Örülünk, Vincent?

  "   És végül ami a legdurvább vagy legerőteljesebb mondata volt Kertésznek, a migráció kapcsán aztán ezt más formákban – mint migrációellenes ember egyébként – tovább erősítette, és kulcsmondat szerintem az életművének megértéséhez. Ez úgy hangzik, hogy: „olyan állatfajta, amelyet multikulturális társadalomnak hívnak, nem létezik.”

  "   Akkor még nem volt arról szó, hogy antiszemita jelölteket baloldali képviselőjelöltnek el lehet indítani."

    

     Ilyetén módon rángatta bele Kertész Imrét Orbán Viktor a szerencsi/tiszaújvárosi választásokba a Kertész Imre Intézet megnyitóján, ahol gondolom díszvendég volt az Orbán által kitüntetett, az Imre Kertész kifejezést meghonosító antiszemita senkiházi Takaró Mihály. 

    Amiről persze eszembe jut egy idézet. A poszt végén kiderül, hogy ki írta.

     ....erről a különös európai típusról, az úgynevezett baloldalról, a vörös pestisnek ezekről a vak indulataiknak engedő, s valljuk be, leginkább zsidó származású terjesztőiről. A lábam körül ugrándozó hízott, vörös patkány az egyik legjellegzetesebb képviselője e típusnak.....

     Én ezt most ki akarom írni magamból, két részben. Az első részben idézetekkel próbálom kontextusba helyezni Kertész szövegét, a második, talán kontroverzálisabb, részben arról szeretnék írni, amit számomra ezek a szövegek jelentenek.  Szeretném kirángatni onnan Kertészt, ahová Orbán belerángatta. A korrupt, újfasiszta miniszterelnökről, a magyar politikai fekáliáról egyáltalán nem lesz szó, sokkal inkább a halálról. Igen, szenvedésről, depresszióról, halálról. 

    **********************

   Az Orbán által idézett mondat Kertész Imre "A végső kocsma" című kudarcnaplójából származik, egy soha meg nem írt regény regényéből, ami talán egy Sonderberg nevű doktorról szólt volna, de a Végső kocsma  végül a fájdalommal, a betegséggel, az öregedéssel, az elmúlással, a megnemértettséggel való szembenézésről szólt.  

 " Gyilkos világ kezdődik, nacionalizmus, rasszizmus; Európa kezdi felismerni, hová juttatta őt liberális bevándorláspolitikája. Hirtelen ráébredtek, hogy olyan állatfajta, amelyet multikulturális társadalomnak hívnak, nem létezik. "   

  Pár bekezdéssel később ezt írja. Ezt valamiért nem idézte a miniszterelnök. 

 "Az általános félelem és hisztéria keltette indulatok által felkavart mélységekből előbukkanó politikusok inkább a saját hatalmuk javára akarják majd fordítani a helyzetet, semmint hogy valódi megoldásokon törnék a fejüket. Magyarán: megnyílt a lehetőség az új diktatúrák előtt, amelyek a veszélyhelyzet ürügyén elsősorban a saját állampolgáraikra hoznak veszedelmet."

Antiszemitizmusról is ír persze Kertész, egészen konkrétan Márai Sándor antiszemitizmusáról (Kertész amúgy olvasott Márait és értékelte Márai irodalmi nagyságát)

" Berlin felé jövet a repülőgépen Márai Sándor Ami a Naplóból kimaradt című munkáját, illetve a munkája selejtjét olvasgattam: szerfelett sok lapos ostobaságot tartalmaz, ráadásul antiszemita megjegyzéseket a „levantei cigányokról”, akik – úgymond – akadályokat gördítettek Bartók amerikai érvényesülése elé."

  Bartókról többször is ír Kertész:

  "Őszintén szólva nem szeretem Ligetit, és a zenéjét sem. Ha Bartókot hallgatok, akkor érzem csak, mekkora a nagyságrendi különbség. Ugyanez vonatkozik Kurtágra, aki ráadásul teljesen elmerült autizmusában."

   "A koncert folyamán lassan teljesen nyilvánvalóvá vált, hogy Bartók mindmáig nem vert gyökeret a magyar kultúrában. Érdekes lenne kielemezni az okát. Magyar gyökerekből táplálkozik, és Magyarországon idegen maradt. Igazán csak a zsidók szeretik."

       És most néhány kegyetlen mondat, amelyek talán megvilágítják, hogy milyen lelkiállapotban írta Kertész a Végső kocsma naplórészleteit.   Ezekkel a mondatokkal szembe kell néznünk, mert a mi mondataink is lehetnének, sőt, lehet, hogy egyszer lesznek is. 

     " Az ágyra dőltem, s néhány percre elaludtam. Bár a szervezetem romokban hever, hiányzik a szexuális aktivitás." "Budapest. Megszülettek az ikrek. Megszületik Sonderberg. Megalakult a „Magyar Gárda”. A házasság a posztszexuális kasztráció fázisába lépett. "

    "Az élet dicstelenebb szakasza. Csupa kínzás, csupa nyomorúság. Elhatározásom, hogy nem tágítok, lejegyzem megaláztatásom rettentő történetét. Egyelőre nem tudok kimenni az utcára, itthon öl a depresszió. Az írói csónak valami ólomtengerfélében elakadt. Házasság: a posztszexuális kapcsolat minden ingerültsége, minden frusztrációja. Féltem a szellememet, egész írói oeuvre-met féltem a fáradtságtól, az inspiráció hiányától. Éjszaka két óra ötvenöt perc. Félek a haláltól, másrészt semmi reálisabbat nem kívánhatnék e kínos vegetáció helyett."

  "Most már sosem fog kiderülni, hogy a Sorstalanság tulajdonképpen irodalmi paródia, semmi más… – Elakadás a naplóban, elakadás az életben… Valójában elkényeztetett luxus-emigráns vagyok, aki visszaél helyzetével, az iránta tanúsított szeretettel, egyáltalán…"

 " „Exitnaplót” megnyitottam. Nem tudom, van-e értelme. Egy ideje a saját és a mások depressziójának légkörében élek. Valami megakadályozza bennem – s kívülem – az előrelépést. Az alkotást.  Szembe kell néznem a szörnyű ténnyel, hogy egzisztenciámat a leépüléstől való félelem uralja. Félek írni, s ezért inkább nem írok. Úgy teszek, mintha a jegyzeteimet gyűjteném össze, valójában azonban iszonyodó tekintettel meredek a papírjaimra."   

  "Semmi haladás, elveszítettem a regénnyel való kapcsolatot. – Akivel csak beszélek, mindenki megállapítja, hogy fáradtnak látszom vagy (telefonon) hogy fáradt a hangom. – Radnóti „elvető” kritikája a Holminak nevezett agresszív bulvárlapban. De miért is szeretné szegény a könyvet, ha egyszer a könyv az őféle emberek csődjéről szól. Én már különben régen megértettem, hogy miért örvendenek akkora ellenszenvnek világszerte a liberális zsidók. Ez a bizonyos zsidó liberalizmus nem egyéb frusztrációnál (legalábbis Kelet-Európában), öntagadásnál, dogmatizmusnál (gyakran kommunizmusnál), gyávaságnál és – tulajdonképpen – igenis, nemzetrontásnál – bár ha ezt én mondom, mást jelent, mint amikor a nyilasok mondják. "

 "Elgondolkodtam – T. G. M. egy cikke nyomán – erről a különös európai típusról, az úgynevezett baloldalról, a vörös pestisnek ezekről a vak indulataiknak engedő, s valljuk be, leginkább zsidó származású terjesztőiről. A lábam körül ugrándozó hízott, vörös patkány az egyik legjellegzetesebb képviselője e típusnak, s jól illusztrálja, hogy a kommunista elsősorban jellem és alkat, s csak másodsorban úgynevezett meggyőződés. Ez a jellem a késői európai dekadencia jellegzetes civilizációs terméke. Ez is, a fasiszta is a saját létalapját támadja. De maradjunk a kommunistánál: a zsidó reménység, hogy a kommunista utópia internacionalizmusában a zsidóság is feloldódik s eltűnik majd, Sztálin és a kommunisták antiszemitizmusa következtében szétfoszlott. Így hát, mivel szeretetüknek nincs többé tárgya, megmaradt, sőt fokozódott a civilizáció iránti gyűlöletük, amely egzisztenciájukat egyáltalán lehetővé teszi."

"A külvilági fenyegetettség; az antiszemitizmust komolyan kell venni. Valójában most először látom teljes pompájában a bűnbak villámgyors kifejlődését. A New York elleni terrortámadásnak mindjárt Izrael volt az oka. Izraelnek a zsidók az okai. A zsidók Auschwitzot rendeznek be az arabok számára. Európában elkezdődnek a palesztinbarát tüntetések. Tartalmuk: Izrael tűnjön el a föld színéről. A sok nemzetközi zsidó, aki dühödten, tajtékozva Izrael ellen fordul, mert ki akar bújni a zsidókra zúduló gyűlölet alól."

"Európa pusztulásának nyomorúságos hétköznapjai. Európa kegyelemért könyörög az iszlámnak, csuklik és vonaglik az alázattól… Undorít ez a színjáték; Európát a gyávaság és az erkölcsi debilitás pusztítja el, a védekezésre való képtelensége és a nyilvánvaló erkölcsi kátyú, amelyből Auschwitz óta nem tud kikecmeregni… A keleti zsarnokság elleni fölkeléssel kezdődött (a perzsa háború), és a legméltatlanabb keleti hatalomnak való megadással végződik (a palesztinok)…"

 

 "Beszélgettem egy professzor barátommal, és megdöbbentő dolgokat mondott a koronavírussal kapcsolatban. Egy kimutatás szerint a 35 és 40 éves korosztály tagjait fenyegeti leginkább a hirtelen szívhalál, az infarktus, a szívmegállás. Azokról beszélek, akik megfertőződtek koronavírussal, és a statisztika egészen brutális: akik elkapták a vírust, azoknak hetven-nyolcvan százaléka belehal" – csuklott el a hangja a legendának. 

 Ezt a rezsim revolverportálja az Origo tudta lehozni (lementettem, a biztonság kedvéért). 

 Bevallom én elég sokáig gondoltam azt, hogy Orbánék aránylag kompetens fasiszták. Hát nem.  Vásároltak 16000 darab lélegeztetőgépet, amelyet Müller Cecília gépesített lövész őrmester fog nyilván kezelni, szerencsére a harmadára (sokkal kevesebbre) sem lehet szükség. Valakinek az unokahúgának volt éppen elfekvő lélegeztetőgépe, amiről valamiért eszembe jut a tajvani Li Yan Egyetem kutatócsoportjának friss tanulmánya, mely szerint intravénásan beadott atlétikai stadionnal lehet gyógyítani a koronavírusfertőzést. 

  A kormányzati modellezők elmondták, hogy sajnos kimerült a tesztelési kapacitás. Képzeljük el most a Tiszadobbantói Traktoros SE: Hertelendi Bányász mérkőzést, amikor kiderül, hogy nincs labda. Venni kellett volna labdát, akkor lenne.  Szerintem ezt már Orbán is érti. Hogy is mondta  Orbán  Balázs gépesített lövész makákó? "Riogatnak ezek itten, amikor sokkal többet tesztelünk, mint amennyi kéne, mert fasznak kell itt tesztelni, amikor helyette gyerekkönyvet is lehetne trancsírozni, ugyi" . 

Valószínűleg ez történt: 

   Modellezők: Miniszterelnök úr, kellene venni 16000 darab lélegeztetőgépet.

   Orbán:  Nem sok az? 

   Modellezők: De sok. Akkor is kell venni. Mert a 8000 az kevés. Nem, igazából az is sok, de a 16000 az pont prímszám. Majdnemprímszám. 

   Orbán:  Azt írja az újság, hogy a teszteléssel meg lehetne találni a fertőzötteket és akkor, gondolom én, ők már nem fognak annyit fertőzni, jól-e látom-e én-e?

   Modellezők: Jól, de mégse. A PCR az nő mint a dudva, csak metszeni kell időnként, szereti a szárazságot, meghálálja a törődést, venni azt pont nem kell. 

   Orbán: Jaj, biztos, hogy 16000 lélegeztetőgépet kell venni, annyira soknak tűnik?  

   Modellezők:  Hagyja már abba az aggódást Miniszterelnök úr, azt is mi javasoltuk, hogy a Nyunyóka nénit tessék leigazolni a Kötés és Horgolás magazintól, és nem bejött?   Megmondta, szelídül a vírus, passzálódik, leheveredik a fűbe, fogyaszt itten kérem szépen gyümölcsös joghurtot, aztán hazamegy megnézi a Szulejmánt. 

 ************

   Tényleg abban bízom, hogy a  koronavírus adott ponton elhúz innen, mert ennek így egyáltalán nincs sportértéke.

  Az országos bírói tanács egy igen és tizenhárom nem szavazattal nem támogatta Varga Zs. András Kúria elnökké választását. Tizenhárom bíró vállalta az ütközést Orbán rendszerével, egy olyan rendszerrel, ami éppen a lakosság 3-4 százalékát dobja oda a náciknak. Az egyhétszázötvenegyezerhétszázhatvankilenced részben lenni nem életbiztosítás. Vannak mostanában olyanok, akik nem életbiztosításra játszanak, becsületből, szakmai tisztességből az ember hajlamos lehet a hülyeségekre. Amikor a Savaria Gépesített Lövészdandár egykori századparancsok-helyettese kihallgatja  Henrik Ibsent, mert úgy hallotta, hogy a Nép Ellensége, sok minden történhet. 

   Vargazsé dékánként volt alkotmánybíró, mely tény mint színében, mint anyagában kiválóan passzol az Alkotmánybíróság 187/2010-es határozatához, amelyben igen megengedőleg azt írják, hogy 

   Az  Alkotmánybíróság értelmezte az Abtv. 9. § (1)  bekezdésébe
foglalt összeférhetetlenségi szabályt és megállapította, hogy –
a   tanszékvezetői  megbízatás  kivételével   –   a   kérdésben
megfogalmazott    felsőoktatási    tevékenységhez    kapcsolódó
(rektori,    rektor-helyettesi,    dékáni,    dékán-helyettesi)
megbízatások  összeférhetetlenek az alkotmánybírói tisztséggel.

    Biztos kiváló jogász, ezt most különösebb irónia nélkül írom, de ha Orbán azt mondja, hogy dugjon meg egy ebet, akkor megkérdezi, hogy dakszlit vagy francia bulldogot, ami a mai világban már-már rendszerkritikát jelent, mert a legtöbb káder kérdezgetés nélkül vetné rá magát az első csivavára. 

    Őt az az Áder János nevű államfőnek alig látszó tárgy jelölte, aki úgy írta alá az Európai Bíróság által az Alapjogi Chartába, a jóerkölcsbe és a Barcelona középpályás sorába ütközö Lex Ceu-t, mintha a Bambi üdítőital hungarikummá nyilvánítása lenne.

    Én értem, hogy ez nem egy ország, de néha országosdit kellene játszani. Mondjuk úgy, hogy Vargazsé azt mondja, hogy jó, akkor nem leszek kúriai elnök, keressetek bazmeg egy nálam legalább egy kicsit kevésbé nyilvánvaló figurát. Kétesélyes. 

    Mintha kínos lenne Bíró László képviselőjelölt úrról írni. Igen, ő az egyesített ellenzék jelöltje Tiszaújvárosban és hát szegény éppen antiszemita. Lehetne ő antikvitás, akkor a kvitások panaszkodnának, vagy antilop és akkor a Mészáros Lőrinc, de épp antiszemita ez a derék ember, úgyhogy maradok én.

    Az antiszemitizmus nem olyan, mint a terhesség, lehet kicsit antiszemitának lenni, sőt, talán ezen páran meg fognak botránkozni, lehet olyan kicsit antiszemitának lenni, ami engem már nem is zavar. De Magyarországon inkább a Solymosi Eszterező, tetűhintázó, biboldózó, galíciaizó, bikacsökös antiszemitizmus dívik, nem a kisujjeltartós, és Bíró képviselőjelölt úrnak valahogy eleve  egy csiszolatlan gyémántnak tetszik lenni, ő bizony belebömböli a zsidónemszeretését a zempléni éccakába négy feles után. Meg közben, meg már előtte is egy kicsit. 

    Rendben van-e morálisan az, hogy Bíró László összellenzéki képviselőjelölt úr egy ilyen szép nagy marha antiszemita? Nincs rendben. Morálisan szinte minden inog ebben az országba, hát ez pont dűl és borul. 

    Magyarországon kultusza van Prohászka Ottokárnak, aki még fogmosás közben is zsidózott, Lovas Istvánról van elnevezve az összes jobber újságíródíj, akinek már az oviban is Hamasz volt a jele, Bayer Zsolt pedig talán több antiszemita újságcikket írt, mint mást, és egyébként nagyon szar antiszemita cikkeket írt, de ha ebben az országban valami nem szar, az már feltűnést kelt.

    És általában, a Horthy Miki rendszerébe van visszabombázva az ország kulturálisan, ahol nyilván véletlenül hoztak numerus clausust meg három darab zsidótörvényt, és a Legfőbb Hadúr bácsi is csak azért adott cvikipuszit Adolf Hitlernek, mert összetévesztette a Marlene Dietrich-hel.

   És akkor a rendszerváltás óta Magyarországra telepedő Csurka Pista bátyánkról ne is beszéljünk, akinek Lánczi Andrástól Szánthó Miklósig (az a kis bajuszos nyilas, aki baromságokat beszél, nem az, a másik, úgy értem a másik másik, hosszú, keressék meg a neten) beledőlt a kiterjedt valagába. Csurka tényleg elhitte, hogy Tiszaeszláron a gefilte fishbe töltötték a keresztény szűzeket, és Trianont a Dajan tábornok találta ki. Bíró képviselőjelölt úr pedig Csurkától tanulta a Judapestet, nem a Raffay Ernőtől a szegény ember Július Ebolájától. 

    Igen, baromira kínos a Bíró képviselőjelölt úr, de amikor a pártközpont manifeszt nyilaskereszteseket uszít erre a derék antiszemita emberre, elszomorodom. Az a baj, hogy annyira pásszol a Bíró képviselőjelölt úr ebbe az országba, hogy még meg is nyerheti ezt a választást. 

     Ascher és Zsámbéki megy, Zalán János jön.  Az egyik oldalon Ragályi, Cserhalmi és Csákányi, a másikon Dózsa László, Novák Emil és Gregor Bernadett.  Neumann, Szilárd, Teller, Wigner és Gábor Dénes sem kellett, itt Takaró Mihály Imre Kertészezhet, a Nyugat meg csak zsidó lapocska. Kultúrharc böllérbicskával.

     Domnul Dumitrescu a PIM igazgatója mind a százhuszonhat centiméterével jelentheti ki, hogy ő egy fehér, nemzeti (értsd nem zsidó), keresztény (értsd nem zsidó, ez mindent kétszer mond, mindent kétszer mond) férfi (ez tűnik a legerősebb túlzásnak), tehát. Neki joga van itten, joga van lecserélni a feleségét pesti macára, joga van terepjáróban krúzolni a Kecskeméti utcában, és legfőképpen joga van stanicliből osztogatni a Térey-díjat, mint a   úrigyerek a selyemcukrot a prollereknek. 

     Békés Márton.  Ez itt most alany, állítmány, tárgy, jelző és határozó, egyszerre. Shitfuck. Ez az ember, egy náci és egy kommunista ideológus szövegéből akarta megkonstruálni a FIDESZ új doktrínáját, a Tihanyi Téziseket (nem hülyéskedem, ez a neve, amúgy Békés volt az, aki a brit melegek jelképével illusztrálta a kiáltványát)  mintha tényleg doktrínára lenne szükség ahhoz, hogy valaki a gázszerelője zsebébe csusszantson ezermilliárd forintot, hogy azért az vissza is csusszantson belőle. 

    Nem írhatok arról, hogy melyik jobber megyekettes tudóska nem talált be az Egercsehi Bányász tarcsi ellen sem, mert letilt a vitéz nagybányai blog.hu. De azért szerintem képben van már a kedves Olvasó.

  Több ezer középszerű kis senki  jött rá, hogy eljött az ő idejük, hogy a jóindulat hiánya igenis pótolja a hozzáértés hiányát. Hogy itt tehetséges emberekbe lehet rúgni, ami azért rendesen rajta volt a bakancslistán. 

     Deutsch "Ennyike" Tamás kereszténydemokrata jogtudós  magyarázza a konzervativizmus és a liberalizmus harcát Strasbourgban, néz egymásra a svéd meg a luxemburgi, hogy talán ki lehetne ezt az országot kölcsönözni a Türk Tanácsnak, most, hogy  az Orbán-átok lecsapott Kirgizisztánban. Szólnék, tudom, hogy az ott tejpor, a jogi képviselőnk is tudja, de azért letörölhetné a nózijáról,  és egyszer akár egy könyvet is elolvashatna,  akkor lenne miről beszélgetni a thaiföldi felnőttszínésznőkkel az éjféli mise után. 

     Ezt csak túlírni lehet. A magyar középszerűségben nincs semmi különös, talán csak az, ahogy rátelepszik erre a kilencvenháromezer szerencsétlen négyzetkilométerre, mint egy hatalmas segg. 

       Tudomásom szerint a European Research Council pályázatain összesen 38-szor nyertek magyar egyetemek. Ebből 17-szer nyert a CEU, kétszer a csúcskategóriás Synergy Grantben voltak nyertes pályázók (egyszer a St.Andrews egyetemmel, egyszer a Károly Egyetemmel és az MTA-tól elrabolt Rényi Intézettel közösen). 

       Valamilyen oknál fogva perverz örömet okoz a FIDESZ támogatóinak, hogy ezt az egyetemet elüldözték Magyarországról. A Miskolci Egyetem (0 darab ERC grant) főkurátora, Varga Judit igazságügyminiszter őrjöng a dühtől, hogy az Európai Bíróság egyáltalán szóvá merte tenni, hogy kissé problematikus ez az egész. 

       Amiről eszembe jut, hogy éppen száz éve hozták meg a numerus clausust, ami az akkori fideszeseknek okozott perverz örömet. Nagypapám mérnök akart lenni, de végül a vargajuditok és a djjeszyk miatt "csak" könyvelő lett (de baromi jó könyvelő ám). Ez nekem a mai napig fáj.  Neumann János ekkor hagyta el az országot, és később Teller Ede is a numerus claususra hivatkozva távozott, helyettük kapta meg az ország a vargajuditokat és a djjeszyket. 

      Kicsi változó vagyok én ezekben az egyenletekben, de CEU, MTA, színház, gefilte fish, úgy tűnik, én ezt kicsit jobban behúztam, mint a magyar átlag. Mindegy, egyszer vége lesz, ennek egyszer vége kell, hogy legyen.  

      Ma a Színművészeti Egyetem hallgatói visszautasították a rezsimszolgák ultimátumát. Én annyit tehetek most, hogy bemásolom ide Mádl Ferenc néhai köztársasági elnöknek az egyetemi autonómiával kapcsolatos 2005-ös alkotmánybírósági indítványának azt a részét, ami az Alkotmánybíróság 41/2005. (X. 27.)  határozatában szerepel.

A  köztársasági  elnök  –  az  Alkotmány  70/G.  §-ába  foglalt
tudományos  élet  szabadságával  kapcsolatos  alkotmánybírósági
gyakorlatra való hivatkozással – azt állította, hogy az  állami
felsőoktatási  intézmények léte önmagában még az  alapvető  jog
érvényesülését nem garantálja. A szabadságjog jogosultjai  –  a
tudomány  művelői – csak akkor tudják indokolatlan  befolyástól
mentesen  folytatni  tudományos  tevékenységüket,  ha   azt   a
felsőoktatási intézmény szervezete, azon belül is a tudományt –
kutatást    és   oktatást   –   közvetlenül   érintő   döntések
meghozatalának    rendje   kellő   módon   biztosítja.    Ennek
megvalósulásához  a  felsőoktatási  intézménynek  a  tudományos
tevékenységgel közvetlenül összefüggő kérdésekben a  végrehajtó
hatalommal szemben autonómiával kell rendelkeznie. Ez  pedig  a
kutatással  és  oktatással közvetlenül  összefüggő  kérdésekben
feltételezi   a   tudományos  élet   szabadságához   való   jog
jogosultjai,  a  tudomány művelőinek közössége  önálló  döntési
jogát. Ebben az értelemben tehát a tudományos élet szabadságát,
a  tanszabadságot  és  a  tanítás szabadságát  a  felsőoktatási
intézmények  önkormányzata  (autonómiája)  valósítja  meg.   Az
autonómia  hordozója  a felsőoktatási intézmény. 

Az Alkotmánybíróság Mádl Ferenc érveit elfogadta. Amikor a végrehajtó hatalom a saját embereire ruházta a fenntartói jogokat, közöttük a végrehajtó hatalom képviselőire, akkor kijátszotta az Alkotmánybíróság határozatát. Prof. Dr.  Hörcherné Dr. Magyar Ildikó és fideszes társai pontosan azért kerültek az Alkotmánybíróságra, hogy minden lehetséges eszközzel az Orbán-klán érdekeit szolgálják. De tudnunk kell, hogy az egyetemi autonómiáról volt alkotmánybírósági döntés és a konzervatív Mádl professzor fordult az Alkotmánybírósághoz. 

 Alapvető európai elveket sértett meg a rezsim, és a saját Alaptörvényét is megszegve módosította a 2011-es felsőoktatási törvényt. Ezek a fiatalok, ott a Vas utcában, nemcsak maguk miatt, hanem igenis miattunk is és a hazánkért vállalják a veszélyt, a hatalom gátlástalan képviselőivel való konfrontációt. Nem hagyhatjuk őket magukra. 

      A magyar miniszterelnök ma aljas módon a neonácik oldalára állt, belehazudott az egész ország arcába és uszított a meleg polgártársaim ellen. 

      Ezért én most a lehető legegyszerűbb és leggyermetegebb módon, matematikus olvasóink valószínűleg nem fognak megdícsérni érte, el fogom magyarázni az Entscheidungsproblem-et, ami az emberiség egyik legérdekesebb matematikai (filozófiai?)  problémája, mely problémát egy bizonyos Alan Turing nevű brit, meleg, csodálatos matematikus oldott meg 1937-ben.

      Szinte mese lesz, mert meseország mindenkié. Mindenkinek joga van arra, hogy megértse ezt, mert nincs meleg vagy heteroszexuális matematika, nincs meleg vagy heteroszexuális tehetség, nincs meleg vagy heteroszexuális bölcsesség, csak matematika van, tehetség és bölcsesség, ahogy nincs meleg vagy heteroszexuális Magyarország sem, csak Magyarország... nincs. Ma nincs, egyszer talán majd lesz. 

   ******************************************************

   Az Entscheidungsproblem valójában egy filozófiai probléma és az emberi elme határairól szól. Talán többről. Talán az isteni elme határairól is. Megválaszolhatunk-e minden kérdést? Mindenható-e a logika? Mindenható-e az elme?

  Persze nem várhatjuk el, hogy logikai eszközökkel válaszoljunk olyan kérdésekre, minthogy mi az Élet értelme vagy létezik-e Isten. Az Entscheidungsproblem arról szól, hogy létezik-e egy olyan titokzatos algoritmus, amely logikai állításokról dönti el, hogy igazak vagy hamisak.

   Turing (és tőle függetlenül Alonzo Church filozófus-matematikus) bizonyította be, hogy az elménknek is vannak határai, a mindent megoldó algoritmus nem létezik. És most a kedves Olvasó ezt meg fogja érteni. Igen, az egyik legérdekesebb matematikai/filozófiai problémát pont a mai napon fogja megérteni a kedves Olvasó. 

 *******************************************************

   Tegyük fel egy pillanatra, hogy létezik egy ilyen csodálatos algoritmus. Ez nyilván azt jelentené, hogy egy nagyon egyszerű feladatot is meg tudna oldani. El tudná dönteni egy számítógépprogramról (mondjuk BASIC nyelvű), hogy a következő két állítás közül melyik igaz rá:

    X.   A program egy NULLÁK-ból és EGYES-ekből álló végtelen sorozatot ír ki.   

    Y.   A program nem ezt teszi. Bármi mást, csak nem ezt. Lehet, hogy hibaüzenettel leáll, lehet, hogy egyszer leír egy A betűt, vagy csak véges sok NULLÁT és EGYEST. Jegyezzük meg, hogy minden, a billentyűzeten leírható, jelsorozatot potenciális programnak észlel az algoritmus, József Attila Mama című versét is. Hát azt pont egy Y típusú jelsorozatnak. 

   Az algoritmusunk tehát megérti a programokat anélkül, hogy lefuttatná őket, hiszen a döntését véges idő alatt kell meghoznia. Nem olyan egyszerű ez. Képzeljük el, hogy a program, amiről az algoritmusnak el kell döntenie, hogy az X vagy az Y típusba tartozik, a következő. Elkezdi sorban nézegetni a számokat és amikor talál egy ikerprímet, mint például a 3,5  vagy a 11,13 , akkor leír egy EGYEST. Ilyen programot kilencéves gyerekek is tudnak írni. De most gondoljon bele az Olvasó. Ha az algoritmusunk el tudná dönteni, hogy ez a program X vagy Y típusú, akkor ezzel meg tudná oldani az ikerprímszámsejtést (mármint, hogy van-e végtelen sok ikerprímpár), ami a matematika egyik leghíresebb megoldatlan problámája.

   Valaki azt állítja, hogy a birtokában van a fenti SZUPER algoritmus. Mi most kimutatjuk, hogy téved. Nem hazudik, mint Magyarország miniszterelnöke, csak téved. 

    A fent már említett kilencéves gyereket megkérjük arra, hogy írjon egy SZIMPLA nevű programot/algoritmust, ami felsorolja az összes olyan véges jelsorozatot, amit a billentyűzeten egyáltalán le lehet írni. Ezek között a jelsorozatok között lesz a XH3%777 , a FUCKYOU (igen, külön neki), és egy olyan jelsorozat is, ami egy valóságos számítógépprogram és outputként kiír végtelen sok egyest. 

  A SZIMPLA algoritmus outputja tehát a J(1), J(2), J(3),... végtelen sorozat, amelynek minden eleme egy véges jelsorozat, és minden jelsorozat pontosan egyszer szerepel az outputban.

  Ezek után megépítjük a HIPER nevű algoritmust. Ami a következő módon működik. A SZUPER algoritmusnak odaadjuk J(1)-et. Ha SZUPER azt mondja, hogy J(1) egy Y típusú jelsorozat, akkor HIPER kiír egy 0-t. Ha SZUPER azt mondja, hogy J(1) egy X típusú jelsorozat, akkor addig futtatjuk J(1)-et, amíg le nem írja az ELSŐ számot (mert tudjuk, hogy végtelen sok NULLÁT vagy EGYES-t írna le, ha hagynánk bomolni). Ha ez a szám 0, akkor a HIPER kiír egy 1-t. Ha 1, akkor a HIPER kiír egy 0-t.

 Ezek után a SZUPER algoritmusnak odaadjuk J(2)-t. Ha SZUPER azt mondja, hogy J(2) egy Y típusú jelsorozat, akkor HIPER kiír egy 0-t. Ha SZUPER azt mondja, hogy J(2) egy X típusú jelsorozat, akkor addig futtatjuk J(2)-et, amíg le nem írja a MÁSODIK számot. Ha az 0, akkor a HIPER kiír egy 1-t. Ha az 1, akkor a HIPER kiír egy 0-t.

 Ezek után a SZUPER algoritmusnak odaadjuk J(3)-t. Ha SZUPER azt mondja, hogy J(3) egy Y típusú jelsorozat, akkor HIPER kiír egy 0-t. Ha SZUPER azt mondja, hogy J(3) egy X típusú jelsorozat, akkor addig futtatjuk J(3)-at, amíg le nem írja a HARMADIK számot. Ha az 0, akkor a HIPER kiír egy 1-t. Ha az 1, akkor a HIPER kiír egy 0-t.

 És így tovább.......

 A HIPER algoritmus tehát egy X típusú jelsorozat, hiszen az outputja egy NULLÁK-ból és EGYESEK-ből álló végtelen sorozat. 

 És akkor mi van, kérdezi most az Olvasó?

 HIPER egy jelsorozat, tehát a kilencéves gyerek SZIMPLA nevű programja felsorolta. Ő volt J(n), ahol n esetleg egy nagyon nagy szám, százbillió számjegyből áll, talán annál is több számjegyből. HIPER X típusú jelsorozat, tehát az outputjának n-edik karaktere vagy egy NULLA vagy egy EGY. 

 Tegyük fel, hogy ez a T nevű érték NULLA.

 Emlékezzünk most vissza arra, hogy a HIPER outputjának mi is az n-edik jegye. Ha a J(n) nevű program X típusú, akkor a HIPER outputjának n-edik jegye pontosan akkor NULLA, ha a J(n) program outputjának az n-edik jegye EGYES. Dehát előbb beszéltük meg, hogy ez a bizonyos jegy, amit T-nek neveztünk,  NULLA volt, akkor pedig mégse lehet NULLA. 

 Hoppácska.

Ha kétségbeesésünkben feltesszük, hogy a T nevű érték EGYES, akkor pont ugyanakkora bajba kerülünk. Más lehetőség pedig nincs. Ellentmondásba ütköztünk. 

 Tehát SZUPER nem létezik. 

  ************************************************************