Örülünk, Vincent?

Vannak a törvények, és elvileg mindenkire vonatkoznak. A büntető törvénykönyv is, és úgyszintén csak elvileg. Valamint egyenlően és igazságosan: mindegy, hogy ki kerül a bíró elé, azt rangja, helyzete, vagyona, satöbbije sem előnyös, sem hátrányos helyzetbe nem hozhatja. Na jó, ebben azért erősen hinni kell, de ez a hihetőség adná a jogállam egyik legstabilabb pillérét, így azon államok, amelyek ambicionálják azt, hogy rájuk mint jogállamra tekintsenek, oda szoktak figyelni erre a hihetőségre. Annyira, amennyire, de figyelnek. Legalább a látszatára. Talán nálunk is. Higgyük el, hogy fillérre ugyanaz az eljárás dukál egy Ferencz Norbertnek, mint teszem azt egy Orbán Viktornak. Ha a bíró elé kerül. De hogy odakerül-e, ez sok mindenen múlik, és itt már koránt sem azonosak az esélyeik. Ezért is fontos ezt a rendszert, az igazságszolgáltatást tényleg rendszernek látni, figyelemmel az összes elemére, a rendőrségre, Poltra, mindenre és mindenkire.

Olyan ez is, mint bármelyik másik, kicsit is összetettebb rendszer. Teljesen hiába van bőrülés, klíma, ülésfűtés, hifi, presszógép, zsakuzzi, műlesikló pálya az autónkban, ha egy nyamvadt párezer forintos vezérműszíj annyira silány, hogy száz kilométerenként elszakad. Sajnos az a jármű már nem egy pompázatosan működő luxusautó lesz, hanem egy rakás bosszúság.

Alulirott Hülye Állampolgár, Magyarország, Új-Ócsa, Szent Zsuzsa sugárút 13. alatti lakos meghatalmazom Marozt, Magyarország, Örülünk, Vincent blog, középső hasáb közepe, hogy helyettem és a nevemben bárhol, bármikor, bármilyen ügyemben, józan vagy részeg belátása szerint eljárjon.

Ügyeim viteléhez a Meghatalmazott jogosult bármilyen, általa indokoltnak tartott díjazást igénybe venni, ha pedig arra a saját forrásaim fedezetet nem nyújtanak, jogosult a nevemben bárhonnan, bármilyen feltételekkel, bármekkora hitelt felvenni. Ezt illetően a Meghatalmazottat irányomba sem előzetesen, sem utólag semmiféle elszámolási, de még csak tájékoztatási kötelezettség sem terheli.

Alulírott Meghatalmazó kijelentem, hogy ha és amennyiben a Meghatalmazott az ügyeim vitele közben akár véletlenül, akár szándékosan megsértené akár a hazai, akár a nemzetközi jogot vagy bármilyen két- vagy többoldalú kötelezettségvállalását nem teljesítené és emiatt bármiféle bírság vagy kártérítési kötelezettség fizetésére kényszerülne, azt az összeget a Meghatalmazott jogosult a saját vagyonomból bármilyen úton, akár erőszak árán is elszedni.

Alulírott Meghatalmazó kijelentem, hogy a Meghatalmazott az ügyeim vitele során jogosult bármilyen vagyontárgyamat, vagy akár a teljes vagyonomat időlegesen vagy végérvényesen tőlem elvonni, és azzal a sajátjaként rendelkezni. 

Meghatalmazottat feljogosítom arra, hogy amennyiben az ügyeim vitele az ő meglátása szerint bizonyos, a személyemre vonatkozó intézkedéseket (például kényszerlakhely kijelölése, a személyes szabadságom korlátozása, a vesém értékesítés céljából történő kioperálása, stb.) is szükségessé tenne, azokat belátása szerint megtegye.

Nyilatkozom arról, hogy Meghatalmazottal szemben a jövőben soha, semmilyen követeléssel fellépni nem fogok, egyúttal kijelentem, hogy szigorúan megtiltom bárkinek is, hogy a Meghatalmazottat utólag bármiért felelősségre vonja.

Jelen nyilatkozatot szellemi kapacitásaim (annyi, amennyi) teljes birtokában tettem, és egyúttal felkérem a Meghatalmazottat arra is, hogy a jelen nyilatkozatom megtételét megakadályozni akaró, hozzám látszatra lojális látszatra szeretteimet ezen szándékuktól eltántorítani szíveskedjék.   

Jelen nyilatkozatom mindörökké érvényes, előre és határozottan lemondok a visszavonás lehetőségéről, és egyúttal felkérem a Meghatalmazottat, hogy a „visszavonás” szónak a magyar nyelvből való törléséért a szükséges intézkedéseket megtegye.

Kinyilvánítom, bár ehhez senkinek semmi köze nincs, de akkor is, hogy ezen Meghatalmazást mindenféle kényszer, erőszak, vagy megtévesztés nélkül írtam alá, pusztán azért, mert rájöttem, hogy egy ilyen kapcsolat, mint amilyent a jelen nyilatkozat köztem és a Meghatalmazott között keletkeztet, számomra roppantul előnyös, adekvát jogi fogalommal szólva: még a hülyének is megéri.

Jelen meghatalmazási nyilatkozat jogi alapját hazánk történelmi alkotmányának a Simicska-Schlecht-Kaya-Tot kiegészítése képezi, mely szerint: „Minden állampolgár alkotmányos joga, hogy hülye legyen.”

Jelen nyilatkozat adatott az Úr 2011. esztendejének Szent András havában, valahol Magyarországon.

Az Úr legyen irgalmas hozzánk!  

A látszat ellenére ez nem egy ellenposzt. Se nem pro-poszt. Ezzel a két mondattal valószínűleg elértem az ellenkezőjét annak, amit akartam. Most már mindenki mégis eszerint olvassa a következő sorokat...

Ismét fellángolt a vita hajléktalanügyben. Még szegény József Attila szobra is belekeveredett. Politikai törésvonalak mentén csörtetik a kardot, de vajon ki tesz politikaivá egy alapvetően morális kérdést?

A filmet és a politikust, mikor beszél hozzánk azért szeretjük, mert elvarázsol. Mert olyan szépen hazudik nekünk a valóságról. Szeretjük, ha erről a maga teljességében megismerhetetlen, sokszor dögunalmas, sűrűn kellemetlen valóságról egy kicsit megszépítve mesél, hangsúlyozva és elhallgatva, ahogyan azt illő. Ez egy eléggé síkos pálya, könnyű kicsúszni, meg is teszik időnként a nagy varázslók. A film például egyszer csak elkezd túl sokat varázsolni. A kilencvenes évek elején sokszor jöttem ki úgy a mozikból, hogy a statisztikát már egy kicsit sokalltam: átlag félpercenként egy hulla, öt raklap ellődözött lőszer, az Eiffel-torony, a Szabadság-szobor és a világ legnagyobb völgyzáró gátja egy forgatókönyvön belül felrobbantva, levelező tagozaton végzett színészek Stallonét megszégyenítő arcjátékkal hentelik végig az akciójelenetek koreográfiájától eltekintve egy buszjegyre is ráférő történetet. Ezt unta meg Lars von Trier, és alakította meg a Dogma95 nevű csoportot. Nem nehéz kitalálni, mire irányultak a törekvéseik: a filmművészet megmentésére. A rendező a hibás — mondták — mert önnön személyét, a filmkészítésben betöltött szerepét túlhangsúlyozandó elvtelen kompromisszumokat köt, és ez ellen — többek között — úgy léphetünk fel, ha a rendező nevét fel se tüntetjük a film végén.

Képünkön a gazdasági sikerpáros

A hajtás után egy korábbi fotó a láthatatlan sikerről...

Folytatnám Kettes kolléga egyrészes „Népszerű pszichológia”-sorozatát, de én most nem a Muppets-show valamelyik jelenetének a bájos szereplőit elemezném, hanem egy fogalmat járnék körül egész röviden. Lehet, hogy menet közben majd dobok én is pár Oakeshottot, hátha idecsábul tőle pár Igaz Konzervatív is.

Orbán Viktornak súlyos döntéseket kellett meghoznia. Őt azért választották (nyugodtan mondhatjuk: választottuk) meg, mert ezeket a súlyos döntéseket valakinek meg kell hoznia, és 2010 tavaszán ő volt az egyetlen hitelesnek tekinthető politikus Magyarországon (polgártársaink nagy része még mindig hitelesnek tartja). A Bajnai–Oszkó-féle szakértői kormánynak egyszerűen nem volt és nem is lehetett felhatalmazása arra, amit Orbánnak, Matolcsynak, Felleginek és társainak el kellett és majd el kell végeznie. 

 Magyarországnak időről időre vissza kell fizetnie a felvett kölcsönök, illetve kamataik egy részét, ehhez a pénznek rendelkezésre kell állnia, nincs mese. Közben pedig működtetni kell az egészségügyet, a köz- és felsőoktatást, a honvédelmet, a közrend felügyeletét, a szociális ellátórendszert és minden mást, amit egy modern európai államban a kormányzat hatáskörébe rendelnek.