Oroszország nemzeti és keresztény. Szergej atya, a koronavírustagadó exrendőr szobája falán II.Miklós cár és Joszif Visszarionovics Sztálin mosolyog egymásra. Oroszország Anyácska leghűbb fia a KGB volt kelet-németországi rezidense Vlagyimir Vlagymirovics, minden oroszok prezidentje for lájf. Ott a Mavzalej Lényina a Krasznaja Plósagyon, hát a Lenin elvtárs inkább csak fekszik, de nincs rossz kedve. Amíg Novichokkal intézhetők az ideológiai problémák, addig nincsen itten empiriokriticizmus, addig nemzeti van és keresztény, ergo, én beszélek, te kussolsz.
2002-ben a zsidómensevik Nemzeti Színházban valaki megrendezte a Bánk Bánt. Csurka nemzetikeresztényei meg is jelentek, ahogy kell, kis tojás, paradicsom, valószínűleg lecsóra készültek. A rendező egy bizonyos Vidnyánszky Attila volt. Akkor még volt humorérzéke, még nem szakrálfaszomnak rendezte meg a Bánk Bánt, hanem színdarabnak. Sinkóval, László Zsolttal, Kubik Annával, Trill Zsolt volt Ottó, szegény Kaszás Attila a lézengő ritter.
Orbán 1980-ban még KISZ-titkár volt, 1992-ben liberális, 2000-ben szabadelvű konzervatív, polgári meg ilyesmi. Ahogy a mi Vlagyimir Vlagymirovicsunk nemzetikeresztény lett, úgy lett az összes exháromperhármasból Szergej atya, az összes másfélmázsás komszomolecből nemzetikeresztény protopópa, akkor már a thaiföldi kurvák seggéről is szentelt kokót szívtak fel a nemzetikeresztények. Még a Deutsch Tamás is nemzetikeresztény lett, bár lehet, hogy ezt már említettem.
A Bayer évekig nem találta el a ritmust, először azt nem értette pontosan, hogy mit keres a Simicska a FIDESZ-ben, és ahogy rájött, hogy pénzt, már az ő pénze is volt. Arra is rájött, ha ő nemzetikeresztény, akkor ki nem az. Pont én meg a dédmamám.
Mostmár mindenki nemzetikeresztény, a polgáriról kiderült, hogy csak politikai termék volt, de a nemzetikeresztény becsszóra nem az, a vengerszkij nemzetikereszténység az komoly, pontosan annyira, mint a KGB-tábornokok és SZKP ideológiai titkárok nemzetikereszténysége. Csak pár ikon és hagymakupola hiányzik. A keleti ortodox templomot épít a dácsája mellé, a nyugati ortodox stadiont.
Vidnyánszky nemzetikeresztény nevelést akar a Színművészetin, mert sok a másság. Zakarpatszka Oblasztyban nem volt másság, próbált volna lenni, Joszif Visszarionovics kifejezetten a kedvükért találta ki a 121-es cikkelyt a szovjet büntetőtörvénykönyvben, melynek egyik példánya még mindig Vidnyánszky könyvespolcán található, a Trianon-kifestő és a Wass Berci Tündérországban mellett.
És tegnap bátran belemondta a kamerába, jevrec nye ponyimájet nyemzetikjeresztény, ja ponyimájú nyemzetikjeresztény, ja gavarjú, tü kussolsz. Alkalmazott nemzetikereszténységről van szó. Praktikus nemzetikereszténységről. És megmondja a diákoknak, hogy ez van, enyém a hatalom, én vagyok a politikai bizottság, én vagyok kipcsákország anyácska, én vagyok a jóisten, akkor maradhatsz az egyetemen, ha megengedem, akkor kapsz állást színházban, ha adok neked, úgy játszol, úgy gondolkozol, úgy döglesz meg, ahogy ja szkázal.
Basic fucking Russia. Ez a komszomolecek nemzetikereszténysége.
