Karácsony Gergely bejelentette, hogy nemsokára megalakul a Budapest Iskola Intézet. Amiről eszembe jutott a tegnapi posztom .
Nem ment át. Mármint a posztom. Nem mindig megy át. Nem nagyon esett le senkinek, hogy Georgij Oszipovics volt a Budapesti Iskola. Igen, Lukács Györgyöt majdnem kivégezték Moszkvában 1941 júniusában, utána küldték el nyaralni a festői Üzbegisztánba, hogy aztán 1942 decemberében a szovjet filozófiai intézetben megvédje téziseit a fiatal Hegelről.
Ő volt a Georgij Oszipovics, ahogy Vlagyimir Vilhelmovics, akit Lukáccsal egy időben tartóztattak le (ámbátor kommentelőnk azért észrevette, hogy a főszereplőkről fontos fürdőket neveztek el a székesfővárosban) meg a Podmaniczky Frigyes volt, vagy is lett, mára is jut egy remek poén. Ez amúgy a szokásos gyilkosos posztnak indult, csak már senki sem tud Pesten oroszul (nem mintha én tudnék).
Ha Lukács 1919. április elején kicsit jobban elengedi magát, Kun Béláék lecsukják, és utána Philadelphiáig menekül, akkor ma róla publikál kötetet báró Lánczi Gedeon Bács-Kiskun megye valamely nagyobb kiadójánál, nem a Strauss Leopoldról. Történelmileg úgy alakult, hogy kommer lett a Gyuri bácsiból, ami szerintem nem állt annyira jól neki, talán erre is célzott az Adornó Teodór, amikor konformista nyárspolgárnak nevezte. Ez van, a huszadik században nem volt olyan nagy a választék, ha az ember valamilyen kisebb ostobaságot akart elkövetni, általában nagyobbacska lett belőle.
Karácsony főpolgármester Georgij Oszipovicsot és kis tanítványait, különös tekintettel Heller Ági nénire, gigantikus középső ujjként mutatja fel Orbánéknak, mely gesztusát természetesen értékelem.
Én esetleg elhiszem, hogy a kultúrharc a Csoóri Sanyi bácsiékról szól, meg EP-ről, hogy elég mély-e Nagy Laci bátyánk lírája (amúgy, igen), vagy inkább mégis a Tandori, de inkább mégse hiszem el. Azt el lehetne kenni valahogy, ki lehetne dumizni, ezt sajnos nem lehet.
Magyarország egy meglehetősen jelentéktelen országocska volt, egészen addig, amíg Georgij Oszipovics és barátai, Mannheim és Polányi Károlyok, nem kezdtek el gondolkodni róla, meg a világról, nem kezdték el rögtön ki is nőni ezt az országot, von Neumannal, Wignerrel, Erdős Pállal együtt. Igen, bazmeg, zsidók, get over with it, motherfuckers (amúgy, a Bartók Béla nem volt zsidó, ez megvan?).
Jaj istenem, Lánczi, Schmidtmari, Békésfaszom, lázad a megyekettő.
Mondanivaló jön, komoly. Szóval azt gondoltam, hogy in dö Insztityút of Bjudapeszt Szkúl, kellene egy Molnár Tamás-szoba. Kicsit irónikus is lenne, kicsit nem, arról szólna, hogy mindenfélét jelent ez az ország, Thomas Molnart (amúgy ő lenne ott az egyetlen igazi antifasiszta ellenálló, gyerekember volt, de akkor is) is jelenti, aki persze nem volt olyan rettentően híres, mint Georgij Oszipovics. De valljuk meg, ez nem kajak-kenu, itt sorsok vannak, történetek, érdekesebbek, kevésbé érdekesek, és a pecking orderbe néha beleszámolják, hogy ki volt nexusban a Buharinnal, hát a Thomas Mann mégse mintázhatta a Naphtát John Lukácsról, korábban kellett volna ahhoz megszületni, és amúgy tényleg. Mert azért egy John Lukács-szoba is elférne az Insztityútban, bár Láncziéknak esetleg feltűnne, hogy benne is volt némi kaftán, de érdekel ez bennünket annyira?
Ki kell röhögni a tehetségtelen hülyéket, akikre ezt a kellemetlen rezsimet építik. De nem befeszülve kell őket kiröhögni. Nagyon jó, hogy látják, hogy a Heller Ági néninek, punkt olyan Sonning Díja volt, mint a Hannah Arendtnek vagy az Ingmar Bergmannak, de, nyugalom, egy idő után a derék reakcionáriusokról is az fog eszükbe jutni, hogy mennyivel repülték fel az orbánista rezsimtyúkólat, hogy ők bizony tehetségesek voltak, szemben ezekkel a libidótlan majomparádékkal.
