Mosolyogva figyeltem tegnap este, hogyan sistereg a hazai net. A sok ide-oda kattintgató netpolgár (például én) túrta fel a teljes lehetségest némi kis információmorzsáért: most akkor jön, vagy ez egy újabb átverés, trükk? Nekem ilyenkor viccek jutnak az eszembe, tegnap este kettő is. Az egyik arról szólna, hogy Jóska kegyetlenül döngeti Marcsát a csűr mögött. A leányzó szóvá is teszi párszor: Jaóska, naon nehéz vagy! Ezt Jóska egy idő után megunja és ellenszóvá teszi: namost, Marcsa. Mink itten most mit is csinálunk? Baszunk, vagy méreckedünk?
Szóval én sem tudom, mi sem tudjuk, senki sem tudja. Az Úr útjai kifürkészhetetlenek, ennyi, ami ránk tartozik.
A másik viccet egyszer régen egy másik Orbán, a Torgyános Orbán idejében meséltem el baráti társaságban — már órák óta kerestük a bölcsességet, és mintegy lazításképpen. A vicc egyszerűcske-bugyutácska. Egy ember gödörásás közben talál egy ládát. Kinyitja, benne egy papír: áss le két métert, és megtalálod az Igazi Nagy Bölcsességet. Emberünk leás, és tényleg ott egy újabb ládikó. Benne újabb papír: áss további három métert, és ott lesz az Igazi Nagy Bölcsesség! Leás, láda, papír: na, te bolond, ha igazán bölcs vagy, akkor mondd meg, hogyan fogsz most innen kimászni!
A társaságban volt egy srác, khmmm… hogy is mondjam csak finoman, olyan, a humorérzet terén kihívásokkal küzdő ember, ránézésre is Áder János-rajongó. Áll fapofával, és néz. De hát nem is tud csak úgy, minden további nélkül leásni hat méterre! Hogyan juttatja ki a földet? Ilyen mély gödröt már zsaluzni kell, a kiásott földet meg minimum csigával-vödörrel kihúzni, hülye a vicced, mert úgy, abban a formában, ahogyan te elmondtad, nem maradhat ember a gödör fenekén.
De kár, hogy már nem sűrűn vagyunk beszélő viszonyban. Olyan szívesen elmondanám neki, hogy nézd, barátom, kishitű voltál, Orbánnak sikerült!
Na, kezdődjék a nap, lássuk hát a gyorsnaszádot, hogyan vet cigánykereket!
