Ja, és még Kafka is eszembe jutott, Coetzee-n keresztül, Michael K élete és kora, de címbe ennyi manapság már nem zsúfolható bele, bezzeg néhány száz évvel ezelőtt! Szóval egy kis irodalmibb kurvaanyázás jönne, de előtte fohászkodjunk egyet Balog tiszteletessel:
„A kormány célja egy olyan ütőképes állam megteremtése, amely sokkal kevesebbe kerül, sokkal hatékonyabb, sokkal átláthatóbb és sokkal polgárközelibb a korábbinál.”
Tudott, hogy Orbán csodaországában minden fogalom képlékeny, nem, még csak az sincs, hogy pont az ellenkezőjét jelentené annak, amit boldogabb sorsú országokban jelenteni szokott, hiszen ha így lenne, az végső soron kiszámítható, élhető országot is eredményezhetne: nőtt, mondja Orbán (vagy valamelyik csinovnyikja), és mindenki érti, hogy: csökkent. Nem, itt a kafkai víziót tökéletesen implementálták, ha azt mondja Balog atyámfia, hogy „polgárközelibb” az nem azt jelenti, hogy, és még csak az ellenkezőjét sem jelenti, hanem bármit jelent és semmit, egyszerre. Nem nagyon lehet viszonyulni hozzá, hiszen ha valamiről nem tudom, hogy mi, nem is tudok vele mit kezdeni.
Lehetne arra építeni valamiféle megélési, túlélési, kibírási stratégiát, hogy magamat, mint polgárt kívül helyezem ezen az egészen, megpróbálni valamiféle kívülállóként létezni ebben az egész börleszkben, már persze ha lehetne, de nem lehet. Ugyanúgy járunk, ahogyan Coetzee hőse, Michael K, akármennyire is keressük a kerülőutakat óhatatlanul időről-időre beszippant minket ez a begombázott hazai valóság, és abból veszteség nélkül kijönni igen nehéz.
Fogyasztóvédelmi nemsorozatom előző darabja is valami ilyesmiről szólt, arról, hogy az államot a kurvaannyába küldő polgár ezt a balogi értelemben vett „polgárközeliséget” nem mindig tudja elkerülni, van az úgy néha, hogy az állam szó szerint jobbról belejön, teljesen szabálytalanul, és ilyenkor sajnos a polgár ha akarja, ha nem kénytelen megtapasztalni a hatalom polgárközeliségét. Kis, mondhatni pitiáner ügyek ezek, de ha jobban belegondolunk ilyen apró-cseprő ügyek teszik ki az életünket, és igazán ezek a bosszantóak, nem az, hogy Gyurcsány most átalbaszta a Bajnait, vagy sem, vagy hogy Kövérnek megengedi-e végre a román jogállam, hogy újratemesse Székelyudvarhelyen Vértesszőlősi Sámuelt. Lenne az embernek, a polgárnak valamiféle igazságérzete, és ez nem csak azért fontos, mert az ilyesmiből remek irodalmi és egyéb alkotások születnek, hanem azért is, mert a migrációs statisztikák alapján erősen gyaníthatjuk, hogy a modern kori népvándorlás iránya egyértelműen az igazságtalan rendszerű országok felől az igazságosabb államok felé mutat. Jobb ott élni, ahol a polgár igazságérzetébe nem brunyálnak bele trambulinról, ez van.
És akkor a lényeg. Van ez az aprócska probléma, jelesül, hogy akármennyire is fogyunk még mindig túl sokan vagyunk. Vagy csak bután oldjuk meg a Bokréta belakását, tudja a franc, a lényeg, hogy Budapesten nincs annyi közterület, mint amennyit a polgárok az autóikkal elfoglalni szeretnének. Ki kell tehát találni valamiféle rendszert, ami valamilyen szinten kezelni próbálja ezt a problémát, és a budapesti kerületek időről-időre ki is találnak, például a Centrum Kft.-t, ami olyan remek megoldásnak bizonyult, hogy ember nincs az országban, aki úgy gondolná, hogy Fürst György, a szóban forgó káefté korábbi vezetője és nem mellékesen ex-alpolgármester érdemtelenül lenne boldog Rolls Royce-tulajdonos.
Szóval a köz területeit a közösség választott elöljárói hatékonyan, átláthatóan, és nem utolsó sorban Rolls Royce-közelien polgráközelien kezelik. Persze időnként felmerül a polgárban a gyanú, hogy az eredeti cél, tehát a köz területének valamiféle igazságosabb allokálása az arra igényt formáló polgárok részére hogy is mondjam csak finoman, háttérbe szorul, mint szempont, és előtérbe kerül a pénzbehajtás, mint másik szempont, és a polgár tán még ezt is megérti, mert olvassa, hogy milyen kibaszottul drága tud lenni egy ilyen rojszrojsz, még használt állapotban is. De polgár nem retten el, ilyen a világ, mindenhol szedik a vámot, időnként igazságtalanul is, sebaj, majd ha polgár is így jár majd megkeresi jól az igazságát és a kizökkent akármik legalább egy picit a helyére kerülnek. Kohlhaas Mihály is erről híresült el: rendes, becsületes átlagpolgár, megadta mindenkinek, amit meg kellett adni, élte az átlagos polgárok életét, ám egy szép napon egy kisebb igazságtalanság érte őt, ami még nem lett volna akkora baj, a nagyobb abból lett, hogy ezt a szívére vette és elkezdte keresni az igazságát.
Van így időnként. Meggyőződésem szerint nem az a jó rendszer, amelyik soha nem hibázik, hanem az, amelyikben az esetleges hibák kezelésére korrekt, igazságos, hatékony, átlátható és lehetőleg olcsó alrendszer működik. Ha például a polgár Budapest főváros Ferencváros nevű kerületében a köz területének a használata során némi igazságtalan vámmal megbaszattatik, és úgy érzi, hogy neki ebben az ügyben kábé ezer százalékig igaza van kihez fordulhat, ha ezt az igazságát meg szeretné keresni?
Az AllSys Management Kft.-hez.
Ők válaszolnak az igazságát kereső polgárnak, pecsét, aláírás, aszongyahogy: Ferencvárosi Parkolás Ügyfélszolgálat közreműködő partnere. No, ha ennél a cégnél kell keresni azt a bizonyos igazságot, legalább nézzük már meg, hogy kik is ők, vajon miért pont hozzájuk szervezték ki ezt a számomra nem annyira kiszervezhetőnek tűnő feladatot?
A nyilvánosan elérhető cégadatok szerint az AllSys Management Kft. egyik tulajdonosa Dr. Fonyó Károly. Hoppá, de ismerős a neve! Ja, igen, ő az, aki Simicska Mahir Cityposter káeftéjének vezető tisztségviselője volt, és ugyancsak ő az, aki közel nyolcmillió közgéppénzt kapott „lakossági tájékoztatásra a Szociális Konzultáció 2011. keretében”. Tehát ennél a cégnél kellene a polgrának keresnie az igazságát, van-e még valakinek kérdése?
Mert nekem már nincs. Lenyúltak, csúnyán és igazságtalanul átalbasztak, de nekem semmi kedvem elindulni a Kohlhaas Mihály-i úton. Kihez fordulhatnék? Simicska Lajos bizalmasához? Szájernéhez? Alkalomadtán Polthoz, vagy a rendőrséghez? És ha az utóbbi Vizoviczki cégéhez szervezi ki az ügyemet? Ja, nem, ő most nem ér rá, akkor az utódjához. Menjek végig egy úton, egy olyan úton, amelyiknek az első állomásán Simicska spanja zavar el, majd a végén, ha Strasbourgban nyernék akkor meg a hazai igazság felkent legfőbb őre, Navracsics „tanár úr” hajt el a vérbe, hogy járni jár nekem az igazság, de jutni nem jut, mert csak. Lám, Franatolónak is járna, de neki se jut. Navracsics Viviane Redingnek ilyesmiket képes írni egy másik ügy, az ír gázoló ki nem adatása kapcsán:
"Navracsics Tibor a Viviane Redingnek küldött levelében kiemelte: "több mint sajnálatos" és "teljes mértékben összeegyeztethetetlen" az európai elfogatóparancsról szóló 2002-es tanácsi kerethatározat szellemével, hogy bár a szabályozást egy tagállam elfogadta, bűncselekményt okozó állampolgára mégis mentesülhet a büntetőjogi következményektől.
Ugye a Magyar Állam is elfogadta azt a bizonyos másik szabályozást és azzal azt is elfogadta, hogy a strasbourgi ítélet rá nézve kötelező, de azt ívesen leszarni Navracsics szerint már összeegyeztethető a mivel is. Vagy forduljak egyenesen Kövérhez, a törvénygyár üzemvezetőjéhez, aki a román államot figyelmeztetgeti a jogállamiságra, valami újratemetési bumáska kapcsán, miközben elfelejti, hogy az ő utóbbi két évük kábé arról szólt, hogy ha valami egészen aprócska akadály került az orbáni úthenger útjába péntek estéről hétfő reggelre szartak egy lexet? A románok miért is lennének ennél hülyébbek, tessék megnézni Pontát ahogyan szétszórta a plágiumbizottságot, mit képzel Kövér, csak ő az egyedüli farkát ingerülten lóbáló primitív törzsfőnök a közeli legelőkön?
Nincs mit tenni, be kell látni, hogy ez a nép csak így tud közösségként működni. El kell felejteni az ilyen posztmodern blablákat, mint jogállam, igazságosság, el kell felejteni, azt is, hogy bizalom, mert bízni csak akkor lehet, ha tudom, hogy probléma esetén van reális, hatékony, átlátható és polgárbarát módja az igazság keresésének. Tudomásul kell venni, hogy ez egy törzsi társadalom, igyekezni kell jóban lenni azzal, aki éppen a leghitelesebben rázza a lándzsáját, vagy ha nem akar az ember jóban lenni vele, mert akkora egy utálatos baromnak tartja, akkor igyekeznie kell őt elkerülni, valamint ahol és amikor lehetősége adódik viszontátalbaszni, viszontmeglopni és viszontigazságtalannak lenni vele. Hogy ettől még szarabbul fog működni az ország? Ja, így van, és? Baj? Nem úgy tűnik, hogy ez komolyabban zavarna bárkit is.
Jó lenne hinni tudni abban, hogy mégiscsak van Isten, mert akkor legalább ez a Balog, legalább ez megkapná a magáét idővel. Már ha tényleg úgy működik a dolog, ahogyan arról mesélnek, és nem úgy, hogy teszem azt a Kaporszakállú is kiszervezi az utolsó ítéletet mondjuk valami melegtűrőbbnek elgondolt lénynek, és akkor még ez a kibaszott Balog is megússza.
