A Vincent-blog elköltözött

Ez nektek vicces?

nem felejtünk.jpg

 

 


 

Jobban teljesít...


Orbán Pinocchio thumb.jpg

FRISSÍTVE!

Itt az újabb történelmi csúcs

A központi költségvetés bruttó adóssága: 2010. május: 19.933,4 Mrd Ft; 2011. május: 21.116,5 Mrd Ft; 2012. május: 21.180,9 Mrd Ft; 2013. május: 21.765,4 Mrd Ft; 2014. október 24.736 Mrd Ft;2015. június 6. 24 847 Mrd F

 

Szűjjé má'!
tumblr_nzd85jlxqr1qd6fjmo1_1280.jpg

 



 

Te már bekövetted?

 

Vincent tumblr Falus.JPG

 


 

Vincenzúra

Troll Vincent.jpg

Figyelem! A Vincent szerzői — főszabályként — maguk moderálják a posztjaikra érkező hozzászólásokat. Panaszaitokkal vagy a mellékhatásokkal a poszt írójához forduljatok!

Köszönettel: Vincent Anomália

Címkék

abszurd (39) áder (5) adózás (11) alkotmány (45) alkotmánybíróság (10) államosítás (7) arcképcsarnok (14) ascher café (24) a létezés magyar minősége (6) bajnai (16) bank (7) bayer (23) bayerzsolt (14) békemenet (7) bkv (7) bloglossza (14) borzalmasvers (156) cigány (7) civilek (5) civil társadalom (8) demokrácia (24) deutsch tamás (6) devizahitelek (9) dogfüggő (10) egyház (10) ellenzék (7) erkölcs (17) érték (19) Érvsebész (11) eu (13) eu elnökség (8) felsőoktatás (15) fidesz (76) fideszdemokrácia (7) film (12) filozófia (13) foci (12) focijós (19) focikvíz (54) focitörténelem (94) fritztamás (6) gasztrowhat (9) gavallérjános (10) gazdaság (8) gengszterkrónikák (14) gyurcsány (27) hangfal (98) heti válasz (19) hétköznapi történetek (32) hétvége (44) hoax (5) hülyék nyelve (16) hülyeország (165) idézet (768) igazságszolgáltatás (6) imf (26) indulatposzt (11) interjú (7) járai (12) jobbik (17) jogállamiság (33) kampány (12) kampányszemle (9) katasztrófa (5) katonalászló (21) kdnp (9) kétharmad (16) költségvetés (21) könyvszemle (9) konzervatív (18) kormányváltás (22) kormányzás (42) kósa (8) kövér (11) kultúra (21) kumin (14) lánczi (5) lázár jános (12) levelező tagozat (12) lmp (8) longtail (10) magánnyugdíj (25) mandiner (15) március 15 (8) matematika (9) matolcsy (44) mdf (5) média (48) melegek (8) mesterházy (7) mnb (5) mosonyigyörgy (7) mszp (32) mta (5) napitahó (7) navracsics (14) nedudgi (15) nekrológ (11) nemigazország (5) nemzeti együttműködés (5) ner (11) nyugdíj (5) oktatás (12) önkormányzatok (6) orbán (46) orbanisztán (15) orbánizmus (101) orbánviktor (65) országgyűlés (6) pártállam (23) politika (14) polt (5) program (9) retró (22) retro (115) rettegünk vincent (14) rogán (9) sajtó (22) sajtószemle (6) schmitt (38) selmeczi (8) semjén (6) simicska (7) sólyom (7) spoof (19) stumpf (5) szász (6) századvég (7) szdsz (9) szijjártó (16) színház (35) szlovákia (5) szszp (5) tarlós (12) társadalom (50) törökgábor modul (8) történelem (5) tudjukkik (22) tudomány (17) tüntetés (17) ügyészség (9) választás (37) vb2010 (19) vendégposzt (68) videó (11) vincent (10) Vincent szülinap (6) voks10 (7) vörösiszap (16) zene (23) Címkefelhő

Ki kinek a strómanja

2016.01.30. 18:13 | Kettes | 67 komment

Én már nem tudom fejben tartani, hogy ki kinek a strómanja, ezért felírtam magamnak egy fecnire. Most meg ideposztolom, hogy ha elveszítem, ne kelljen újra összeszedni. Tessék megtanulni, jövő héten feleltetés.

Politikus

Stróman

Cég

Orbán Viktor

Mészáros Lőrinc

Mészáros és Mészáros Kft

Orbán Viktor

Szíjj László

Duna Aszfalt Zrt.

Orbán Viktor

Andy Vajna

Las Vegas Casino Kft, LVC Gold Kft

Magyar Broadcasting Co Kft (tv2)

Orbán Viktor

Garancsi István

Market Zrt

MET Zrt.

Orbán Viktor

Töröcskei István

Széchenyi Bank

Orbán Viktor

Tiborcz István

Elios Zrt

Orbán Viktor

Barkász Sándor

Békés Drén Kft

Orbán Viktor

Paár Attila

West Bau Kft

Giró-Szász András

Szalay-Bobrovniczky Kristóf

Századvég Zrt.

Lázár János

Sánta János

Continental Zrt.

Rogán Antal

Csetényi Csaba

HG360/Network360 Kft

Lévai Anikó

Flier János

Búzakalász 66 Felcsút

Habony Árpád

Halkó Gabriella

Apropó Kft.

Szijjártó Péter

Kuna Tibor

Young and Partners, Trinity Communications

Matolcsy György

Szemerey Tamás

NHB Növekedési Hitelbank

 

A középiskolások esete Balog miniszterrel és az élettel

2016.01.30. 03:21 | jotunder | 43 komment

 

      „Ha versenyképesek akarunk lenni, többet kell dolgozni mindenkinek, nem csak a tanároknak. A diákoknak pedig többet kell tanulni” – (Balog Zoltán miniszter a Ki Tud Többet a Szovjetunióról verseny egykori negyedik helyezettje)

       A.B.  apja üzletember, anyja közgazdász egy nemzetközi cégnél, a Harvardra szeretne menni, és aztán az MIT-re doktorálni vagy fordítva.  C.D. nem ismerte az apját, anyját leszázalékolták, de az az álma, hogy a gyerek egyetemre mehessen, vagy legalább főiskolára, vagy akár Angliába, csak ne a gép mellé. E.F. szülei romák, apja targoncavezető, anyja óvónő, a gyerek agykutató akar lenni, a szülei mindent megadnának, hogy az is legyen, de el sem tudják képzelni, hogy mi lenne az a minden, amit adhatnának érte. G.H. szülei elváltak, tulajdonképpen szeretik a gyereket, de nem nagyon tudják, hogy kell, anyja néha megkérdezi, hogy mi akar lenni, de a srác sohasem válaszol. I.J. beleszarik az egészbe, de tényleg. Elege van mindenből, az alkoholista apjából különösen. Persze vannak álmai, de még magának sem szeret beszélni róla. K.L. apja miniszter, aki valamikor megnyerte a Ki Tud Többet a Szovjetunióról versenyt, a saját lábára szeretne állni. M.N. szüleinek trafikja volt, ma már nincs, utálja a kisvárost, a trafik hűlt helyét, és néha elképzeli magát egy filmben, tudja, hogy lehetetlen, de ha esetleg nem tudná, akkor is elmondják neki minden áldott nap. O.P. néha arról álmodozik, hogy szerez egy Kalasnyikovot és lemészárolja az egész iskolát, de szerencsére nem gondolja komolyan. Írogat egy füzetbe mindenfélét, időnként egészen érdekes dolgokat is. R.S. naponta másfél órát buszozik, a faluban semmi sincs, szó szerint semmi sem maradt, és arra gondol, hogy egyszer egy másik buszra száll fel, ami elviszi valahová messze, ahol van valami. T.U. panelban nőtt fel, olyan értelmiségiféle szülei vannak, apjának egyszer megjelent egy könyve, anyját a legutolsó rezsimváltáskor rúgták ki valahonnan, azóta nem nagyon van rendes állása, filozófus akar lenni és filozófus is lesz. V.Z. egy ideje nem nagyon beszél, az osztályfőnöke egyszerűen nem ér rá megnézni a pulzusát, de talán még életben van, heti ötvenhárom órája van, ebből tizenkilenc testnevelés, amely órákat, tornaterem híján fekvőtesthelyzetben kell abszolválni, és az neki elég jól megy.  Mummifikációból akar felvételizni.  X.Y. a számítógépe mellett töltötte az elmúlt öt-hat évet, múltkor az informatikatanára kérdezett tőle valamit, ő aránylag kimerítően válaszolt rá, az informatikatanára azóta már jobban van, még bejár Dr. Fittmannhoz, de csak rövid terápiákra. 

     János, kussoltassad már be ezeket a kölyköket, mert meccset nézek -  foglalt állást az oktatás sorsfordító kérdéseiben egy itt most megnevezni nem kívánt miniszterelnök. János most nagyon el van foglalva azzal, hogy hogy a tizenhárom nagybátyja katasztrális holdjait dubai dirhamra konvertálja, de már vannak tervei a tiltakozó középiskolásokkal, szigorú, de igazságos tervei. Eredetileg Szilárdra akarták bízni a közoktatást, próbálták neki elmagyarázni, hogy micsoda, le is rajzolták neki, de egy idő után feladták. Árpád az egzisztencialista ketrecharcos és médiamogul valóságos érdeklődést mutatott a középiskolások iránt, nem mindegyik iránt, de a száznyolcvan centiméteres fitnesz-daiquiri szakos, nőnemű középiskolások iránt feltétlenül, ő a részfeladatokra szeret koncentrálni. Antal éppen tulajdonviszonyokat alakít át, és ilyenkor nem szabad zavarni. Marad a Zoltán, aki a Ki Tud Többet a Szovjetunió óta nem gyarapodott ugyan jelentősebb ismeretekkel, de nyájasan tud nézni, és az az ilyen géfodrikus időkben komoly előnyt jelent. 

      Balog Zoltán nem érti, hogy miért akarnak ezek a diákok mindenféléknek mutatkozni, amikor versenyképességi szempontból az lenne a legegyszerűbb, ha teljesen egyformák lennének, ülnének szépen oldalsó középső tartásban, hazafias dalokat énekelnének a szünetben, aztán kimennének szép, rendezett sorokban a nagybetűs életbe, ahol ellennének egy ideig, egyéb szórakozás híján esetleg elüthetnék az időt azzal, hogy szíriai korcsolyaélezőket utálnak, és pontosan hatvanöt éves korukban elhaláloznának, lehetőleg egészen rövid szenvedés után, mert a nyugdíjukat kicsit problematikus lenne kifizetni.

     Balog bár lát valamennyi  terrorveszélyt abban, hogy a gimnazisták  a Laposföld kiadó Keresztény Geográfia Dinoszaurusztagadóknak című kiváló munkája mellé valamilyen alternatív földrajzkönyvet követelnek, de egyelőre eltekint a páncélosdandár nevelő célzatú bevetésétől. Meg kell egyezni a diákokkal és a tanárokkal. Ők bekussolnak, mi pedig nem fogjuk őket úgy pofán vágni, hogy leesik a szemüvegük, ez a versenyképességet szolgáló kompromisszumnak tűnik - mondta magában. Balog Zoltán jót akar, szelíden akarja a jót, az arcán is látszik, ha nem akarná a jót, akkor nem úgy tartaná a maroklőfegyvert, ahogy azt az ő nagy szelídségében tartja. 

      A.B. öt év után már rendesen fogja utálni C.D.-t. E.F.-t mindenki utálni fogja. G.H. és I.J. az életet fogja utálni. K.L. a saját lábán fog állni. M.N., O.P., R.S és T.U. megkeseredik annyira, hogy ne lázadjon. V.Z továbbra is maga elé fog nézni. X.Y. pedig csak elhúz innen Új-Kaledóniába. Addig kell kibírni és akkor maradhat minden olyan nagyon jól, ahogy mindig is volt. 

G.Fodor Gábor tündöklése és ...

2016.01.28. 22:38 | jotunder | 45 komment

      ( A posztban nem lesz szó a 888.hu-ról és G.Fodor Gábor mai különös bocsánatkéréséről. Egy árva szó nem lesz az egész ügyről, és nem fogom semmiféle közepesnél valamivel kisebb termetű, nem túl gusztusos lényhez hasonlítani. Ez most egy ilyen szöveg lesz.)

"... értetlenül állok azelőtt, hogy a politikatudományi munkásság terén a rendszerváltás után az egyik legkimagaslóbbakat alkotó G. Fodor Gábor miért nem korrigál..." -írja a Kettősmércén Böcskei Balázs. 

    „Az egyetemen a legtöbben zseniként tekintettek rá. Kifejezetten művelt volt, nagyon folyékonyan beszélt olyan témákról, amelyeket alig tudtunk felfogni. - idézi évfolyamtársait az Origo.

     "Kevés olyan könyv keletkezik a magyar politológiai irodalomban, amelynek kiadása után fél évtizeddel is érezhetően és dinamikusan növekszik az aktualitása." -jelenti ki Békés Márton a Konzervatóriumon, G.Fodor Gábor Kérdéstilalom című kötetéről.

     " A „Lú-e vagy szobor?”-ban közzétett írások többsége a hazai politikatudományi és politikaelméleti tanulmány- illetve esszéirodalom gyöngyszemei közé tartoznak. Olvasásuk különös szellemi élményt jelent. - méltatja Körösényi András professzor, az MTA Politikatudományi Intézetének jelenlegi igazgatója, a Kolnai Aurél-díj átadásán G.Fodor és Schlett István kötetét.

      G.Fodor Gábor summa cum laude doktorált az ELTE-n,  Akadémiai Ifjúsági Díjat és Bolyai János Kutatói Ösztöndíjat kapott. 

      Ebben a cikkben egyenesen egyetemi tanárnak nevezi magát, ami talán egy kicsit túlzás, de docensnek valóban docens. 

        G.Fodor Gábor története egészen az utolsó pillanatokig egy jellegzetes Orbán-korabeli sikertörténet. A szikszói fiatalember, vélhetően nem csúcsértelmiségi családból, elindul és következetes munkával lenyomja a sokadik generációs értelmiségieket. Ha valami imponál a korszak névadójának, akkor ez az. És esetleg ez a munka is. A magyar jobboldali elit kétségbeesetten kereste a tehetségeket a soraiban, és nem nagyon talált (na ebben nem különbözött lényegesen a baloldali és a liberális elittől), és akkor ott van valaki, aki nyilvánvalóan kiemelkedik a környezetéből, aki olvasott, aki művelt, aki ugyanúgy idézi Bourdieu-t, mint a Dessewffy Tibi. Nem, nem gúnyolódom, ez az ember nem kókler, általában felismerem a kóklert, G.Fodor nem az. És most visszautalok a poszt elejére, ebben a posztban nem foglalkozom morális kérdésekkel, pláne nem a jelenlegi morális pánikkal, engem sokkal jobban érdekel az, hogy mi került ezen a fotelon hétezerkétszáz forintba.  Miért plankolták az égbe G.Fodort, mi az égbe plankolás mechanizmusa.

        Ez az ország az égbe plankolásról szól. Itt nem lehet valaki egyszerűen csak nagyon jó, ha itt valaki kiragyog a karból, mint Molnár Ferenc Ibolyája, és ráadásul elég ügyesen ragyog ki a karból, akkor rögtön legkimagaslóbbat alkotó lesz, és korszakos tehetség. Ehhez természetesen nagyon sok borzalmasan tehetségtelen emberre van szükség, ehhez igazán szagos mocsári háttér kell, és kell a politikai és értelmiségi elitek mániákus önigazolási kényszere is.

      A magyar politikatudomány nagyjából nem is létezett 1989 előtt, Schlett István "a Nagy Öreg" korábban tudszoc tanár volt, és még 1988-ban is egészen tűrhető átéléssel tudott Vlagyimir Iljics Lenin Mi a teendő című munkájáról értekezni. Iskolák, mesterek nélkül nem könnyű, és nagyon vigyáztak arra, nehogy a Stanfordról, a Harvardról vagy az LSE-ről jöjjenek vissza magyar fiatalok, mert akkor bizonyos karrierek el sem indulhattak volna. Ennél csúnyább történetek is vannak más területen, mely területeken gyakorlatilag mindenki kókler. Nem tudom, hogy G.Fodor Gáborban lett volna elég kakaó ahhoz, hogy egy normális közegben karriert csináljon, bocsánatot kérek az Olvasótól, de csak azért mert utálom GFG-t, nem fogom azt mondani, hogy ez lehetetlen, mert nem vagyok benne teljesen bizonyos. Az biztos, hogy nemzetközi beágyazottsága zérus, és ezzel sincs egyedül a közegében.  Az ő története erről a közegről is szól, arról a szomorú kudarcról, ami az elmúlt huszonöt évet jellemzi, amiről nem tudom, hogy mennyire volt belekódolva a rendszerbe. A kontraszelekciós mechanizmusok érintetlenek, a középszerűség reprodukciójának semmiféle akadálya, a politikai rendszerünknek pedig a G.Fodorénál sokkal rémisztőbb karrierek is tökéletesen megfelelnek. Mint azt már korábban kifejtettem: nincs remény. 

       

A magyar jobboldal esete Anne Applebaummal (badposzt)

2016.01.28. 16:45 | jotunder | 8 komment

1.cikk (Mandiner)  Thesis: Gyurcsany is bad.

2.cikk (Mandiner)  Thesis: The leftist-liberal double-standard is bad.

3.cikk (Jobbklikk)  Thesis: The commies are bad.

4.cikk  (????)        Thesis: Orban is bad. 

 

Második levél a köznevelésben uralkodó állapotokról (FYIposzt)

2016.01.28. 14:43 | jotunder | 280 komment

 

   Második levél a köznevelésben uralkodó állapotokról.

A terrorvészhelyzetről (megjegyzésposzt)

2016.01.27. 23:50 | jotunder | 98 komment

 

       A terrorvészhelyzettel kapcsolatos alaptörvény-módosításról szóló vita nem alkotmányjogi vita. Ha alkotmányjogi vita lenne, akkor nyugati államok hasonló alkotmányos passzusai és a velük kapcsolatos jogtudományi publikációk képeznék a diszkusszió gerincét, megszólalna a volt köztársasági elnök, egykori alkotmánybírák, jogi karok professzorai, jogfilozófusok, rengeteg szemüveges ember. A kormányzat valószínűleg nem arra kérné Németh Szilárdot, hogy magyarázza meg a módosítás szükségességét, hanem leginkább a közértbe küldené le húsz deka párizsiért. 

      Ez a vita az Orbán-kormányzat percepciójáról szól.

      Ha valaki nem "Orbán-rezsimet" lát, csak egy olyan helyzetet, amikor éppen Orbán Viktornak hívják a miniszterelnököt, éppen a FIDESZ-nek van többsége a Parlamentben, és ennek nincs különösebb jelentősége a terrorvészhelyzet szempontjából, akkor a szemüveges hozzáállást fogja hiányolni, próbál bökögetni az ujjaival az Alaptörvény jelenleg is hatályos különleges jogrendről szóló rendelkezéseire. És igen, ez lenne a normális viselkedés a részéről. 

      Ha valaki egy rakás maffiózót lát és/vagy (és inkább és) fasisztoid diktatúrát, akkor egy olyan helyzetből indul ki, ahol az általa tökéletesen illegitimnek tartott Orbán-rezsim az alkotmányos jogainak a maradékát is el akarja venni tőle. Ők bizony leginkább az 1933-as Ermächtigungsgesetz-et fogják emlegetni, ami nem egy német aprósütemény neve, hanem az a törvény, amelyik felhatalmazta a birodalmi kormányt (értsd Adolf Hitlert magát), hogy önállóan alkosson törvényeket. 

    Ezzel pedig nem lehet mit kezdeni. Azt nagyon nehéz tagadni, hogy Magyarországon a közszolgálati médiát a kormány irányítja, hogy a Kúriától a Legfőbb Ügyészig, a Nemzeti Választási Bizottságtól egészen az Alkotmánybíróságig tudatosan kedvez a kormánytöbbségnek, és állam törvényesített bizonyos jelenségeket, amelyeket a világban korrupciónak szoktak nevezni. Másfelől nyílt diktatúráról egészen biztosan nem beszélhetünk, még az erdogani keménykedések is elképzelhetetlenek Magyarországon. 

    Bevallom, nem gondolom azt, hogy valós veszélye van annak, hogy Orbán ezt az alaptörvény-módosítást brutális jogtiprásra  fogja használni. Nagyon sok mindent el tudok képzelni Orbánról, ezt azonban nem. Igen, én nem gondolom fasiszta diktatúrának Magyarországot, de sajnos már demokráciának sem. El tudom fogadni azt, hogy valaki demokratikusabbnak vagy éppen zsarnokibbnak gondolja nálam a rendszert, semmi okom feltételezni, hogy én valamiféle különleges igazság tudója lennék. Azt nem tudom elfogadni, hogy Magyarországon a demokrácia megmaradt egy olyan állapotban, hogy komolyabb vitát lehessen folytatni egy ilyen kérdésről.

   Azok az idők elmúltak, és nem tudom, hogy visszatérnek-e valaha. 

A Kobold esete a brit titkosszolgálattal

2016.01.25. 01:54 | jotunder | 44 komment

 

       A brit titkosszolgálatok története 1731 szeptemberének első vasárnapján kezdődött. Ezen a napon Robert Walpole miniszterelnök rókavadászaton vett részt Lord Wyatt ingletoni birtokán. Walpole gyűlölte a rókavadászatokat, az egyetlen oka annak, hogy elfogadta Lord Wyatt meghívását az volt, hogy találkozzon egy bizonyos Henry Bournemouth-szal. Bournemouth őrnagyot azzal bízta meg, hogy szervezzen meg egy olyan katonai századot, a Vörös Légiót,  amelynek célja az Old Pretendernek (II. Jakab fiának, James Francis Edward Stuart-nak) szolgálataikat felajánló angol és skót katolikusok leleplezése volt. Ez időtájt Londonnak még igazán komolyan vehető rendőrsége sem volt, azt csak jó negyedszázaddal később alapította meg Henry Fielding a híres író, aki mellesleg gyűlölte Walpole-t, akárcsak Jonathan Swift vagy Alexander Pope és általában azok a brit értelmiségiek, akiket ma talán progresszíveknek neveznének.

       Walpole-t azon az őszi vasárnapon jobban érdekelte egy bizonyos "Lupus" álnevű író személye, mint az Old Pretender. Ez a "Lupus", az egykoron kegyvesztett, de akkor már újra a király bizalmát élvező Lord Bolingbroke egyik lapjában támadta meg a miniszterelnököt, megvádolva azzal, hogy saját hasznára fordította a Yorkshire megyei királyi birtokfilléreket (manorpennies) , azt az adót, amit a gazdák azért fizettek, hogy abból a helyi katonai egységeket fenntartsák. Bournemouth első megbízatása "Lupus" lelepezése volt. Walpole nem akart botrányt, nem akarta perbe fogni a rágalmazót (valóban rágalomról volt szó, Walpole egy korábbi kellemetlen affér miatt nagyon vigyázott az ilyesmivel), csak tudni akarta a nevét. Bournemouth egy nyomdászon keresztül tudta meg, hogy "Lupus" maga Lord Bolingbroke volt. Valószínűleg ez volt az első brit titkosszolgálati akció. 

       1732 tavaszán azonban a Vörös Légiónak már sokkal komolyabb feladata volt. Az Old Pretender a római Palazzo Muti-ban lakott, amelyet még Kelemen pápa bocsátott a rendelkezésére. Akkoriban a fiatal brit arisztokraták előszeretettel utazgattak Itáliában, és az ún. Grand Tour idején gyakorta meglátogatták a Palazzo Mutit, ami az Old Pretender személyétől függetlenül, egyfajta sajátos nagykövetség funkcióját látta el Rómában.             

         Henry Bournemouth, Benedict Molley gróf papírjaival utazott Rómába, a hamis iratokat maga a Treasury állította ki, Walpole utasítására. A Vörös Légiónak sikerült megszereznie azok nevét, akik a Palazzo Muti híres pincéiben személyesen is találkoztak az Old Pretenderrel. Egyetlen igazán fontos ember volt közöttük, Lematiere márki, egy Edinburgh-ben élő francia, akiről már korábban is sejtették, hogy kapcsolatban van Stuart Jakabbal. Bournemouth azonban azonosítani tudta John Prescott királyi ügyész fiát Robert Prescott-ot is, Lord Salisbury kisérőjét, aki valószínűleg szintén találkozott az Old Pretenderrel. A Prescott család egyik ága ún. rekuzáns katolikus volt, a királyi ügyésznek azonban már az apja is áttért az anglikán vallásra. Ezek után a Red Legion állandó megfigyelés alá vette Prescott ügyészt, átvizsgálták az összes ügyét, amelyben katolikusok voltak a vádlottak, de semmit sem találtak. Bournemouthnak egyre inkább az lett a meggyőződése, hogy John Prescott hűsége György királyhoz megkérdőjelezhetetlen. 

         Amit Bournemouth nem tudott, az az volt, hogy John Prescott korábban Walpole egyik bizalmasának ügyeiben is eljárt, és ez az ember, bizonyos Richdale tanácsos, tudomást szerzett az ügyész elleni gyanúról. Richdale úgy érezte, hogy eljött az ő ideje és felbérelte a Koboldot, hogy tegye tönkre Prescottot. A Kobold  olyan pamfletteket adott ki, amelyben a megbízói ellenségeinek kellemetlen ügyeit teregették ki. A valódi neve Rufus Boswell volt, aki korábban törvényszéki besúgóként és zsebtolvajként is működött. Boswellről mintázta, a fent már említett Henry Fielding, "Hiéna Johnson" alakját. Egy róla készült gúnyrajzot, amelyen állítólagos szeretőjével, Alexandra de Boney-val, Karolina királyné egyik öltöztetőnőjével látható, a királyi levéltárban őriznek. 

        A Kobold állítólag ötven guinea-t kapott megbízási díjként. A pamfletben nem közvetlenül a királyi ügyészt, hanem annak feleségét Sarah Bromley-Prescottot támadták meg és azt sugallták, hogy a nő fiatalkorában prostituált volt. Az ügy nagy port vert fel, Prescott lemondott és visszavonult vidéki birtokára. A felesége néhány héttel később megmérgezte magát. 

        Walpole sajnálatosnak nevezte az eseményeket, ugyanakkor azt gondolta, hogy azok politikai szempontból nem voltak kedvezőtlenek. Kiderült, hogy bár Prescott nem volt közvetlenül érintve az összeesküvési kísérletben, de bukásának körülményei tervük teljes feladására kényszerítették Lematiere-t és körét. Nem volt szükség további beavatkozásra. A miniszterelnök tíz guinea jutalomban részesítette Bournemouth-t.

        A Kobold hulláját, vagyis, amit meghagytak belőle a halak, két hónappal később halászták ki a Temzéből. A királyi törvényszék próbált vizsgálódni, de az ügyet már fél év múlva ad acta tették. Bournemouth ekkor már Párizsban járt, és az Old Pretender ottani kapcsolatait próbálta felderíteni. Ő még Walpole utódjának Spencer Comptonnak is dolgozott, egészen 1753-ban bekövetkezett haláláig. 

        1933-ban Hynde Davidson oxfordi professzor, aki Lord Wyatt hagyatékát gondozta, talált egy okiratot, amelyből kiderült, hogy Henry Bournemouth-ot még lovassági hadnagy korában egy hét fogságra és harminc shilling bírságra ítélték egy Sarah Bromley nevű táncosnővel fenntartott, a yorkshire-i gárda tekintélyét romboló viszonya miatt, később azonban ezt, a carnforthi áttörés idején tanúsított kiemelkedő hadibátorságát elismerendő, hivatalosan törölték a gárda büntetéskönyvéből. 

A magyar középosztály találkozása a szegregációval (megjegyzésposzt)

2016.01.23. 14:36 | jotunder | 157 komment

 

      " A matematika felvételi az utóbbi 10 év legnehezebb vizsgája volt, több gyerek is sírva hagyta el a vizsgatermet - számoltak be a pedagógusok." (penzcentrum.hu)

      "Elképesztő feladatok a felvételin. " (mno.hu)

      "Matematikából tíz feladatot kellett megoldani, amelyen összesen 50 pontot érhettek el a diákok. Az idei átlagteljesítményeket még nem hozták nyilvánosságra, az egyik budapesti gimnázium viszont az iskolára vonatkozó eredményeket már közzétette. Az ottani átlag az országos átlaggal azonos vagy annál néhány ponttal magasabb szokott lenni: idén a hatodikosok magyarból 32,8, matekból pedig 23,3 pontot értek el, a nyolcadikos diákok átlageredménye pedig 32,5, illetve 24 pont volt. " (kemma.hu)

       Itt láthatók a matematika felvételik a hatosztályos gimnáziumokba. 

       Itt pedig a chesteri The King's School felvételije 11-12 éves gyerekek számára (kiváló magániskola, éves tandíj valamivel több mint ötmillió forint). 

       Látható, hogy nincs szignifikáns különbség a magyar gimnáziumi felvételi és a brit public school (történelmi okokból így nevezik ezeket a magániskolákat) felvételije között. Nagy-Britanniában is léteznek állami elitiskolák, itt van az egyik felvételije (idejárt Abba Eban, aki később minden idők egyik legjobban teljesítő hallgatója lett Oxfordban, majd Izrael külügyminisztere). Érdemes megjegyezni, hogy a brit állam ötven éve nem hozott létre elitiskolát, most egy jogi kiskapun keresztül sikerült egy újat alapítani, lett is belőle botrány. 

      A középosztálybeli szülőknek szembe kell nézniük azzal, hogy a felső-középosztálybeli gyerekek magántanárhoz járnak, és tíz-tizenöt százalékponttal fogják megelőzni az ő gyereküket a felvételin. A középosztálybeli szülőknek azzal is szembe kell nézniük, hogy a felső-középosztálybeliek nemcsak anyagiakban, hanem képességekben is felettük vannak, a szerepek ki vannak osztva, a mobilitás csekély, a gyerekeik, akiknek próbáltak mindent megadni, nem kerülhetnek be abba az iskolába, ahol tanulni szeretnének. Esetleg eszükbe juthatna erről a dologról valami, de nem szokott az embereknek egyik dologról a másik dolog eszükbe jutni...

     John Rawls írt a Theory of Justice-ban a "veil of ignorance"-ról, a tudatlanság fátyláról, mint alapvető morális megközelítési módszerről. Nem árt ha néha behelyettesítjük magunkat a potenciális áldozat szerepébe, nem árt néha, ha elképzeljük a világot úgy, hogy nem tudjuk hová kerülünk benne, a kés melyik végére, fent leszünk vagy lent.

    Tizenegy éves gyerekek könnyeit látjuk. Most éppen nem migránsok gyerekeinek a könnyeit, nem cigánygyerekek könnyeit, hanem a magyar középosztály gyerekének könnyeit, akik háromnegyed órát töltöttek a pokolban ezekkel a feladatokkal. Először találkoztak azzal az érzéssel, hogy valami nem megy, hogy valamihez nem érnek fel, hogy valamit nem érhetnek el. Tizenegy évesen. Azt hisszük, hogy nagy különbségek csak az underclass és a többiek között vannak. Nem, nagy különbségek,  mély fájdalmat okozó nagy különbségek a felső öt-hat százalék és a második húsz százalék között is mérhetőek. Nem ismerjük ezeknek a különbségeknek a pontos okát, csak a létezésük tényét vagyunk kénytelenek tudomásul venni. Amit a felső öt-hat százalék kiráz a kisujjából, az az iskolában igen jónak tartott második ötödbe tartozó gyerek számára borzalmasan nehéz. 

    A szelekció és az ebből adódó szegregáció fájdalmas. A legfájdalmasabb persze a hátrányos szociokulturális helyzetben lévők (jó közelítéssel: cigányok) szegregációja, a valóságos, kézzel tapintható, érezhető, brutális és elviselhetetlen szegregáció, de a szolid, normáinkba könnyedén beilleszthető szelekciós mechanizmusok okozta enyhének tűnő szegregációs helyzetekbe is tönkre lehet menni. 

  Itt most nagyon sokan tapasztaltak meg valamit, ami másoknak mindennapos érzés. Kisebbnek, gyengébbnek lenni, hátrányba kerülni, eltávolodni az álmoktól, egészen kicsi és belátható álmoktól. Ezen nem fog senki se elgondolkozni, pedig érdemes volna. 

     

süti beállítások módosítása