Örülünk, Vincent?

 Tegnap a salzburgi egyetem posztumusz visszavonta Konrad Lorenz díszdoktori címét. 

              Rudolf Werner Georg Hippius 1945-ben halt meg Prágában szovjet fogságban, negyvenéves korában.  Halálának körülményeiről nem találtam semmiféle információt, de úgy tűnik természetes halállal halt meg. Nem biztos, hogyha túlélte volna a börtönt, elkerüli az akasztófát. Az észt származású Hippius a gyakorlati fajelmélet "kutatója" volt, 1940-ben Poznanban hosszas kísérleteket végzett a német és lengyel felmenőkkel is rendelkező polgárok pszichológiai árjaságával kapcsolatban, ha ennek az őrületnek egyáltalán van korrekt megnevezése. A kísérleteiben egy Konrad Lorenz nevű besorozott königsbergi professzor segítette. Ő a negyvenes évek kezdetétől foglalkozott  a "fajkeveredés káros hatásaival". Lorenz a náci párt tagja volt, és egy Der Biologe című folyóiratban az evolúcióelmélet és a nemzetiszocializmus alapvető fontosságú kapcsolatáról értekezett. Lorenz szerint a fajkeveredés a tiszta erős faji tulajdonságok elsorvadásával járhat, ezt a fenti  rajzocskával illusztrálta. Később azt állította, hogy nem tudott arról, hogy a náci eugenikai program, amelyet támogatott, milyen egyszerű metódussal érte el a tiszta erős fajiságban hiányt szenvedettek számának csökkenését.

               Konrad Lorenz 1973-ban kapta meg a Nobel-díjat. A huszadik század egyik legjelentősebb tudósa volt, az etológia tudományának talán legnagyobb alakja. A salzburgi egyetem mégis úgy döntött, hogy a több mint negyedszázada halott Lorenztől visszavonja a tiszteletbeli doktori címét. A náci Lorenztől vonták vissza a címet, attól az embertől, aki amikor belépett  a náci pártba azt írta, hogy egész életében nácinak érezte magát és, hogy egész tudományos munkásságát a nácizmus ideológiájának rendelte alá.

                A náci Lorenz nem 1989-ben halt meg, hanem valószínűleg sokkal-sokkal hamarabb, talán akkor, amikor a vele együtt a Nobel-díjat elnyerő, következetes antifasiszta Niko Tinbergen megbocsátott neki. Meg lehet bocsátani azt, amit Lorenz elkövetett? Én ezt Tinbergenre bízom. Majdnem teljesen bizonyos vagyok benne, hogy Lorenz, aki élete végén valamiféle baloldalivá is vált, őszintén (többé-kevésbé őszintén) megbánta azt, amit a náci rémuralom idején tett. Semmi okom sincs azt hinni, hogy közvetlen részese volt a szörnyűségeknek. Inkább hülye és opportunista volt, mint gonosz, csak éppen egy borzalmas korban volt hülye és opportunista.

                 A náci Lorenz és a fehér szakállú humanista Lorenz ugyanabban az emberi testben létezett. Lorenz náci gondolatai és Nobel-díjjal honorált tudományos tevékenysége sem választható szét egymástól, talán ezért találta fontosnak a salzburgi egyetem, hogy annyi évvel Lorenz halála után visszavonja tőle a tiszteletbeli doktori címet.

               Azt hiszem helyeslem az egyetem döntését, ahogy egészen biztosan nem helyeselném, ha Lorenz Nobel-díját vonták volna vissza. A döntés nem rég halott öregembernek szól, aki talán megtalálta a maga földi purgatóriumát, vagy csak elhitette magával és másokkal is, hogy megtalálta.

              Ez egy mementó, számunkra. Létezik ilyesmi, tudnunk kell róla, hogy az emberek hülyeségből és opportunizmusból akkor is nagyon messzire tudnak menni, ha valójában nem is szörnyetegek. A szabad választás nemcsak az erény, hanem a bűn szabad választását is jelenti.

               Választás pedig mindig van, valamennyi mindig van. Mert nem csak egy Konrad Lorenzről tudnak Salzburgban, hanem egy másikról is. A másik Konrad Lorenz egyszerű vasutas volt, nem Nobel-díjas tudós. Ő az ellenállási mozgalomhoz csatlakozott. 1942. április tizenötödikén lett öngyilkos a Gestapo salzburgi börtönében.

         A felső néhány százalék, tipikusan a budapesti értelmiségi családok gyerekei, számára a magyar oktatási rendszer, a sokszor temetett magyar felsőoktatás is, sőt különösen az utóbbi, tökéletesen megfelelőnek tűnik, vagy talán, ha igazán őszinték akarunk lenni, indifferens. A képességelit, az örökölt és szerzett képességek elitje könnyen teljesít mindent, amit a felső egyharmadra kalibráltak, ez nem magyar jellegzetesség. Az, hogy egy ország képes-e arra, egyáltalán szándékában van-e, a felső pár százalék számára különleges elit oktatási struktúrákat létrehozni, mint azt Franciaországban vagy Nagy-Britanniában tették, egy másik kérdés, a felső egyharmadra méretezett rendszerekben a felső két-három százaléknak nincsenek problémái. Az elithez tartozás nemcsak "skill"-eket, hanem a társadalmi átlagot jelentősen meghaladó motiváltságot is jelent, a felsőoktatásban pedig a motiváltság és a korábban rögzült kompetenciák szerepe szinte felbecsülhetetlen. 

          Az elit problémája általában az, hogy túlságosan kicsi számára ez az ország, de ez sem feltétlenül igaz, Magyarországon a képesség elit (amely elit jelentős átfedésben van a kapcsolati elittel) szabadvegyértékei valamelyest leköthetők. 

          A felsőoktatás ugyan a felső egyharmadra készül fel, de valójában a felső pár százalék képességeit, skilljeit, motiváltságát reméli, és amikor nem kapja meg, hajlamos  pánikba esni. Az elsődleges reakció a középiskola felé való mutogatás (a középiskola az általános iskolák alsóbb osztályaira, az pedig magukra a családokra mutogat) és mindegyik mutogatásnak, felelősségátruházásnak, vagy felelősségkiterjesztésnek, megvan a maga racionális alapja.

           The buck stops here - szokták idézni Harry Truman amerikai elnököt. Valakinek el kell vállalnia a végső felelősséget, és ez a valaki, ebben az esetben, a magyar felsőoktatási rendszer. Nyilván igaz, hogy folyamatosan monitorozni kell az alsóbb szintek működését, de a magyar egyetemek nem tehetik fel a kezüket, nem mondhatják, hogy ők valami mást várnak egy olyan országban, amelyik jelenleg ezt tudja adni.

            Természetesen lehet a kormányzatra is mutogatni, arra a kormányzatra, amelyik bűnös módon alufinanszírozza a teljes oktatási rendszert, de az elit alatti rétegek, különösen a felső tizenöt- húsz százalék (nem, nem az egyetemi hallgatók, hanem a teljes kohorsz felső tizenöt-húsz százalékára gondolok, ami az egyetemi képzésben résztvevőknek nagyjából a felét jelenti) megtartása, felemelése a magyar egyetemi rendszer (ne higgyük, hogy itt kizárólag magyar jellegzetességről van szó) legnehezebb feladata.

             A felsőoktatási világrangsorok számára lényegében teljesen közömbös az, hogy mi történik ezzel a tizenöt-húsz százalékkal. Amit elvárnak a magyar felsőoktatástól, a chilei, brazil, sőt kolumbiai jövedelmek töredékéért, de jóval magasabb terhelés mellett, az nem normális, és nincs "de", nem  normális és pont, de mégis van "de", afféle dupla "de", valamit tenni kell, különben minden marad a régiben.   

             Ezt az országot egyszerűen nem lehet a felső pár százalékának mégoly (ez a kiválóság maga is vita tárgya lehet persze) kiváló képességeire alapozni, a fiatalok több tudást, több lehetőséget akarnak (igen, már hallom, és ezért nem sokat tesznek), egy másik országra vágynak (igen ezt is hallom, miközben valamiért határozottan támogatják azt az országot, amelyik nem ad nekik lehetőséget) és ezt a több tudást és lehetőséget valahogy meg kell adni nekik, mindannyiunk érdekében. 

        A Heti Válasz a "politikatudomány professzorai" főcímmel hirdette meg Prof.Dr.Lánczi András és Prof.Dr. Körösényi András vitáját. 

        Nemrég Kéri László beszélt arról, hogy őt Körösényi rúgatta ki az állásából röviddel a FIDESZ 2010-es hatalomra jutása után. Török Gábor tette fel azt a képet Körösényiről, amint éppen tarhonyáért áll sorban Kötcsén egy Orbán Viktor nevű ember mellett. Az ilyesmiből hajlamosak vagyunk arra következtetni, hogy Körösényi valamiféle igen durván fideszes figura, és ezen következtetés tévutakra vinne bennünket.

         Körösényi András ugyanis  megfelel azoknak a sztenderdeknek, amelyet egy magyar politikatudós professzorral kapcsolatban ma felállíthatunk. Publikációs szokásai, idézettsége (figyelembe véve azt, hogy jellegzetesen magyar témában dolgozik) abszolút nyugatias, az, hogy kire szavaz a választásokon, szinte pontosan annyira fontos, mint az, hogy valóban szereti-e a tarhonyát, vagy egyszerűen csak nem volt más. Igen, tudom, hogy roppant idegesítő az, hogy erről beszélek, de most el is fogom magyarázni, hogy miért teszem.

       Ezeknek a dolgoknak, a publikációs izéknek, kizárólag a tudományban van relevanciája és nem minden tudományban egyformán van relevanciája. Egyáltalán nem igaz az, hogy tökéletesen objektív mérőszámokról van szó, hogy pár számra lehet redukálni egy tudományos kutató értékét, tudni kell, hogy kiről, milyen szakmáról beszélünk, és általában nem kerülhető el az sem, hogy a számok mögé nézzünk. Amikor azonban egy ország tudományos életéről van szó, különösen egy olyan országról, amely országban a politika különös súlyt kapott és Nyugaton ismeretlen kontraszelekciós mechanizmusok működnek, ezek a számok különös, önálló életet kezdenek élni. Annak, hogy nem állt fel a teljes alkotmánytudós szakma, és nem küldte el egységesen a fenébe Rogán Antalt, van szerepe annak, hogy nemzetközileg értékelhetetlen munkásságok állnak szemben egy celebnő befolyásos férjével. Amikor egy szakmában szinte kizárólag a politikusokhoz fűződő viszony határozza meg a pecking ordert, abban a szakmában szinte bármi meg is történhet.

      A magyar politikatudomány katasztrofális állapotban van, de a katasztrofális állapotoknak is vannak szintjei, vannak katasztrofálisabb és kevésbé katasztrofálisabb állapotban lévő területek az országban. Körösényi professzor személye a katasztrofális állapotokból kifelé mutat. Például azért, mert nyugatos mintákat követ, mert nyugatos módon mérhető és helyezhető el. Azok az unalmas számocskák itt jelennek meg a történetben. 

      A Heti Válasz egy másik egyetemi professzort is megszólított, akinek a tudományos tevékenysége teljes mértékben értékelhetetlen, akinek  életműve sem éri el egy jobb Ph.D diák első cikkének szintjét. Lánczi kártékonysága felmérhetetlen, egy tehetségtelen akarnokról van szó, aki képtelen volt a szakmai alapok megszerzésére, és ennek ellenére élet-halál uraként funkcionál a jobboldali értelmiségi elitben. Az, hogy a rezsim bármit megtehet, bármilyen őrült beszéd elhangozhat, nem kis mértékben a láncziknak, maróthoknak, schmidtmáriáknak , a kizárólag a politikára támaszkodó karriereknek köszönhető.

      Én nem hiszem azt, hogy sokkal beljebb lennénk, ha a fent említett Kéri László lenne Lánczi András helyében. Ennek az országnak arra lenne szüksége, ha politika által kitartott, a tekintélyét kizárólag a politikából nyerő elit megsemmisülne. Akkor a jobboldali és baloldali rogánok légüres térbe kerülnének, határokat szabna nekik a józan ész. Egy normálisan működő országban egy Kovács Ákos szintű hülyét is helyre lehet rakni. Ez az ország elvileg lehetne elviselhető ország, ehhez nagyon sok minden együttállása kellene, ezek közül az egyik, nyilván nem a legfontosabb dolog az lenne, hogy a körösényi-féle karriervonalak többségbe kerülnek a lánczi-féle karriervonalakkal szemben. Persze, azt sem tudom eldönteni, hogy ez ok vagy okozat lenne. 

         Hóman Bálint mögött legalább volt egy életmű, sok más szörnyűség is volt mögötte, de legalább volt egy komoly életmű is. A mai hómanok mögött csak Habony Árpád áll.  Amíg ez így marad, addig ezt az országot szégyelleni fogjuk, már azok, akikben még maradt némi szégyenérzet. 

       Kovács Ákos szerint a nőknek azért nem szabad a munkaerőpiacon versenyezniük a férfiakkal, mert fiziognómiailag (ez különös baromságnak tűnik, tekintettel arra, hogy a fiziognómia arcismeretet jelent) alkalmatlanok a versenyzésre, mint például Serena Williams és Hosszú Katinka, és ami fontosabb, nincs benne a nők munkaerőpiaci jelenléte Mózes könyvében (szemben pl. az elektromos gitárral). Tény, nincs benne a Serena Williams  Mózes könyveiben, de vannak benne bizonyos konkrét előírások, és úgy tűnik, hogy Kovács Ákos elfogadja, hogy ezen más előírásokat is határozottan be kell tartani.

        Eleve ugye nősténykecskét kellene áldoznia, de teljesen hibátlan nősténykecskét ám, vétekáldozatul, és nem emlékszem arra, hogy áldozott-e nősténykecskét Kovács Ákos. Nem eszünk sonkát, pláne véreshurkát,  mert tisztátalan számunkra a disznó, és nem zabálunk rákot a Nobuban, mert még a tetemüket is utálatosnak kell tartanunk. Nem akarok vádaskodni, nem tudom, hogy eszik-e Kovács úr rendszeresen fülesbaglyot, de azt sem szabad. 

        Azt viszont nagyon szeretném tudni, hogy Kovács Ákos a nyolcadik napon körülmetéltette-e a fia szeméremteste bőrét, mert Mózes ugyan nem írt a Serena Williamsről, de erre világosan felhívta a figyelmet. Csak remélni tudom, hogy Kovács felesége, miután lányt szült, otthon maradt hatvanhat napig, amíg meg nem tisztult a vértől. Utána persze égőáldozat, ahogy kell, bárány, egyéves, jónapotkívánok. Gerleáldozat is kell amúgy, faszomba lehet gerlét kapni manapság, de ez nem az én problémám, hanem Dalfelcsináló úré. 

         Ha poklos betegsége volt Kovács úrnak, akkor remélem nem magánorvoshoz szaladt, hanem paphoz, ez az előírás, mert a poklosság kimondása egyházügyi kompetencia, kurvaélet. Fel alá kell rohangálni, eltakart bajusszal és azt kell kiabálni, hogy tisztátalan, tisztátalan (szerintem ezt Mózes sem gondolta komolyan, de eléggé be volt pipulva, amikor azt a könyvet írta). Nők nincsenek a munkaerőpiacon, de mondjuk ha esetleg magömlése volt a Kovács úrnak, pláne asszony mellett feküdve, akkor mocskosul remélem, hogy mindketten megferedtek vízben, és nem kommandírozták magukat a sofőrrel  Michelin-csillagos étterembe, merthogy estig maradtak tisztátalanok.

          Azt nagyon szeretném tudni, hogy amikor folyása volt a feleségének, akkor ért-e az ágyához Kovács Ákos, mert utána az egész ruháját ki kellett volna mosnia, ez van, a nő szülésre való, de nem nyúlkálunk az ágyához, amikor folyása van. Mózes nem viccelt. 

           Kezd durvulni Mózi... Azt nem tudom, hogy közeledett-e Kovács nőhöz havi tisztátalansága idején, azon okból, hogy felfedje a szemérmét, mert az már az anyóssal hálás és a kecskével történő üzekedés között van, és bizony már halcsibüncsi. Kövezés, ilyesmi. Kovács kirohant a migránsok ellen, holott Mózes szerint a köztetek tartózkodó jövevény olyan, mint a közületek való született izráeli. Na ez a pont, ahol egy kicsit erősebb tanulmányozást igényelt volna a jelzős szerkezet. Az az érzésem, hogy Mózes a bosszúnépézést sem tartotta volna teljes mértékben a "közüle való született izraeliség" tökéletes attribútumának.

          Rendesen eltréflizte ezt az egészet az Ákos a szombati koncertekkel is, hát még az Echo TV-s incselkedésekkel a Moloch népével, ami ugye szintén nyissz-nyassz, meg felhuzi. A hülyeségbeszélésért nem tudom mi jár, de a jövendőmondásért, Coelhozásért, fiziognómiázó ezoterikus baromságért explicit kiirtás a büntetési tétel, az már majdnem olyan, mint az anyóssal dugás vagy a női princípium beteljesítése háziállattal. 

           Ne végy magadra kétféle anyagból szőtt ruhát - intett Mózes. Kovács Ákost gyakorta látni többszörösen szőtt anyagú ruhákban, nem tudom, hogy azért köveznek vagy lelőnek, de a következő paragrafusban megint hálásról van szó, és Mózes valahogy a hálásra volt egy kicsit gerjedve, szerintem pedig Kovács úr hált pár kövezésnyit a mózesi bétéká értelmében, teljesen függetlenül a Serena Williams fiziognómiájától (bakker ez tényleg ekkora hülye?)

           Vissza kellene venni a nagy arcból, mert az Úr nem szereti a kevélységet, a kuvik-és keselyűevést, a félrekúrást, és azt, ha valaki kétféle maggal veti be a mezejét. 

       A magyar kormány minden szerződését felmondja a Magyar Telekommal, mivel az, idézem: a véleménye miatt diszkriminált valakit. Konkrétan a rezsim hivatalos Coelhoját. 

      1. Képzeljük el, ígérem, nem lesz nehéz, hogy Kovács Ákos szerint, a zsidóság a bosszú népe, nincs helye a munkaerőpiacon, különben is olyasmit állítanak, hogy létezett a Holokauszt. Az is egy vélemény lenne, ún. nézet, és a magyar kormány szerint diszkriminatív lenne ilyesmi miatt felbontani egy szponszori szerződést.

      2. Arról a kormányról beszélünk, amely kormány ezrek életét tette tönkre és rengeteg embert tett informális feketelistára a nézetei miatt. 

      3. Ebből az országból szabályosan elüldöztek egy másik Kossuth-díjast a nézete, véleménye miatt. Konkrétan menedékjogot kért és kapott az illető Kanadától.

      4. Ebben az országban halálosan fenyegetett meg embereket a rezsim bérgyilkosa, Bayer Zsolt, a nézeteik miatt.

      5. Az Orbán-kormány azért is kirúgatott embereket, mert más véleményük volt a Ferihegyi Repülőtér nevéről.

      6. Ebben az országban Lázár János szigorúan figyelmeztette a pedagógusokat, hogy ne legyen véleményük a KLIK-ről.

      Úgy látszik semminek sincs határa. 

      De sajnos vagy szerencsére ez nem az én területem. Habár mielőtt idejöttem, éppen Kolumbia elnöke kérte a segítségemet. Az utolsó 25 évben ugyanis a lakosság 20 százalékát ölték meg polgárháborúban. Minden ötödik embert. Most senki sem bízik a szomszédjában, nem bíznak a rendőrökben, a hadseregben, a jogrendszerben. (Csikszentmihalyi Mihaly, mandiner.hu)

        Kolumbiában két nagy polgárháborús konfliktus volt a huszadik században.  Az egyik a La Violencia néven emlegetett konfliktus 1948 és 1958 között, a másik a hatvanas évek közepe óta tartó belháború a szélsőbaloldali gerillák ellen. Látható, hogy Csikszentmihályi az utóbbiról beszél. Valóban igaz, hogy kétszázezer áldozatról tudnak (a La Violencia esetében is hasonló számról beszélnek). Kolumbiának 48 millió lakosa van.   Annak a fél százalékát sem jelenti a kétszázezer áldozat, nemhogy húszat. Egyszerűen felfoghatatlan, hogy ez az egész elhangozhatott, és nem tűnt fel senkinek. 

Tudom, ezeket 100x, 100 helyen 100 ember leírta már (tündérünk is minden prímszámmal osztható posztjában), de a minap filozofálgattunk erről a legjobb barátommal.. szóval para lesz, kb 1 generáció múlva mindenképpen (meg már van is persze most is, de az parább para lesz). Arra a parára gondolok, hogy mi lesz egy generáció múlva, amikor felnőnek azok a fiatalok, akik már ezalatt a dzsentris, hómanretrós kicsit popiszagú világban nőnek fel, akikben már nyoma se lesz már az igénynek se egy normálisabb világra, mivel ezt látják csak. Náluk fel se fog már merűlni, hogy mehetnének máshogy is a dolgok, ez a ferdén balkáni világ lesz nekik a természetes, az alap. Na ez fogja csak visszapukizni az országot akár évszázadokkal is.

Azt gondolom nem kéne hagynunk ezt, igenis ha csak kis dolgokban, de tegyünk az ellen, hogy ez a cinikus mutyalizmus legalább ne standard legyen a gyerekeint számára, hogy tudatosítsuk a fejükben, mennyire rossz irányba mennek most a dolgok errefelé, hogy létezik más országszervezés is mint amit a főni elképzel. Persze igazából ezzel is csak a lelkiismeretünket tudjuk csak megnyugtatni, az "én szóltam!" mondás mentén, mert az az egy két kölök, akit sikerül úgy felnevelnünk, hogy legalább a kételkedés halvány szikrája felmerüljön bennük (de giccses lett, mind1 marad), még cseppebbek lesznek a tengerben mint amennyire manapság mi vagyunk a rengeteg ferdén vagy sehogy se gondolkodó között : ((

       Stumpf András őrjöng. Piti bérgyilkosból küzdötte fel magát a pártblog "sztárújságírójává" és ha nincs Hajdúbé, Primissima-díjas is lehetett volna. 

       Stumpfot egy totális hatalmat gyakorló rendszer tartja ki, egy olyan rezsim, amelyik bármit megtehet, és lényegében meg is tesz az ellenfeleivel. És képes véleményterroristáknak nevezni azokat, akik a rezsim egyik első számú vezetőjének illetve udvari bohócának primitív marhaságain röhögcsélnek.

       Kuss legyen, mondja az Európa egyik leggyengébb egyetemének legnevetségesebb szakát végigbukdácsoló rezsimszolga. Nem lesz kuss Stumpf, ezt kell megértened, nem lesz kuss. Igen, kiröhögnek téged is, a gazdáidat is, mert ennyi még megmaradt nekik, a kiröhögés joga, ezt nem tudod elvenni tőlük, nem fenyegetheted meg azokat, akiknek már alig maradt vesztenivalójuk. 

      Stumpf András az egyik jelképe ennek a rezsimnek, a nagypofájú, féldebil sutyerák, aki genderezik, liberálisozik, sorosozik, ahogy kell, és elvárja, hogy félve tiszteljük, csak mert ránk uszíthat pár tucat beteg nácit.

      A valóság az, hogy maximum rám uszíthat pár tucat beteg nácit, mindenkire nem. Valószínűleg meg is fogja tenni, esetleg még a Paprikakingát fogja levalamizni, és a Paprikakinga is ki fogja bírni. Mi meg újra és újra ki fogjuk röhögni a stumpfokat. Igen, lehet, hogy örökre hatalmon maradnak a stumpfok és gazdáik, és még sok-sok embert tesznek tönkre, de úgy kell leélniük a szaros életüket, hogy mindennap az arcukba röhögünk. Ennyi meg fog maradni nekünk, talán több nem, de ennyi mindig megmarad.