Pesten színházba jártam, filozófiát olvastam és egy matematikai problémán gondolkoztam. Nem volt energiám felháborodni azon, hogy X.Y. azt mondta, hogy.
A Katonában láttam a Mesterembereket a dán Line Knutzontól. Még a Mártha-féle Új Színházban játszották Knutzontól a Közeleg az idő-t Rudolf Péterrel és Gáspár Sándorral, olyan nyugati, kozmopolita, liberális darab volt, amit a Vidnyánszky nagyon utálna. De akkor még egy kicsit más volt a helyzet, mert azt az előadást a Vidnyánszky rendezte.
Szükségem lett volna egy igazán jó darabra a Katonában, lelki szükségletem, úgyhogy jó darabnak appercipiáltam a Mesterembereket, ami el akart nekem valamit mondani, valami nagyon fontosat a világról, hogy valami talán bűzlik Dániában, meg úgy általában. Nem tudom, lehet, hogy Máté Gábor azt mondaná, hogy ő csak egyszerűen bohózatnak akarta rendezni a Mesterembereket és nem látott benne semmit, csak azt, hogy Keresztes Tamás és Szirtes Ági szörnyen viccesek lennének benne, mindazonáltal, mert szeretném az évet mindazonáltallal kezdeni, jogom van belelátni valamit, amit mások nem látnak bele. Ráadásul Keresztes Tamás és Szirtes Ági valóban szörnyen viccesek voltak benne. Mintha arról szólna a darab, hogy a nyugati középosztálybeli morális érzékének vannak bizonyos határai és ezek a határok mintha nem lennének távol a középosztálybeliségének vélelmezett határaitól. Nem feltétlenül verné agyon a középosztálybeli baltával azt, aki a középosztálybeliségének nem adja meg a kellő tiszteletet, de előfordulhat. Például itt és most. Szinte hallom Line Knutzont: "Túlgondolja Uram, csak szerettem volna egy nyaralót Fjördensében, és pont kijött a jogdíjból, ráadásul régen foglalkoztatott az, hogy néz ki a színpadon, amikor lengyelül hadováló tahók szétvernek egy hegedűt. " Hátha téved, mindenki tévedhet nem? Hátha jót írt, csak nem vette észre.
Majd írok politikai szarról, ami kurvára nem érdekel, OK? Csak még nem ma.
