A terrorvészhelyzettel kapcsolatos alaptörvény-módosításról szóló vita nem alkotmányjogi vita. Ha alkotmányjogi vita lenne, akkor nyugati államok hasonló alkotmányos passzusai és a velük kapcsolatos jogtudományi publikációk képeznék a diszkusszió gerincét, megszólalna a volt köztársasági elnök, egykori alkotmánybírák, jogi karok professzorai, jogfilozófusok, rengeteg szemüveges ember. A kormányzat valószínűleg nem arra kérné Németh Szilárdot, hogy magyarázza meg a módosítás szükségességét, hanem leginkább a közértbe küldené le húsz deka párizsiért.
Ez a vita az Orbán-kormányzat percepciójáról szól.
Ha valaki nem "Orbán-rezsimet" lát, csak egy olyan helyzetet, amikor éppen Orbán Viktornak hívják a miniszterelnököt, éppen a FIDESZ-nek van többsége a Parlamentben, és ennek nincs különösebb jelentősége a terrorvészhelyzet szempontjából, akkor a szemüveges hozzáállást fogja hiányolni, próbál bökögetni az ujjaival az Alaptörvény jelenleg is hatályos különleges jogrendről szóló rendelkezéseire. És igen, ez lenne a normális viselkedés a részéről.
Ha valaki egy rakás maffiózót lát és/vagy (és inkább és) fasisztoid diktatúrát, akkor egy olyan helyzetből indul ki, ahol az általa tökéletesen illegitimnek tartott Orbán-rezsim az alkotmányos jogainak a maradékát is el akarja venni tőle. Ők bizony leginkább az 1933-as Ermächtigungsgesetz-et fogják emlegetni, ami nem egy német aprósütemény neve, hanem az a törvény, amelyik felhatalmazta a birodalmi kormányt (értsd Adolf Hitlert magát), hogy önállóan alkosson törvényeket.
Ezzel pedig nem lehet mit kezdeni. Azt nagyon nehéz tagadni, hogy Magyarországon a közszolgálati médiát a kormány irányítja, hogy a Kúriától a Legfőbb Ügyészig, a Nemzeti Választási Bizottságtól egészen az Alkotmánybíróságig tudatosan kedvez a kormánytöbbségnek, és állam törvényesített bizonyos jelenségeket, amelyeket a világban korrupciónak szoktak nevezni. Másfelől nyílt diktatúráról egészen biztosan nem beszélhetünk, még az erdogani keménykedések is elképzelhetetlenek Magyarországon.
Bevallom, nem gondolom azt, hogy valós veszélye van annak, hogy Orbán ezt az alaptörvény-módosítást brutális jogtiprásra fogja használni. Nagyon sok mindent el tudok képzelni Orbánról, ezt azonban nem. Igen, én nem gondolom fasiszta diktatúrának Magyarországot, de sajnos már demokráciának sem. El tudom fogadni azt, hogy valaki demokratikusabbnak vagy éppen zsarnokibbnak gondolja nálam a rendszert, semmi okom feltételezni, hogy én valamiféle különleges igazság tudója lennék. Azt nem tudom elfogadni, hogy Magyarországon a demokrácia megmaradt egy olyan állapotban, hogy komolyabb vitát lehessen folytatni egy ilyen kérdésről.
Azok az idők elmúltak, és nem tudom, hogy visszatérnek-e valaha.
