1. Ezért a posztért nem fognak szeretni. Azért írom le, mert így tartom tisztességesnek. Ebben a pillanatban még nem is vagyok biztos benne, hogy a végén élesítem-e.
2. S.-ről nem akarok írni. S. balliberális értelmiségi, az Együtt 2014 választói összefogást támogató nyilatkozat egyik aláírója volt, és huszonöt-harminc évvel ezelőtt rettenetes dolgokat követett el fiatalkorúak sérelmére. Az a tény, hogy ennek ellenére ifjúsági műsorok szerkesztésében vehetett részt, nem teljesen független attól, hogy jól ágyazódott be a balliberális értelmiség hálózataiba. Nem volt egyértelműen szörnyeteg, sokan szerették, voltak bizonyos érdemei, de ami rémisztő az rémisztő, itt életek mentek tönkre.
3. Nem szeretem magam balliberális értelmiséginek definiálni, de ebben az országban, vagy talán inkább abban az országban, teljesen érdektelen, hogy minek definiálom magam. Látványos műveltségi hiányosságaim ellenére értelmiségi szerepem is van, és a nézeteim sokkal közelebb állnak a balliberális értelmiségi hálózatok nézeteihez, mint az ellenoldaliakéhoz. Ez nem kívánsághangverseny.
4. Nem igazán tarthatom el a kisujjam. Nem mondhatom azt, hogy nekem exkluzív nézeteim vannak és legújabb Yves Saint-Laurent szabású ideológiám, ami mentesít minden felelősség alól, és ráadásul annyira cool, hogy tessék tőle petróleumot hugyozni. Akkor nem írhatnám meg ezt a posztot, amit már vagy negyedórája írok, és talán a végén mégis élesíteni fogok.
5. Lehet, hogy teljesítmény-fetisiszta vagyok, meg elitista, meg mitomén. És akkor mi van?
6. Nem tetszik az, hogy Pásztor Albertet jelölik miskolci polgármesternek. Ugyanakkor.
7. Azt szeretném, ha a Járóka Lívia (FIDESZ) és Osztolykán Ágnes (LMP) véleményére is kíváncsiak lennének a ballerek cigányügyben, de még mindig nem erről lesz szó. Nem biztos, hogy itt bármiről konkrétan szó lesz. Már a szólevésből is elegem van.
8. Egy élet nem szólhat arról, hogy ki milyen jelzőket talál ki, ki milyen jelzőktől határolódik el, ki milyen jelzőket tud megmagyarázni. Márpedig itt jelzőkre és ellenjelzőkre építenek karriereket.
9. Schmidt Mária, Fricz Tamás, Lánczi András és társaik szégyenletes karrierje nem bír magyarázó erővel akkor, amikor a másik hálózat szégyenletes karrierjeiről beszélünk.
10. Középszerű intellektusokat adnak el nagyemberként, teljesen leépült filoszoktól alélnak el az ATV-Klubrádió-Facebook háromszögben. Majd ezért kapok. Gyertek ki a hóra kedveskéim, ha nem tetszik.
11. Hosszabb bekezdés jön. Vannak dolgok, amelyekről nem könnyű beszélni. Nem mindig kell ezekről a dolgokról beszélni, de néha elkerülhetetlen. Én el tudom kerülni, hogy nyilvánosan beszéljek a cigányügyről, mások nem. A világban sokféle tisztességes módon beszélhetünk az etnikai konfliktusokról. Abban az országban, ahol most élek, hivatalosan kell nyilatkozni arról, hogy az ember melyik faji csoporthoz tartozik (igen, tudom, egyetlen emberi faj van, ne tessék felidegesíteni és okosabbnak lenni a brit belügynél), el lehet kerülni a dolgot, de nem szokták elkerülni. Nyilvántartják, hogy mely csoportok és milyen mértékben vannak túlreprezentálva a börtönökben. A szociális programjaikat ezen statisztikák alapján tervezik meg. Más országokban ez máshogy van. Az, hogy senki semmit nem tud, de mindenki mindenről beszél, az leginkább Magyarországon van.
12. A méltósággal és alázattal végzett vizsgálatokat, a munkát és a tehetséget nem csak a jobboldalon szokták pofázással helyettesíteni.
13. Tudomásul kell vennünk, hogy vannak dolgok, amelyekbe belegebed az ember, ha komolyan akarja csinálni, és el kell döntenünk, hogy csináljuk-e vagy sem. El kell döntenünk, hogy belefektetjük-e azt a munkát, amit kell, hogy teletömjük-e a papírkosarat a bizonytalannak ítélt gondolatainkkal, vagy inkább széttárjuk a kezünket. Nincs semmi baj a széttárt kezekkel. Azzal van a baj, hogy bemegyünk a tévébe, nincs semmi gondolatunk azon kívül, hogy vajon kifizetik-e a taxiszámlát, és csak jár a szánk, miközben nézünk szigorúan, mint valami békemenetes pávián.
14. Igen, a balliberális hálózat segge alól egy ideje kihúzták a készpénzt, és más seggek alá szuszakolták. Szerintem vállalhatatlanabb seggek alá. A lényegen ez nem változtat sokat. Nem ítélhetünk meg egy életművet aNNAK alapján, hogy hány millióról maradt le valaki azért, mert Orbán Viktor lett a miniszterelnök pár évtizedre.
15. Az elmúlt pár hét világosabbá tette számomra azt, hogy a tizenkilenc és az egy híján húsz között milyen relációk vannak. Azt is világosabbá tette, hogy nekem egyre kevesebb dologba kell és lehet beleszólnom. Megerősített abban, hogy még mindig jobb teljesítmény-fetisisztának és elitistának lenni, mint végigkamuzni egy életet. Igen, néha az embernek szembe kell néznie a saját korlátaival, és az néha nem könnyű, been there, done that. Most egy kicsit kevesebbet fogok írni, de aztán vissza fogok erre térni, és megírom még egyszer és még egyszer.
