Stumpf András őrjöng. Piti bérgyilkosból küzdötte fel magát a pártblog "sztárújságírójává" és ha nincs Hajdúbé, Primissima-díjas is lehetett volna.
Stumpfot egy totális hatalmat gyakorló rendszer tartja ki, egy olyan rezsim, amelyik bármit megtehet, és lényegében meg is tesz az ellenfeleivel. És képes véleményterroristáknak nevezni azokat, akik a rezsim egyik első számú vezetőjének illetve udvari bohócának primitív marhaságain röhögcsélnek.
Kuss legyen, mondja az Európa egyik leggyengébb egyetemének legnevetségesebb szakát végigbukdácsoló rezsimszolga. Nem lesz kuss Stumpf, ezt kell megértened, nem lesz kuss. Igen, kiröhögnek téged is, a gazdáidat is, mert ennyi még megmaradt nekik, a kiröhögés joga, ezt nem tudod elvenni tőlük, nem fenyegetheted meg azokat, akiknek már alig maradt vesztenivalójuk.
Stumpf András az egyik jelképe ennek a rezsimnek, a nagypofájú, féldebil sutyerák, aki genderezik, liberálisozik, sorosozik, ahogy kell, és elvárja, hogy félve tiszteljük, csak mert ránk uszíthat pár tucat beteg nácit.
A valóság az, hogy maximum rám uszíthat pár tucat beteg nácit, mindenkire nem. Valószínűleg meg is fogja tenni, esetleg még a Paprikakingát fogja levalamizni, és a Paprikakinga is ki fogja bírni. Mi meg újra és újra ki fogjuk röhögni a stumpfokat. Igen, lehet, hogy örökre hatalmon maradnak a stumpfok és gazdáik, és még sok-sok embert tesznek tönkre, de úgy kell leélniük a szaros életüket, hogy mindennap az arcukba röhögünk. Ennyi meg fog maradni nekünk, talán több nem, de ennyi mindig megmarad.
