Ha epidemiológus lennék, akkor kétszer gondolnám meg, hogy milyen véleményt alakítok ki nyilvánosan a járványról. Mivel nem vagyok epidemiológus, a dolog egyszerűbb, az egyetlen dolog, amiben meglehetősen biztos vagyok az az, hogy fogalmam sincs. Egyszerűen, fogalmam sincs.
Néhány dolog, ami miatt nem értek semmit.
1. A svéd adatok nagyon jók. Az új esetek száma nagyjából június vége óta stagnál, halálos áldozatok pedig gyakorlatilag nincsenek.
2. A British Medical Journal-ban kiszivárogtatták, hogy a brit kormány egy Operation Moonshot nevű tesztelési programra esetleg elköltene százmilliárd fontot, ami elég közel van az egy évi magyar nemzeti jövedelemhez, és nagyjából tízezer darab felcsúti stadiont lehet belőle építeni.
3. A magyar kormány kizárta a lockdownt, és nem nagyon látszik, hogy jelentősen erősíteni akarja a tesztelési kapacitást. A magyar fertőzési értékek nagyjából olyanok mint a britek, ha a két ország lélekszámát nézzük.
4. A pandemia.hu szerint a mai napon (vagy tegnap, nem ismerem a pontos szabályt, talán nem is lényeges) regisztrált új fertőzöttek száma Magyarországon nagyjából annyi, mint a június elseje és augusztus elseje között regisztrált fertőzöttek száma összesen. Röst Gergely 2 és 2.5 közé becsülte a reprodukciós ráta értékét. Az nem szokott jó jel lenni. Ugyanakkor nagyon alacsony a fertőzött személyek medián életkora, ami viszont biztató, de keveredéssel ez az érték nőhet.
Én még becsülni sem merek, lényegében semmit sem merek mondani. Az egyetlen nagyon óvatos megjegyzésem a következő.
Ha két hét múlva pénteken ezerkétszáz alatt lesz az újonnan regisztrált fertőzöttek száma, akkor optimistább leszek. Ha kétezerötszáz felett lesz, elkezdek aggódni.
