A deputatio már ötödfél órára megérkezett a cultusministeriumba. Maga a titkos kamarás úr fogadta őket, aki phlegmatikus ember hírében állt, de most izgatottan szítta az ángol burnótját. A legfontosabb financziális projectum volt a Kötelező Olvasmány, amiből százezer kópiát rendeltek és egy külön királyi consoritum reserválta hozzá a kecskebőrt. Hetven perczentes finom papírosra nyomtatták, egyenest Brünnből hozatták, és olyan typographiával presentálták, aminek még Bécsben, sőt Párisban sem volt párja. A deputatio a gróf Berényi Ignáczot kísérte a ministeriumba, a Császári és Királyi Előolvasót, akinek főpreskriptuma volt, hogy megvizsgálja, alkamatos-e arra a kiválasztott műregény, hogy kötelező olvasmányként olvassák a gymnasiumokban. A titkos kamarás úr a kocsibejáróban várta a grófot, aki a setétveresre páczolt kapun keresztül lépett be a ministerium főcorridorjára, ami az előolvasói irodába vezette.
Báró Meinzer Frigyes Erkölcsi példaregény leányoknak czímű könyve feküdt a fehérmárvány asztalon, a krokodilusbőr szék mellett Lescanier-féle lábmelegítő várta a grófot, igen hideg volt aznap, kétszer is be kellett gyújtani.
Ahogy bezáródott az előolvasói iroda nehéz nyitrai fenyőből készült ajtaja, az volt a titkos kamarás perczeptioja sőt agitatioja, hogy miként a históriában először minden tragaediában jelentkezik, másodszor talán comediában, legalábbis ezt olvasta egy ángol felforgató elkobzott irományában. Az Erkölcsi példaregény leányoknak már tizenkilencz éve volt a listán, minden évben újranyomtatták, először csak negyven perczentes pesti papírosra, aztán ötven perczentes bécsire, de egy idő után csak megérdemelte a brünni papírost, mert ki tudott volna olyan charactereket azokra a papírosokra vetni, mint a Friedrich Meinzer úr. Oly módon inskribálta a mű, sőt etvezte a morális reservatiot és a literaturális stylt, hogy annak párja nem volt a Monarchiában. És most mégis itt volt a gróf Berényi, és ki tudja, hogyan decízionál a gróf Berényi, mert annak meg igen cholerikus természete volt.
A gróf Berényi pedig ott ült az offíciában és nem az elején, hanem pontosan a közepén nyitotta ki a tomust, mintha e nemes férfiú tudomással bírt volna arról, hogy a százharminckilenczedik oldal legalján oly felforgató sorok bontakoznak ki, melyek még egy sokat próbált tudósember praecisionált érzékelésére is oly módon hatnak, mint a klinyicai erőd falára a franczia gyorságyúk. Különösen egy bizonyos sor.
Többször is végigolvasta azt a sort a gróf berényi és széppallagi Berényi Ignácz császári és királyi előolvasó, először latinra próbálta fordítani, onnan hellénre, majd Goethe és Brüchner nyelvére. Aztán vissza ógörögre, kisebb németalföldi kitérővel, olaszra és nagyhirtelen újra megjelenek előtte azok a sorok, amelyek örökre beégtek a memoeriajaba:
" Hát erre igencsak rábasztak Szerafine !"
Csak ült ott a gróf Berényi és csak nem tudta kitalálni, hogy mit jelent az, hogy rábaszni. Talán a rabache szóból származik, ami kis májashurkácskát jelent francziául, vagy az olasz rabacchioból, egyfajta édes körte, mely csak Toszkána dombjain terem. Vagy tán a rutén robojs, az oláh rubosa, a török roboshu, a flamand rebeche?- kérdezte magától a császári és királyi előolvasó. Ilyen még sohasem történt vele. Kortyolt egyet a házikeserűjéből, amit egy kis zöld üvegcsében hordott magánál. Olyan erősen conczentrált, hogy majd beléhorpadt a homlokának gödre. És akkor, mintha egy égi kométa fényes csóváját pillantotta volna meg. Talán Kohn Szerafina miatt, ki a szomszédos úriházak egyikében lakott és reggelente oly kedélyesen kocsizott ki früstökölni a Vígadóba, talán más miatt, ez már a Mindenség örök titka marad.
Megvan, rabbash, óhéber, Istennek szolgálni - csillapodott le gróf Berényi agitatioja. Aztán úgyis maradt.
És még évekig nyomtatták a hetven perczentes brünni papírosra a báró Meinzer Frigyes Erkölcsi példaregényét leányoknak.
