Karikó Katalint 1978-ban megzsarolta az az ember, aki az első Orbán-kormány idején Tolna-megyei majd Medgyessy D-209 Péter kormánya idején országos rendőrfőkapitány volt. Ő tényleg mindent megkapott ettől az országtól, úgy értem, a full Johnny Kádár service-t, és amikor Nobel-díjat kap nagyon büszke lesz rá Magyarország, ahonnan elmenekült. Ugye senki sem gondolta komolyan, hogy én írok erről a tízmillió Puzsér országában, ami majd arra fog kifutni, hogy milyen nagyszerű vagyok, morális fárosz, mitomén. Nem, nem vagyok sem nagyszerű, sem morális fárosz és még mitomén sem igazán.
Arról fogok írni, hogy 2021-ben mit ír alá a magyar kurzusértelmiség.
A Kádár-rendszert leginkább a kontraszelekciójáért szerettük. Az "egyenlő pályák egyenlő esélyek"-ért. Aki nincs ellenünk az velünk van, de azért jobb, ha igazán velünk van, naponta van velünk, és egy kicsit még csillog is a szeme. A káder volt a rendszer alapja, aki esetleg nem is írt alá, mert nem kellett őt zsarolni, elmesélt ő mindent a pártbizalminak, amíg aztán ő lett a pártbizalmi, megyei elvtárs, egyetemi elvtárs, kulturális elvtárs, tudományos elvtárs. De közben azért volt Latinovits, Darvas és Gábor Miklós, Nagy László, Illyés és Szabó Magda, Szentágothai és Turán Pál is. Most ők pont nincsenek, de van helyettük valaki más, mondjuk Szarvas Józsi, Kötter Tamás, Lánczi Bandi bácsi.
Időnként alá kellett írni. Egyet. És néha mást is. Most meg nem kell.
De, kell.
Amikor a középszerű értelmiségi kádert szépen kérik, ugyan fogalmazza már meg húsz oldalon, hogy miért a legnagyszerűbb korszaka a magyar honnak az Orbán-klán ezermilliárdos vagyonosodása, a CEU elüldözése, az egyetemek eltaposása, az állampárti sajtókonglomerátum kitartása, a közmédia rákosizálódása, akkor azért egy kicsit, egészen kicsit , ő is aláír valamit. És cserébe intézeti főpotentát lesz, évi rendszeres kávézással a Karmelitában, vagy ha esetleg az a csúnya akkreditációs bizottság elkaszálja azt az egyetemi professzori pályázatot, a köztársasági elnök úr lesz oly jó. Nagy belmagasság, hibridmeghajtás, Maldívon csak két faházra Andreától és az ő csinoskájától, és hát Kötcsén az finom tarhonya, amit esetleg maga a Gazda tesz a tányérra, savanyú uborkával.
Kádár irigy volt, ette a krumplilevesét, nem adott senkinek belőle, a Gazda ad a tarhonyájából. Ez a különbség. Meg azért a mostani belmagasság egy kicsit nagyobb.
(itt lehet kommentelni)
