Ha a "konečné řešení" kifejezést beírjuk egy cseh-német fordítóprogramba, akkor az Endlösung-ot kapjuk fordításként. Benes Eduárd Csehszlovákiájában a szudétanémetekkel kapcsolatban használták a "konečné řešení"-kifejezést és ez nagyjából két és fél millió német deportálását jelentette. Több ezret közülük brutálisan meggyilkoltak. Benesék azzal indokolták a deportálásokat, hogy a németek (és a magyarok) elég nagy része hazaárulást követett el, és kiszolgálták a hitlerista gyilkosokat. Ebben volt is némi igazság. Azonban egy olyan német számára, akit agyonlőttek Prerovban és egyáltalán semmi bűnt sem követett el, például azért mert hatéves volt, semmiféle igazság nem volt Benes Eduárd szavaiban. Borzalmas dolgokat követtek el németek a második világháborúban, de nagyon sok német semmiféle bűnt sem követett el. Sokan asszisztáltak a szörnyűségekhez, de milliók meg nem, akármit is gondolt erről Benes Eduárd.
Arab bűnözők egy nagy csoportja Szilveszter éjjelén brutális támadást intézett kölni nők ellen. Úgy tűnik, hogy itt valódi alvilági csoportokról volt szó. Bizonyára vannak olyan liberális blogok, ahol az etnikai alapú bűnözői csoportok létezése tabu, de a Vincent korábban sorozatot is közölt egy etnikai alapú bűnözői csoportról, t.i. az Amerikai Maffiáról, amelyik több ezer kizárólag olasz származású rettenetesen kegyetlen bűnözőt jelentett, akik évtizedekig tartottak félelemben egész városokat. Írtunk persze mi Meyer Lanskyról, Lepke Buchalterről is, akik egy másik amerikai etnikum saját maffiáját reprezentálták. És írhattunk volna a Crips-ről és a Bloods-ról, amelyek kisebb hadseregekkel felérő jelenleg is létező amerikai etnikai maffiák.
Problémát jelent-e az etnikai jellegű bűnözés vagy a nagyvárosi gettók félbűnöző huligánjainak viselkedése? Hogy a jó francba ne jelentene problémát? Mi mást jelentene, eperfagylaltot? Igazán veszélyes dolgok történtek Kölnben pár nappal ezelőtt, és nem általában huligánok követték el ezeket az erőszakos bűncselekményeket, hanem nagyon úgy néz ki, hogy arab huligánok. Lényeges, hogy arabok voltak az elkövetők? Igen, lényeges, és pl. ha meg akarják keresni őket, akkor jobb ha eleve nem izlandiakat keresnek. És igen minden nációkban vannak problematikus elemek, és a különböző nációk problematikus elemeinek problematikussága elég jellemző tud lenni, hogy oda ne rohanjak.
Lehet erről beszélni? Nem nagyon van alternatívája az erről való beszédnek. Lehet, hogy el fogja nekem magyarázni valamilyen kottaliberális, hogy ez tilos, de ez legyen az én problémám. A cigánysággal kapcsolatban is lehet beszélni a bűnözésről, az antiszociális attitűdökről, önpusztításról, alkoholizmusról, annak ellenére, hogy ez természetesen csak a magyarországi cigányság egy részét érinti. Elsősorban azért lehet és kell beszélni erről, mert ők a mi jelenünk és jövőnk részét képzik, a "mi" részét, hogy egészen pontos legyek, nélkülük ez az ország nem nagyon jut egyről a kettőre.
Térjünk vissza azokra a németekre (és magyarokra), akiket mások bűnéért vagoníroztak be Benes Eduárdék. Azokat a cseheket (és persze lengyeleket, mert a lengyelek még több németet deportáltak) valóban elárulták, és azok, akik elárulták őket németek (és részben magyarok) voltak. És ott nem szexuális zaklatásról, erőszakoskodásról, primitív állatságokról volt szó, hanem népirtásról. Milliók haláláról. Aki azonban nem követte el a bűnt, az ártatlan, Isten és ember előtt ártatlan, akkor is az, ha az apja SS volt, vagy lágerőr, vagy akár maga Goebbels. Nem tudunk úgy beszélni a második világháborúról, hogy ne beszéljünk német bűnökről, borzalmas német bűnökről, de kollektív bűnösség nem létezik, nincs német, magyar, arab, zsidó, izlandi kollektív bűnösség. A németeknek is beszélniük kell arról, hogy milyen nehézségekkel szembesülhet az országuk, amikor arab emberek százezreit próbálja integrálni. Vannak problematikus emberek azok között, akiket integrálni próbálnak. Ezt tudniuk kell, és tudták is, ennek egyébként nem biztos, hogy olyan sok közük van a kölni eseményekhez, de még az is lehet, hogy van valamennyi közük. Mindazonáltal, mi Európában arra vagyunk kényszerülve, hogy sohase felejtsük el azt, hogy milyen az, amikor valaki mások bűnéért fizet.
Tudnunk kell ezekről a kényes dolgokról tisztességesen és okosan beszélnünk. Általában mindenről tisztességesen és okosan kell beszélnünk, ezekről a dolgokról talán egy kicsit tisztességesebben és okosabban kell beszélnünk, mert emberekről van szó, pontosan olyan emberekről, mint mi. Nagyon sokan próbálkoznak az ezen dolgokról való beszéddel Európában, és néha hibáznak, és vitatkoznak és újra próbálkoznak, és ez így helyes. Nincs kottánk, nem könnyű a feladat. Van felhalmozott tudásunk, tapasztalatunk, hagyományunk, kultúránk, és ez most egy próbája a mi civilizációnknak.
Úgy érzem, hogy egy kisebb ország, amire most nem kívánok rámutatni, de pl. kisebb eséllyel indul a nyári futball Európa-bajnokságon, mint Németország, megbukik ezen a próbán. És ez szomorúsággal tölt el. Ott minden mondat az államhatalom iránti megkérdőjelezhetetlen lojalitásról szól, akkor is, ha visszamenőlegesen vagoníroznak be ezekkel a mondatokkal, most éppen nem zsidókat, hanem németeket és magyarokat, ha visszamenőlegesen hímezik bele Benes Eduárd dekrétumait a falvédőkbe (gondoltam írom j-vel, de nem akkora poén). Három-négyszázezer forintot keres egy pártújságíró, ha nem ás zsidót virtuálisan bele az orgoványi földbe, mert az egy misi, ennek a nagyon kínos szarháziságnak ennyi az ára, ennyiért árulunk el általában mindent, ez egy ilyen ország, kis pénz, kis foci, de azért egészen tűrhető méretű árulás.
Tegnap láttam az Istenítéletet a Vígben, Stohl Andrással, Fesztbaum Bélával, Hegedűs Dével, óriási előadás, mindenkinek meg kellene nézni, ezt nagyon komolyan mondom. Az ember nem csak azért jár színházba, hogy a szünetben puncsos mignonnal tömje a fejét (különlegesen jó puncsos mignon van a Vígben, ezt érdemes tudni), hanem azért, hogy azt a bizonyos fejet extra gondolkodásra használja. Azt nem lehet megcsinálni, hogy belenézünk Hale tiszteletes arcába, amikor rájön arra, hogy mi a szarra használják fel az ő végtelenül tisztességes bigottságát, és utána megy minden tovább az életünkben, az nem színház, hanem vurstli. Gondolkozni kellene, a fejünkkel, hogy adjak egy tippet azoknak, akik el vannak egy kicsit tévedve a világban, gondolkozni kellene a fejünkkel, mert az a rendeltetés szerű használata annak a fejnek, és nem az, hogy olyan helyekre próbáljuk beszuszakolni, ahol esetleg állami kórházak proktológusainak kezével találkozhat az a fej.
A gonosz és ordenáré hülyeségek beszélésének egy lehetséges alternatívája az, hogy nem beszélünk gonosz és ordenáré hülyeségeket. Ez nem egy mélységesen bonyolult gondolat, de ezt a posztot mégis ezzel fogom befejezni.
