Örülünk, Vincent?

Magyarországon sajtószabadság van, és amíg mi kormányzunk, az is marad!

L. Simon László, 2014. június 11.

Most éppen Németországban. Általában a skandináv országokban, Svájcban, Kanadában és a két nagy óceániai országban van, de most főleg a németeknél. Fiaik megdolgoztak érte a VB-n, hosszú éveken keresztül, úgyhogy legyenek joggal boldogok vele. Merkel és Gauck büszkén kéretőzhettek be fényképezkedni a csapat tagjaihoz. A játékosok maguk közé emelték őket, nem ők ereszkedtek le a nationalelfhez.

De máshol is van ám boldogság, mégha kicsit más is! Van például Gaston Browne lelkében is, aki pont egy hónappal korábban lett a focihagyományairól is közismert Antigua és Barbuda elnöke. Országa a FIFA-listán épp hogy kiszorul a top 150 közül.

Egy másik, személyes boldogságát az országára sugárzó vezér Ali Bongo Ondimba, Gabonból, Sepp Blatter jó barátja. Gabon már kényelmesen benne van a legjobb 150-ben.

Két közös vonás is van Borwne és Ondimba urakban. Az egyik, hogy mindketten rajta vannak a finálé VIP-listáján, a másik, hogy nem álltak ki népük elé a VB-re utazásuk előtt, hogy nem közpénzen, de saját zsebből finanszírozzák majd az utazásukat, és azt sem jelentették ki előre, hogy nem közpénzből a gyerekükkel is a VIP-páholyból nézetik meg a döntőt.

Ők így teljesítettek jobban a boldogság megszerzésében.

Ui. Az országboldogság és a vezérboldogság korrelációjáról most nem értekeznék, érdemes megnézni a 2010-2013 közti országboldogság szárnyalást a VIP-esek esetében.

A himnuszt nemhogy éneklik a csapatok tagjai, de még egymást is igyekeznek felülmúlni hangerőben és lelkesedésben. Megható volt látni a világklasszis Neymart, amikor a brazil himnusz eléneklése után gyakorlatilag elsírta magát, s aki ezt látta a tévén, nem merné azt állítani, hogy mindezt pusztán megjátszotta. Ellenkezőleg…

És akkor most írjuk ide a balliberálisok, kozmopoliták, világpolgárok, illetve a nemzetközi szervezetek és az EU-s bürokraták által naponta a világsajtóban és -médiában mantrázott tételt: a nemzetállamok ideje lejárt, Európában föderalizmus van, a világnak pedig New World Order, illetve Global Government, tehát Új Világrend és globális kormányzás kell.

Ezt mondják nekünk a világelit képviselői, ezt vallja a Bilderberg Csoport, a Tripartit Bizottság, a Külügyek Tanácsa, ezt mondja Jean-Claude Juncker európai bizottsági elnökjelölt (aki egyébként büszkén vállalja, hogy sokat hazudott már a nyilvánosság előtt), ezt akarják a globális pénzügyi körök, a világkereskedelem nyertesei és így tovább. Mindenki, akinek ahhoz fűződik érdeke, hogy a globális piac maga alá gyűrje a nemzetállamokat, mert akkor megnyílik a korlátlan, világszintű profitszerzés lehetősége.

Fricz Tamás, 2014. július 1.

      1.  Ezért a posztért nem fognak szeretni. Azért írom le, mert így tartom tisztességesnek. Ebben a pillanatban még nem is vagyok biztos benne, hogy a végén élesítem-e. 

      2.  S.-ről nem akarok írni. S. balliberális értelmiségi, az Együtt 2014 választói összefogást  támogató nyilatkozat egyik aláírója volt, és huszonöt-harminc évvel ezelőtt rettenetes dolgokat követett el fiatalkorúak sérelmére. Az a tény, hogy ennek ellenére ifjúsági műsorok szerkesztésében vehetett részt, nem teljesen független attól, hogy jól ágyazódott be a balliberális értelmiség hálózataiba. Nem volt egyértelműen szörnyeteg, sokan szerették, voltak bizonyos érdemei, de ami rémisztő az rémisztő, itt életek mentek tönkre. 

      3.   Nem szeretem magam balliberális értelmiséginek definiálni, de ebben az országban, vagy talán inkább abban az országban, teljesen érdektelen, hogy minek definiálom magam. Látványos műveltségi hiányosságaim ellenére értelmiségi szerepem is van, és a nézeteim sokkal közelebb állnak a balliberális értelmiségi hálózatok nézeteihez, mint az ellenoldaliakéhoz. Ez nem kívánsághangverseny. 

      4.   Nem igazán tarthatom el a kisujjam. Nem mondhatom azt, hogy nekem exkluzív  nézeteim vannak és  legújabb Yves Saint-Laurent szabású ideológiám, ami mentesít minden felelősség alól, és ráadásul annyira cool, hogy tessék tőle petróleumot hugyozni. Akkor nem írhatnám meg ezt a posztot, amit már vagy negyedórája írok, és talán a végén mégis élesíteni fogok. 

      5.   Lehet, hogy teljesítmény-fetisiszta  vagyok, meg elitista, meg mitomén. És  akkor mi van?

      6.   Nem tetszik az, hogy Pásztor Albertet jelölik miskolci polgármesternek. Ugyanakkor. 

      7.   Azt szeretném, ha a Járóka Lívia (FIDESZ) és Osztolykán Ágnes (LMP) véleményére is kíváncsiak lennének a ballerek cigányügyben, de még mindig nem erről lesz szó. Nem biztos, hogy itt bármiről konkrétan szó lesz. Már a szólevésből is elegem van.

      8.   Egy élet nem szólhat arról, hogy ki milyen jelzőket talál ki, ki milyen jelzőktől határolódik el, ki milyen jelzőket tud megmagyarázni. Márpedig itt jelzőkre és ellenjelzőkre építenek karriereket.

      9.  Schmidt Mária, Fricz Tamás, Lánczi András és társaik szégyenletes karrierje nem bír magyarázó erővel akkor, amikor a másik hálózat szégyenletes karrierjeiről beszélünk. 

     10.  Középszerű intellektusokat adnak el nagyemberként, teljesen leépült filoszoktól alélnak el az ATV-Klubrádió-Facebook háromszögben. Majd ezért kapok. Gyertek ki a hóra kedveskéim, ha nem tetszik.

     11.   Hosszabb bekezdés jön. Vannak dolgok, amelyekről nem könnyű beszélni. Nem mindig kell ezekről a dolgokról beszélni, de néha elkerülhetetlen. Én el tudom kerülni, hogy nyilvánosan beszéljek a cigányügyről, mások nem. A világban sokféle tisztességes módon beszélhetünk az etnikai konfliktusokról. Abban az országban, ahol most élek, hivatalosan kell nyilatkozni arról, hogy az ember melyik faji csoporthoz tartozik (igen, tudom, egyetlen emberi faj van, ne tessék felidegesíteni és okosabbnak lenni a brit belügynél), el lehet kerülni a dolgot, de nem szokták elkerülni. Nyilvántartják, hogy mely csoportok és milyen mértékben vannak túlreprezentálva a börtönökben.  A szociális programjaikat ezen statisztikák alapján tervezik meg. Más országokban ez máshogy van. Az, hogy senki semmit nem tud, de mindenki mindenről beszél, az leginkább Magyarországon van. 

     12.  A méltósággal és alázattal végzett vizsgálatokat, a munkát és a tehetséget nem csak a jobboldalon szokták pofázással helyettesíteni. 

     13.  Tudomásul kell vennünk, hogy vannak dolgok, amelyekbe belegebed az ember, ha komolyan akarja csinálni, és el kell döntenünk, hogy csináljuk-e vagy sem.  El kell döntenünk, hogy belefektetjük-e azt a munkát, amit kell,  hogy teletömjük-e a papírkosarat a bizonytalannak ítélt gondolatainkkal, vagy inkább széttárjuk a kezünket. Nincs semmi baj a széttárt kezekkel. Azzal van a baj, hogy bemegyünk a tévébe, nincs semmi gondolatunk azon kívül, hogy vajon kifizetik-e a taxiszámlát, és csak jár a szánk, miközben nézünk szigorúan, mint valami békemenetes pávián. 

     14.  Igen, a balliberális hálózat segge alól egy ideje kihúzták a készpénzt, és más seggek alá szuszakolták. Szerintem vállalhatatlanabb seggek alá. A lényegen ez nem változtat sokat. Nem ítélhetünk meg egy életművet aNNAK alapján, hogy hány millióról maradt le valaki azért, mert Orbán Viktor lett a miniszterelnök pár évtizedre. 

     15.  Az elmúlt pár hét világosabbá tette számomra azt, hogy a tizenkilenc és az egy híján húsz között milyen relációk vannak. Azt is világosabbá tette, hogy nekem egyre kevesebb dologba kell és lehet beleszólnom. Megerősített abban, hogy még mindig jobb teljesítmény-fetisisztának és elitistának lenni, mint végigkamuzni egy életet. Igen, néha az embernek szembe kell néznie a saját korlátaival, és az néha nem könnyű, been there, done that. Most egy kicsit kevesebbet fogok írni, de aztán vissza fogok erre térni, és megírom még egyszer és még egyszer.   

Eljött a VB döntő napja. Ma bajnokot, bajnokokat fogunk ünnepelni. A latin kurzus véget ért, az eseményhez választott zene eredete valahová a nyolcvanas évek elejére nyúlik vissza, vélhetően a Real Sociedad '82-es spanyol bajnoki címének időszakára, amikor a baszkok a tabella élén végeztek és szurkolóik így ünnepelték azóta is példátlan diadalukat a lelátókon.

A hajtás után következő dalt azonban az Anderlecht 1985 bajnoki címe idején kapták fel a slágerlisták. Olé!

      Cserny Ákos, a közigazgatás-tudományi kar dékánja elmondta, náluk működik az ország első és eddig egyetlen közigazgatás-tudományi doktori iskolája. A dékán hangsúlyozta, hogy a 2012-ben megkezdett munka hosszú időre meghatározza a közszolgálatot. (hirado.hu)

       "A fizikára mindig is jellemző volt a hanyagolás, és a logikai igénytelenség". (Prof. Dr. Bukovics tábornok)

Prof. Dr. Bukovics István tábornokról a teológia- és tűzoltótudomány egyetemi tanáráról, a fenti doktori iskola vezetőjéről már írtam, és még fogok is írni. Ez az ember tényleg az összes lehetséges magyar rezsimre jellemző. Itt azonban a közigazgatás-tudományról van szó. 

      Ebben az elmekórtani esetleírásban tudományos publikációban Prof. Dr. Bukovics István tábornok a közigazgatás-tudomány megalapozására tesz kísérletet. Általában, a doktori iskolákat egy adott tudományból, pl. fizika, az adott tudomány megalapozása UTÁN szokták elindítani, de ez egy különös anyagból gyúrt tudomány.

      Prof. Dr. Bukovics István tábornok a titkosított MTA-doktori disszertációjában leírta:

      "Arra a következtetésre jutottam, hogy az egyetlen tudomány amelynek paradigmája – tudományos szemléleti modellje – képes felülemelkedni a szaktudományok inherens inkompatibilitásán: csak a hadtudomány lehet."

     Prof. Dr. Bukovics István tábornok újabb munkájában mintha megint felülemelkedett volna a szaktudományok inherens inkompatibilitásán és újabb paradigmatikus tudományt alapított. Amely tudomány EGY AZ EGYBEN UGYANARRA A HALANDZSA TÖMKELEGRE épül (higgadok), mint a Bukovics-féle hadtudomány. Pontosan ugyanaz a kókler baromság alapozza meg a hadtudományt, mint a közigazgatás-tudományt. Ugyanúgy a prímexplikánsokról van szó, amely kifejezés a google szerint csak Prof. Dr. Bukovics István tábornok tudománymegalapozásaiban szerepel. 

   Nem, nem fogják seggberúgni, és igen, ontani fogja magából a lassan de biztosan alapozódó közigazgatás-tudomány egyetlen doktori iskolája a közigazgatás-tudomány doktorait, akik mind tudni fogják mi a prímexplikáns. 

  " azt a kijelentést, hogy „x jogeset” így jelöljük. J(x). azt, hogy „x jogi döntés eredménye y”,
így: JDE(x, y). mármost a jogeset rekurzív definíciója így festene: Ha J(x) és JDE(x, y), akkor
J(y). ez a matematikában teljesen szokványos eljárás jól alkalmazhatónak tűnik egyéb, puha
tudományban is, például a jogtudományban (nem állítom, hogy alkalmazható is). Itt csak azért említettem, mert ilyen definíciós apparátussal könnyebb lenne a verbális közlés nehézségein úrrá lenni. Ez megkönnyítené a a jog- es közigazgatástan megkönnyítését.  

     Ezzel szerintem már meg is van alapozva a nagyon kemény közigazgatás-tudomány, amelyet rögtön fel is dugnék valakinek valahová, de inkább megpróbálok úrrá lenni a verbális közlés nehézségein.

     Teljes bojkottra lenne szükség az NKE doktori iskolájával szemben és az MTA nyílt és határozott elhatárolódására,  de sajnos, ezt nem fogják megtenni. Foglyok vagyunk, mindannyian. 

     UPDATE: Ő a Czerny dékán. Miért nem csodálkozom?