Örülünk, Vincent?

Minden sorozat történetében akadnak nehéz pillanatok, amelyek elől egyszerűen nem lehet kitérni. Ilyen a mai ünnep is, ami szerencsétlen módon, nem csak hogy hétvégére esik, de ráadásul nem is tehetünk úgy mintha egy csak egy volna az átlagos, facepalmos, főzőcskézős szombat délelőtti zenei posztok közül.

Az ugye ab ovo kizárt, hogy valami coca-cola mámorban fetrengő, dekadens imperialista zene kerüljön a Vincentblog oldalaira egy ilyen nemzeti napon.

Magyar tartalmakat azonban csak egy-egy tétova kísérlet erejéig engedtünk a szériába, így nehéz választás előtt állt a stáb, amikor ki kellett jelölni mai videót. Örömmel jelenthetem, sikerült megtalálni az adekvát zenei alaphangot a mai ünnepi beszédek elé. Szövegcentrikus tartalom!

Budapest egyik vezető iskolájában úgy gondolták, hogy életszagúbb az irodalom oktatása, ha nem azokat a műveket teszik kötelezővé és elemzik közösen, amiket különben nem olvasna el egy gyerek se, de így legalább meg is utálja, hanem azokat, amiket egyébként is olvasnak, illetve szívesen olvasnának. Mélyen egyetértek.

Az átállás persze nem zökkenőmentes, hanem — amint ez ilyen helyzetekben törvényszerű — többé-kevésbé vidám epizódok tarkítják.

A hatályos törvényeknek megfelelően támogatom a vizsgálóbizottságot, ha az egyedi ügyekben a konkrét vizsgálat lezárult, tehát megtörtént a rendőrségi nyomozás, és megtörtént az ügyészségi nyomozás. Ha ez megtörtént, tehát megvan a jogi felelősség megállapítása, akkor utána következhet a politikai felelősség megállapítása, de amíg nincs megállapítva a jogi felelősség, addig nincs miről beszélni, mert nincs politikai felelősség

Orbán Viktor, 2013. december 2.

Minden reggel és minden este megnézem, hogy kint van-e, és örülök neki, hogy kint van. Hogy laminált papíron van, annak külön örülök, mert így nem árt neki a pára. Van egy barátnőm itt, a Páva utcában, na, azoknál nem laminált papíron van, fújja is a szél ide-oda. Én nem engedném ezt. Elő kellene írni azt is, hogy laminált papíron legyen. Mondjuk, az se mindig véd, egyszer már valaki a miénket is leszakította, akkor fel is hívtam a képviselőt, hogy gond van, de hála istennek, jött is gyorsan, és kitett egy újat. Ha nem tenné ki, akkor feljelentenénk itt jó néhányan, mint a pinty.

Jó szórakozás ez nekem, a feleségem már sajnos meghalt, az unokáim meg egyre ritkábban jönnek. Nyaralni se igen járok, általában itthon vagyok. Úgy óránként kijövök ide a konyhába, aztán kinézek az ablakon, hogy megvan-e még ez a rezsipapír. Eddig még mindig megvolt, de ha nem lenne meg, akkor jönnék gyorsan, aztán raknék ki újat. Hagytak itt nekem 30 darabot minden oldalból.

rezsifórum

a társasházakba kifüggesztett kötelező tájékoztatóról

Tévedett, aki azt hitte, hogy a bácsinénizmus valami nyugdíjas alkotókörre korlátozódó időskori tünetegyüttes. Ennek bizonyságául ma egy ifjú kárpátaljai költőt mutatunk be. Espán Margaréta  verseit szenvedélyes, izzó honszeretet hatja át:

Sosem lesz a tiéd!

Nem adom el neked a földet, melyben őseim nyugosznak!
Inkább teremjen rút tövist és gyomokat,
mintsem a romlás virágozzék belőle, s örökre rajta hagyd mocskos nyomodat!

Nem adom el neked az elmémet!
Maradjon inkább parlagon minden gondolatom,
mintsem szője tovább belé ültetett fondorlatod!

Nem adom el neked a szívem! Nem! Soha!
Pusztuljon csak velem együtt minden szép és nemes érzelem,
akkor sem lesz a tiéd, ha nem is marad benne már csak félelem!

Nem adom el neked a testem!
Maradjon inkább száraz, meddő minden egyes hajnalom,
mintsem hordozzak neked zsarnok, túlnövő magzatot!

Nem adom el neked a két kezem!
Zárd hát máris bilincsbe, ha akarod,
mert érted nem, de ellened szívesen forgatnának kardot!

Nem adom el neked a hangom!
Némíts el örökre, vagy még tovább, amíg még teheted,
mert tűzben égve sem fájdalmamban kiáltok majd, hanem ellened!

Zsenge kora ellenére Margaréta már szinte olyan, mint Radnóti Miklós, de azért mégse nagyon. Ezt tőle magától tudom, mert amikor Mindenem című verséért a kommentelők plágiummal vádolták, azt e szavakkal utasította vissza: "...csupán annyi az egyezés, hogy sem Radnóti, sem én nem tudjuk, mit jelent másnak a hazája."

Amint Tóth Árpáddal is csak az a közös, hogy ő is és Margaréta is ihletet kapott egy "Nyílt láng használata és a dohányzás tilos!" táblától:

Szikrából lett pusztítás

Meg amit nem tettek hozzá: "Addig sem írsz."

É/s

A kereskedelmi televízióknak álcázott globális véleményhatalmi terrorgépezet legkegyetlenebb tömegpusztító fegyvereit a valóságshow–sorozatok jelentik.

Bogár László, 2014. február 6.

A kifejezést Irving Janis, a Yale Egyetem pszichológusa vezette be a '70-es években. Meghatározása szerint "a csoportgondolkodás olyankor jelentkezik, amikor az emberek egy összetartó, befelé forduló csoport tagjaivá válnak. Ezek az egyének annyira törekszenek arra, hogy ne lógjanak ki a sorból, hogy az legyőzi bennük az alternatív lehetőségek reális értékelésének vágyát" (I. Janis: Victims of Groupthink: A Psychological Study of Foreign Policy Decisions and Fiascoes. Boston, Houghton Mifflin, 1972).

A tagok egyfajta "belső csoport" tagjaiként tekintenek magukra, és úgy érzik, hogy egy külső, a céljaikkal szemben álló csoport ellenében dolgoznak.