Örülünk, Vincent?

lehet ezt cizellálni, de a lényeg, hogy mindenki rosszul fog járni, ha ők nyernek

Kövér László, 2014. február 13.

Csúszunk egy hetet!

A jövő héten majd kaptok baloldalit, ahogy kell, de most soron kívül nem annyira verseket kívánok megosztani veletek, mint inkább egy prózát. Egészen konkrétan egy ajánlást egy, az illetékes önkormányzat támogatásával kiadott verseskötethez (ISBN: 978-963-06-2250-9). A nem túl blikkfangos poén az, hogy ki is az ajánló — akik szeretnék a poént kiélvezni, ne kezdjenek el gondolkodni rajt' és ne tekerjenek előre a végére: hadd csattanjon!

Mielőtt azonban belefognátok e nagy formátumú esztéta életrajzi összefoglalójának és műelemzésének élvezetébe, hadd idézzek Nektek egy rövidke verset Nedudgi néni költészetéből — mintegy illusztrálva a művészet lényegéről megtudhatókat.

Vásárhely

Nem tudom, mit szeretek benne.
Mintha Vásárhely a világ közepe lenne.
Szeretem a földet, mely megnyugtat
Szeretem a házunkat, mely oly
Méltóságos büszkeséggel fogad
Szeretem a Kálvin téri kilátást
Szeretem a belvárosi ember-áramlást
Kossuth téri virágok illatát
„Fekete Sas” büszke pompáját
A „Kincsös temető” halott városát.
Hisz az enyémek túl vannak, oda át
Hát ezt szeretem benne
Bécs helyett nekem ő a világ közepe!

atlatszo.hu

A magyar kormány Orbán Viktor vezetésével és a kétharmados felhatalmazással élve megtörte a nemzeti értékeket tagadó, a globalisták által demokráciának hazudott balliberális rémuralmat. A balliberális diktatúra nem működik tovább, a szoclib terrorból a magyar ember már nem kér.

Dr. Zsolnay Miklós, mno.hu, 2014.március 4.

      A képen egy spanyol turistát látunk a lányával. Lehetnék akár én is, vagy a kedves Olvasó. A kép egy ír kisvárosban Omaghban készült, amelyről nem tudok semmit. A háttérben emberek, akik ott élik az életüket, amely életekről szintén nem tudok semmit. Állok, nézek a kamerába, hátam mögött egy piros Vauxhall, MDZ 5211-es rendszámmal. 

     — Martha Pope — mondta az ismeretlen a telefonba. — Ötszáz font, a Fő utcán, harminc perc múlva.

      Persze azt sem tudom, kicsoda Martha Pope.  Utánanézhetnék, és akkor megtudhatnám, hogy ő egy amerikai nő, George Mitchell amerikai szenátor stábjából. Mitchellnek komoly szerepe volt az 1998-as nagypénteki békemegállapodás tető alá hozásában.

      Azon az augusztusi napon Martha Pope neve azonban valami egészen mást jelentett.  Az Ír Köztársasági Hadsereg szakadár szárnya a hatóságokkal kommunikálva kódnévként használta Pope nevét. A Martha Pope név kimondása azt jelentette, hogy valóban bombát fognak robbantani. Ötszáz fontos bombát, a Fő utcán, harminc perc múlva. 

      Huszonkilencen haltak meg. A halottak listáján nincs középkorú spanyol férfi. Túléltük, kedves Olvasó. 

      Tizenhét évvel korábban, a Maze börtönben meghalt egy Bobby Sands nevű ember. Hatvanhat napig éhezett. Az IRA tagja volt. 

      Próbáltak már éhezni akárcsak öt napig?  Próbáltak már meghalni valamiért? Próbáltak már megölni valakit? Próbáltak már megölni huszonkilenc ártatlan embert?  Próbálták már bemondani egy telefonba Martha Pope nevét és nem hozzátenni, hogy a bomba a piros Vauxhallban van?

       Próbáltak háromezer halott után, egyszer csak elkezdeni hinni abban, hogy ezt most abba kell hagyni?  

       Mögöttünk nincsenek piros Vauxhallok, senki nem mondja a telefonba Martha Pope nevét. Blogokban öljük egymást, nem a belfasti éjszakában. És még büszkék is vagyunk rá. És nem akarjuk abbahagyni. Soha nem akarjuk abbahagyni, mert az északíreknek volt valamijük, amiért háborúzhattak, nekünk meg csak a háborúnk van. Ha abbahagyjuk, nem marad semmink.

- Mit csinál a pék?

- Hát kenyeret süt!

Van kérdés? Nincs kérdés!

            " Hazánk régi-új intézményei kiépültek. Az állami tulajdont felváltotta a magántulajdon. Az ország sokat gyarapodott. Városok szépültek meg, autópályák épültek. Több mint egymillió mobiltelefonon beszél az ország apraja-nagyja. Mintegy négy millióan korszerű autókban közlekednek. Az interneten keresztül az egész világot elérhetjük. Fiataljaink különböző ösztöndíjakkal külföldi egyetemeken tanulhatnak, távoli országokban szerezhetnek tapasztalatokat, vállalhatnak munkát.  (Schmidt Mária Széchenyi-díjas (nem, nem vicc) egyetemi tanár (ez sem) )"