Örülünk, Vincent?

Gerő András a Galamuson leantiszemitázta Romsics Ignácot.  A címet és a konklúziót jotunder vincenttárs világosan jellemezte. Aljas.

Magam a tartalmi érvekkel foglalkoznék.

A vád alapja az, hogy Romsics Magyarország huszadik századáról írott cikkeiben és könyvében több ízben is szerepelteti a zsidó jelzőt egyes szereplők jellemzésekor. E szereplők — a Tanácsköztársaság vezetői, valamint a Rákosi rendszert támogató értelmiségiek — megítélése vitatott, többnyire negatív. Gerő szerint a zsidó jelző szerepeltetése ezekben a bekezdésekben a klasszikus magyar antiszemita történelem- és társadalom-értelmezés kifejeződése. Gyáni Gábornak igaza volt, mondja: aki a zsidó jelzőt ilyes környezetben alkalmazza, a szép történelmi hagyományokra visszatekintő magyar antiszemita összekacsintást képviseli.

„Az antiszemitizmus olyan sajátos kép a zsidóságról, amely alkalmas a zsidósággal szembeni gyűlölet kifejezésére. Az antiszemitizmus szóbeli vagy fizikai megnyilvánulási formái irányulhatnak zsidó- vagy nem zsidó emberek ellen, személyes tulajdonuk ellen, valamint zsidó közösség intézményei és vallási létesítmények ellen” – írják az antiszemitizmus.hu, a magyar antiszemita megnyilvánulások monitorozására létrehozott honlap szerkesztői (akik amúgy a Szombat című zsidó kulturális hetilap munkatársai).

Romsics Ignác nem szorul a védelmemre; méltatlan volna még megvédeni is. Ha Romsics antiszemita, akkor ki nem antiszemita? Aki soha nem írja le a „zsidó” jelzőt vagy főnevet?

„A kormány célja egy olyan ütőképes állam megteremtése, amely sokkal kevesebbe kerül, sokkal hatékonyabb, sokkal átláthatóbb és sokkal polgárközelibb a korábbinál.”

Tudott, hogy Orbán csodaországában minden fogalom képlékeny, nem, még csak az sincs, hogy pont az ellenkezőjét jelentené annak, amit boldogabb sorsú országokban jelenteni szokott, hiszen ha így lenne, az végső soron kiszámítható, élhető országot is eredményezhetne: nőtt, mondja Orbán (vagy valamelyik csinovnyikja), és mindenki érti, hogy: csökkent. Nem, itt a kafkai víziót tökéletesen implementálták, ha azt mondja Balog atyámfia, hogy „polgárközelibb” az nem azt jelenti, hogy, és még csak az ellenkezőjét sem jelenti, hanem bármit jelent és semmit, egyszerre. Nem nagyon lehet viszonyulni hozzá, hiszen ha valamiről nem tudom, hogy mi, nem is tudok vele mit kezdeni.

A magánnyugdíj-pénztári szektor fölött elült a lőporfüst, a Nemzeti Dúlás kormányának seregei épp más vidékeken menetelnek dicsőségesen a semmibe. Március 31-ével lejárt a magánnyugdíj-pénztárakban maradt, alig százezernyi tag törvényi határideje az állami nyugdíjrendszerbe visszalépésre. A kormány előzőleg megígérte (már amennyiben a kormány ígérete bárkinek is jelent még valamit), hogy a tagok a pénztári tagságuk idejére teljes jogú állami nyugdíjjogosultságot szereznek. Ez egyrészről nemes gesztus, mert közénk is lövethettek volna, másrészt viszont próbált volna Matolcsy György teljes járulékfizetés után részleges nyugdíjat ajánlani...

Egy dolog viszont kiderült: Orbán Viktor és kormánya végig hazudott mindenben.

Hazugság volt a szektor rossz befektetési teljesítményéről megfogalmazott vád, mivel maga az állam még rosszabb befektetési eredményt produkált a lenyúlt vagyonon.

Hazugság volt az egyéni számla ígérete. Másfél éve megmondtuk, és úgy is lett: az Orbán-kormánynak esze ágában sincs egyéni számlás nyugdíjrendszert bevezetni.