Ma az Alkotmánybíróság eldöntötte, hogy nem ütközik az Alaptörvénybe, hogy Orbán Viktor nemzetstratégiai jelentőségűnek minősítette a rezsimlapok összefonódásából keletkezett KESMA sajtókonglomerátum megalapítását.
Két alkotmánybírónak volt különvéleménye a kérdésben (Schanda és Szalay), egy pedig (Czine) párhuzamos indoklást fűzött a döntéshez.
A többségi véleményben a következők szerepelnek. (tudom, hogy hosszú, de érdemes elolvasni, mert kiderül belőle, hogy..... és itt, jogi képviselőnk kérésére, a mondat befejezésétől eltekintek)
"Az Alkotmánybíróság rámutat arra, hogy az indítványozók állításával szemben az R.
kifejezetten megnevezi a konkrét közérdeket: az R. az érintett médiacégek
összefonódását minősíti közérdeknek. A konkrét közérdek ezen megállapítása
egyenesen következik az R. érintett szakaszának nyelvtani értelmezéséből. Nincs
ugyanis nyelvi ok arra, hogy az érintett mondat befejező részében az összefonódás
szót a normaszöveg megismételje, azt azonban mégis megteszi: a felsorolt
vállalkozások „Közép-Európai Sajtó és Média Alapítvány […] általi megszerzésével
megvalósuló összefonódást közérdekből nemzetstratégiai jelentőségű
összefonódásnak minősíti.” A mondat ezen záró része nyelvtanilag értelmes lenne az
összefonódás szó első előfordulásának elhagyásával is, például a következő
formában: a felsorolt vállalkozások „Közép-Európai Sajtó és Média Alapítvány […]
általi megszerzését közérdekből nemzetstratégiai jelentőségű összefonódásnak
minősíti.” Mivel az Alaptörvény 28. cikke értelmében az Alaptörvény és a jogszabályok
értelmezésekor azt kell feltételezni, hogy a józan észnek és a közjónak megfelelő,
erkölcsös és gazdaságos célt szolgálnak, az Alkotmánybíróságnak az érintett
normaszöveg értelmezésekor a józan ész, a közjó és a gazdaságosság alapján azt kell
alkotmanybirosag.hu
feltételeznie, hogy az „összefonódás” szó szemantikailag nem feltétlenül szükséges
ismétlésének jelentősége van.........................
A fentiekben már kifejtésre került, hogy az Alkotmánybíróságnak nem feladata annak
tartalmi minősítése, hogy a Kormány mit tart nemzetstratégiai szempontból
közérdeknek..........................
Az Alkotmánybíróság ezt követően a mérleg másik serpenyőjében elhelyezkedő
alkotmányos értéket, a sajtó sokszínűségét vizsgálta meg."........................................
A médiacégek összefonódása, a gazdasági, illetve versenyjogi
értelemben vett fúziója, amelynek létrejötte és engedélyezése terén a Kormánynak
gazdaságpolitikai hatásköréből eredően széleskörű jogosítványai vannak, nem jelenti
feltétlenül a sajtó sokszínűségének sérelmét. A tulajdonos, akár saját, jól felfogott
gazdasági érdekeit szem előtt tartva, dönthet úgy, hogy médiaportfóliójában minél
szélesebb fogyasztói igényeket kíván kielégíteni, így teret engedve a demokratikus
közvélemény kialakulásához szükséges szabad tájékozódásnak. ( "hogy nem szakad rátok az ég, bazmeg" Sören Kierkegaard, "Válogatott tanulmányok", 1843)...........................................
Más szempontból szolgáltat szintén erős grammatikai érvet a Magyar
Takarékszövetkezeti Bank Zártkörűen Működő Részvénytársaság és a Magyar Takarék
Befektetési és Vagyonkezelő Zártkörűen Működő Részvénytársaság összefonódása
közérdekből nemzetstratégiai jelentőségűnek minősítéséről szóló 48/2014. (II. 26.)
Korm. rendelet (igen, ez tény, már Sir George Halliwell a nagy skót jogász, is észrevételezte, hogy bizonyos ocsmányságok precedensként szolgálhatnak bizonyos más ocsmányságok számára)
.............................
Engedjünk teret egy gondolatkísérletnek. Tegyük fel, hogy Orbán Viktor nemzetstratégiai szempontból közérdekűnek minősíti azt, hogy bizonyos Viagrával erősen visszaélő, szexuálisan túlfűtött orrszarvúk intim kapcsolatba lépjenek magyar állampolgárok egy csoportjával, akik vagy az Alkotmánybíróság tagjai vagy nem. És egy bizonyos kifejezést, ami a behatolással kapcsolatos, szemantikailag nem feltételenül szükséges módon, megismétel a rendeletben.
Továbbra sem feladata az Alkotmánybíróságnak annak tartalmi vizsgálata, hogy a Kormány névre is hallgató Orbán Viktor mit tart nemzetstratégiailag közérdekűnek. A mérlegnek továbbra is van másik serpenyője, amit bátran lehet vizsgálgatni, mondjuk az orrszarvúval folytatott baráti viszony közben. És szemantikailag, sőt grammatikailag minden annyira áll, oly mereven és kőkeményen, mint Lord Turul Lady Emesében.
Mindent lehet. Ez a lényeg. Mindent. Ez a messzidzs. Mindennek megvan az ára, a mi életünknek is, amúgy nem olyan nagy, és mindenről egyetlen ember dönt ebben a drága, édes, országban, aki ezt az árat megszabja. A te árad is. Nincs ezzel semmi baj, mind szemantikai tekintetben, mind grammatikai vonatkozásban. Érdekes módon, ezt a grammatikai vonatkozást, véletlenül, egy tudományos munkássággal csak mérsékelten rendelkező, de kiemelt kutatóprofesszori állásban az egyik pártállami irányítású egyetemen foglalkoztatott vezető konzervatív értelmiségi felesége is aláírta. Tudom, nincs összefüggés.
De, van.
Holnap egyetemi főkurátor leszel, egy teljesen magánegyetemen, amit közvetlenül irányít az Orbán-család, ha az unokaöcséd átadja azt a kisebb önkormányzati tulajdont valakinek, aki majd befizet egy kisebb összeget egy alapítványba, melynek tulajdonosa apróbb szívességeket tesz valaki másnak, és így tovább, majd hat év múlva a Kúria, majd kilenc év múlva az Alkotmánybíróság kimondja, hogy nincs itt semmi különösebb látnivaló, és minden rendben lesz, mert azt, hogy mi a jogállam, ő mondja meg, a kisember a nagy abáltszalonnával, mindenki szem a láncban, mely láncot valakinek tartania a kell a kezében, mert ugye, ha nem tartaná, akkor leesne az a lánc a földre, és ugye azt azért senki sem akarhatja, és ez így, ahogy van, lánccal, kézzel, unokaöccsel, kuratóriummal, Alkotmánybírósággal, mind tökéletesen megfelel az Alaptörvény szellemének.
És amúgy, tényleg....
