Örülünk, Vincent?

     1. Keir Starmer a brit Munkáspárt vezetője kitette az árnyékkormányból a corbynista szárny erős emberét Rebecca Long-Bailey-t, aki támogatólag tweetelte Maxine Peake színésznő (aki számos BBC-sorozatban játszik főszerepet) Independent interjúját. Peake azt állította az interjúban (ezt ma visszavonta és elnézést kért), hogy az izraeli titkosszolgálat tanította meg az amerikai rendőröknek, hogyan kell gyanúsítottak nyakára térdelni. 

      2. Az újbudai polgármester László Imre, arról értekezett egy önkormányzati ülésen, hogy Adolf Hitler  megérdemelte, hogy ő lett az év Embere a TIME magazinnál.  Gyurcsány Ferenc DK-s pártelnök nem vágta ki mindenhonnan László Imrét, ahonnan egyáltalán ki lehet vágni, és nem tört poharakat üvöltözve nagyobb nyilvánosság előtt. 

         Tudom, hogy László Imre édesanyja Holokauszt-túlélő, az egész családja zsidó, és ő maga gyűlöli Hitlert és nácikat, de speciel nemcsak antiszemitának nem szabad lenni, hanem komplett hülyének sem.

        Nem, kedves Olvasó, ezt nem lehet megmagyarázni, egy részét nem kell, egy másikat viszont nem lehet. Ha orvos igazolja, hogy László Imre olyan gyógyszert szed, aminek igazolt mellékhatása, hogy néha a páciens váratlanul azt mondja, hogy Hitler megérdemelte az Év Embere címet, az más, de így...

        Nem kell leállítani a világot, nem akarok én kiszállni, csak becsukom a szemem és elszámolok egymilliárdig. 

   A Kossuth Rádió (Lajoskám, én kérek elnézést) Vasárnapi Újság című műsorában tett hitet Orbán Viktor mellett Kevin Bossuet francia történészprofesszor.

   A Google öt oldalnyi linket ad Bossuet-ról, amiből annyi derül ki, hogy a Sud Radio nevű andorrai/piré(n)z csatornán szokott főleg megnyilvánulni, és írt néhány cikket a keményvonalas jobber Valeurs Actuelles-be (pl. Orbánról, nyilván így fedezték fel Pesten), a twitter accountja szerint Bossuet professzor úr nagyjából annyit gondol a muszlimokra, mint Móricka a dugásra. 

   Lényeges, hogy a twitteren is Professeur d'histoire-nak definiálja magát Monsieur Bossuet.

   A scholar.google nem lát olyan publikációt, amely Bossuet-től származik, egy Valeurs Actuelles cikkét idézik egy másik cikkben. A google-on sem látszik, hogy Bossuet-nek kapcsolata lenne egyetemmel. .

   A megoldás valószínűleg az, hogy bár a francia nyelvben a professeur jelentheti a legmagasabb rangú egyetemi oktatót, akit megkülönboztetnek a nemprofesszori rangban  állandó állásban lévő maître de conférences -től, de jelenthet egy középiskolai tanárt is, akinek a teljes titulusa professeur de lycée (sőt professeur de collège is van, ami a kisközépiskolások tanárát jelenti). És sok jel arra mutat, hogy Bossuet inkább középiskolai történelemtanár, mint történészprofesszor. 

   Képzeljük el azonban azt, hogy azzal reklámozzák a kormánypárti oldalak Bossuet-t, hogy "francia középiskolai történelemtanár és twittertroll védelmezi Orbánt". Valljuk meg, nem lenne annyira ütős. 

......

 Hogy azért ne csak a végtelenül ciki dolgokról beszéljünk, egyik kedvenc színészem, Nagy Ervin - aki remélhetőleg sok darabban játszik még a Katonában azután, hogy szabadúszónak deklarálta magát, volt egy hónap, amikor négyszer láttam színpadon, emlékeim szerint, mindegyik alkalommal Ónodi Eszterrel, bakker, mikor fogok én legközelebb színházba menni-  szóval Nagy Ervin adott egy interjút a 24.hu-nak. És olyan vincentes választ adott egy kérdőjel nélküli kérdésre, ami posztértékű.

De hát az a mondás, hogy a színművészetin liberális ideológiai nevelés folyik.

Egy lófaszt!

        Nagy Ervin azt mondja magáról, hogy nemértelmiségi, hanem kicsit proli, de én is szoktam néha terézvárosi zsidóproligyereknek definiálni magam, és szerintem kicsit joggal, bazmeg. Nem lehet pontosabban válaszolni erre a liberális ideológiai nevelési szarra, nincs értelmiségibb válasz, mint az " Egy lófaszt!". És Nagy Ervin esetleg nem azt mondaná Huth Gerinek vagy a Bayer Zsocinak, hogy jujdecsúnyáttetszettmondanirámazérdemesművészre, hanem esetleg azt, hogy "gyere ki te kis tahó a kocsma elé". 

  Ma az Alkotmánybíróság eldöntötte, hogy nem ütközik az Alaptörvénybe, hogy Orbán Viktor nemzetstratégiai jelentőségűnek minősítette a rezsimlapok összefonódásából keletkezett KESMA sajtókonglomerátum megalapítását.

  Két alkotmánybírónak volt különvéleménye a kérdésben (Schanda és Szalay), egy pedig (Czine) párhuzamos indoklást fűzött a döntéshez.  

   A többségi véleményben a következők szerepelnek. (tudom, hogy hosszú, de érdemes elolvasni, mert kiderül belőle, hogy..... és itt, jogi képviselőnk kérésére, a mondat befejezésétől eltekintek)

  "Az Alkotmánybíróság rámutat arra, hogy az indítványozók állításával szemben az R.
kifejezetten megnevezi a konkrét közérdeket: az R. az érintett médiacégek
összefonódását minősíti közérdeknek. A konkrét közérdek ezen megállapítása
egyenesen következik az R. érintett szakaszának nyelvtani értelmezéséből. Nincs
ugyanis nyelvi ok arra, hogy az érintett mondat befejező részében az összefonódás
szót a normaszöveg megismételje, azt azonban mégis megteszi: a felsorolt
vállalkozások „Közép-Európai Sajtó és Média Alapítvány […] általi megszerzésével
megvalósuló összefonódást közérdekből nemzetstratégiai jelentőségű
összefonódásnak minősíti.” A mondat ezen záró része nyelvtanilag értelmes lenne az
összefonódás szó első előfordulásának elhagyásával is, például a következő
formában: a felsorolt vállalkozások „Közép-Európai Sajtó és Média Alapítvány […]
általi megszerzését közérdekből nemzetstratégiai jelentőségű összefonódásnak
minősíti.” Mivel az Alaptörvény 28. cikke értelmében az Alaptörvény és a jogszabályok
értelmezésekor azt kell feltételezni, hogy a józan észnek és a közjónak megfelelő,
erkölcsös és gazdaságos célt szolgálnak, az Alkotmánybíróságnak az érintett
normaszöveg értelmezésekor a józan ész, a közjó és a gazdaságosság alapján azt kell
alkotmanybirosag.hu 
feltételeznie, hogy az „összefonódás” szó szemantikailag nem feltétlenül szükséges
ismétlésének jelentősége van.  

........................

A fentiekben már kifejtésre került, hogy az Alkotmánybíróságnak nem feladata annak
tartalmi minősítése, hogy a Kormány mit tart nemzetstratégiai szempontból
közérdeknek.

.........................

Az Alkotmánybíróság ezt követően a mérleg másik serpenyőjében elhelyezkedő
alkotmányos értéket, a sajtó sokszínűségét vizsgálta meg."

........................................

     A médiacégek összefonódása, a gazdasági, illetve versenyjogi
értelemben vett fúziója, amelynek létrejötte és engedélyezése terén a Kormánynak
gazdaságpolitikai hatásköréből eredően széleskörű jogosítványai vannak, nem jelenti
feltétlenül a sajtó sokszínűségének sérelmét. A tulajdonos, akár saját, jól felfogott
gazdasági érdekeit szem előtt tartva, dönthet úgy, hogy médiaportfóliójában minél
szélesebb fogyasztói igényeket kíván kielégíteni, így teret engedve a demokratikus
közvélemény kialakulásához szükséges szabad tájékozódásnak. ( "hogy nem szakad rátok az ég, bazmeg" Sören Kierkegaard, "Válogatott tanulmányok", 1843)

...........................................

     Más szempontból szolgáltat szintén erős grammatikai érvet a Magyar
Takarékszövetkezeti Bank Zártkörűen Működő Részvénytársaság és a Magyar Takarék
Befektetési és Vagyonkezelő Zártkörűen Működő Részvénytársaság összefonódása
közérdekből nemzetstratégiai jelentőségűnek minősítéséről szóló 48/2014. (II. 26.)
Korm. rendelet (igen, ez tény, már Sir George Halliwell a nagy skót jogász, is észrevételezte, hogy bizonyos ocsmányságok precedensként szolgálhatnak bizonyos más ocsmányságok számára)

.............................

 Engedjünk teret egy gondolatkísérletnek.  Tegyük fel, hogy Orbán Viktor nemzetstratégiai szempontból közérdekűnek minősíti azt, hogy bizonyos Viagrával erősen visszaélő, szexuálisan túlfűtött orrszarvúk intim kapcsolatba lépjenek magyar állampolgárok egy csoportjával, akik vagy az Alkotmánybíróság tagjai vagy nem.  És egy bizonyos kifejezést, ami a behatolással kapcsolatos, szemantikailag nem feltételenül szükséges módon, megismétel a rendeletben. 

Továbbra sem feladata az Alkotmánybíróságnak annak tartalmi vizsgálata, hogy a Kormány névre is hallgató Orbán Viktor mit tart nemzetstratégiailag közérdekűnek. A mérlegnek továbbra is van másik serpenyője, amit bátran lehet vizsgálgatni, mondjuk az orrszarvúval folytatott baráti viszony közben.  És szemantikailag, sőt grammatikailag minden annyira áll, oly mereven és kőkeményen, mint Lord Turul Lady Emesében.  

 Mindent lehet. Ez a lényeg. Mindent. Ez a messzidzs. Mindennek megvan az ára, a mi életünknek is, amúgy nem olyan nagy, és mindenről egyetlen ember dönt ebben a drága, édes, országban, aki ezt az árat megszabja. A te árad is. Nincs ezzel semmi baj, mind szemantikai tekintetben, mind grammatikai vonatkozásban. Érdekes módon, ezt a grammatikai vonatkozást, véletlenül,  egy tudományos munkássággal csak mérsékelten rendelkező, de kiemelt kutatóprofesszori állásban az egyik pártállami irányítású egyetemen foglalkoztatott vezető konzervatív értelmiségi felesége is aláírta. Tudom, nincs összefüggés.

 De, van. 

 Holnap egyetemi főkurátor leszel, egy teljesen magánegyetemen, amit közvetlenül irányít az Orbán-család, ha az unokaöcséd átadja azt a kisebb önkormányzati tulajdont valakinek, aki majd befizet egy kisebb összeget egy alapítványba, melynek tulajdonosa apróbb szívességeket tesz valaki másnak, és így tovább, majd hat év múlva a Kúria, majd kilenc év múlva az Alkotmánybíróság kimondja, hogy nincs itt semmi különösebb látnivaló, és minden rendben lesz, mert azt, hogy mi a jogállam, ő mondja meg, a kisember a nagy abáltszalonnával, mindenki szem a láncban, mely láncot valakinek tartania a kell a kezében, mert ugye, ha nem tartaná, akkor leesne az a lánc a földre, és ugye azt azért senki sem akarhatja, és ez így, ahogy van, lánccal, kézzel, unokaöccsel, kuratóriummal, Alkotmánybírósággal, mind tökéletesen megfelel az Alaptörvény szellemének. 

És amúgy, tényleg....

    Tamás Gáspár Miklós írt ma egy cikket "Churchill, a rasszista" címmel, amiből nyilván lesz majd mandinerista dörgedelem. A professzor úr egyik főérve Churchill ellen (ha Tamás Gáspár Miklós TGM, akkor Winston Churchill... inkább kíírom a nevét) az 1943-44-es bengáli éhinséggel kapcsolatos. 

   Tamás professzor mintha teljes mértékben Churchillt tenné felelőssé az éhínségért.

    Amartya Sen Nobel-díjas közgazdász írt egy könyvet Poverty and Famine címmel. És itt van még egy cikk, az 1943-as kormányzati intézkedésekről.

  Bengáliának volt egy helyi kormánya, amelyik együttműködött a Brit Indiai központi kormányzattal, volt egy általános útmutató éhínségek kezelésére, és volt egy speciális bengáli éhinség kódex. Az éhínséget illusztráló tipikus kép Calcuttában készült, ahol az utcán haltak meg a falvakból odamenekült emberek, de összességében Calcutta volt a legkevésbé érintve az éhínségben, ami leginkább a szegény falusi körzeteket érintette. 

    Bengália nagyobb volt, mint Nagy-Britannia. És a klasszikus társadalmi ellenőrzési feladatokat közvetlenül a bengáli kormány látta el. A cikkben pontosan le van írva, hogyan próbálta a Nazimuddin-kormány kezelni a helyzetet, ki mikor és mit csinált (az élelmiszerrel kapcsolatos feladatok minisztere a későbbi bengáli, majd pakisztáni miniszterelnök Huseyn Shaheed Suhrawary volt). Úgy jártak el, ahogy az útmutató leírta, szakmai és politikai konfliktusaik voltak (különösen Suhrawarynak) a központi kormánnyal szemben, és nem tudták pontosan, hogy mi történik. A központi kormányzat sem tudta, Churchill meg még kevésbé tudta. 

   Amartya Sen világossá teszi, hogy a legnagyobb probléma nem a rizshiány volt, hanem az, hogy totálisan elszegényedtek a falusi emberek, és bár voltak piackorlátozó intézkedések, nem tudták elérni azt, hogy a nincstelenek élelmiszert tudjanak vásárolni. A kormányzat(ok) pedig képtelenek voltak megszervezni egy direkt állami elosztási rendszert. Sen nagyon kritikus a brit indiai kormányzattal szemben, akik rosszul kezelték a helyzetet, és nem menti fel a brit kormányt sem. De árnyaltan fogalmaz, és vizsgálata tárgyát tökéletesen ismeri.

  Nem az árnyalt fogalmazás (elég vicces is lenne) az, amit elvárok egy értelmiségitől, hanem azt, hogy legalább próbálja meg a lehetőségei szerint legjobban megismerni vizsgálata tárgyát. Én eltöltöttem egy órát ezzel a két szöveggel, ennyi fért bele, nem vagyok bölcsészprofesszor.

  Winston Churchillnek vannak olyan mondatai, amelyek ma vállalhatatlanok, de ő volt a brit miniszterelnök a legnehezebb órákban, és nem akarom kitörölni a közös emlékezetünkből. Nem fogok nekimenni senkinek azért, mert másképp gondolkozik róla, mint én. Tamás professzort sem szeretném támadni.

  De nem lehet felületesnek lenni akkor, amikor egy országot, a mi országunkat, éppen, az ócska, felületes, tehetségtelen és értéktelen karrieristák rabolják el tőlünk, nem konzervatívok a liberálisoktól, nem jobboldaliak a baloldaliaktól, hanem ócska, aljas és korrupt senkiháziak mindenféle embertől, és az egyetlen, ami megmaradt számunkra a méltóságunk és az intellektusunk. És ezekre vigyáznunk kell. 

      1999 januárjában Szerbia (ekkor még a Szerb Köztársaság és Montenegró államszövetségben volt)  vezetőjét Slobodan Milosevicnek hívták, ő hét évvel később egy hágai börtönben halt meg.

       Milosevic propagandaminisztere egy bizonyos Aleksandr Vucic volt. Ő a háborús bűnös Seselj vajda pártjának egyik vezetője volt. Az ifjú miniszter tiltotta be az Index Rádiót. Nagyjából akkor, amikor a szerb biztonsági erők 45 albánt gyilkoltak meg Racakban. A rendőrség elfoglalta a rádió épületét, amiután a rádió munkatársai egy másik utcába költöztek, de a hivatalos szerb tévé blokkolta a frekvenciájukat. Ezek után az Index áttért a 101 megahertzes frekvenciára, de a rendőrség Vucic utasítására ezt is lehetetlenné tette, ekkor  Studio B épületéből a 107 megahertzes frekvenciával próbálkoztak, de a szerb kormányzat végül ezt is megakadályozta.

        Vucic több szerb újságíró ellen is eljárást indított, akik közül párat el is ítéltek, két hónappal később a B92 televíziót is bezáratta a propagandaminiszter, miután vezetőjét, Veran Maticot, őrizetbe vették. Nemsokára Vucic kiutasította a NATO államok újságíróit Szerbiából. Később a kikindai, a zentai és az újvidéki rádiót is betiltotta. 

        Hogy szép keretes legyen a történet, Vucic ma már jó demokrata és uniós tagságra pályázik. Orbán Viktor  Vucic kétharmados győzelmét ünnepli, és egy közös fotót (amin nem látszik a húsz centis magasság különbség) tett ki a Facebookra. Vucic a mai napig tagadja a racaki mészárlás tényét és időnként agresszíven viselkedik ellenzéki újságírókkal. A dolgok változnak, de azért nem minden dolog változik. 

   Pár napja feltettek egy cikket a netre, amelyben van"Covid-19"," lockdown", "vaccination policies" és gráflimesz.

 "....argue that this general setting is flexible enough to take into account not only the
topology of the social network, or the disparities between different subgroups of
the population, but also the effect of vaccination policies (see Section 5), or the
effect of lockdown (see Section 6), in the spirit of the policies used to slow down
the propagation of Covid-19 in 2020...."

 UPDATE: végtelen dimenziós korlátos lineáris operátorok spektrálsugara is van a cikkben, mint ebben a vincentposztban. 

      Csak a miheztartás végett. 

 A nyilaskeresztes viceházmester Szakács Árpád nemcsak Romsics akadémikust támadta meg, hanem Ablonczy Balázs történészt is, a "polgári underground" a.k.a. UFI a.k.a. Mandiner egykori Oli bácsiját.

 Ma a Mandiner Bolondkásler Trianonról szóló dilinyóját reklámozza, Oli bácsit nem védték meg.

 Ablonczy Balázs Lendület-ösztöndíjas történész, kiváló munkát végez. Lehet, hogy a FIDESZ-re szavaz, nem tudom, nem is érdekel. Azt tudom, hogy amikor az elmebeteg antiszemiták szabadkőműveseznek és Oli bácsit mocskolják, finomhangú, a kor problematikájárara érzékenyen reflektáló értelmiségiként,  a középső ujjam csak be kell mutatnom Szakács gyepütestvérnek.