I. Jesúsnak hívták mint a Megváltót. Apjának birtoka volt az Arauco partján, főleg cukornád, de volt egy nagy szőlőültetvényük is fent a dombon, öreg Carmenere tőkék. Az első dolog amire Jesúst megtanította az apja az volt, hogy a bor a szőlő szenvedésétől lesz igazán jó. A gyökerek a domboldal sziklás földjében harminc méterre is lekúsznak, kétségbeesve keresve a vizet. Az ember megélhetne békén a szőlővel az Arauco mentén, de az ember az ember, a szőlő meg csak szőlő. A szőlő könnye és verejtéke tette gazdaggá a családot.
II. Mindennek könnyeznie és verejtékeznie kellett a birtokon, a szőlőnek, az öszvéreknek, és az embereknek is. A könny és a verejték száz cordobás bankjegyekben állt a széfben. Juan Riverás cordobásokon, Diego Duvalos cordobásokon, León Hernandezes cordobásokon. Mindegy, hogy melyik diktátor volt a pénzen, ugyanannyit ért, a jó diktátor pénze is, meg a rosszé is, a sánta Riveráé és a délceg Hernandezé.
III. Jesús apja negyven évesen főbe lőtte magát. Nem volt beteg, nem volt szerelmi bánata, boldog volt, egészséges és kegyetlen. Megvacsorázott, ivott a legjobb borából, elszívott egyet a legféltettebb kubai szivarjából, aztán bement az istállóba, lelőtte a legkedvesebb lovát Artemizandót és utána végzett magával. Hogy miért tette ? Volt egy mozdulata, amivel a vékonyan átsütött szarvassteak darabkát, egy avocado szeletkével és a hosszúszemű marango rizzsel együtt tökéletes összhangban tudta a villára tenni. Tökéletes falat, tökéletes halál.
IV. Jesús bátyját birtokosnak nevelték, Jesúst pedig katonának. Üzleti szempontból a katonai pálya majdnem olyan jó volt mint a birtokosi. Amióta a Nagy Bolivar felszabadította az országot, a hadseregé volt minden. A nagy családok második fiúgyermekét kadétiskolába küldték, aztán valamelyik tartomány katonai parancsnokságára kerültek, és amire az első ezüstös fürt megjelent a tányérsapkájuk alatt, megkapták a hétágú Bolivar csillagot. Minden tartományi kormányzó mögött egy tábornok állt. A Megvesztegethetetlenek. Őket nem lehetett csak úgy kifizetni, mint a hivatalnokokat. Nekik nem volt áruk mint a korrupt tartományi minisztereknek. Nekik járandóságuk volt.
V. Jesúst a hatvanas évek elején a West Point-i katonai akadémiára küldték. 1969-ben a PESA, a katonai titkosszolgálat őrnagya lett. Tíz év múlva a diktátor kinevezte a PESA élére. Az amerikai külügyminisztérium latin-amerikai osztálya az ország negyedik számú tábornokaként tartotta számon, az elnök-diktátor, az egyesített haderőnemi főnök és a szárazföldi csapatok parancsnoka után.
VI. 1989 december elsején a hadsereg a tüntető diákok közé lőtt, az amerikai tévécsatornák kamerái előtt. Kilencvennégyen haltak meg aznap a Plaza de la Libertadon. A katonai tanács titkos szavazással döntött a tűzparancsról, és csak egyetlen egy ellenszavazat volt. Rendkivüli állapotot és statáriumot rendeltek el. Másnap a New York Times kinyomtatta az azóta is sokat vitatott Isabel-es címlapját, az agyonlőtt diáklány képével. Alig pár héttel a Berlini Fal leomlása után. Aznap találkozott Bush és Gorbacsov Máltában a Maxim Gorkij fedélzetén.
VII. 1989 december negyedikén hajnalban a PESA különleges egységei elfoglalták az elnöki palotát. Gonzales elnököt a saját testőrsége lőtte le, a Junta hét tagját letartóztatták. Délben az addig csak formális jogkörrel rendelkező Parlament elnöke közölte, hogy Jesúst az ország elnökévé választották. Az Elnök bejelentette, hogy vizsgálatot rendelt el a mészárlás ügyében, és a felelősöket a legszigorúbb módon meg fogják büntetni. Először az ország történetében polgári kabinetet nevezett ki, külügyminisztere pedig a börtönből órákkal korábban kiszabadult Pablo Garcia, az illegális ellenzék vezére lett. 1990 őszén Garcia lett az ország első demokratikusan választott elnöke.
VIII. Jesús visszavonult a birtokra. Nem firtatták az ügyeit a PESA-nál, és sohasem kérdezték meg, hogyan szavazott azon a szörnyű decemberi napon. Garcia és Jesús sem beszéltek ezekről a dolgokról. A tekintetük gyakran találkozott, de soha nem mondták ki amit gondoltak, erre egész életükben nagyon vigyáztak.
IX. A birtokból csak a szőlő egy része maradt meg. Jesús egy vízvezetéket épített az Arauco és az ültetvény között, és bőséges vízzel látta el a tőkéket. Amelyek boldogan adták a leggyönyörűbb és leghasználhatatlanabb fürtöket. Az egyetlen, akitől Jesús bocsánatot kért, az öreg Carmenere volt.
