A brit titkosszolgálatok története 1731 szeptemberének első vasárnapján kezdődött. Ezen a napon Robert Walpole miniszterelnök rókavadászaton vett részt Lord Wyatt ingletoni birtokán. Walpole gyűlölte a rókavadászatokat, az egyetlen oka annak, hogy elfogadta Lord Wyatt meghívását az volt, hogy találkozzon egy bizonyos Henry Bournemouth-szal. Bournemouth őrnagyot azzal bízta meg, hogy szervezzen meg egy olyan katonai századot, a Vörös Légiót, amelynek célja az Old Pretendernek (II. Jakab fiának, James Francis Edward Stuart-nak) szolgálataikat felajánló angol és skót katolikusok leleplezése volt. Ez időtájt Londonnak még igazán komolyan vehető rendőrsége sem volt, azt csak jó negyedszázaddal később alapította meg Henry Fielding a híres író, aki mellesleg gyűlölte Walpole-t, akárcsak Jonathan Swift vagy Alexander Pope és általában azok a brit értelmiségiek, akiket ma talán progresszíveknek neveznének.
Walpole-t azon az őszi vasárnapon jobban érdekelte egy bizonyos "Lupus" álnevű író személye, mint az Old Pretender. Ez a "Lupus", az egykoron kegyvesztett, de akkor már újra a király bizalmát élvező Lord Bolingbroke egyik lapjában támadta meg a miniszterelnököt, megvádolva azzal, hogy saját hasznára fordította a Yorkshire megyei királyi birtokfilléreket (manorpennies) , azt az adót, amit a gazdák azért fizettek, hogy abból a helyi katonai egységeket fenntartsák. Bournemouth első megbízatása "Lupus" lelepezése volt. Walpole nem akart botrányt, nem akarta perbe fogni a rágalmazót (valóban rágalomról volt szó, Walpole egy korábbi kellemetlen affér miatt nagyon vigyázott az ilyesmivel), csak tudni akarta a nevét. Bournemouth egy nyomdászon keresztül tudta meg, hogy "Lupus" maga Lord Bolingbroke volt. Valószínűleg ez volt az első brit titkosszolgálati akció.
1732 tavaszán azonban a Vörös Légiónak már sokkal komolyabb feladata volt. Az Old Pretender a római Palazzo Muti-ban lakott, amelyet még Kelemen pápa bocsátott a rendelkezésére. Akkoriban a fiatal brit arisztokraták előszeretettel utazgattak Itáliában, és az ún. Grand Tour idején gyakorta meglátogatták a Palazzo Mutit, ami az Old Pretender személyétől függetlenül, egyfajta sajátos nagykövetség funkcióját látta el Rómában.
Henry Bournemouth, Benedict Molley gróf papírjaival utazott Rómába, a hamis iratokat maga a Treasury állította ki, Walpole utasítására. A Vörös Légiónak sikerült megszereznie azok nevét, akik a Palazzo Muti híres pincéiben személyesen is találkoztak az Old Pretenderrel. Egyetlen igazán fontos ember volt közöttük, Lematiere márki, egy Edinburgh-ben élő francia, akiről már korábban is sejtették, hogy kapcsolatban van Stuart Jakabbal. Bournemouth azonban azonosítani tudta John Prescott királyi ügyész fiát Robert Prescott-ot is, Lord Salisbury kisérőjét, aki valószínűleg szintén találkozott az Old Pretenderrel. A Prescott család egyik ága ún. rekuzáns katolikus volt, a királyi ügyésznek azonban már az apja is áttért az anglikán vallásra. Ezek után a Red Legion állandó megfigyelés alá vette Prescott ügyészt, átvizsgálták az összes ügyét, amelyben katolikusok voltak a vádlottak, de semmit sem találtak. Bournemouthnak egyre inkább az lett a meggyőződése, hogy John Prescott hűsége György királyhoz megkérdőjelezhetetlen.
Amit Bournemouth nem tudott, az az volt, hogy John Prescott korábban Walpole egyik bizalmasának ügyeiben is eljárt, és ez az ember, bizonyos Richdale tanácsos, tudomást szerzett az ügyész elleni gyanúról. Richdale úgy érezte, hogy eljött az ő ideje és felbérelte a Koboldot, hogy tegye tönkre Prescottot. A Kobold olyan pamfletteket adott ki, amelyben a megbízói ellenségeinek kellemetlen ügyeit teregették ki. A valódi neve Rufus Boswell volt, aki korábban törvényszéki besúgóként és zsebtolvajként is működött. Boswellről mintázta, a fent már említett Henry Fielding, "Hiéna Johnson" alakját. Egy róla készült gúnyrajzot, amelyen állítólagos szeretőjével, Alexandra de Boney-val, Karolina királyné egyik öltöztetőnőjével látható, a királyi levéltárban őriznek.
A Kobold állítólag ötven guinea-t kapott megbízási díjként. A pamfletben nem közvetlenül a királyi ügyészt, hanem annak feleségét Sarah Bromley-Prescottot támadták meg és azt sugallták, hogy a nő fiatalkorában prostituált volt. Az ügy nagy port vert fel, Prescott lemondott és visszavonult vidéki birtokára. A felesége néhány héttel később megmérgezte magát.
Walpole sajnálatosnak nevezte az eseményeket, ugyanakkor azt gondolta, hogy azok politikai szempontból nem voltak kedvezőtlenek. Kiderült, hogy bár Prescott nem volt közvetlenül érintve az összeesküvési kísérletben, de bukásának körülményei tervük teljes feladására kényszerítették Lematiere-t és körét. Nem volt szükség további beavatkozásra. A miniszterelnök tíz guinea jutalomban részesítette Bournemouth-t.
A Kobold hulláját, vagyis, amit meghagytak belőle a halak, két hónappal később halászták ki a Temzéből. A királyi törvényszék próbált vizsgálódni, de az ügyet már fél év múlva ad acta tették. Bournemouth ekkor már Párizsban járt, és az Old Pretender ottani kapcsolatait próbálta felderíteni. Ő még Walpole utódjának Spencer Comptonnak is dolgozott, egészen 1753-ban bekövetkezett haláláig.
1933-ban Hynde Davidson oxfordi professzor, aki Lord Wyatt hagyatékát gondozta, talált egy okiratot, amelyből kiderült, hogy Henry Bournemouth-ot még lovassági hadnagy korában egy hét fogságra és harminc shilling bírságra ítélték egy Sarah Bromley nevű táncosnővel fenntartott, a yorkshire-i gárda tekintélyét romboló viszonya miatt, később azonban ezt, a carnforthi áttörés idején tanúsított kiemelkedő hadibátorságát elismerendő, hivatalosan törölték a gárda büntetéskönyvéből.
