ESTRAGON (pirburgra gondol párkáppal) Most akkor mi van?
VLADIMIR ( mintha Zakariás prófétától olvasna fel kisdedeknek) Mindig egy olyan világban akartam élni, csak mondom magamban, ahol csirkefarhát van, de mint a tenger, annyi csirkefarhát, és persze normalitás, de abból is mint a tenger, nyilván. Két tenger.
ESTRAGON Gondolod?
VLADIMIR Kurvára gondolom Estragon, két tenger.
ESTRAGON Én is. Mondjuk, ha a preudence-iak és a mochateux-k eltakarodnának, akkor lenne három tenger.
VLADIMIR Az négy tenger, mert preudence-ek és mochateux-k az kettő, kettő tenger.
ESTRAGON (ingerülten) Csak három tenger. A preudence-ek és a mochateux-k azok csak egy tenger.
Csönd
VLADIMIR (sértődötten, hűvösen) És a pitburg és párkáp?
ESTRAGON Az nem tenger.
VLADIMIR (továbbra sem enyhül) Három tenger.
ESTRAGON (emlékezetében nugát után kutakodva) Majd, talán.
VLADIMIR (mintha belenyugodna, de azért szeretne egy bálnatudományi múzeumot Kistarcsán, pont a régi bálnatudományi múzeum helyére) De azért ez a legjobb, nem?
ESTRAGON Dehogynem. A legjobb. Nem nagyon a legjobb, de azért a legjobb.
VLADIMIR Miért régen legjobbabb volt?
ESTRAGON (dúdolgat magában, ismeretlen költő versét) Tobb volt a pitburg, és bizonyos tekintetben a párkáp is, és kevesebb volt a preudence-i és a mochateux, nem voltak ennyire szem előtt.
VLADIMIR (valamelyest elmélázva, de mégis feszülten) De a normalitás, küzdve volt érte? A sétatéren mindent lehetett?
ESTRAGON (mint egy breton paraszt, aki rádöbben, hogy régen lőtt kazahot a fenyvesben) Elfeledett nyáréjszakák illatát éreztem a komód mögött, megnyugtatott.
VLADIMIR (hirtelen gondolatoktól távol tartva magát) A normalitás legyen normalitás. A csirkefarhát pedig legyen csirkefarhát vagy fordítva?
ESTRAGON (egyre inkább belelovalva magát) Mindig volt pacsmag a kisboltban, doboza húsz.
VLADIMIR (mint akit kihagytak egy padlóváza közbeszerzéséből) Ma minden hullámosabb és több a derékszög.
Estragon hirtelen somlekvárt vesz elő a kabátkája zsebéből.
Mit művelsz?
ESTRAGON Somlekvárt vettem elő a kabátkám zsebéből. Veled ez még soha nem
fordult elő?
VLADIMIR (gyanakodva, mint szkinhed a flódnizóban) Ebben a kontextusban? Nem mondanám (és valóban nem mondja).
ESTRAGON (bátortalanul rézsútosan elfordítva felsőtestét) Hoppá.
VLADIMIR Méghogy.
ESTRAGON Nem állítom, hogy mindig hoppá.
VLADIMIR (indulatosan) De én úgy éreztem, hogy mindig hoppá, vajon ez normalitásnak minősíthető, így késő délután?
ESTRAGON (mint akit Vincent olvasáson kaptak a Magyarságtudományi Intézet lovardájában) Nem szeretném, ha félreértenél.
VLADIMIR ( habozás nélkül) Félre? Amikor két tenger már nem is elég?
ESTRAGON (sündörgően biggyesztve alsófickándját) Elég, hogyne lenne elég. Normalitás és csirkefarhát, pont elég.
VLADIMIR (belelapozva a napi jelentésekbe) Majd meglátjuk Estragon, majd meglátjuk.
