Az utóbbi időben többfelől megkerestek minket IRL, egyebek közt e rovatról érdeklődve. Olyan kérdéseket feszegettek, mint hogy mitől vers a vers és mitől borzalmas. Ez úton is igyexem elhárítani mindenféle közvetlen választ, méghozzá kompetencia hiányában. Meggyőződésem, hogy mindenkinek más borzalmas, más és másért tetszik. Így például (amint ezt tapasztalhattátok) Katona László nagy kedvencem, de ha valaha is dönthettem volna bármiféle közpénzek felhasználásáról, egészen biztosan nem támogattam volna költői életművének megjelentetését. Pincehely önkormányzata viszont igen — szépen mutatva, hogy nekik még nálam is jobban tetszik. Arról pedig, hogy mi a vers, Szörnyeteg Lajosnak pl. egészen más a véleménye, mint Aromónak, és akkor még folytathatnám.
Szóval, a leghelyesebb, ha a vers mibenlétének meghatározását magára a költőre hagyom: lássuk, mit gondol erről Katona László!
Rímelő versekben
Rímelő versekben
van élő gondolat,
hol az agy nem ázott
köteleket szaggat!
Rímelő versekben
van komoly gondolat,
hol az ember agyát
nem szövi fondorlat!
Rímelő versekben
van rend, és van szabály,
hol a vers programja
nem csak egy nagy talány!
Rímelő versekben
vannak igazságok,
ott nem burjánoznak
pornók és gazságok!
Rímelő versekben
szól hozzánk a lélek,
hogy ne tegyünk ellent
jónak, és a szépnek!
Rímelő versekben
nem terem zagyvaság;
"fából-vaskarika",
mint gyakran manapság!
Rímelő versekben
él a hazaszeretet,
jó tanács felnőttnek,
és a gyermekeknek!
Rímelő versekben
nincs meghunyászkodás;
bármely "jött-ment" rendszert
spontán kiszolgálás!
Rímelő versekben
szól hozzánk az ISTEN;
"Szeresd a népedet,
s éljél becsületben!"
Természetesen ne feledkezzünk meg arról, hogy a vers zene nélkül afféle féllábú óriás: a költemény akkor kész, ha meg is zenésítették. Szóval, idézzük ide gyorsan-gyorsan azt is, hogy Katona László szerint mi és milyen is az a bizonyos zene...
A ZENE
Szívemben szunnyadó ősi mély érzések,
