Orbán nem fog, és annak nincs is sok racionalitása, hogy ezt követeljük, mert ha lemondana, akkor hamarább folyna szét a pártja alól a kormányképesség, mint augusztusi tarlón az ökörhúgy. Valmint az se biztos, hogy az utána jövő bárki hozzá képest sokkal harmatosabb rózsa lenne, szóval tartani lehet itt attól, hogy a végrehajtó hatalom élén hogy is mondjam csak finoman, szóval hogy oda olyan emberek is kerülhetnek, akiknek időnként elkóborol a realitásérzékük. Ennek a furcsa valóságérzékelésnek okai lehetnek, szerintem idővel úgyis ki fogják ráérő emberek elemezgetni, nekem az egyik óvatos meglátásom az, hogy ez a kvázi-hivatásrendi életpályamodell is hibás lehet. Szokás azzal ekézni Orbánt, hogy életében soha egy percet se dolgozott, ami ebben a formában hülyeség, de ha megnézzük azt, hogy a vezető politikusaink közül hányan is próbálták ki magukat az állam emlőin túl is, abban a bizonyos kutyakemény piaci világban, akkor már kicsit árnyaltabb a kép.
Nekem az a gyanúm, hogy ennek a hatalmi elitnek éppen pont a belterjesség miatt nincs érdemi, értékelhető élettapasztalata. Egy virtuális valóságban nőttek fel, nem az országhoz, nem a társadalomhoz és nem a világhoz szocializálódtak, hanem a politikai elithez és leginkább a párthoz. És ez súlyos torzulásokat okoz a valóságérzékelésükben.
Aki ugyanis járt már emberek között úgy, hogy nem volt rajta az a bizonyos A8-as védőburok, vagy nem vették körbe testőrök-rajongók, az megtapasztalhatta, hogyan is működnek bizonyos dolgok a valóságban. Például ha Kósa bemenne az Alszegi Búfelejtőbe, vicceskedve belecsulázna a helyi erős ember sörébe, majd kikapná a sültkolbászt a Sittes Lali tányérjából, hogy ő azt itten mostan megvédené, akkor — amint ezt a fideszpolitikusokon kívül mindenki nagyon jól tudja — a következményekből igen szép szakcikkeket írhatna jópár traumatológus. Tényleg csak az iszonyatosan hülyék és a semmi valós élettapasztalattal sem rendelkezők hihetik el azt, hogy afféle nyüzüge pöcsjutkaként bárki bajuszát megcibálhatom, orrát megfricskázhatom és ebből nekem nem származhatik semmi bajom. Aki ennyire hülye, ennyire semmi fogalma sincs az életről, az lehetőleg ne országot vezessen, hanem ipari áramot. Persze nem fog, mert sajnos nagyon sok polgár is pont ugyanennyire ostoba, ugyanígy elhiszi, hogy a ropiharcos is lehet gengszter, elég ráírni egy papírra, hogy csak semmi cicó, nálam a slukker és már virítja is ide az IMF-pénztáros a dellát.
Ezért kéne Schmitt takarodjon (jó, amúgy is, de ezt most hagyjuk), és ha ez a mostani hatalom tényleg egy csöppet is komolyan gondolja az irányváltást, akkor ezt a lemondást el kéne fogadja és Schmitt helyére ki kéne nevezzen egy olyant, akit amúgy esze ágában sem lenne kinevezni, sőt, leginkább a hátára kívánna, púpnak. Zárójelben jegyzem meg, hogy a közjogi pongyolaság szándékos, tudom, hogy nem kinevez és tudom, hogy ez a lemondás is közjogilag picit összetettebb, de nem érdekel. Ahol ezermilliárdokat tudtak ellopni kreatívan egyik napról a másikra hárommillió embertől, ott ne jöjjenek azzal, hogy egy köztársasági elnöki ápgréd megoldhatatlan probléma lenne.
Szóval egy olyan elnök kéne, aki tényleg gyakorol némi kontrollt, képez némi ellensúlyt, mert láthattuk, hogy a parttalan száguldozás néhány vakegérrel a kormánykerék mögött igencsak le tudja harcolni ezt az amúgy is lepusztult bárkát. Olyan elnök kéne, aki konyít a gazdasághoz, és van nekije egy kevéske államfüggetlen élettapasztalata. Ha járt már külföldön, és nem csak mint ügyeletes playboy, annál jobb. Én nem nagyon látok hirtelen semmi mást, amitől ennek a mostani garnitúrának a hitele legalább egy morzsányit javulhatna. Persze a legjobb az lenne, ha helyreállítanák a függetlenségét az összes olyan intézménynek, amely intézmények éppen pont a végrehajtó hatalom kontroll alatt tartására lettek kitalálva, de erre se látok túl sok esélyt, hiszen a még mindig éhes pofából olyan koncokat kéne kiengedni, mint az ÁSZ, a PSZÁF, a KT és ugye talán a legfontosabb, az AB. Ezt egészen biztosan nem fogják, tán még az IMF követelésére sem. De Schmittet lecserélhetnék, az nem lenne egy annyira súlyos veszteség. Egy új elnökkel talán még visszaszerezhetnénk annyi hitelt, amennyi egy visszafogott túlélőtúrához elég, és mára már a túlélés is egy kifejezetten csábító pálya.
Ha legalább ezt nem lépik meg, akkor a franc se fog hinni nekik. Észre kéne venni, hogy a folyamatos és többnyire szükségtelen krakélerkedés miatt oda minden bizalom. Még szép, hogy sokan revansot akarnak venni, hiszen csak a hülye hiszi azt, hogy a kismillió megsértett céget vagy intézményt nem úgyszintén emberek irányítják, igazgatják, akik úgyszintén nem mentesek pár emberi gyarlóságtól. Nem gondolok én olyasmire, hogy komoly erőforrásokat feccölnének a mindenáron bosszúállásba, de arra igenis gondolok, hogy ha alkalomadtán egy Orbánhoz nagyon hasonlító sportolót látnak a sziklafal peremébe kapaszkodni, akkor jártukban-keltükben szinte mintegy véletlenül rátaposnak az ujjaira, és közben ártatlan-lencsiszemekkel néznek körül: de hát mi baj, kicsit rátapostam az ujjaira, az ilyesmibe nem szoknak emberek belehalni, ugyan, ne túlozzunk már! Amire én még tán lelkesen bólogatni is tudnék, ha nem az lenne, hogy Orbánnal együtt az ország is zuhan a szakadékba. De az van. Ezért kéne egy Orbánnal kifejezetten ellenséges, rátermett, alkalmas köztársasági elnököt követelni.
Orbánt gondnokság alá helyezni létszükséglet.
