Örülünk, Vincent?

    Erre a kérdésre kell válaszolnod. 

    Nem tudod ki "Kötter Tamás"?  A magyar Houllebecq, ugyanolyan gusztustalan, mint ez eredeti, csak tehetség nélkül, és most nem fogom a kicsi sárga savanyú poént csavargatni, egy rossz író, aki most a szoftnyilas médiában keménykedik, géppisztollyal pózol. Nagy legény, de közben Biczi Tamás néven a rezsimluvnya Tuzson Bence társa volt egy ügyvédi irodában, úgy nőtt bele Orbán seggébe, hogy ki sem lehet majd belőle operálni.  Amiről persze eszembe jut a mandineres Kohán Matyika, aki kis híján orálisan elégítette ki Jordan Petersont a Bazilika előtt és ma a bécsi egyetem magasából nevezi melegpártinak a CDU-CSU-t.  Ők a mi kis bátraink. Te is lehetnél bátor.

    Lehetnél Kötter Tamás, Porschével, mini Bayer Show-val a HírTV-n, évi százmillióval műmájerkedő pozőr vagy....

    Vagy lennél marxista egy olyan világban, amelyben Charles Marx is celeb lenne, brand, Pikettyvel írna könyvet és  álmosan piszkálgatná a sushiját egy párizsi bárban.  De te inkább Alindánál nyomnád  Bakunyint, olyan arccal, hogy csak egy prozac-xanax-rivotril-sztolicsnaja kombóval lehetne elviselni. Hinnél abban a sok naív hülyeségben, amit előadsz és őszintén utálnál mindenkit, aki nem olvassa a szlovén sajtót, a fiatal Kantot, az idős Hegelt és egy olyan andorrai-marokkói ideológust, akinek rajtad kívül senki sem ismeri a nevét.

   Ez most egy olyan világ, ahol nincs sok választásod, Tomóteusz Katatiki leszel vagy Gyugyu, Andics Erzsébet vagy Hamvas Béla,  avokádós lepényhal vagy spenótos spenót, fent kicsi vagy lent nagy.  És van esélyed arra, hogy a következő húsz évben is Orbán masszőreié, borbélyaié, másodunokatestvéreié és biciklikölcsönzőié lesz minden, és te örülhetsz, ha megtarthatod az óráid, a kétszobahallt, a tizenhétéves hondát, hogy a gyerek azért megnyerte a középiskolait, bár ő is kétszobahall és tizenhétéves honda és talán megtarthatja az óráit, vagy szerencsésebb esetben néha felhív Dublinból, hogy mi van.

És hát az van, hogy Orbán masszőrei és borbélyai és annyi ember nem halhat meg Covidban, hogy ne lennének ők az Európa bajnokok, hogy ne lehetne valaminek a duplájáért észak-mauritán vakcinát venni vagy hetvenháromezer dél-patagóniai lélegeztetőgépet... de legalább nem lett a gyerekből Kötter Tamás. Talán ő is köröz valahol egy vár körül, nézi a tengert, ahová nyár óta nem ment le, kényszerkávé a Starbucksban és csak várja a szerda estét.  

 Van választásod, valamennyi választásod mindig van. 

     A jelenlegi adatok birtokában járványügyi előrejelzésekkel foglalkozó szakembernek aránylag komoly pontossággal meg kell tudnia mondania,  hányan fognak meghalni Covidban március huszonhatodikán.

     "Nem. Mindig volt 1-2 százalék tévedés, de hálásak is lehetünk nekik, mert az orvosprofesszoraink, a járványügyi matematikusaink, az Egészségügyi Tudományos Tanács professzorai mindig rendelkezésre álltak, megfontolt és nyugodt emberek, nem vesztették el a hidegvérüket a kaotikus helyzetekben sem. Az előrejelzéseik nagyon csekély eltérésekkel, de folyamatosan beváltak"..... "volt, amikor arról vita alakult ki, hogy egy folyamat 1-2 héttel korábban következik-e be, de az, hogy bekövetkezik, az 100 százalékos találati pontossággal regisztrálható. " (Orbán Viktor)

Azt, hogy pl. Merkely kardiológus professzornak miért ennyire releváns a véleménye, nem tudom, de én 10 százalékos pontosságot is elfogadnék. 

Ma az Institute of Health Metrics and Evaluation úgy becsüli, hogy március huszonhatodikán Magyarországon 423-an fognak meghalni koronavírusfertőzésben. Ősszel egyáltalán nem becsülték brutálisan felül  a halálozási adatokat. Ez most annak látszik, brutális felülbecslésnek. Látszik, látszik, de mit láthatok én ebből, semmit. 

Magyarországon  vannak epidemiológiai előrejelzésekkel foglalkozó matematikusok/statisztikusok, akik egészen biztosan jobb helyzetben vannak, mint az IHME emberei, és ők a mi szakértőink. Nem Orbán Viktor szakértői, hanem a magyar népé. És tartoznak nekünk azzal, hogy elmondják, hogy az elkövetkező két hétben mi fog történni az országban. 

    Az állampárti propagandaoldal interjút készített Orbán Viktorral. 

    Idézem  :

    "Oxfordi évekről, az antikommunista előkészületekről és a magyar történelem lehetséges olvasatairól beszélgettünk a miniszterelnökkel."

.     Orbán Viktor pár héttel később ment ki Angliába, mint én Amerikába 1989 őszén, amiből következik, hogy maximum négy hónapot tölthetett Oxfordban. Évekig... aha. 

      Ennél is érdekesebb az interjú azon része, ahol váratlanul megkeresi őt Norman Stone professzor. 

    "  A másik, ha egyszer csak váratlanul felhívta az embert Norman Stone, és meghívta ebédelni. Fogalmam sem volt, hogy kicsoda, de hamar kiderült, hogy egy magasan jegyzett, különleges tekintélynek örvendő professzor."

     Norman Stone-t 1997-ben rúgták ki az oxfordi egyetemről miután tökrészegen ment be az órákra, ha egyáltalán és masszívan zaklatta a diáklányokat.  Stoneról írták minden idők talán legviccesebb nekrológját, amiből idéznék pár gondolatot.

    Rögtönaz első mondattal kezdem, erős felütés...

    "One of the specialities of the historian Norman Stone, who has died aged 78, was character assassination. As a judge of the Fraenkel prize in contemporary history some years ago, he told the astonished members of the jury that they should not award the prize to a historian of Germany whose politics he disliked because she was an East German agent – an allegation that was enough to rule her out of contention even though it was absolutely baseless and undoubtedly defamatory."

     Rögtön utána,

"Shortly after the death in 1982 of his patron and mentor in Cambridge, EH Carr, the author of a multivolume History of Soviet Russia and influential works on historiography and international relations, Stone published a lengthy assault on his reputation, which included lurid details of his three marriages. When a colleague criticised this “outrageous” diatribe to his face, telling him that Carr “always said you were amoral”, Stone responded: “And he always said you were a bore” (probably an invention, though one cannot know for sure)."

  (Carr-ról tudni kell, hogy Anglia egyik legjelentősebb történésze volt, aki azért kicsit támogatta Hitlert és Sztálint is)

     "Stone was undoubtedly clever. He could write entertainingly and could summarise complex historical circumstances in a few pregnant sentences, gifts which brought him a flourishing career as a journalist and commentator. He was a talented linguist who read and spoke more than half a dozen languages, including Hungarian. Yet his career was also dogged by character flaws that prevented him from fulfilling his early promise as a historian."

        "He did some speechwriting for Thatcher and advised her on foreign policy, though she did not listen to his assurances that the reunification of Germany in 1990 was not a danger to European peace. On one occasion he collapsed in front of her, drunk; but she was well known for her indulgence towards alcoholics so long as they supported her politically."

        És a lényeg.

He devoted some of his remaining energies to the denial of the genocide of Armenians by Turkey in the first world war, but they were fading rapidly, and his last books – short histories of the two world wars (2007 and 2013) and The Atlantic and Its Enemies: A Personal History of the Cold War (2010) – did no justice to his real abilities, mixing worn-out historical clichés with random statements of his own personal views.

His last post was at the Danube Institute, Budapest, and his last book, Hungary: A Short History (2018) praised the country’s authoritarian leader Viktor Orbán among other things for his tough line on immigration.

        Évekig...nem tudnak hibázni. 

    Amikor a féldebil Szilvay Gergely saját faji felsőbbrendűségétől és vallási fanatizmusától  megőrülve kioktatja a világot, amikor Apáti, Bayer, Megadja és a többi nyilaskeresztes szolga őrjöngve fenyegetőzik, emlékezzünk arra, hogy kb. mennyire baszarintotta el a centrális erőtér, a nemzeti keresztény fajtestvériség, a Kárpát-Duna-Nagyhazai kipcsákkonzervativizmus ezt az egészet.  Én elhiszem, hogy a Gyurcsány is el tudta volna baszarintani, a Fekete-Győr is el tudta volna baszarintani, a teljes MSZP el tudta volna baszarintani, és mindenki más is el tudta volna baszarintani, de nem ők baszarintották el, hanem a fajturulok. És nem kicsit. 

   Orbánék vadkommunisták voltak, a családban 1956-ot ellenforradalomnak nevezték, minden más fizikai megtorlással járt, Fricz Tamás az Ifjúkommunista munkatársa volt, Varga Judit feketeöves besúgüócsaládból származott, Kövért hagyjuk is, ők a munkásmozgalom régi harcosai voltak, Lánczi András pedig a kommunista ideológiai lap szerkesztője volt , bizony már felnőtt korában, Jóságos Stumpf István karrierkommunista volt, még be is házasodott egy keményvonalas kommercsaládba.  Ezek az ún. magyarkonzervativizmus gyökerei. Ezek okítják most a nyugati konzervatívokat.

    Az amerikai konzervatívok egy része is balról indult, Whittaker Chambers úgy lett a konzervatív National  Review szerkesztője, hogy előtte nemcsak kommunista, de szovjet kém is volt, Irving Kristol trockista volt, James Burnham kifejezetten a legismertebb amerikai trockisták közül lett szintén National Review szerkesztő. De a brit konzervatív fárosz Scrutonnak is volt egy balos korszaka, Janet Daleynek pedig kifejezetten marxista korszaka is volt. Egyikük sem egy svéd-finn jégkorongmérkőzés szünetében lett konzervatív (mindig a Pekka Rautakallio és a Ketola jut eszembe a fideszkonzervativizmusról, pedig ők akkor  már nem is játszottak) 

   Nekem nem volt igazán konzervatív korszakom, csak pár évem Amerikában, amikor olvastam konzervatívokat, Russell Kirk-öt, Buckley-t, és persze Allan Bloomot, aki állítólag nem gondolta magát konzervatívnak, de akkor rosszul gondolta. Bloom két évvel azután halt meg, hogy én elolvastam a könyvét, minden bizonnyal AIDS-ben, nyilván nem publikálták a halotti anyakönyvi kivonatát, meleg szeretőiről mindenki tudott, és ha ő nem konzervatív, akkor nem tudom, hogy mégis ki lehetne az. Ő, szemben Scrutonnal, nem volt pozőr, vagy mondjuk nem úgy, tizenöt éves korától (akkor vették fel a világ egyik legjobb egyetemére) a Nagy Könyvek mániákusa volt. 

   Bloom könyve a Closing of the American Mind most itt van a kezemben, de alig emlékszem rá harminc év távolából. Az elszántságára emlékszem, a mély elkötelezettségére, amihez hasonlót én soha addig nem tapasztaltam.

  Amikor először hallottam a Closing of the American Mindról, egy horvát-amerikai kollégiumi társamtól, nem tudtam, hogy mi az, hogy konzervativizmus. Még nem omlott le a berlini fal, még élt Ceausescu, Magyarország pedig hivatalosan népköztársaság volt. A konzervatív szót sem nagyon írták le Magyarországon, nem volt része a közbeszédnek, ekkor Kövér László még hithű szocialista volt. Orbán talán éppen a Pembroke College-ban próbált liberalizmust tanulni. 

 Megérintett a Closing of the American Mind, de elég hamar felfogtam, hogy bennem nyoma nincs annak az intellektuális elkötelezettségnek, ami Bloomban már gyerekként jelen volt. A lockdown alatt olvasgattam filozófiát, aránylag komoly filozófiát és elég pontosan láttam, hol húzódnak a határaim. Orbánék nem olvastak semmit, nem volt organikus útjuk a konzervativizmus felé, harsány ateizmusukat órák alatt cserélték buzgó kereszténységre, és olyan értelmiségikeket gyűjtöttek maguk köré, akiket csak a mérhetetlenül gyenge képességeik és gátlástalanságuk emelt ki a pannon mocsárból.

 Magyar Bloom nem volt, hacsak nem a szombathelyi születésű Leopold.

 Nem olvasták el a nagy könyveket, nem olvastak ezek semmit, nem gondolkoztak el semmin, egyetlen percük sem volt, amikor éppen meginogtak voltak valamiben, mindenre elég volt tíz perc, Magyarország tíz percekről szól, és nagyon kicsi emberekről, akik nagyon nagynak hiszik magukat. 

.

  A Fővárosi Törvényszék indítványozta a Színművészeti Egyetem Alapítványával kapcsolatos törvény illetve a Felsőoktatási Törvény 94. § (6) bekezdés alaptörvényellenességének megállapítását.  Az indítvány már lassan két hete van az Alkotmánybíróságon, és az AB-nek kilencven napon belül kell döntenie.

  Az Orbán-rezsim fel akarja számolni a magyar felsőoktatás autonómiáját, amiben a Mandinertől a Bayer-showig, Palkovics Lászlótól Stumpf Istvánig a rendszer összes kegyence közreműködik. Nincsenek illúzióim a rezsim által kinevezett Alkotmánybírósággal kapcsolatban, túl fontos Orbánéknak, hogy totálisan uralmuk alá helyezzék a magyar egyetemeket.

  A Fővárosi Törvényszék az Alkotmánybíróság 41/2005. (X. 27.) AB határozatára és arra a tényre alapozza indítványát, hogy az Alkotmány és az Alaptörvény érintett rendelkezései között releváns különbségek nincsenek. Ahhoz, hogy az indítványt elutasítsák az amerikai legfelső bírósági szlengben "overturn"-nek nevezett lépést kell megtenniük. Gyakorlatilag ki kell mondaniuk, hogy elutasítják a 2005-ös AB határozatot.  Ezt a döntést 2005-ben Kiss László alkotmánybíró egyedüli különvéleményével fogadta el az (most komolyan, nem vagyok hajlandó taláros testületnek nevezni őket) akkori Alkotmánybíróság. 

  A palkovicsista jogértelmezés szerint az egyetemi autonómia alanya az alapítvány kuratóriuma, amelyik formálisan független az államtól, ergo, nincs itt semmi látnivaló. A Fővárosi Törvényszék azonban egészen világosan kimondja

"....az egyetemi autonómia alanyai ugyanis az intézmény, az oktató, a kutató és a hallgató, illetve ezek
közössége. "

Ahogy ezt nagyjából mindenütt így látják a világban. Az Alapítványok kuratóriumai nem a "boardok "  mintájára működnek, és gyakorlatilag egy orbáni deep state hatalmát garantálják bis Gromoboj. Az orbánista ideológusok általában az Aalto  és a Tampere Egyetemet nevezik mintának, ami még a szokásos cinikus ondóságok közül is kiemelkedni látszik. Az alapítványok létrehozásával totális hatalmat kap a magyar szélsőjobboldali rezsim a felsőoktatásban.

Mint már említettem, nem  nagyon vannak nekem illúzióim Dr. Hörchernével, Dr. Szájernével, Dr. Pokollal és társaikkal kapcsolatban, de el tudom képzelni, hogy lesz pár különvélemény. Talán lesz egy vagy két alkotmánybíró, aki nem adja a nevét a magyar egyetemi rendszer orbánosításához. 

 Mindegy.  Egy nap vége lesz, mert vége kell, hogy legyen. 

 

"   A mutatók folyamatosan romlanak azóta, csak a SOTE van még az első ötszáz egyetemben a Times rangsora szerint. Prága, Varsó, Ljubljana is elhúz a magyar egyetemek mellett. Én nem a politikai haszon felől nézem tehát a kérdést, hanem hogy az átalakítás kimozdíthatja a felsőoktatást a komfortzónából, kilökheti kicsit a hidegre, hátha dolgozni kezd az immunrendszere. (Jóságos Navracsics Tibor a Válaszban)"

    Jogi képviselőnk kérésére a gerinctelen fasz jelzős szerkezetet egyáltalán nem fogom Jóságos Navracsics Tiborral kapcsolatban leírni, inkább a vaníliafagylalt csokireszelékkel kifejezést használnám. Így, jó? Köszönöm. 

    Az interjú arról szól, hogy ő nem is, ő már teljesen  kint van mindenből, és az a havi kétmillió csak szakpolitikai feladatért jár neki. Én egy kis eperöntetet is tennék a csokireszelék mellé arra a vaníliafagylaltra.

   Annyira egy szuverén egy személyiség Jóságos Navracsics Tibor, szinte hallom, ahogy a 2010-es választások előtt bátran elmondja, hogy ugyan miért is módosítanák az Alkotmányt kétharmaddal, nem olyanok ők. Kandírozott gyümölcs?

   Kilökheti kicsit a hidegre.... Ízlelem ezeket a finoman konzervatív szavakat, amelyek előtt elmagyarázta Jóságos Tibor, hogy neki valahogy bejön a Palkovics László, aki oly ízléssel, ember integritással vezényelte le a CEU bécsi kapcsolati hálójának fejlesztését, az MTA és intézetrendszerének újszerű viszonya kialakítását és természetesen a filigrán kijevi komszomolec szerény szerepvállalását a Színművészetin, hogy én azért egy kis zselés szaloncukordarabkát még elhelyeznék azon a vaníliafagylalton.

  A prágai Károly Egyetemnek 50000 diákja van, és orvosi fakultása, de mindenütt, faszom Hradec Kralovéban is. A varsói egyetemnek is tobb mint 50000 diákja van, Ljubjanának csak 40000 diákja van, de orvosi és műszaki kar is. Ezt játsszuk le tényleg a BME-vel, meg az ELTE-vel, kint a hidegben, hadd dolgozzon az immunrendszer.

  Navracsics professzor egyébként docens, és politikatudományból, olyan kiérlelt munkák szerzőjeként, mint a Kormányzás 2009-ben, az összeomlás éve, főleg a hazai pálya vonzotta docensként Navracsics professzort, aki a poszt végén még kap egy kis karamellchipset.

  Végig arról beszél az interjúban, hogy ő aztán nem.

  Hát pedig, de.