A Heti Válasz a "politikatudomány professzorai" főcímmel hirdette meg Prof.Dr.Lánczi András és Prof.Dr. Körösényi András vitáját.
Nemrég Kéri László beszélt arról, hogy őt Körösényi rúgatta ki az állásából röviddel a FIDESZ 2010-es hatalomra jutása után. Török Gábor tette fel azt a képet Körösényiről, amint éppen tarhonyáért áll sorban Kötcsén egy Orbán Viktor nevű ember mellett. Az ilyesmiből hajlamosak vagyunk arra következtetni, hogy Körösényi valamiféle igen durván fideszes figura, és ezen következtetés tévutakra vinne bennünket.
Körösényi András ugyanis megfelel azoknak a sztenderdeknek, amelyet egy magyar politikatudós professzorral kapcsolatban ma felállíthatunk. Publikációs szokásai, idézettsége (figyelembe véve azt, hogy jellegzetesen magyar témában dolgozik) abszolút nyugatias, az, hogy kire szavaz a választásokon, szinte pontosan annyira fontos, mint az, hogy valóban szereti-e a tarhonyát, vagy egyszerűen csak nem volt más. Igen, tudom, hogy roppant idegesítő az, hogy erről beszélek, de most el is fogom magyarázni, hogy miért teszem.
Ezeknek a dolgoknak, a publikációs izéknek, kizárólag a tudományban van relevanciája és nem minden tudományban egyformán van relevanciája. Egyáltalán nem igaz az, hogy tökéletesen objektív mérőszámokról van szó, hogy pár számra lehet redukálni egy tudományos kutató értékét, tudni kell, hogy kiről, milyen szakmáról beszélünk, és általában nem kerülhető el az sem, hogy a számok mögé nézzünk. Amikor azonban egy ország tudományos életéről van szó, különösen egy olyan országról, amely országban a politika különös súlyt kapott és Nyugaton ismeretlen kontraszelekciós mechanizmusok működnek, ezek a számok különös, önálló életet kezdenek élni. Annak, hogy nem állt fel a teljes alkotmánytudós szakma, és nem küldte el egységesen a fenébe Rogán Antalt, van szerepe annak, hogy nemzetközileg értékelhetetlen munkásságok állnak szemben egy celebnő befolyásos férjével. Amikor egy szakmában szinte kizárólag a politikusokhoz fűződő viszony határozza meg a pecking ordert, abban a szakmában szinte bármi meg is történhet.
A magyar politikatudomány katasztrofális állapotban van, de a katasztrofális állapotoknak is vannak szintjei, vannak katasztrofálisabb és kevésbé katasztrofálisabb állapotban lévő területek az országban. Körösényi professzor személye a katasztrofális állapotokból kifelé mutat. Például azért, mert nyugatos mintákat követ, mert nyugatos módon mérhető és helyezhető el. Azok az unalmas számocskák itt jelennek meg a történetben.
A Heti Válasz egy másik egyetemi professzort is megszólított, akinek a tudományos tevékenysége teljes mértékben értékelhetetlen, akinek életműve sem éri el egy jobb Ph.D diák első cikkének szintjét. Lánczi kártékonysága felmérhetetlen, egy tehetségtelen akarnokról van szó, aki képtelen volt a szakmai alapok megszerzésére, és ennek ellenére élet-halál uraként funkcionál a jobboldali értelmiségi elitben. Az, hogy a rezsim bármit megtehet, bármilyen őrült beszéd elhangozhat, nem kis mértékben a láncziknak, maróthoknak, schmidtmáriáknak , a kizárólag a politikára támaszkodó karriereknek köszönhető.
Én nem hiszem azt, hogy sokkal beljebb lennénk, ha a fent említett Kéri László lenne Lánczi András helyében. Ennek az országnak arra lenne szüksége, ha politika által kitartott, a tekintélyét kizárólag a politikából nyerő elit megsemmisülne. Akkor a jobboldali és baloldali rogánok légüres térbe kerülnének, határokat szabna nekik a józan ész. Egy normálisan működő országban egy Kovács Ákos szintű hülyét is helyre lehet rakni. Ez az ország elvileg lehetne elviselhető ország, ehhez nagyon sok minden együttállása kellene, ezek közül az egyik, nyilván nem a legfontosabb dolog az lenne, hogy a körösényi-féle karriervonalak többségbe kerülnek a lánczi-féle karriervonalakkal szemben. Persze, azt sem tudom eldönteni, hogy ez ok vagy okozat lenne.
Hóman Bálint mögött legalább volt egy életmű, sok más szörnyűség is volt mögötte, de legalább volt egy komoly életmű is. A mai hómanok mögött csak Habony Árpád áll. Amíg ez így marad, addig ezt az országot szégyelleni fogjuk, már azok, akikben még maradt némi szégyenérzet.
