Az országos bírói tanács egy igen és tizenhárom nem szavazattal nem támogatta Varga Zs. András Kúria elnökké választását. Tizenhárom bíró vállalta az ütközést Orbán rendszerével, egy olyan rendszerrel, ami éppen a lakosság 3-4 százalékát dobja oda a náciknak. Az egyhétszázötvenegyezerhétszázhatvankilenced részben lenni nem életbiztosítás. Vannak mostanában olyanok, akik nem életbiztosításra játszanak, becsületből, szakmai tisztességből az ember hajlamos lehet a hülyeségekre. Amikor a Savaria Gépesített Lövészdandár egykori századparancsok-helyettese kihallgatja Henrik Ibsent, mert úgy hallotta, hogy a Nép Ellensége, sok minden történhet.
Vargazsé dékánként volt alkotmánybíró, mely tény mint színében, mint anyagában kiválóan passzol az Alkotmánybíróság 187/2010-es határozatához, amelyben igen megengedőleg azt írják, hogy
Az Alkotmánybíróság értelmezte az Abtv. 9. § (1) bekezdésébe
foglalt összeférhetetlenségi szabályt és megállapította, hogy –
a tanszékvezetői megbízatás kivételével – a kérdésben
megfogalmazott felsőoktatási tevékenységhez kapcsolódó
(rektori, rektor-helyettesi, dékáni, dékán-helyettesi)
megbízatások összeférhetetlenek az alkotmánybírói tisztséggel.
Biztos kiváló jogász, ezt most különösebb irónia nélkül írom, de ha Orbán azt mondja, hogy dugjon meg egy ebet, akkor megkérdezi, hogy dakszlit vagy francia bulldogot, ami a mai világban már-már rendszerkritikát jelent, mert a legtöbb káder kérdezgetés nélkül vetné rá magát az első csivavára.
Őt az az Áder János nevű államfőnek alig látszó tárgy jelölte, aki úgy írta alá az Európai Bíróság által az Alapjogi Chartába, a jóerkölcsbe és a Barcelona középpályás sorába ütközö Lex Ceu-t, mintha a Bambi üdítőital hungarikummá nyilvánítása lenne.
Én értem, hogy ez nem egy ország, de néha országosdit kellene játszani. Mondjuk úgy, hogy Vargazsé azt mondja, hogy jó, akkor nem leszek kúriai elnök, keressetek bazmeg egy nálam legalább egy kicsit kevésbé nyilvánvaló figurát. Kétesélyes.
