Örülünk, Vincent?

     "A Pénzcentrum ugyanakkor kiszúrta, hogy a miniszterelnök ezen kijelentésével épp egybecseng a washington-i egyetem Egészségügyi Mérési és Értékelési intézetének (IHME) a friss felmérése, amiben az Egyesült Államok és Európa országainak az adatai alapján vizsgálták meg az új koronavírus-járványt. (pénzcentrum, 2020. április 20.)"

       Megnéztem, hogy ma mit jósol az IHME Magyarország számára.

       Január elsejéig 4606 halott.

       Január elsején a napi friss fertőzések száma (nem a regisztrált, hanem a becsült)  60000 (igen, egy napi adat, én sem hiszem el nyugi, de ők tényleg ezt írják).

        Ha abból indulunk ki, hogy Orbán tényleg az IHME-ből becsülte meg a május harmadikai peaket, és valamennyire bízik bennük, akkor elképzelhető, hogy kedvenc miniszterelnökünk most kissé ideges.

       UPDATE:  Ez az egész annyira para, hogy mindenképpen hozzá kell írnom azt, hogy ezek a jóslatok akkor érvényesek, ha gyakorlatilag semmiféle szigorítás sem következik be. A totális lockdownt az ország nem nagyon engedheti meg magának, de azért még bőven lehet mozgástere a kormányzatnak. 

      Essünk túl rajta. Azt gondolom, hogy Orbán Viktor, legalábbis részben, legitim magyar nemzeti érdeket szolgál. Nemcsak a klánja érdekeit szolgálja, hanem milliók érdekében IS cselekszik. Nem tudom elmondani, hogy mennyire undorodom ettől az embertől, mennyire szégyellem, hogy egy ilyen figura lehet az ország erős embere (többek most azt is felvethetik, hogy kell-e ennek az országnak egy erős ember, ezt is elolvashatja az, aki az első bekezdés után nem kezd azonnal kommenteket írni arról, hogy a Vincent a rezsim uszályába került ), de van itt egy de, és a poszt a de-ről szól. 

      Amikor a direkt36 CDU-s forrásokra hivatkozva beszámol arról, hogy a német autógyárak úgy gondolják, hogy a zsebükben van a magyar kormány és akkor csöröghetnek rá Szíjjártóra (aki elég jól beszél németül és angolul, tartok tőle, hogy jobban, mindkét nyelven jobban beszél, mint egy átlag magyar egyetemi professzor, ráadásul nem akkora hülye az ez ember, mint amilyennek látszik, és ez talán még Matolcsyra is igaz, bár rá kissé szélésebb értelemben), amikor csak akarnak, akkor kellemetlenül érezzük magunkat. 

      " Cégcsoportjának vezetői ekkor közvetlenül Orbán Viktorhoz fordultak, és azt kérték tőle, hogy az ügyet épp tárgyaló Európai Tanácsban a magyar kormány képviselje az autógyártó cégek érdekeit. Orbán Viktor ezt megígérte és be is tartotta – mondta elégedetten a német autóipari felsővezető."

       Azért érezzük magunkat kényelmetlenül, mert mi (én biztosan) olyan országot szeretnénk, ahol fel sem merülhet, hogy az ország vezetője külföldi csoportok fixere az Európai Unióban. És igen,  olyan országot szeretnénk, amelyik nem nyal be naponta totális diktatúráknak. 

       Igen, de mi van akkor, ha az egy valóságos nemzeti érdek (persze más nemzeti érdekek is vannak, de ez is az lehet), hogy Orbán a német autógyárak fixere legyen, hogy Szíjjártóra rá lehessen csörögni, hogy Kína idehozhassa azt, amit azért mások nem nagyon engednének be az országukba, hogy Oroszország esetleg komoly gengszterségeket úszhasson meg? Mi van akkor, ha a nemzeti érdek nemcsak a miénk, hanem olyanoké is, akik hülyeségeket osztanak meg a Facebookon és Trianonízű vegyespálinkával köszöntik egymást születésnapok alkalmával, mi van  ha egy bizonyos nemzeti érdek nem úgy néz ki, ahogy mi szeretnénk, ha Magyarországnak van olyan legitim jövőképe, ami tőlünk idegen, kicsit ellenszenves is, amivel nehéz vagy lehetetlen azonosulnunk. Nem túl kellemes kérdések, de időnként nem túl kellemes kérdéseket is fel kell vetnünk. 

       Alakult egy Egyensúly Intézet nevű think-tank, a linken látható a víziójának 15 oldalas "executive summary"-je. A tanácsadótestület tagja az ex-fideszes Urbán László, Balázs Zoltán professzor, Magyarország egyik legjelentősebb szociológusa Kovách Imre, Gilly Gyula, aki Orbán egyik egészségügyi tanácsadója volt, Andy Vajna egykori embere Havas Ágnes, a Google Magyarország ex-vezére Heal Edina, nagyon jó nevek, nagyon tisztességes célokkal. Ők egy tudásközpontú, fenntartható Magyarországot szeretnének.

    • Első feladatunk a tudására büszke, együttműködni képes közösség
megteremtése, a jövőbe tekintő, pozitív nemzettudat megerősítése.

   • Második lépésként ki kell alakítanunk a magyarok rendezett, fenntartható
életének kereteit, hogy Magyarország tíz év múlva is élhető hely legyen, és
polgárai szabad, biztonságos és tiszta környezetben élhessék az életüket.

 
  • Harmadik feladtunk az, hogy a fizikai infrastruktúra helyett elkezdjünk
végre legfontosabb közös kincsünkbe, az emberi erőforrásainkba fektetni:
oktatásba, képzésbe, a szegénység csökkentésébe, egészségi állapotunk és
általában életkörülményeink javításába.

  Éppen most olvasom Michael Sandel The Tyranny of Merit című könyvét, ami egy kényelmetlen könyv, kényelmetlen gondolatokkal, fogok majd írni róla, ha megemésztem, nem véletlen tehát, hogy most írom ezt a posztot. Nyilván én is tudásközpontú Magyarországot szeretnék, de mi van, ha ennek a tudásközpontú Magyarország lehetőségnek,  mondjuk úgy, erősen korlátos a realitása?  Itt nem Karácsony Gergelyék csillogó szemű, progresszív ballib álmodozásáról van szó, amiről tudom, hogy semmiféle realitása sincs, hanem arról, hogy még a centristább jövőképek sem könnyen illeszthetők bele tízmillió magyar életébe? 

  Én az utcára mennék az SZFE-s diákokért, de kilencmillió ember számára a színház főleg énekes-táncos darabokat, vagy valamiféle emelthangú lefúrtlábú, Bánk Bán meets Csongortündét jelent, ha egyáltalán jelent valamit. És igen, CEU, MTA, OTKA, folytathatnám. Az orbánista "elit" tehetségtelen, középszerű gazemberekből áll, akik erre rájátszanak, ezt nem kell nekem elmagyarázni, de attól még felvetődnek kényelmetlen kérdések.

  Orbán ezeket a kényelmetlen kérdéseket egy mosolygós pszichopata bérgyilkos gátlástalanságával válaszolja meg, de  valahogy megválaszolja. Valamiféle választ nekünk is kellene találnunk a kellemetlen kérdésekre. Mert ott vannak azok a kérdések. Mi szép válaszokat keresünk, sőt mintha eleve a szép válaszokból indulnánk ki és szeretnénk elkerülni bizonyos kérdéseket. Bízom benne, hogy van az orbánizmusnak alternatívája, de az erős magyar államnak nem nagyon látszik alternatívája, akkor is ezt mondom, ha nem kifejezett vágyam az erős állam. Németország ott lesz ahol most van,  kellemetlen rezsimekkel is kell kereskedünk,  az emberek pedig nagyjából olyanok lesznek holnap, mint ma, és nem biztos, hogy vágyaik netovábbja aufklerista értelmiségiek által megváltódni. 

  Nekem nincsenek válaszaim, csak kérdéseim, azok is bizonytalanok. Bízom abban, hogy egyszer az orbánizmus elmúlik, hogy majd nem kell szégyent éreznem, ha az országunkra gondolok, hogy egyszer szabad lesz az oktatás, a kutatás, a színház, a sajtó, de utána is lesz egy nap, és arra a napra is fel kell készülnünk. Mert Orbán utódjának is tudomásul kell vennie bizonyos magyar nemzeti érdekeket.  

     Hayek a Szabadság alkotmánya című műve volt a thatcherizmus bibliája. A brit konzervatívok szent könyvének utószava volt a híres esszé: Miért nem vagyok konzervatív? Csak miheztartás végett...

      Burke Ödön, a konzervatívok Jézus Krisztusa, alapvetően liberálisféle whig volt, dehát a keresztények Jézus Krisztusa direkte zsidó volt, nehogy má' meglepődjünk  a dolgok ilyetén alakulásán. A konzervativizmust Burke Ödön találta ki, nem Vidnyánszky úr a derék komszomolec, nem Benkő úr az egykori alapszervezeti párttitkár, akit később jogerősen elítéltek áfacsalásért és morális fároszként beáldozta élettársát (élettárs, hogy is mondják ezt a katolikusul Herr Ratzinger?), nem Bayer úr, aki úgy emlékezett a Népszabadságtól való távozására, hogy azért ment el, mert azt újra szocialista napilapnak kezdték nevezni, holott akkor nevezték szocialista napilapnak, amikor ott volt újságíró, nem Orbán úr, aki egy keményvonalas kommunista káder KISZ-titkár fia, s a Liberális Internacionálé későbbi alelnöke volt, nem Dózsa úr, aki 1848-ban egyetlen vajaskiflivel kergette el a hazára támadó mongol hordákat, hanem egy kicsit zizi, de végtelenül érdekes ír szabadkőműves.

     Burke arról a mondásáról híresült el Magyarországon, miszerint  "Az egyetlen dolog, ami szükséges a Gonosz diadalához, hogy a jó emberek ne tegyenek ellene semmit". Ez azért fontos, mert soha életében nem mondott ilyesmit, de egy olyan országban, ahol milliók hiszik el, hogy a Kölcsey Franci írta a Without you című Beyoncé slágert, ez pont így helyes. Minden nép olyan idézeteket kap, amilyeneket érdemel. Ezt meg a Széchenyi nemmondta. Nemmondásban világbajnokok lehetnénk.

     Von Neumann mondta (nagyon remélem), hogy a matematikában a dolgokat az ember nem megérti, hanem megszokja, Burke Ödön pedig úgy gondolta, szemben Descartes-tal, hogy az egész világ olyan, hogy a dolgokat az ember nem megérti, hanem megszokja, megérzi, pontosan ezt hívta konzervatív attitűdnek. A matematikánál tehát mindközönségesen nincs konzervatívabb dolog, soha senki nem tanult még matematikát csinálni, nincs tételbizonyítási óra az egyetemen, nincs La Méthode, az ember sohasem tudja, hogy holnap találja meg a választ vagy sohasem. 

      A legbájosabb konzervatív közhely Oakeshott nevéhez kötődik, aki a viharban elpusztult csalit, a barátság elmúlása és a szívünkhöz nőtt bohóc visszavonulása iránt érzett fájdalommal jellemezte a konzervatívságot.  Amiről Raymond elviselhetetlen fájdalma jut eszembe, ha valamiért nem nézhette meg a Wheel of Fortune-t, és a szemüveges kisfiú, aki mindig az Almanachot böngészte nagyapja karosszékében. Szíves engedelmükkel, ebbe most nem mennék bele. 

     A konzervatívság kétely és bizonyosság.  A jutifalikat és Habsburg Mária Imola Intézeteket osztó hatalomban való kétely, és a kételkedés jogában van bizonyosság. 

     A konzervatívság az otthonos, kicsisárgamiénk hagyományt részesíti előnyben a cifra Teóriával szemben. Karosszékben, az Almanachot böngészve, várva a Perpatvart.  A városi legenda szerint Nadia Comanecit a nagy konzervatív filozófust kérdezte meg egyszer valaki, hogy nehéz dolog-e dupla hátraszaltót ugrani a gerendán. Nem, válaszolta Comaneci, az vagy könnyű vagy lehetetlen. A konzervatív számára minden vagy könnyű vagy lehetetlen. Ezért konzervatívok azok a srácok ott a Vas utcában, akiknek nem megérteni, hanem megérezni kell Anna Ivanovnát és Blanche DuBois-t, mert matematikát és színészetet akkor kell csinálni, amikor már könnyű, amikor már természetes, amikor már a mienk. A mienkséget kell megtanulni, nem a hogyanságot.  

    Ezért vagyunk mi konzervatívok, szemüveges kisfiúk a karosszékben és az éjjel a Vas utcában Csehovot próbáló színészgyerekek, azok, akik a Könyvet keresik Isten polcán és azok, akiket nem érdekel a Könyv az Isten polcán, csak a megszokás könnyedsége, mert  ránk mosolyog Ödön Arkangyal és nem rájuk. 

     Neumann János/John von Neumann 1929-ben, huszonhat éves korában írta meg Zur allgemeinen Theorie des Maßes című cikkét.  Számomra ez von Neumann legizgalmasabb munkája. Ebben definiálta az amenábilis csoportokat.

      1924-ben jelent meg Stefan Banach és Alfred Tarski híres cikke, amelyben bebizonyították, hogy egy gömb felbontható véges sok darabra úgy, hogy ezen darabokból két az eredetivel azonos méretű gömböt lehet összerakni. A gömb térfogata tehát nem invariáns az átdarabolásokra nézve.  Ezek a darabolások természetesen nem konstruálhatók meg, közönséges darabolásokkal nem lehet növelni a térfogatot, de amennyiben elfogadjuk a halmazelmélet kiválasztási axiómáját, akkor el kell fogadnunk ezen feldarabolások létezését. Ugyanakkor a körlap nem darabolható fel véges sok darabra úgy, hogy ezen darabokból két az eredetivel azonos méretű körlapot lehessen összerakni. 

     A különös jelenség mögött az áll, hogy a sík mozgáscsoportja amenábilis, a tér mozgáscsoportja pedig nem-amenábilis, de ezt Banach és Tarski legfeljebb csak érezhette 1924-ben. 

   Von Neumann a Ring of Operators című munkáját tartotta a legtöbbre az életében, ez egy négy részes cikk volt, amelyben leírta az operátoralgebrák elméletét, mely algebrákat ma von Neumann algebráknak neveznek. Szomorú aktualitása van ennek, a leghíresebb von Neumann algebra-kutató, Vaughan Jones, szeptember hatodikán halt meg.

  Von Neumann észrevette, hogy ezen operátoralgebráknak vannak bizonyos építőkockái, a faktorok. Ő tulajdonképpen csak két végtelen dimenziós faktort tudott akkor még elkülöníteni, évekbe tellett, amíg hatalmas családjait konstruáltak ezeknek az objektumoknak. A legkisebb végtelen dimenziós faktor, von Neumann nagy találmánya, a hipervéges faktor volt.

 A faktorok legegyszerűbb konstrukciója csoportokra épül és von Neumann észrevette azt, hogy pontosan akkor kapja meg az ember az ő kedves hipervéges faktorát, ha amenábilis csoportból indul ki.

 Később kiderült, hogy a faktorok között is lehetnek amenábilisak, ennek van értelme, és Alain Connes számára Fields medált ért az a bizonyítás, hogy az amenabilitás és a hipervégesség fogalma megegyezik a faktorok esetében. 

  von Neumann másik híres faktorkonstrukciója csoportok mérték(térfogat)tartó hatását használta (a forgatás megőrzi a térfogatot, a nyújtás nem, ennél többet most inkább nem mondhatok). Ezen hatásokhoz gráfokat lehet rendelni, de ezek a gráfok nem végesek, hanem valamilyen értelemben "folytonosak". Connes, Feldman és Weiss 1981-ben bizonyította be, hogy ezek a furcsa gráfok, természetes értelemben, pontosan akkor amenábilisak, ha hipervégesek. Nem, ezt meg sem próbálom elmagyarázni. 

  Amikor ezeket a különös gráfokat nézegeti az ember, egyébként Borel gráfoknak hívják őket, elfeledkezhet az ember a hatásról, csak és kizárólag a gráfra koncentrálhat. Ekkor is definiálhat egy amenabilitás és egy hipervéges fogalmat. Jackson, Kechris és Louveau majd húsz éve fogalmazta meg híres sejtését, miszerint már a Borel gráfokra is igaz az, hogy az amenabilitás és a hipervégesség fogalma egybe esik. 

 Ha egy ilyen Borel gráfot amenábilis csoport segítségével konstruálnak meg, akkor amenábilis lesz. És sajnos pont azt nem tudják, hogy az amenabilitásból következik a hipervégesség, csak a másik irány könnyű. Azt már elég régen tudják, hogy ha az az amenábilis csoport az egész számok csoportja, akkor a gráf hipervéges lesz. Amikor a csoport még elég kicsi, hasonlít az egész számokra, akkor nagyon nagy munkával ki lehet szasszerolni a hipervégességet, de ha a növekedése exponenciális, mint a koronavírusnak rosszabb pillanataiban, akkor semmit sem lehetett mondani. Egészen a mai napig.

 Ma kiderült, hogy poly-ciklikus csoportokra a sejtés igaz. Azok pedig tudnak exponenciális növekedésűek lenni. A bizonyítás arra alapszik, hogy ezen csoportok valamilyen értelemben véges dimenziósak. Ez egy nagyon komoly áttörés a matematika ezen területén.

 Az Olvasó most azt gondolja, hogy ugyan mennyivel lett beljebb ettől az emberiség. Erre persze nem tudom a választ.  Von Neumann egészen biztosan a kvantuummezőelméletet emlegetné, ahol van jelentősége a hipervégességnek. 

 Tavaly decemberben ugyanitt ültem a gép előtt, és észrevettem egy cikket, amelyben olyasmiről volt szó, amitől talán beljebb lesz az emberiség. Vannak nagyon fontos hálózati algoritmusok, amelyek a mai tudásunk szerint nagyon sokáig futnak. A hálózat méretétől függően exponenciális időben. Persze elképzelhető, hogy gyorsabban, de erre nem nagyon vár senki. Azt vették észre, hogy bizonyos esetben ezek az algoritmusok polinomális idő alatt már elég jó közelítő megoldást tudnak szolgáltatni. Abban a cikkben, amit decemberben találtam, azt írták le, hogy bizonyos hálózatokon, valóban léteznek ilyen közelítő algoritmusok. Ennek pedig az az oka, hogy azok a hálózatok a megfelelő értelemben hipervégesek. Nem volt rossz ötlet megnézni azt a cikket, ezt csak úgy magam számára teszem hozzá. 

 A lényeg az, hogy ma egy kicsit többet tudunk a világról, von Neumann örökségéről, és ez szerintem már önmagában is jó dolog.  

      Békés  fajtestvér, az egykori szkinhed, ma ideológiai böllérbicska, interjút adományozott  Veszprémy exfajtestvérnek. Ez egy ilyen átlagos nap, itt be is fejezhetném a posztot.

     Békés fajtestvér a Kommentár nevű fajlap újabb számát mutatta be, ahol olyan világhírű filozófusok harcolnak az LGBT ideológia ellen, mint Szilvay fajtestvér. Ez még mindig egy átlagos nap, itt is befejezhetném a posztot.

     Békés fajtestvér azt is elmondta, hogy ők a transzhumanizmus ellen is harcot vívnak. És még a kommunista Gramsci börtönnaplóját is idézte, aki most zászló lesz a fajjobboldalon, mert csak liberálisra kell cserélni a burzsoáziát és máris kijön a matek. Ez még mindig teljesen átlagos nap, és tényleg befejezném a posztot, ám váratlanul mindazonáltal került a ventillátorba.

     Békés fajtestvér azzal is elbüszkélkedik, hogy az ő fajlapjában maga  Lovász Ádám és Horváth Márk is fontos cikkben támadja a hanyatló Nyugatot  Az Olvasó nem tudja ki az a Lovász Ádám, és kérdően néz rám. Ő egy 28 éves ausztráliai származású filozóf (itt azért csippentek a szememmel egy kicsit), aki 150 tudományos publikációval vezeti a 28 éves ausztráliai származású filozóf kategóriában a Nagy Listát.

     Békés fajtestvér nem tudja, hogy Lovász Ádám a poszthumanizmus nagy tudora,  a rothadás művészetével, abszentológiával (nem hülyéskedem), karnofallogocentrizmussal (még mindig nem hülyéskedem), sétáláselmélettel ("walking as intelligent enactment") foglalkozik és van egy olyan cikke, amelynek az a címe, hogy "hetvenhat tézis az objektumorientált ontológiáról" (esküszöm)  UPDATE: azt mondják ez egy fordítás, úgyhogy kontráznom kell: deterritorializációval is foglalkozik, harmadjára remélem már jól írtam, deterritorializáció, deterritorializáció, megy ez. 

     Békés fajtestvért mintha átbaszta volna Boldogasszonyanyánk a turáni fajtudomány palánkján. 

     A pandemia.hu adatai szerint április elején volt a legmagasabb a pozitív tesztek aránya Magyarországon. Ez valamivel 10 százalék alatt volt.

    Nem tudom mennyi a magyar tesztelési kapacitás. Azt tudom, hogy még sohasem teszteltek napi 12000-et és mostanában előfordult hét százalék körüli pozitív tesztarány. 

    A fiatalok között ez a vírus jobban terjed, tehát ha keveredés következik be, vélhetően lassul a fertőzöttségi ráta (vagy nem), de én azt gondolom, hogy munkahipotézisként elfogadhatjuk, hogy nem jelentéktelen eséllyel két hét múlva háromszor annyi fertőzött lesz, mint most. Lehet, hogy kevesebb lesz, mint ma, de nem jelentéktelen eséllyel háromszor annyi. Nagyon kicsi valószínűséggel meg ötször annyi. 

     Ha valaki úgy gondolkozik, hogy tíz százalék körül lesz a pozitív tesztek aránya két hét múlva, akkor ahhoz, minimum 20000 tesztre lenne szükség (nyilván többre, tudatosan írok kisebb értéket). Hol tudja egy ország megduplázni a tesztek számát?  20000 magyar teszt az 130000 brit tesztnek felel meg. Emlékszem arra a küzdelemre, ami a 100000-es napi tesztért ment Angliában.

    Ha úgy gondolkozunk, hogy háromszor annyi fertőzőtt esetén háromszor annyian fognak tesztet kérni, akkor már egy hét múlva  tesztelési córesz lehet.

    A britek nyilvános adatként kezelik a tesztelési kapacitást (nagyjából 350000, innen akarnak felmenni több millióra, amit én alig akarok elhinni, százmilliárd font kiadásról beszélnek, annyi pénz nincs).

    Az, hogy itt október közepére tesztelési káosz lesz, tehát emberek teszteltetni akarnak és erre nem lesz semmiféle lehetőségük, plauzibilisnak tűnik. Valamit talán csinálni kellene. Talán a logisztikában (autós tesztelés?), talán a PCR-ben, mert kormányfői populizmussal nem lehet mindent megoldani. 

   P.S. Orbán világossá tette, hogy többféle szcenárióra készülnek, de arról még csak nem is szivárgott ki semmi, hogy mely szcenárióknak mennyi esélyt adnak. Szerintem a worst case szcenáriójuk elég csúnyácska lehet. 

     Ha epidemiológus lennék, akkor kétszer gondolnám meg, hogy milyen véleményt alakítok ki nyilvánosan a járványról. Mivel nem vagyok epidemiológus, a dolog egyszerűbb, az egyetlen dolog, amiben meglehetősen biztos vagyok az az, hogy fogalmam sincs. Egyszerűen, fogalmam sincs.

     Néhány dolog, ami miatt nem értek semmit.

     1. A svéd adatok nagyon jók. Az új esetek száma nagyjából június vége óta stagnál, halálos áldozatok pedig gyakorlatilag nincsenek. 

      2. A British Medical Journal-ban kiszivárogtatták, hogy a brit kormány egy Operation Moonshot nevű tesztelési programra esetleg elköltene százmilliárd fontot, ami elég közel van az egy évi magyar nemzeti jövedelemhez, és nagyjából tízezer darab felcsúti stadiont lehet belőle építeni.

     3.  A magyar kormány kizárta a lockdownt, és nem nagyon látszik, hogy jelentősen erősíteni akarja a tesztelési kapacitást. A magyar fertőzési értékek nagyjából olyanok mint a britek, ha a két ország lélekszámát nézzük. 

     4. A pandemia.hu szerint a mai napon (vagy tegnap, nem ismerem a pontos szabályt, talán nem is lényeges) regisztrált új fertőzöttek száma Magyarországon nagyjából annyi, mint a június elseje és augusztus elseje között regisztrált fertőzöttek száma összesen. Röst Gergely 2 és 2.5 közé becsülte a reprodukciós ráta értékét. Az nem szokott jó jel lenni. Ugyanakkor nagyon alacsony a fertőzött személyek medián életkora, ami viszont biztató, de keveredéssel ez az érték nőhet. 

     Én még becsülni sem merek, lényegében semmit sem merek mondani. Az egyetlen nagyon óvatos megjegyzésem a következő.

    Ha két hét múlva pénteken ezerkétszáz alatt lesz az újonnan regisztrált fertőzöttek száma, akkor optimistább leszek. Ha kétezerötszáz felett lesz, elkezdek aggódni.

   A budapesti költségvetés:

       (1) Budapest Főváros Önkormányzatának Közgyűlése
(a továbbiakban: Közgyűlés) a Budapest Főváros Önkormányzata 2020. évi összevont költségvetésének (a továbbiakban: költségvetés)
a) költségvetési bevételeit 284 099 688 ezer Ft-ban,
b) költségvetési kiadásait 408 552 520 ezer Ft-ban,    (szerk. megj.: 1.14 milliárd euró)
c) finanszírozási egyenlegét 124 452 832 ezer Ft-ban,
d) bevételi főösszegét 415 004 833 ezer Ft-ban,
e) kiadási főösszegét 415 004 833 ezer Ft-ban
állapítja meg.   (forrás)

   A bécsi költségvetés:

      The budget of the City of Vienna
Total expenditure as recorded in the
financial statements
€14 billion    (forrás)    

Tizenkétszer akkora Bécs város kiadása, mint Budapesté. Mások a finanszírozási szabályok és a kötelezettségek.  Ez az, amit a rezsimlapokból esetleg nem fog megtudni a kedves Olvasó. Hello.