Örülünk, Vincent?

   "O, say can you see" a.k.a székelynyuszi az amerikai keményvonalas konzervatívok konferenciáján.

   Enjoy. 

Minden idők egyik legkonzervatívabb, legnemzetibb, legkeresztényebb és legértékelvűbb amerikai himnusz interpretációja.  Ez a nemzetközi mandinerizmus artisztikuma. 

  .............................................

 Tisztelt testvér!

Hálás köszönet a lelkes üdvözlésért!
Megtiszteléstek becsét sokszorozza az a körülmény, hogy én nem
vagyok szövetségtek tagja, mely szövetségnek törvényeit, czéljait ismerem, helyeslem, méltányolom.

Több év előtt felszólított engemet is egyike vezérférfiatoknak a szövetségiekbe való belépésre: e felszólításra én így válaszoltam:

„A mely czélokat a magyarországi szabadkőművesek szövetsége
maga elé kitűzött, a mely törvényeket magára kiszabott, mindazokért
a czélokért én teljes életemben minden tehetségemmel működtem
szabad akaratból.

Azokat a törvényeket nekem a saját szívem diktálta; s ha azokat meg nem tartom, a saját szívem büntet meg érte,
a ki nekem legkérlelhetetlenebb bírám. Jól tudora, s tanúságot teszek
róla, hogy a mit ti cselekesztek, az a hazaszeretetnek, az istenfélésnek,
az emberiségnek, a szabadelvűségnek a munkája, törekvés az ideál felé
minden téren.

Ti ezt a munkát folytatjátok hallgatva, névtelenül, csak eredményekben észrevehető módon. De én rám ez az ötven év óta taposott
pálya azt a kötelességet rótta, hogy tegyem és hirdessem mindazt
nyíltan, nevemet aláírva, arczomat megmutatva, kezemet a zászló
nyelén tartva.

Ezért nem léphetek szövetségtekbe, melynek működését tisztelem, helyeslem, jónak tartom."
Még egyszer forró hálámat kifejezve a rám nézve nagybecsű üdvözlésért, kérlek, add át a mélyen tisztelt Testvéreknek legőszintébb
tiszteletem és nagyrabecsülésem kifejezését.

Budapesten, 1893. nov. 17-én
régi igaz barátod
Jókai Mór

.......

Ekkor a Mester már megírta a Dalma az avarok utolsó chagánja című négyfelvonásos drámáját, mondjuk ennek semmi köze semmihez, de még nem csábította el egy másik Móricnak, bizonyos Grósz Móricnak a lányát, a szép Bellát, hú de hoppácska van itten nyilaskák. 

  A deputatio már ötödfél órára megérkezett a cultusministeriumba. Maga a titkos kamarás úr  fogadta őket, aki phlegmatikus ember hírében állt, de most izgatottan szítta az ángol burnótját. A legfontosabb financziális projectum volt a Kötelező Olvasmány, amiből százezer kópiát  rendeltek és egy külön királyi consoritum reserválta hozzá a kecskebőrt. Hetven  perczentes finom papírosra nyomtatták, egyenest Brünnből hozatták, és olyan typographiával presentálták, aminek még Bécsben, sőt Párisban sem volt párja. A deputatio a gróf Berényi Ignáczot kísérte a ministeriumba, a Császári és Királyi Előolvasót, akinek főpreskriptuma volt, hogy  megvizsgálja, alkamatos-e arra a kiválasztott műregény, hogy kötelező olvasmányként olvassák a gymnasiumokban.  A titkos kamarás úr a kocsibejáróban várta a grófot, aki a setétveresre páczolt kapun keresztül lépett be a ministerium főcorridorjára, ami az előolvasói irodába vezette.

     Báró Meinzer Frigyes Erkölcsi példaregény leányoknak czímű könyve feküdt a fehérmárvány asztalon, a krokodilusbőr szék mellett Lescanier-féle lábmelegítő várta a grófot, igen hideg volt aznap, kétszer is be kellett gyújtani. 

    Ahogy bezáródott az előolvasói iroda nehéz nyitrai fenyőből készült ajtaja, az volt a titkos kamarás perczeptioja sőt agitatioja, hogy miként a históriában először minden tragaediában jelentkezik,  másodszor talán comediában, legalábbis ezt olvasta egy ángol felforgató elkobzott irományában. Az Erkölcsi példaregény leányoknak már tizenkilencz éve volt a listán, minden évben újranyomtatták, először csak negyven perczentes pesti papírosra, aztán ötven perczentes bécsire, de egy idő után csak megérdemelte a brünni papírost, mert ki tudott volna olyan charactereket azokra a papírosokra vetni, mint a Friedrich Meinzer úr.  Oly módon inskribálta a mű, sőt etvezte a morális reservatiot és a literaturális stylt, hogy annak párja nem volt a Monarchiában. És most mégis itt volt a gróf Berényi, és ki tudja, hogyan decízionál a gróf Berényi, mert annak meg igen cholerikus természete volt.

  A gróf Berényi pedig ott ült az offíciában és nem az elején, hanem pontosan a közepén nyitotta ki a tomust, mintha e nemes férfiú tudomással bírt volna arról, hogy a százharminckilenczedik oldal legalján oly felforgató sorok  bontakoznak ki, melyek még egy sokat próbált tudósember praecisionált érzékelésére is oly módon hatnak, mint a klinyicai erőd falára a franczia gyorságyúk. Különösen egy bizonyos sor. 

  Többször is végigolvasta azt a sort a gróf berényi és széppallagi Berényi Ignácz császári és királyi előolvasó, először latinra próbálta fordítani, onnan hellénre, majd  Goethe és Brüchner nyelvére. Aztán vissza ógörögre, kisebb németalföldi kitérővel, olaszra és nagyhirtelen újra megjelenek előtte azok a sorok, amelyek örökre beégtek a memoeriajaba:

    " Hát erre igencsak rábasztak Szerafine !"

   Csak ült ott a gróf Berényi és csak nem tudta kitalálni, hogy mit jelent az, hogy rábaszni. Talán a rabache szóból származik, ami kis májashurkácskát jelent francziául, vagy az olasz rabacchioból,  egyfajta édes körte, mely csak Toszkána dombjain terem. Vagy tán a rutén robojs, az oláh rubosa, a török roboshu, a flamand rebeche?- kérdezte magától a császári és királyi előolvasó. Ilyen még sohasem történt vele. Kortyolt egyet a házikeserűjéből, amit egy kis zöld üvegcsében hordott magánál. Olyan erősen conczentrált, hogy majd beléhorpadt a homlokának gödre. És akkor, mintha egy égi kométa fényes csóváját pillantotta volna meg. Talán Kohn Szerafina miatt, ki a szomszédos úriházak egyikében lakott és reggelente oly kedélyesen kocsizott ki früstökölni a Vígadóba, talán más miatt, ez már a Mindenség örök titka marad. 

  Megvan, rabbash, óhéber, Istennek szolgálni - csillapodott le gróf Berényi agitatioja. Aztán úgyis maradt.

 És még évekig nyomtatták a hetven perczentes brünni papírosra a báró Meinzer Frigyes Erkölcsi példaregényét leányoknak. 

     Gulácsi Péter, a magyar futballválogatott és az RB Leipzig kapusa kiállt a meleg családok mellett. Emiatt a fasiszta rezsim pogromlapja, a "Vasárnap", megtámadta. Gulácsi nem gyűlölködött, és a nem gyűlölködésre még neki sincs joga. 

     Semmit nem tudok erre mondani. Ha ő bűnös, én is az vagyok, én is kiállok a meleg családok mellett, és ha "Horváth" fajtestvérnek vagy Szilvay fajtestvérnek bármi problémája van ezzel, keressenek meg.  Le fogjuk játszani, már 1944 óta van pár dolog, amit le akarok játszani a fajtestvérekkel. 

      Hetek óta nem jut eszembe semmi arról az országról. Erről se nagyon, de ez az ország legalább nem akar bántani. 

     Még elegem sincs. Teszem a dolgom, obskurus dolgokat olvasgatok, nézem a tengert. Nem tudom mikor fogok legközelebb igazi Vincent-posztot írni, ha egyáltalán. 

     A kommunista belügyminiszter veje, a Hazafias Népfront utolsó alelnöke, az alkotmánybírói posztot jogászi, a kutatóprofesszori posztot pedig mérhető intellektuális tevékenység nélkül megszerző Jóságos Stumpf István éppen a magyar felsőoktatás felszámolására készül. Apróságról van szó, szóra sem érdemes.

   Az a nép, vagy félnép, harmadnép, ötödnép, amelyik éppen a totális hatalom fara mögött liheg, és kellemesen koratavaszi, az  1944-es évjárat kiváló aromáit idéző lincshangulatban álmodozik Tóth Krisztina és Gulácsi Péter keresztrefeszítéséről, nem fog meghatódni attól, hogy az intézeteitől megfosztott, porba alázott Magyar Tudományos Akadémia elnöksége szelíd, de egyhangúan elfogadott állásfoglalásban jelezte fenntartásait Jóságos Stumpf István és társai őrjöngésével kapcsolatban. (jó kis mondat,mi?)

       Freundék háromszor is használták az autonómia szót, amelyre Stumpf kebelbarátja Bayer fajtestvér szinte automatikusan veszi elő kézilőfegyverét. Olyan javaslattal álltak elő, amit a Kárpát-Duna Nagyhaza gyepüjén azért elég nehezen tudnak befogadni...

   "A fenntartó (állam vagy alapítványi kuratórium) hatásköre nem terjedhet ki oktatási és kutatási döntések befolyásolására, szakok, karok létesítésére, megszüntetésére, az egyetemi vezetők, professzorok kinevezésére, habilitációs eljárásokra."

     Nem beszélve az utolsó bekezdésről:

   "Az átalakítás eredményét három év elteltével értékelni kell a hatóságok, az érintett egyetemek, az Akadémia és független külföldi szaktekintélyek bevonásával. Ennek eredményét nyilvánosságra kell hozni."

     Külföldi, hmm.. az majdnem zsidó.

     Jóságos Stumpf István, akinek tényleg a valagába van tetoválva a féltudásúság, az ítéletvégrehajtói hatalmi ágat képviseli, és nem valószínű, hogy álmatlan éjszakái lesznek az MTA elnöksége miatt. Parancsra tettem - fog majd egy szép (egyébként tényleg nagyon szép) napon mutogatni Orbánra, ő ezt a fürdőszobában már a tökéletességig gyakorolta.

     Én csak annyit szeretnék ehhez, hozzátenni, véletlenül sem intőleg, csak futólagos megjegyzésként... Pont leszarom, hogy miért tetted, István. 

 "Rendszeresen beszélgettem az előző húsz évben a CEU rektoraival, mindig elmondtam nekik, ügyelni kellene arra, hogy az intézményük ne kis sziget legyen a felsőoktatásban, ahol a liberális oktatók és egykori politikusok dominálnak. Jeleztem, hogy másfajta gondolkodásúakat is be kellene engedni közéjük, nyitni kellene a többi egyetem felé, jobban integrálódni a hazai tudományos közéletbe. Úgy láttam, volt erre némi törekvés, például neves külföldi előadói fórumokon, de lassan haladt a folyamat. A kormánnyal való konfliktushoz szerintem ez a belterjesség, a külföldi diploma kiadása körüli akkreditációs vita, valamint Soros György nyílt politikai szerepvállalása vezetett. Miután a kilencvenes évek közepén tagja voltam a Soros Alapítvány kuratóriumának, személyes tapasztalataim is vannak a civil társadalmat segítő tevékenységéről. A rendszerváltoztatás előtt a Soros-alapítványok jelentős szerepet játszottak a szakkollégiumok támogatásában. Később számos civil csoportot segítettek, a Századvég Alapítványt például abban, hogy roma és határon túli hallgatóknak ösztöndíjat nyújtsanak. Paradigmaváltást jelentett azonban, amikor Soros György a migráció ügyében echte politikai szerepet vállalt fel, ennek hatására pedig Magyarországon és másutt is felvették a kesztyűt vele szemben a politikusok."

...nyilatkozta a rezsimblognak Jóságos Stumpf István egykori kommunista ifjúsági politikus. Igen, pont annyira volt kommunista ifjúsági politikus, mint egy bizonyos Ferenc. Sőt, azt hiszem futólag a Ferenc főnöke is volt az István.

 Jóságos Stumpf István nyilván tudja, hogy a CEU egy alapítványi egyetem, pont olyan, mint amilyeneket ő csinál most az összes egyetemből. Semmilyen módon nem függ a CEU Soros Györgytől. A CEU mögött egy olyan board van, mint mondjuk az SZFE mögött,  az apró különbség az, hogy a  CEU board szakmailag, meg egyébként, értékelhető emberekből áll.

Jóságos Stumpf István kiválóan mutatott rá arra, hogy bizony mocskos fasiszta Orbán kormánya, hiszen politikai okokból lehetetlenítették el az ország legsikeresebb egyetemét. 

 Jóságos Stumpf István remek humorral meséli el, hogy ő bele akart avatkozni egy egyetem belügyeibe, mely egyetem ugye a legelső volt a megszerzett európai granteket tekintve Kipcsákföldén. Ez nyilván csak egy vicc, hiszen nem egy baromarcú putyinista szarháziról beszélünk, hanem Jóságos Stumpf Istvánról.  És bizonyára eszébe jut az ő egyeteme (NKE) által szerzett ERC grantek száma, amelyik egy harmonikus kör alakot mintáz, és ezen is ilyen derűsen mosolyog. Az különösen kedves tréfa tőle, hogy integrációra szólította fel a CEU-t, miközben az NKE-ről jártak a CEU könyvtárába. Pajkos egy fickó ez a Jóságos Stumpf István. 

Jóságos Stumpf István hatvanhárom éves. Volt már a Hazafias Népfront alelnöke, alkotmánybíró, gondolom vizibiciklista is, és életében talán csak egyetlen dolgot nem próbált még... Leülni egy asztal mellé és egy papírkára olyasmit írni, ami szignifikánsan különbözik a semmitől intellektuális értelemben. Ő valahogy ezt nem érzi a kutatóprofesszorság követelmény rendszerébe tartozónak. Ő azt gondolja, hogy a liberális oktatók jelentik a problémát és nem a középszerűséget alulról mérföldekről szemlélő tetszőleges ideológiájú oktatók, mint például az a kedvesaranyos ember, aki reggel visszanéz reá a borotválkozótükörből. 

    Kirúgtak egy újságírót a New York Timestól mert egy szót használt. Az újságíró Peruban megkérdezte valakitől, hogy egy személy használta-e a szót. Az volt a verdikt, hogy a szót szándéktól függetlenül nem szabad használni. Amennyiben az újságíró visszakérdezett volna, hogy akkor most mondják meg neki, hogy egészen pontosan melyik szót nem szabad használni, akkor nem mondhatták volna meg neki, hiszen a szót nem szabad még arra sem használni, hogy kimondjuk,  a szót nem szabad használni.

    Amikor a Schmidt Máriáktól, Szilvayktól, GFG-ktől kell tartani, az egy normális világ, azt már megszoktam, de amikor már az ún. progresszív liberálisoktól is félnem kell, legszívesebben elmennék remetének.

   Kirúgtak egy trumpista ex-ketrecharcos nőt a Mandalorian című sorozatból mert feltett egy fényképet ukrajnai zsidók elleni erőszakról, a republikánus érzelmű emberek helyzetére célozva. Nem feltétlenül a legélesebb kés a hölgy a fiókban, de az teljesen világos volt, hogy itt antiszemitizmusról szó nem lehetett. Még az ütődött Demeter Szilárd szintjének a közelében sem volt, csak azt mondta, sok más aránylag ártatlan hülyeséggel egyetemben, hogy valamiféle pogrom folyik a konzervatív érzelmű emberek ellen Amerikában.  Amit egyébként akkor is jogában áll gondolni, ha nem igaz.  

    Egyre biztosabb vagyok, hogy előbb vagy utóbb ki fogom húzni a progresszív liberális gyufát. Is. Szegény jogi képviselőnknek fel fogom emelni a duplájára a fizetését, mert egyre több lesz a munkája. Ő amúgy abban sem biztos, hogy ezt a posztot feltétlenül meg kellene írnom. 

    " Ehhez elmesélte azt is, hogy 2017 után egy évig a Farkas-hegyen készenlétben tartott egy kisrepülőgépet, hogy ha arról van szó, bármikor Bécsbe tudjon menekülni. Elmondta, hogy például Schmidt Mária felől is kapott olyan üzeneteket, hogy „felmossa vele az Indexet”.  (A 444.hu Bodolai László ex-index nemtudomkicsoda Partizán- interjújáról)"

     Amit Bodolai nem ért az az, hogy amikor készenlétben  kell tartani egy kisrepülőgépet a Farkas-hegyen, akkor azzal mindig el kell repülni.  Szeretném azt is megjegyezni, hogy aránylag kevesen tudnak készenlétben tartani kisrepülőgépet ragadózókról elnevezett földrajzi egységeken. 

    Nagyjából ez volt  az az időszak, amikor Schmidt Mária szerény személyemmel kapcsolatban bonyolított le telefonokat, és iratott a sameszával Tallai Gáborral mocskos feljelentő cikket. Nagyjából el tudom képzelni, hogy ha az én politikai értelemben szinte alúlmulhatatlanul jelentéktelen személyemmel kapcsolatban Frau Schmidt ezt engedte meg magának, akkor vajon mit tett volna Bodolaival, ha az nem gazsulál.  This is fucking Russia without the  Novichok charm. 

     Kurvára nem érdekel engem, hogy mi az ideológiai alapállása Karácsony Gergelynek vagy Jakab Péternek. Annyira nem érdekel, hogy kifejezetten kérném őket, hogy ne avassanak  bele az ideológiai alapállásaikba, mert vélelmezhetően nem esne jól. A Momentum sem érdekel, Mr. and Mrs. Gyurcsány sem érdekel, mármint ideológiai szempontból, nekem nincs ideológiám, de kisrepülőgépem sincs olyan nagyon. Ők nem akarnak kicsinálni  és ez nekem most bőven elég. 

    Állnak a kisrepülőgépek a Farkas-hegyen, egészen kicsi repülőgépek egészen kicsi Farkas-hegyeken,  és persze nagyobbacskák a jelentősebb Farkas-hegyeken, és valakik majd egyszer elrepülnek velük a Seychelles-szigetekre. Vagy nem. Majd megegyeznek egymással a kisrepülőgépek és a Farkas-hegyek, kisrepülőgép nem vájja ki kisrepülőgép szemét. 

    Ez az ország anno kinyírta a családom, és még neki áll feljebb. Az ország alatt természetesen nem a lakosait értem, ki nem szarja le az ország ún. lakosait, akiknek  nincs kisrepülőgépe, az országot Rogán Barbienek hívják, Schmidt Marinak, Jóságos Stumpf Istvánnak, akik felmossák veled az indexet ha csúnyán nézel az erdőségükre, ingatlanbirodalmukra, nonexistenciájukban is markáns tudományos munkásságukra, övék az ország, és holnap a Farkas-hegy is az övék lesz, a kisrepülőgéped, a pijos tehejautód és az uzsikád.  Amikor ölni kellett öltek, amikor már kicsit macerásabb lenne Dunába lőni valakit, akkor csak felmossák vele az Indexet, Klubrádiót, CEU-t, MTA-t, SZFE-t, faszommindent.

   Itt már nem ölnek meg senkit, az életed lízingelni is lehet, nem kell azonnal einstandolni. És akkor ugyi, ha nem ölnek meg, akkor, ahogy Prof. Dr. Csizmadia Ervin mondta, ugyi, nincsen itten kéremszépen diktatúra.És ez tényleg nem diktatúra, ez benne a legundorítóbb.

    Egy diktatúrát le lehet rázni magunkról, mint az esővizet, de ez a rendszer belőlünk él, a felebarátaink támogatják, Orbánék belenőttek  az ország testébe, ki sem lehet vágni őket, itt maradna velünk a szaguk, már belénk ívódtak a mondataik, és főleg az, hogy ennyire nem érdekeltek senkit azok a mondatok.