Örülünk, Vincent?

     Az Alapjogi Központ nevű állambiztonsági szerv, keszuljetek.hu néven szólítja fel a fajmagyarságot arra, hogy készüljön. 

"Ott vagyunk a győzelem kapujában, és következő nemzedék feladata a döntő ütközet megvívása – hogy Szent István koronájának minden ékköve újra ragyoghasson.

"Adódjatok össze és készüljetek, minden nap készüljetek!"

 "A túlélés képessége ezredéves magasságba emelte horizontunkat: teljesítményünk feljogosít minket történelmünk folytatására."

"Megértjük, hogy mi magunk vagyunk a legendás felmentő sereg, akikre vártunk."

 

    Bár egy halk anyátokpicsáját elmormolnék, de mást nem nagyon tudok ehhez hozzátenni.

     Domokos Gábor professzor hosszabb interjút adott a Qubitnak a felfedezéséről, hogy a testek kockaszerű darabokra esnek szét. 

   Egy részlet az interjúból:

     "Itt a Műegyetem kertjében, ahol ülünk, zúzott kő van a lábunk alatt. Ha felmarkolunk egy adagot ezekből a kövekből, látjuk, hogy vannak éleik, lapjaik, csúcsaik, ezeket meg is lehet számolni. Az állításunk, hogy ha elég sokat markolunk föl, és kiszámoljuk ezen számok átlagát, akkor az pont a kockának fog megfelelni: átlagosan 6 lap, 8 csúcs és 12 él lesz. Az az érdekes, hogy ez mindig is így volt, és mindenütt így van, más bolygókon is. A Marson lévő töredezett köveket már konkrétan is vizsgáltuk, teljesen megegyeznek a Földön látottakkal, de a Bennu aszteroidán is hasonló formákat találtak. Természetesen próbáltuk meg is magyarázni, hogy miért történik így, de maga a jelenség rendkívül egyszerű."

  A cikkben nem bizonyították be ezt az állítást, hanem egy számítógépes szimulációt alkalmaztak, és az eredmény nagyjából az lett, amit vártak. Konkrétan azt csinálták, hogy véletlenül felvettek ötven pontot egy kockában, majd a pontokon keresztül véletlen síkokat fektettek és megnézték, hogy milyen darabokra vágják a kockát a síkok. Ekkor vették észre, hogy átlagosan 6 lapjuk lesz, 8 csúcsuk és 12 élük. Akárcsak a Bennu aszteroidán. Nem, nem magyarázták meg. Észrevették, hogy ez közelítőleg így van, és azt mondták, hogyha sokkal több síkot vennének fel, akkor még pontosabban lenne így, mert miért lenne másképp. 

   Az alábbiakban nem a saját bizonyításom közlöm, de ez annyira egyszerű, hogy egy gimnazista is rájöhet.  Ez nem szimuláció, nem sejtés, nem bizonygatás, hanem egy aránylag egyszerű teljes bizonyítás.

   Nincs én nekem semmi bajom Domokosékkal, ők nem részei a történetnek. De ezen a napon, amikor a hazugság normává válik, amikor az igazság már politikai terméknek sem alkalmas, amikor a vita szavak véletlen egymás mellé helyezését és fenyegetőzést jelent, szeretnék leírni egy darab igazságot a Vincentre. Ez csak egy igazság-performansz. 

 ......

Azt fogjuk belátni, hogyha nagyon sok síkkal vágnánk szét a kockát, akkor nagy valószínűséggel már nagyon közel lenne az átlagos lapszám a 6-hoz, az átlagos élszám a 12-höz, az átlagos csúcsszám a 8-hoz. Ez az az állítás, ami valójában nincs bebizonyítva Domokosék cikkében, csak állítják, hogy ennek így kell lennie.

1. A valóságos véletlenség nem is olyan nagyon fontos. Az a lényeg, hogy elég véletlenszerű legyen a szétvágás, ami persze a Domokosék véletlen csúcs, véletlen sík modelljében teljesül, de abban a modellben valójában sokkal többet is lehet mondani, ha pontosan látnák, hogy mit is approximál a modelljük (az ún. Poisson Plane Tesselationt, amiről rengeteget írtak már a világban).

2. Tegyük fel, hogy n sík elég véletlenül szétvágja a kockát t darabra. Legyenek a darabok csúcsszáma \(A_1, A_2,\dots A_t\). 

3. A véletlenszerűség miatt a keletkező csúcsoknak csak egy jelentéktelen része lesz a kocka határán. A darabok nagy része nem érintkezik a határral. Ugyancsak a véletlenszerűség miatt ezeknek a belső daraboknak mindig lesz egy legalsó pontja. És minden belső csúcs pontosan egy darabnak lesz a legalsó pontja. Az is igaz, hogy minden ilyen csúcson három darab sík fog átmenni. Ergo, minden ilyen csúcs nyolc darabhoz fog tartozni. 

4. Tehát, \( \sum_{i=1}^t A_i \) jó közelítéssel 8T-vel egyenlő. Ergo, az átlagos csúcsszám valóban nagyon közel van 8-hoz. Ezt már meg is kaptuk. 

5. Egy adott darabban, minden csúcsból három él fut ki (hiszen minden belső csúcsban három sík metszi egymást, lokálisan ez úgy néz ki, mint a kockában, csak a szögek különböznek), az élek száma nagyjából 12T lesz. Ergo, az átlagos élszám nagyon közel lesz a 12-höz. 

6. Euler tétele szerint  konvex testekre (és a darabok azok) igaz, hogy a csúcsok száma mínusz az élek száma plusz a lapok száma egyenlő 2-vel. Ergo, nagyjából 6T lapja van a kockáknak, tehát az átlagos lapszám közel van a 6-hoz. 

Ennyi. 

       Vidnyánszky Attila a Bayer-Huth-Szakács-féle agresszív tehetségtelen senkiháziak nyelvét beszéli. Minden hatalom az övé, lassan a teljes magyar színházi életet ellenőrzi, de közben papagájként ismételgeti azt, hogy vissza kell venni a zsidóktól a Színművészeti Egyetemet. A Bayer-Huth-Szakács-féle agresszív tehetségtelen senkiháziak nyelvét, a különítményesek, keretlegények, nyilas firkászok nyelvét már a huszadik század első felében megismertük. Azon a nyelven a nemzeti nemzsidót jelent, a keresztény is nemzsidót jelent, nem olyan bonyolult.

      A szabadkőműves, a kozmopolita, a nemzetietlen liberális, vagy ahogy sutyerákéknál mondják, libernyák jelenti a zsidót, de a zsidó azt jelenti, vagy inkább jelöli,  aki megkérdőjelezi a  magyar keresztény úri/orbáni osztály  szupremáciáját, akár 1938-ban, akár 2020-ban. És bár lehetséges, hogy annak a zsidónak a szépszüleje Galíciából származott, de az is lehet, hogy mind nagyapja gróf galántai és fraknói Esterházy Móric, mind dédapja gróf nagykárolyi Károlyi Gyula a Magyar Királyság miniszterelnökei voltak. 

       Csoóri Sándor írta a Nappali Holdban:

     " Rossz kedvvel mondom, de ki kell mondanom: mindaddig gyötrelmesen roncsol például a zsidóneurózis Magyarországon, ameddig a magyarságneurózis szétzülleszti tartásunkat. Mi, nemzetiek, ezt a lassú belső építkezést kezdtük el a hatvanas évek közepe, s vége felé. De mivel közvetlenül nem végezhettük, ki kellett hát „találnunk” valami hasonmás témát, amely a gondolatokat képviseli."

     " Természetesen mindig voltak és lesznek Szerb Antalok, Radnótik, Sárközi Györgyök, Vas Istvánok, Harag Györgyök, Orbán Ottók, Konrád Györgyök, Faludy Györgyök és Zala Tamások, de ahogy manapság egyre határozottabban érződik, fordított asszimilációs törekvések mutatkoznak az országban: a szabadelvű magyar zsidóság kívánja stílusban és gondolatilag „asszimilálni” a magyarságot. Ehhez olyan parlamenti dobbantót ácsolhatott magának, amilyet eddig még nem ácsolhatott soha."

       Ez nem a Bayer-Huth-Szakács-féle agresszív tehetségtelen senkiháziak nyelve. Ez sem teljesen veszélytelen nyelv,  kissé hasonlatos Németh László Faj és Irodalmához (ami  még szintén nem a Bayer-Huth-Szakács-féle agresszív tehetségtelen senkiháziak nyelve).

      "A zsidó test és a zsidó szellem akárhogy keveredik európaiak közé, tüstént kiismerszik. Társadalmi életük is rendkívül elkülönült, vagy legalábbis egész más belül, mint nem zsidók felé. "  

      De tézisem szerint, valójában csak formailag hasonlatosak ezek a szövegek. Csoóri úgy gondolta, hogy megengedheti magának ezeket a mondatokat, és talán meg kellett volna engedni neki ezeket a mondatokat, azzal a feltétellel, hogy hajlandó őket nyíltan megvitatni. Csoóri szerette azokat a zsidókat, akikről beszélt, barátaiként szerette, irodalmi értelemben testvéreiként, Csoóri felismerte a saját  neurózisát és ki akarta beszélni. 

      Vidnyánszkyt nem bocsánatkérésre kell felszólítani, hanem arra, hogy mondja el nyíltan, mi a baja. Csoóri nem mondhatta el mi a baja, mert nem lehetett azt mondani neki, hogy Sanyikám, mekkora faszság ez már, de figyelj, üljünk le egy pohár borra, és beszéljük már meg ezt végre. Nem mondhatta el, de erről senki sem tehet, rossz helyen, rossz időben mondott egy nagyszerű ember, jó szándékkal, nem túl okos mondatokat.

      Az nem kérdés, hogy Vidnyánszky Attila nem érdemli meg, hogy meghallgassák, de akkor most hallgassák meg őt érdemtelenül. És vegye tudomásul, hogy bátran és emelt hangon fognak vele vitatkozni. A kurva életbe, egyszer ezt ki kell beszélni, mert nem lehet, hogy a hazám nyelve a Bayer-Huth-Szakács-féle agresszív tehetségtelen senkiháziak nyelve legyen.  Vidnyánszky művész. Szerintem, évek óta nem találja a hangját, ezért is olyan mocskosul frusztrált és neurózisos, de attól még művész. És arra kell kényszeríteni, hogy művészként beszéljen művészetről, művészeknek.

     Elmondhatja, hogy szerinte kik és mikor gáncsolták a nemzeti és keresztény színházat Magyarországon, de akkor el kell mondania, hogy mit is jelent számára a nemzeti és keresztény színház, hogyan helyezi el a nemzeti és keresztény színházban Csehovot, Ibsent és Tennessee Williams-t, aki ugye nem volt zsidó, hanem még rosszabb, ún. "más" (valakinek el kellene mondania Vidnyánszkynak barátilag, hogy menjen már a picsába a másságozásával).

    Elmondhatja azt is, hogy miért gondolja, hogy a Bánk bán a legjelentősebb magyar dráma (ezt gondolja), miért is tartja időszerűnek.  És mondja meg, hogy mi a baja a kortárs magyar drámákkal, miért gyűlöli ennyire Pintér Bélát, miért nem figyel a mai magyar színházra, komolyan gondolja-e, hogy Ascher, Alföldi, Székely és Zsámbéki nem százszor értékesebb művészek, mint a Cseke/Balázs Péterek. Hogy tényleg mit gondol azokról, akik szemben ülnek vele, mondja szépen az arcukba, de egyenesen, ne sunyin, mintha valamelyik origós kurvának sírná el, hogy még mindig nem bomolhat kedvére a Vas utcában. 

    Ma Magyarországon el lehet sunnyogni a dolgok kimondását, azzal, ha valaki bebújik Orbán háta mögé, pláne ha a valagába. Itt azonban a színművészetis gyerekek életére megy ki a játék, egyenes beszédre kell kényszeríteni Vidnyánszky Attilát, arra, hogy a fehéret fehérnek, a feketét feketének nevezze. 

  Végig kell hallgatni, és igenis meg kell próbálni megérteni, nem az orbánista apparátcsikot, hanem a hajdani művészt,  de arra is kell kényszeríteni, hogy egyszer az életében hallgassa meg azokat, akikről azt állítja, hogy valamilyen különös, vélhetően genetikai okból, alkalmatlanok arra, hogy a keresztény és nemzeti ideákat felfogják.

   Ezt a partit egyszer le kell játszani, egyszer ezt a szart ki kell beszélni, mert nemcsak az Orbán-rendszerbe, hanem a kollektív neurózisba is bele lehet dögleni. 

      Nyilvánosságra hozták a Times Higher Education 2021 listát. Nincsenek meglepetések. Továbbra is a Semmelweis Egyetem van a legelől, egyedül a legjobb ötszázban (401-500). ELTE 601-700, Pécs 601-700.

      Tegnap adták ki az ERC Starting Grant (ez a klasszikus európai tudományos grant)-et.  A 436 nyertes pályázatból egy jön Magyarországra (ELTE), de öt nyertes magyar állampolgár. 

      Hat osztrák egyetem van a Semmelweis előtt  és 11 osztrák intézmény nyert az ERC-n.     

       Oroszország nemzeti és keresztény.  Szergej atya, a koronavírustagadó exrendőr szobája falán II.Miklós cár és Joszif Visszarionovics Sztálin  mosolyog egymásra. Oroszország Anyácska leghűbb fia a KGB volt kelet-németországi rezidense Vlagyimir Vlagymirovics, minden oroszok prezidentje for lájf. Ott a Mavzalej Lényina a Krasznaja Plósagyon, hát a Lenin elvtárs inkább csak fekszik, de nincs rossz kedve. Amíg Novichokkal intézhetők az ideológiai problémák, addig nincsen itten empiriokriticizmus, addig nemzeti van és keresztény, ergo, én beszélek, te kussolsz. 

        2002-ben  a zsidómensevik Nemzeti Színházban valaki megrendezte a Bánk Bánt. Csurka nemzetikeresztényei meg is jelentek, ahogy kell, kis tojás, paradicsom, valószínűleg lecsóra készültek. A rendező egy bizonyos Vidnyánszky Attila volt. Akkor még volt humorérzéke, még nem szakrálfaszomnak rendezte meg a Bánk Bánt, hanem színdarabnak. Sinkóval, László Zsolttal, Kubik Annával, Trill Zsolt volt  Ottó, szegény Kaszás Attila a lézengő ritter. 

        Orbán 1980-ban még KISZ-titkár volt, 1992-ben liberális, 2000-ben szabadelvű konzervatív, polgári meg ilyesmi. Ahogy a mi Vlagyimir Vlagymirovicsunk nemzetikeresztény lett, úgy lett az összes exháromperhármasból Szergej atya, az összes másfélmázsás komszomolecből nemzetikeresztény protopópa, akkor már a thaiföldi kurvák seggéről is szentelt kokót szívtak fel a nemzetikeresztények. Még a Deutsch Tamás is nemzetikeresztény lett, bár lehet,  hogy ezt már említettem.

        A Bayer évekig nem találta el a ritmust, először azt nem értette pontosan, hogy mit keres a Simicska a FIDESZ-ben, és ahogy rájött, hogy pénzt, már az ő pénze is volt. Arra is rájött, ha ő nemzetikeresztény, akkor ki nem az. Pont én meg a dédmamám.

        Mostmár mindenki nemzetikeresztény, a polgáriról kiderült, hogy csak politikai termék volt, de a nemzetikeresztény becsszóra nem az, a vengerszkij nemzetikereszténység az komoly, pontosan annyira, mint a KGB-tábornokok és SZKP ideológiai titkárok nemzetikereszténysége. Csak pár ikon és hagymakupola hiányzik. A keleti ortodox templomot épít a dácsája mellé, a nyugati ortodox stadiont.

       Vidnyánszky nemzetikeresztény nevelést akar a Színművészetin, mert sok a másság. Zakarpatszka Oblasztyban nem volt másság, próbált volna lenni, Joszif Visszarionovics kifejezetten a kedvükért találta ki a 121-es cikkelyt a szovjet büntetőtörvénykönyvben,  melynek egyik példánya még mindig Vidnyánszky könyvespolcán található, a Trianon-kifestő és a Wass Berci Tündérországban mellett. 

      És tegnap bátran belemondta a kamerába, jevrec nye ponyimájet nyemzetikjeresztény, ja ponyimájú nyemzetikjeresztény,  ja gavarjú, tü kussolsz. Alkalmazott nemzetikereszténységről van szó. Praktikus nemzetikereszténységről. És megmondja a diákoknak, hogy ez van, enyém a hatalom, én vagyok a politikai bizottság, én vagyok kipcsákország anyácska, én vagyok a jóisten, akkor maradhatsz az egyetemen, ha megengedem, akkor kapsz állást színházban, ha adok neked,  úgy játszol, úgy gondolkozol, úgy döglesz meg, ahogy ja szkázal. 

      Basic fucking Russia. Ez a komszomolecek nemzetikereszténysége. 

        Demeter Szilárd, aki írt pár nem túl izmos novellát és egész életében szolga volt, képes volt a következőt leírni.

         "Amikor Palkovics László miniszter elkezdte újjászervezni a magyar tudományos kutatást, diktatúrát kiáltottak, ment a szabadságharc, hisztitünti, jöttek a világsajtó tankjai. Palkovics miniszter előre elmondta, hogy a magyar tudományos kutatásnak jobb lesz, megcsinálta, a magyar tudományos kutatásnak jobb lett."

         Én annyit látok, hogy néhány ember elment ebből az országból, köztük a világ egyik legjobb valszámosa. Demeter Szilárd a szekus agyával, csak annyit tud, hogy ami Conducatornak, esetünkben egy köpcös kis falusi tahónak jó, az nyilván jó a magyar tudománynak. Lévai Anikó pedig  akadémikus lesz, gondolom szerveskémiából.

          Domnule tetézi.

          "Amikor elkezdtem újjászervezni a magyar irodalmi életet, diktatúrát kiáltottak, ment a szabadságharc, hisztitünti, jöttek a világsajtó tankjai. Előre megmondtam, hogy a magyar irodalomnak jobb lesz, megcsináltam, a magyar irodalomnak jobb lett."

          Próbálom lerajzolni. Demeter Szilcsi újjászervezi a Nádas Pétert. 

          "Vidnyánszky Attila kapta meg a lehetőséget, hogy újjászervezze a magyar színházi életet."

          1952-ben szervezték újjá a magyar színházi életet a komszomolecek, ilyen mondatot akkor írtak le utoljára.

          Bocsásson meg nekem a világ, de ma a Gyurcsány Feri keménykedéseinek erőteljes bírálatától eltekintenék...

           Így szervezi majd át a magyar rockzenét a demeterek gyöngye.

           P.S  Hiperprogresszív olvasóink azzal fognak vádolni, hogy én románozom a Comrade Dumitrescu-t. Én ma egyáltalán nem szeretném magam magyarnak érezni, hanem inkább hazátlan kozmopolitának, OK?  Amúgy mi ki lettünk dobva a magyarságból, tulajdonképpen többszörösen, de egyszer meglehetősen, így akár le is zsidózhatom ezt a derék dák fütyit. Köszike. 

       Ez nem a politikáról szól, hanem a művészetről. Nem Orbánról, nem az ellenzékről, hanem Csehovról és a Tápszínházról, a Kaukázusi Krétakörről és a Portugálról,  ez a hét óra hét percről szól.

       Ezeknek a srácoknak semmi esélye, ez nem 1968, ez nem Párizs, nem mintha de Gaulle-ék nem nyertek volna választást 1968 júniusában.   

       De tudnunk kell, hogy ezeknek a gyerekeknek a nemlétező esélye, a mi nemlétező esélyünk. Nem a hatalomra, hanem egy olyan országra, amelyet nem kell szégyellnünk a pubban a kellemesen langyos észak-angol sör mellett, a jeruzsálemi konferencia szünetében, abban a kis drezdai étteremben, vagy az Astoriánál az utolsó metróra várva.

        Mert azok a gyerekek nem hatalmat akarnak, csak azt, hogy élni hagyják őket, és mi sem  akarunk mást, csak leülni egy székre, hogy meghallgassuk egy sohasem élt dán királyfi, egy grúz cselédlány és három szerencsétlen orosz nővér történetét, hogy egy kicsit bölcsebbek és jobbak lehessünk.  Íly kevéssel is beérnénk. 

      A kormánypárti propagandadarabot rendező, a rezsimet gátlástalanul kiszolgáló,  egykori komszomolista be fog menni az egyetemre, karhatalommal vagy kiéheztetéssel, de be fog menni. Talán még tehetséges művészként fog felébredni azon a reggelen, de ócska, brezsnyevista apparátcsikként fog lefeküdni.

       Újságcikkekben és a közmédiának hazudott párttelevízióban fogják támadni ezeket a srácokat, a legsötétebb, legaljasabb fasiszta mocsok fog ömleni rájuk.

      Ki kell állnunk a színművészetis fiatalok mellett. Miért ne legyünk tisztességesek, ha kiterítenek úgyis, ha  tehervonatok tolatnak, és a méla csörömpölés néma bilincseket rak a tájra, és sorsunkba merülten alig  halljuk a felszín fecsegését, hát tehetünk mást?