Örülünk, Vincent?

...majd ennek a kis szösszenetnek a végén lehet olvasni.

Már megint színházban voltam. Már megint egy mai magyar kortárs drámát láttam. Már megint a Nemzetiben. Igen, olyat, ami miatt nyíg a középszer.

Egyszer élünk

Orbán nem fog, és annak nincs is sok racionalitása, hogy ezt követeljük, mert ha lemondana, akkor hamarább folyna szét a pártja alól a kormányképesség, mint augusztusi tarlón az ökörhúgy. Valmint az se biztos, hogy az utána jövő bárki hozzá képest sokkal harmatosabb rózsa lenne, szóval tartani lehet itt attól, hogy a végrehajtó hatalom élén hogy is mondjam csak finoman, szóval hogy oda olyan emberek is kerülhetnek, akiknek időnként elkóborol a realitásérzékük. Ennek a furcsa valóságérzékelésnek okai lehetnek, szerintem idővel úgyis ki fogják ráérő emberek elemezgetni, nekem az egyik óvatos meglátásom az, hogy ez a kvázi-hivatásrendi életpályamodell is hibás lehet. Szokás azzal ekézni Orbánt, hogy életében soha egy percet se dolgozott, ami ebben a formában hülyeség, de ha megnézzük azt, hogy a vezető politikusaink közül hányan is próbálták ki magukat az állam emlőin túl is, abban a bizonyos kutyakemény piaci világban, akkor már kicsit árnyaltabb a kép.

 Matolcsy György a Heti Válaszban mutatta be új idolját, John Mauldint, akiről ő úgy tudja, hogy elismert közgazdász, és vezető tanácsadója volt a világ leghatalmasabb szereplőinek.

 John Mauldin  végzettsége szerint déli baptista lelkész. Közgazdaságtudományi kurzusokkal nem szennyezte tiszta elméjét, befektetési tanácsokat adott — talán nem egészen a világ leghatalmasabb szereplőinek — sikerkönyveket írt és newslettert adott ki. Az amerikai repülőterek könyvesboltjaiban egész polcok vannak tele olyan könyvekkel, ahol hasonló úriemberek elmagyarázzák a tőzsdét a bankvilágot, a nemzetközi válságot. A könyv borítón egy jól fésült figura látható, aki mélyen belenéz a potenciális vásárló szemébe, és közli vele, hogy 9 dollár 99 centért övé lehet az Igazság. 

 A déli baptista egyház sok tekintetben  hasonlít a Hit Gyülekezetéhez. Nem szeretnék túlságosan ingatag területre tévedni: mondjuk úgy, igen meggyőzően tudnak kommunikálni. Aki hallotta már Németh Sándort Vidám Vasárnapban világmagyarázatot adni, az egyszerűen szorozza be a produkciót tizenhéttel.

Tematikus összeállítás; a mai téma látszólag teljesen semleges és hozzám közel állóan földrajzi jellegű: Kárpátok. Hadd lássuk, mit tud ebből kihozni, aki kihozni akar! A téma megjelenésének rovatunkban van előzménye: Frankovics György www.poet.hu/vers/32030 ilyen című versével kezdődik e sorozat XIV. része. Ez a hegylánc azonban elég nagy ahhoz, hogy másoknak is lehessen róla érvényes mondanivalójuk... Itt jegyzem meg, hogy Radics Zsuzsanna Franciska azonos című versének:

http://www.poet.hu/vers/3904

"utánközlése csak a szerző engedélyével lehetséges".

Nem is tudom, hogyan maradhatott ki idáig sorozatunkból Zas Lóránt:

A KÁRPÁTOK VÖLGYÉBEN
(Eleink, eleink)
 
A Kárpátok völgyében megállunk,
kősziklából lesz jurtánk : a házunk.
Vetünk és aratunk. Letanyázunk.
Hont újrafoglalni jöttünk az
anyaföldre. Gabonánkat eső
öntözze ! Gödölyénk kövér,
paripánk szárnyas. Áldozati
tüzet gyújtunk imának. Urunk
az a kenéz, aki lázadt.
Igaza volt, de nehéz elfelejteni
a fát, a virágot, tilinkót,
amelynek hangja áradt. Anyánkat :
bölcsőben ringatott, csítitgatott,
megcsókolta apánkat. Erdőt,
hadak taposta földet, vért, sebet,
amiből könny fakadt és bánat.
Nehéz megválni a hazától :
emléke fellobog messzi éjszakákból.
Lidércek kúsznak, a szél citerát
szólít. Lassan lejteni jó itt
a táncot, nekifeszülni facölöpnek
és sáncnak. El nem felejteni
ködbevesző Lebédiánkat.

Mosolyogva figyeltem tegnap este, hogyan sistereg a hazai net. A sok ide-oda kattintgató netpolgár (például én) túrta fel a teljes lehetségest némi kis információmorzsáért: most akkor jön, vagy ez egy újabb átverés, trükk? Nekem ilyenkor viccek jutnak az eszembe, tegnap este kettő is. Az egyik arról szólna, hogy Jóska kegyetlenül döngeti Marcsát a csűr mögött. A leányzó szóvá is teszi párszor: Jaóska, naon nehéz vagy! Ezt Jóska egy idő után megunja és ellenszóvá teszi: namost, Marcsa. Mink itten most mit is csinálunk? Baszunk, vagy méreckedünk?

Szóval én sem tudom, mi sem tudjuk, senki sem tudja. Az Úr útjai kifürkészhetetlenek, ennyi, ami ránk tartozik.

A másik viccet egyszer régen egy másik Orbán, a Torgyános Orbán idejében meséltem el baráti társaságban — már órák óta kerestük a bölcsességet, és mintegy lazításképpen. A vicc egyszerűcske-bugyutácska. Egy ember gödörásás közben talál egy ládát. Kinyitja, benne egy papír: áss le két métert, és megtalálod az Igazi Nagy Bölcsességet. Emberünk leás, és tényleg ott egy újabb ládikó. Benne újabb papír: áss további három métert, és ott lesz az Igazi Nagy Bölcsesség! Leás, láda, papír: na, te bolond, ha igazán bölcs vagy, akkor mondd meg, hogyan fogsz most innen kimászni!

A társaságban volt egy srác, khmmm… hogy is mondjam csak finoman, olyan, a humorérzet terén kihívásokkal küzdő ember, ránézésre is Áder János-rajongó. Áll fapofával, és néz. De hát nem is tud csak úgy, minden további nélkül leásni hat méterre! Hogyan juttatja ki a földet? Ilyen mély gödröt már zsaluzni kell, a kiásott földet meg minimum csigával-vödörrel kihúzni, hülye a vicced, mert úgy, abban a formában, ahogyan te elmondtad, nem maradhat ember a gödör fenekén.

De kár, hogy már nem sűrűn vagyunk beszélő viszonyban. Olyan szívesen elmondanám neki, hogy nézd, barátom, kishitű voltál, Orbánnak sikerült!

Na, kezdődjék a nap, lássuk hát a gyorsnaszádot, hogyan vet cigánykereket!

Affinitásom a témához talán onnan ered, hogy nekem is megadatott az életem során megtapasztalni az erő sötétebb oldalát. Ugyan nem hajléktalanként, de valami hasonló. Tudom milyen fíling hetekig nem fürödni, egy hónapig hordani ugyanazt a gatyát, tudom milyen megtetvesedni és azt is tudom milyen érzés úgy aludni, hogy az emberen patkányok futkorásznak, bár ez ügyben nekem szerencsém volt, ötvenünk közül csak mintegy huszonöt embert harapott meg a patkány, minden második embert csak, és ez az élet  sötétebb bugyraiban egy egészen jó esély. Tehát hajléktalanok. Tarlós, még a megválasztása előtt az alábbiakat hazudta:

Racionális gondolkodást szeretnék vinni a főváros életébe, számolni fogok, a legegyszerűbb összefüggéseket nem hagyom figyelmen kívül. A működést és a pénzügyi helyzetet szeretném stabilizálni, odáig nyújtózkodni, ameddig a takarónk ér. És bevezetni egy világos kommunikációt, ami nem vezeti félre folyton az embereket - röviden szólva magyarul szeretnék beszélni.

Most nem szeretrnék azzal foglalkozni, hogy ez a „magyarul beszélés” mennyire jött be, az Új Színháztól az Alstom-ügyig szinte minden megszólalásból sistergett a racionális gondolkodás szülte világos kommunikáció, és a zembereknek még csak meg se fordult a fejében, hogy ő itten félre lenne vezetve, fogadjuk el, hogy ennek a hatalomnak a szóhasználatában a „magyarul beszélés” azt jelenti, amit kapunk: messze zengő kacsaseggeket. Most inkább arról szeretnék pár gondolatot csokorba fogni, hogy ez a hajléktalanság mintha túl masszívan állna ellen a racionális gondolkodásnak és a világos kommunikációnak, mint az egyéb ügyeink. És ez mintha egy egészen kicsit oldalfüggetlen lenne.

Miniszterelnökcsere a megoldás a forintválságra

"Ha magunk gerjesztünk magunk körül válsághangulatot, akkor lesz is válság. A szocialista párt vezetői nem értik ennek a válságnak a lényegét. Csupa olyan intézkedést jelentenek be rossz ütemben, amellyel csak súlyosbítják a helyzetet" - mondta Orbán Viktor a Budapesti Értéktőzsde vezetőivel folytatott tanácskozás után.