Örülünk, Vincent?

L. Simon Lászlóval, a parlament kulturális bizottságának az elnökével készített interjút közöl a Magyar Narancs e heti száma, „A botrány kifejezést nem használnám” címmel.  Sajnos a smucig dögök nem adják ingyér’, (update: most már adják) tessék megvenni az újságot, van még benne egy remek TGM-írás, a fene se érti hogyan tud ilyen jó írásokat keríteni egyetlen hamis premissza köré, de hát egy írás arra való, hogy ne értsünk vele egyet, mi másra?

<!--Ide jön egy kis nyalás a Magyar Narancs irányába-->

Szóval olvasom az L. Simon interjút, és elképzelem az előzményeket. Ilyen kiadósabb interjúk előtt többnyire a felek tartanak egy afféle kis rávezető-ráhangoló bemelegítést. Nem ritka, hogy az érdemi információk ennek során hangzanak el, persze szigorúan csak magánközlésként, majd ez után hozzálátnak közös erőfeszítéssel elrizsázni ezt a lényeget az interjúban. No, én ezt az előzménybeszélgetést próbáltam meg rekonstruálni. Aki ezen meg szeretne sértődni, annak innen üzenem: húzzon egy sorszámot!

Arra a felvetésre, hogy a múlt héten azt mondta, százszázalékos a kormánypárti képviselőcsoport bizalma Matolcsy György nemzetgazdasági miniszterben, hétfői tájékoztatóján Lázár János azt közölte: ez már 110 százalék.

Arra a kérdésre, hogy mi növelte meg a bizalmat, azt válaszolta, hogy az elmúlt hét eseményei.

Kíváncsiak vagyunk mi kell a százhúsz százalékhoz?! Államcsőd, vagy elég a további leminősítés?

A két előző részben két vidéki prototípus került bemutatásra, Boldog István (tanácselnök-karakter) és Bábiné Szottfried Gabriella (vidéki Gabriella-karakter), ráadásul a khmmm, szóval a középkorúbb eresztésből, így most mindenképpen jönnie kell egy fővárosinak, aki lehetőleg az ifjútörököket képezi le. Orbán ezt ügyesen csinálta, gondolt az utánpótlásra még idejében, lefektetett pályákat, lekottázta a melódiát, a sok párás szemű kádergyereknek ifjúnak pedig nem is kellett sokat törnie a buksiját, ha szépen visszadúdolta az elvárt nótát, már tolták is a segge alá tutit. Következzék hát a Megadja-modell zászlóshajója!

dr. Rétvári Bence, Fidesz-KDNP

"A jegybank független intézmény Magyarországon.
Amennyiben kamatot emel a Magyar Nemzeti Bank, az a szervezet önálló döntése.
És azt elfogadjuk."

Összeállítottam 4 kérdést arról, hogy mennyire mosták át a zemberek józan ítélőképességét, racionális várakozásait a jelenlegi hatalom eddigi cselekedetei, kommunikációja.

— Önt egy közúti ellenőrzésen gyorshajtásért helyszíni bírsággal sújtják. Tudomására jut, hogy az Ön előtt igazoltatott autóban Lázár János, a Fidesz parlamenti frakciójának vezetője ül, aki ugyanakkora sebességgel lépte túl a megengedett határt, mint Ön. Mire gondol első pillanatban, mi fog történni:

1. Mindkettőjüknek ugyanakkora büntetésről szóló csekket nyújtanak át a rendőrök?

2. Lázár Jánost nem meri a rendőr megbüntetni, mert tudja azt, hogy ő a Fidesz parlamenti frakciójának vezetője, és a „keze messzire elérhet”?

A címről (soixante-neuf) a legtöbb embernek ugyanaz jut eszébe, de hát a francia kapcsolat sem feltétlenül a szexről szól ;)

Az NMHH kiválóan végezte a dolgát az idén, átlag 2,5 havi jutalmat érdemelnek a dolgozók.

Az Index információi szerint az év végén jelentős jutalmakat osztanak ki a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóságnál. A szervezet kérdésünkre azt közölte: átlagosan 2,5 havi jutalmat, összesen 561 millió forintot osztanak ki 2011-ben. "Ez a szint a hatóság humánerõforrás-gazdálkodási megfontolásai szerint alkalmas az ösztönzõ hatás kiváltására, ugyanakkor figyelemmel van a tartalékképzés követelményére is" – közölte a szervezet.

Az ország többi része, a magánszektor, a multik, a bankok, a kisvállalkozások, a GDP, a tőzsde, a piacok, a rendőrök, az orvosok, a nyugdíjasok, a többi közalkalmazott, valamint a kismamák, a munkanélküliek, a betegek, a hajléktalanok és a gyerekek szarul dolgoztak az idén, nekik nem jár bónusz. Vegyetek példát a médiahatóságról, lusta csirkefogók! Vannak pozitív fundámentumok ebben az országban, csak észre kellene venni.

Na jó, eddig volt a vicc. Most jön a komoly.

Azt a pénzt most szépen visszateszitek a közösbe, vagy akkora flamewart kaptok, hogy sírva fogtok könyörögni az arcátültetésért.

Ha jól értelmezem a pártállami kommunikációt, akkor most az van, hogy szarban vagyunk ugyan, de ez kifejezetten jó, mert azért vagyunk ilyen mélyen, hogy hatalmasat emelkedhessünk. A jövő azért szép, mert azt Orbán szépnek látja. Bárhová is nézek, állandóan csak azt találom, hogy a jövőnk miatt egyetlen okból nem kell aggódnunk: mert Orbán tud távlatosan gondolkozni, tervezni, és nekünk más dolgunk nincs is, mint bízni benne és csöndben maradni. Renbden. Lássunk akkor egy konkrét példát erről a távlatosságról.