Hayek a Szabadság alkotmánya című műve volt a thatcherizmus bibliája. A brit konzervatívok szent könyvének utószava volt a híres esszé: Miért nem vagyok konzervatív? Csak miheztartás végett...
Burke Ödön, a konzervatívok Jézus Krisztusa, alapvetően liberálisféle whig volt, dehát a keresztények Jézus Krisztusa direkte zsidó volt, nehogy má' meglepődjünk a dolgok ilyetén alakulásán. A konzervativizmust Burke Ödön találta ki, nem Vidnyánszky úr a derék komszomolec, nem Benkő úr az egykori alapszervezeti párttitkár, akit később jogerősen elítéltek áfacsalásért és morális fároszként beáldozta élettársát (élettárs, hogy is mondják ezt a katolikusul Herr Ratzinger?), nem Bayer úr, aki úgy emlékezett a Népszabadságtól való távozására, hogy azért ment el, mert azt újra szocialista napilapnak kezdték nevezni, holott akkor nevezték szocialista napilapnak, amikor ott volt újságíró, nem Orbán úr, aki egy keményvonalas kommunista káder KISZ-titkár fia, s a Liberális Internacionálé későbbi alelnöke volt, nem Dózsa úr, aki 1848-ban egyetlen vajaskiflivel kergette el a hazára támadó mongol hordákat, hanem egy kicsit zizi, de végtelenül érdekes ír szabadkőműves.
Burke arról a mondásáról híresült el Magyarországon, miszerint "Az egyetlen dolog, ami szükséges a Gonosz diadalához, hogy a jó emberek ne tegyenek ellene semmit". Ez azért fontos, mert soha életében nem mondott ilyesmit, de egy olyan országban, ahol milliók hiszik el, hogy a Kölcsey Franci írta a Without you című Beyoncé slágert, ez pont így helyes. Minden nép olyan idézeteket kap, amilyeneket érdemel. Ezt meg a Széchenyi nemmondta. Nemmondásban világbajnokok lehetnénk.
Von Neumann mondta (nagyon remélem), hogy a matematikában a dolgokat az ember nem megérti, hanem megszokja, Burke Ödön pedig úgy gondolta, szemben Descartes-tal, hogy az egész világ olyan, hogy a dolgokat az ember nem megérti, hanem megszokja, megérzi, pontosan ezt hívta konzervatív attitűdnek. A matematikánál tehát mindközönségesen nincs konzervatívabb dolog, soha senki nem tanult még matematikát csinálni, nincs tételbizonyítási óra az egyetemen, nincs La Méthode, az ember sohasem tudja, hogy holnap találja meg a választ vagy sohasem.
A legbájosabb konzervatív közhely Oakeshott nevéhez kötődik, aki a viharban elpusztult csalit, a barátság elmúlása és a szívünkhöz nőtt bohóc visszavonulása iránt érzett fájdalommal jellemezte a konzervatívságot. Amiről Raymond elviselhetetlen fájdalma jut eszembe, ha valamiért nem nézhette meg a Wheel of Fortune-t, és a szemüveges kisfiú, aki mindig az Almanachot böngészte nagyapja karosszékében. Szíves engedelmükkel, ebbe most nem mennék bele.
A konzervatívság kétely és bizonyosság. A jutifalikat és Habsburg Mária Imola Intézeteket osztó hatalomban való kétely, és a kételkedés jogában van bizonyosság.
A konzervatívság az otthonos, kicsisárgamiénk hagyományt részesíti előnyben a cifra Teóriával szemben. Karosszékben, az Almanachot böngészve, várva a Perpatvart. A városi legenda szerint Nadia Comanecit a nagy konzervatív filozófust kérdezte meg egyszer valaki, hogy nehéz dolog-e dupla hátraszaltót ugrani a gerendán. Nem, válaszolta Comaneci, az vagy könnyű vagy lehetetlen. A konzervatív számára minden vagy könnyű vagy lehetetlen. Ezért konzervatívok azok a srácok ott a Vas utcában, akiknek nem megérteni, hanem megérezni kell Anna Ivanovnát és Blanche DuBois-t, mert matematikát és színészetet akkor kell csinálni, amikor már könnyű, amikor már természetes, amikor már a mienk. A mienkséget kell megtanulni, nem a hogyanságot.
Ezért vagyunk mi konzervatívok, szemüveges kisfiúk a karosszékben és az éjjel a Vas utcában Csehovot próbáló színészgyerekek, azok, akik a Könyvet keresik Isten polcán és azok, akiket nem érdekel a Könyv az Isten polcán, csak a megszokás könnyedsége, mert ránk mosolyog Ödön Arkangyal és nem rájuk.
