ben Nathan Chor azt kérte a császártól, hogy ne őt, hanem fiát Nathan-ben Zvi Chor-t jutalmazza nemességgel, és ez 1635. november másodikán meg is történt, amikor is Horti Stephanus néven kapott nemesi címet. Az volt Levi-ben Nathan Chor feltétele, hogy fia állva mondjon imát, azaz hamidát, amivel Péchiékhez kötötte magát. Annyit lehet sejteni, hogy Ben Zvi Chor leszármazottai, talán már az unokája Mózes, a szombatosságról áttértek a református hitre. 

    A Tagebuchban elmosódottan látszik pár mondat, ami  valószínűleg Jan Buschektől, Carl Schmitt és Ernst Jünger barátjától,  a német külügyminisztérium 1946-ban elhunyt tisztviselőjétől származik, aki azzal viccelődik, hogy Adolf Hitler esetleg ezzel zsarolta meg Horthy Miklóst. Ami persze valószerűtlen, de azért a Jóisten kiváló fekete humorát tükrözné. 

      Az a hipotézisem, hogy Bodolai László valójában meg akarta menteni az Indexet Orbánéktól. Ő nem Orbánék embere, hanem beszorult Orbán kutyái és a szerkesztőség közé. Azokból az információmorzsákból, amit össze tudtam szedegetni, és ami hihetetlenül távol van bármiféle teljes tudástól, nem az jön le, hogy Bodolai lepaktált a rezsimmel. Ez az ember egyszerűen nem úgy néz ki, mint aki lepaktált a rezsimmel. Minden arra mutat, hogy még Szombathy és Sztankóczy sem akart lepaktálni a rezsimmel ( a rezsim azonnal rájuk is uszította a leggyilkosabb megadjáit).

      Az Indexre számos ellenzéki azért neheztelt, mert Orbán-ellenes propagandalap sem akartak lenni (ahogy a Vincent sem akar az lenni, és nem is lesz az, ha Orbán és Terrormari a feje tetejére áll, akkor sem), hanem független, populáris, de azért elég okos újságot akartak csinálni egy kvázi-diktatúrában. Ha indexesen akarunk viszonyulni ehhez az egészhez, akkor az igazságot kell kiderítenünk, és nem komfortérzést okozni magunknak, arra ott van egy csomó kiváló sör, Sören Kierkegaard a Victoriagade 8-ból, remélhetőleg határozottan helyesli ezt a hozzáállást.

      Az egy nyilvánvaló igazság számomra, hogy Orbánék tönkre akarták tenni az Indexet, de legalábbis a lehető legszorosabb pórázon akarták tartani, mielőtt végleg tönkre nem teszik. Orbánnak, Schmidtmarinak, mindenkinek, aki ezt az ocsmány, hazaáruló rezsimet fenntartja, élet és halál kérdése lehet adott ponton, hogy mit tudunk meg mi magyarkák, és mit nem. 

       Az viszont egyáltalán nem nyilvánvaló igazság, hogy 2020. júliusában tervezték tönkretenni az Indexet. Mintha aktív és proaktív lépések keveredtek volna itt össze, és nem én leszek az, aki az amatőrizmus Lionel Messijeként majd szétszálazom (vagy inkább mégis vonatkozásában?)  a történetet.

       A hipotézisem szerint Bodolaiék leépítéseket akartak az Indexnél és nem irányváltást. Persze ennek volt köze Orbánékhoz, de Bodolai úgy gondolta, hogy ha ezt tisztességesen le tudják vezérelni, akkor az Index megmenthető. Egyszerűen nem számolt azzal, hogy az indexesek ennyire elszántak, ennyire szolidárisak lesznek. Bodolai szerintem egyáltalán nem akart ártani senkinek. Legalábbis, ma július huszonötödikén a késő délelőtti órákban így érzem. Nem tudom, érzem.

      Az Index sokkal kisebb cég, mint amilyennek gondoltam, párszázmillióból megmenthető, egy komolyabb és aránylag tisztességes hátsó szándékokkal rendelkező befektető ezt a lapot fenn tudná tartani, és határesetként még azt is el tudom képzelni, hogy közösségi alapon is fenntartható, bár ez a léc kissé rezegni látszik. Kicsit normálisabb országban ez egy nagyon jól jövedelmező újság lenne, de Nyugat-Tádzsikisztánt kevesen gondolják kicsit is normális országnak. Nagyon normális országban persze a hitelesség a default value, ott sincs feltétlenül közös narratíva, egyetleg közös, mindenki által érzékelhető valóság,  de a nagyon-nagyon normális országokban még az is elképzelhető. Az a veszély nem fenyeget, hogy Magyarország valaha nagyon-nagyon normális ország lehet, én most a kicsit kevésbé undorítóval is kiegyeznék. 

    Még abban sem vagyok biztos, hogy az Index, lényegében jelenlegi formájában egy hétvége alatt, legalább ideiglenesen, ne lenne megmenthető. Semmiben sem vagyok biztos.