A Vincent-blog elköltözött

Ez nektek vicces?

nem felejtünk.jpg

 

 


 

Jobban teljesít...


Orbán Pinocchio thumb.jpg

FRISSÍTVE!

Itt az újabb történelmi csúcs

A központi költségvetés bruttó adóssága: 2010. május: 19.933,4 Mrd Ft; 2011. május: 21.116,5 Mrd Ft; 2012. május: 21.180,9 Mrd Ft; 2013. május: 21.765,4 Mrd Ft; 2014. október 24.736 Mrd Ft;2015. június 6. 24 847 Mrd F

 

Szűjjé má'!
tumblr_nzd85jlxqr1qd6fjmo1_1280.jpg

 



 

Te már bekövetted?

 

Vincent tumblr Falus.JPG

 


 

Vincenzúra

Troll Vincent.jpg

Figyelem! A Vincent szerzői — főszabályként — maguk moderálják a posztjaikra érkező hozzászólásokat. Panaszaitokkal vagy a mellékhatásokkal a poszt írójához forduljatok!

Köszönettel: Vincent Anomália

Címkék

abszurd (39) áder (5) adózás (11) alkotmány (45) alkotmánybíróság (10) államosítás (7) arcképcsarnok (14) ascher café (24) a létezés magyar minősége (6) bajnai (16) bank (7) bayer (23) bayerzsolt (14) békemenet (7) bkv (7) bloglossza (14) borzalmasvers (156) cigány (7) civilek (5) civil társadalom (8) demokrácia (24) deutsch tamás (6) devizahitelek (9) dogfüggő (10) egyház (10) ellenzék (7) erkölcs (17) érték (19) Érvsebész (11) eu (13) eu elnökség (8) felsőoktatás (15) fidesz (76) fideszdemokrácia (7) film (12) filozófia (13) foci (12) focijós (19) focikvíz (54) focitörténelem (94) fritztamás (6) gasztrowhat (9) gavallérjános (10) gazdaság (8) gengszterkrónikák (14) gyurcsány (27) hangfal (98) heti válasz (19) hétköznapi történetek (32) hétvége (44) hoax (5) hülyék nyelve (16) hülyeország (165) idézet (768) igazságszolgáltatás (6) imf (26) indulatposzt (11) interjú (7) járai (12) jobbik (17) jogállamiság (33) kampány (12) kampányszemle (9) katasztrófa (5) katonalászló (21) kdnp (9) kétharmad (16) költségvetés (21) könyvszemle (9) konzervatív (18) kormányváltás (22) kormányzás (42) kósa (8) kövér (11) kultúra (21) kumin (14) lánczi (5) lázár jános (12) levelező tagozat (12) lmp (8) longtail (10) magánnyugdíj (25) mandiner (15) március 15 (8) matematika (9) matolcsy (44) mdf (5) média (48) melegek (8) mesterházy (7) mnb (5) mosonyigyörgy (7) mszp (32) mta (5) napitahó (7) navracsics (14) nedudgi (15) nekrológ (11) nemigazország (5) nemzeti együttműködés (5) ner (11) nyugdíj (5) oktatás (12) önkormányzatok (6) orbán (46) orbanisztán (15) orbánizmus (101) orbánviktor (65) országgyűlés (6) pártállam (23) politika (14) polt (5) program (9) retró (22) retro (115) rettegünk vincent (14) rogán (9) sajtó (22) sajtószemle (6) schmitt (38) selmeczi (8) semjén (6) simicska (7) sólyom (7) spoof (19) stumpf (5) szász (6) századvég (7) szdsz (9) szijjártó (16) színház (35) szlovákia (5) szszp (5) tarlós (12) társadalom (50) törökgábor modul (8) történelem (5) tudjukkik (22) tudomány (17) tüntetés (17) ügyészség (9) választás (37) vb2010 (19) vendégposzt (68) videó (11) vincent (10) Vincent szülinap (6) voks10 (7) vörösiszap (16) zene (23) Címkefelhő

Roger Scruton esete Orbánnal és velünk

2020.01.15. 20:53 | jotunder | 75 komment

 

      Tamás Gáspár Miklóst kérte fel a Válaszonline arra, hogy írjon egy nekrológot Roger Scrutonról. Aztán inkább mégis Stumpf András írását publikálták. TGM ugyanis szélsőjobboldali pozőrként, persze egy nagyon tehetséges szélsőjobboldali pozőrként, írta le Scrutont, lánya keresztapját, egykori barátját.  Ebben persze sok igazság van, Scruton orbitálisan nagy pozőr volt, ahogy felépítette magából a huszadik századi Edmund Burke-öt, az  Bernard Henri-Levy-díjas megoldás volt. Az általa épített legenda szerint, Párizsban, lásd Reflections on the Revolution in France, az 1968-as események idején döbbent rá arra, hogy a lelke mélyén konzervatív,  nem kicsit átlátszó csajozós dumcsika, de működött.

    A fiatal Burke egyébként esztétikai munkájával lett valamennyire ismert Európában, és Scruton kedvenc témája is a "sublime" volt. Pontosan tudta, hogy mikor és kikkel kell összeveszni, kikbe mikor kell egy jót belerúgni (The Thinkers of the Left egy jól megkonstruált póz, ebben szarozta le az összes lehetséges Habermast és Lacant, és be is jött neki) és pontosan akkor focizta ki magát a brit felsőoktatásból, amikor rájött, hogy kiválóan meg tud élni anélkül, hogy állandóan órákat kell tartania közepes tanulóknak. Persze végigrinyálta az egészet, hogy neki nincs állása Angliában, de azért minden hétvégén hazarepült Bostonból rókavadászbulikra, 1986-os Chateau Lafite Rothschild egy kis szarvasgombával, de rusztikusan, mert közép-angolok vagyunk.

     Teljesen tudatosan építette fel magát, az imidzsét, szerette a pénzt, de nyilván  volt egy nagyon komoly ellenérzése a posztmodern bullshittel és  a popkultúra kommerciálisabb részével szemben (sikerült neki bepereltetnie magát a Pet Shop Boys-szal). Ahogy a japán dohánygyárat lehúzta, no meg a fél amerikai sajtót, az szinte művészi volt, és úgy tudott róla beszélni, mintha a Ratzinger bíborosnak adományozta volna a veséjét.

      Az, hogy megvásárolta szegény Enoch Powelltől (őt aztán tényleg szélsőjobboldalinak tartották, noha inkább az amerikai déli konzervatívok egy mérsékeltebb verziójával csinálta ki a karrierjét, amúgy eredetileg egy hatalmas tudású egyetemi professzor volt, aki harcolt a nácik ellen) a falkavadász rucikáját, jézusmária, mekkora póz.

     Igen, a Sexual Desire-ban perverzióként írta le a homoszexualitást, amin később azért finomított. Scruton Sancho Panzája Douglas Murray nem nagyon titkolja, hogy meleg, de... remélem mandineres főmorálka  is olvassa ezeket a sorokat, kezek a takaró felett Gergelyke, nem gondolunk annyit a huncut papbácsira, Scruton a maszturbációt, apage satanas, is perverzióként írta le, ami megint akkora póz, mint ide a Salisbury katedrális. Egyébként egy időben Salisbury harmadik márkiját tekintette példaképének, akiről, ez volt a lényeg, gyakorlatilag semmit sem lehetett tudni.

    Szélsőjobboldali... ugyan. Néha marhaságokat beszélt, de egy molekulája sem volt szélsőjobboldali. Pozőr volt, de önazonos pozőr. Imádták a tanítványai, a barátai, a nők. Kevesen tudják, de nem volt neki elég, hogy évente írt egy kötetet, félelmetes oxbridge-i stílusban, óriási lexikális tudással felvértezve, hanem megírta a faszom Q1-es cikkeket is, igazi filozófiai folyóiratokba, miközben ezt tényleg senki sem várta el tőle.

    Kissé átírva Timothy Garton Ash-t, a másik britet, aki nem szarta le a kelet-európai ellenzéket a nyolcvanas években, az a liberális demokrácia, amelyik nem bírja elviselni Roger Scrutont, pusztulásra van ítélve.

    És akkor most el is jutottunk az anyaszomorító Orbánhoz, akit Scruton a nyolcvanas évek óta ismert (amikor, igen, ez a véleményem, tudom, ezen tetszenek majd rugózni, Orbán még nem volt anyaszomorító, sőt, nagyjából úgy gondolkodott, mint én most, talán kicsit liberálisabban), és aki röviddel halála előtt kitüntette.

    Elképzelhető, hogy az orbánság is csak egy póz, és van valahol egy privátorbán, aki egy cukika, aki egész nap hívogatja Anikót, hogy ő lemond, mert már nem bírja, hogy ezt kell csinálnia, és ha meglát még egy megadját, bizisten lerúgja a lépcsőn, de ez engem nem érdekel.

    Orbán kitalált egy magyari konzervativizmust, ami egyesíti a bicskásnyilas magyar altalajt, a felfelé nyaló, lefelé taposó karrierista pannon népfit, és azokat, akik von Haus nem nagyon szeretnének ballerekre szavazni még pár évszázadig. Ez utóbbiaknak kezd egyre inkább elege lenni.

     Egyáltalán nem igaz, hogy Scruton kritikátlanul elfogadta Orbán autoriter faszkodásait,  haverkodását Putyin tanár úrral. Azt is erősen kétlem, hogy Chantal Delsolnak vagy Remi Brague-nak valóban bejön  a megyekettes orbánizmus. Azonban  a radikális progresszivizmus és az uniós szupranacionális techno-bürökrácia ellenségeként, illetve a keresztény értékek védelmezőjeként (itt két dologról van szó, a melegházasságról és a muszlim bevándorlásról, nincs ám harmadik) tekintenek Orbánra, és nem egy pitiáner nyugat-kirgizisztáni despotaként. Mármint abban a másfél napban, amit valamelyik ötcsillagos pesti hotelben töltenek, kilátás a  Karmelita kolostorból pezsivel, included.

     Ezek az emberek nem szélsőjobboldaliak, hanem tekintélyes keresztény értelmiségiek (hát pont Scruton nem volt az, az ő transzcendenshez való vonzódása masszív póz volt, próbált hinni Jézus feltámadásában és az Örök Életben, csak nem sikerült neki).

    Üzenet jön, messzidzs... Ki kell nyitni a szívünket a Scrutonok felé, a Chantal Delsolok, a Remi Brague-ok felé egy olyan országban, ahol a baromarcú szélhámos Milo Yiannopoulos osztotta az észt a kormány illetve a kormány mellett srévizavé elhelyezkedő Mária asszony díszvendégeként. Nincs más. Ki kell nyitni a szívünket azon jobboldaliak felé (drága TGM professzor úr, Önnek is), akik ugyanúgy undorodnak a gazemberségtől, mint mi. Lehet, hogy nem lesznek olyan csodálatos képességű emberek, mint Scruton, de valljuk meg a magyar balliberális oldalt sem a csodálatos képességeiért szeretjük.

    Igen, Pokorni felé is ki kell nyitni a szívünket, nem kell most nekiesni, hogy bontsa el a faszom Turult, át kell fazonírozni a Turul jelentését, ki lehet abból szedni a bicskásnyilasságot, és ami marad, az bőven elviselhető lesz. Lehet, hogy egyszer a Stumpf István felé is ki kell nyitni azt a szívet, vagy Orbán régi miniszterei felé, akik már régen kiestek a pixisből, de esetleg a szomszédaink, kollégáink  felé is, és igen a kevés magyar Scruton felé, ha egyáltalán van ilyen, akik tudják milyenek?

  Mások.

 UPDATE:  Éreztem ám, hogy mindenki az utolsó bekezdés miatt fog pattogni. Nem, nem kell konkrétan Pokorni és Stumpf, X.Y vagy A.B felé kitárni azt a szívet. Maradjunk abban, hogy valakik felé jó lenne kitárni azt a szívet, esetleg régi ismerősök, barátok felé, akikkel a politika miatt lett hűvösebb a viszonyunk.  

süti beállítások módosítása